Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-09 / 183. szám

1969. augusztus 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 CSONTLEVES DARA­GALUSKÄVAL RÉSZEGES PECSENYE GÖRÖGDINNYE Részeges pecsenye: A ser­téscomb-szeleteket késsel vé­konyra kinyitjuk, és mind­egyikre 1—1 evőkanálnyi töl­teléket rakunk. (A töltelék­hez két deci fehérborban megáztatunk két zsemlyét, kifacsarjuk, és adunk hozzá egy csomó megpárolt leves- zöldséget, amelyhez egy da­rab, apróra vágott gombát is tettünk. Az egészet átda­ráljuk, egy nyers tojással összegyúrjuk, megsózzuk, ke­vés töröltborssal és vágott petrezselyemzőlddcl fűszerez­zük.) A töltelékre rátekerjük a húst, s mindegyiket fog- piszkálóval megtűzzük, hogy szét ne essenek. Evőkanálnyi zsiradékot forrósítunk, meg­forgatjuk rajta a hústeker­cseket; késhegynyi pirospap­rikával színezzük, és kevés vízzel jó puhára megpárol­juk. A levéhez adhatunk még kiskanálnyi paradicsompürét is, jó ízt, szép színt kap tő­le. Rövid lére sütve, rizzsel körítjük. Befőzési kaleidoszkóp Jókai írta egyik regényé­ben: „A régi magyar asszo­nyokra ősszel akár rá is szö­gezhették a kaput, tavaszig ki se kellett jönniük a ház­ból. Ott a hordóban az egész évre való besavanyított ká­poszta, a vendelyben a zsír, polcon a sajt, pincében a zöldség. Egész nyáron főzték a gyümölcsöt, aszalták a zöldséget, szárították a tész­tát, savanyították a káposz­tát.” A gyümölcs tartósításának módját Appert francia sza­kács 1810-ben fedezte fel. Forró vízgőzzel, dunsztolás- sal javasolta a gyümölcsök romlását okozó baktériumok, apró szervezetek elpusztítá­sát. Később Pasteur francia kutató jött rá, hogy ez a gő­zölés ártalmára van a gyü­mölcsnek. A káros csírák már 70 °C hőmérsékleten el­pusztulnak, tehát nincs szük­ség gőzölésre. Félig, vagy teljesen nyersen is el lehet tenni. Így jött divatba a há­ziasszonyok munkáját meg­könnyítő újbefőzési módszer, amikor „főzés” nélkül, cukor­ral vegyítve tették el a gyümölcsöt. Volt, aki elfogadta, de sok háziasszonynak volt ezek- után is legkeservesebb napja a szilva befőzés Reggeltől estig, többnyire nyűt tűzön, kint a szabadban óriási kon- dérokban főzték össze a gyü­mölcsöt, miközben egy hatal­mas, középen kilyuggatott fa­kanállal megállás nélkül ke­verték. Amikor elkészült, tízkilóe, hasas cserépedé­nyekben | töltötték. Magyar gyümölcsről alig­ha mondtak dicsérőbb sza­vakat, mint Musztafa Ali török hadvezér. Miután ebéd­jét elköltötte, a sárgabarack megízlelése után így kiáltott fáradt harcosaihoz: „Semmi- rekelő, hitvány ember, aki az ily gyümölcsöt termő föld birtoklásáért nem kockáztat­ja életét”; '( A gondos háziasszony kamrájából nem hiányoz­hatott a varázsszernek tar­tott vadrózsa gyümölcse. Lekvárt, szörpöt főztek be­lőle. Magas C vitamintartal­ma sok betegségre ír volt. Egy Matthiolus nevű orvos már 1563-ban foghúsvérzés ellen is ajánlotta és azt ja­vallta, ha a csipkebogyó po­rával bedörzsölik a fogakat, a foghúst, megszilárdulnak a laza fogak. A legnépszerűbb gyümölcs az alma. Változatos ízeivel, színeivel nyártól késő őszig kedvenc. Az 1674-ben meg­jelent Lőcsei Kalendárium­ban ismeretlen szerző a ma­gyar almatermesztés tekin­télyes múltjával foglalkozott és azt tanácsolta: „ki azt akarja, hogy veres színű al­mája legyen, áztassa meg el­sőbben az oltani való ágat csuka vérében, aztán olcsa be és ennek gyümölcse veres >éezen.’i A Székesfehérvári Videoton Rádió- és Televíziógyár­ban sorozatban gyártják az első hazai sztereo rádiókat. Képünkön: Klemencsics Antal műszerész csomagolás előtt az új gyártmányok bizonylatait ellenőrzi. (MTI foto Szilágyi Pál felvétele) Kórusmozgalom r ww I ww B r es művelődés Énekkari kultúránk magas színvonaláról tanúskodik hogy amatőr-együtteseink mintegy tíz esztendeje sorra aratnak szép sikereket nem­zetközi kórusversenyeken és fesztiválokon. A színvonalas vetélkedésben elnyert sok értékes díj és oklevél joggal tölti el örömmel mindazo­kat. akik kórusaink fejlődé­sét figyelemmel követik, ám ezek a jelentős eredmények sem fedhetik el énekkari mozgalmunk megoldásra vá­ró gondjait, problémáit. A felszabadulás előtt mintegy 800 felnőtt kórus működött Magyarországon, számuk 1950—53 között 3000-re ugrott, majd erősen visszaesett s ma ismét 800 körül jár. Aligha tagadható, hogy az ötvenes évek hatal­mas számszerű fejlődése nem volt megalapozott az iskolai kórusokra, mert hiába kötelező a jóhangú fiataloknak a kórus munká­jában való részvétel, ha a pedagógus-karnagy nem tud Kedvet teremteni a közös énekléshez. Felnőtt kórusaink zenei felkészültségében, színvona­lában az utóbbi évtizedben jelentékeny differenciálódás következett be. Az együtte­sek mintegy negyede nagy mértékben növelte szakmai tudását, részt vett — és vesz — az országos minősítése­ken. Természetesen kisebb azoknak a kórusoknak a szá­ma. amelyek betörtek a nemzetközi élmezőnybe s amelyeket Európa-szerte szá­mon tartanak. örvendetes, hogy ezeknek a valóban ki­emelkedő felkészültségű gáti versenyeken s fesztivá­lokon és a díjakban is mér­hető siker elérése érdekében nemegyszer feláldozzák ha­gyományos, tartalmas, széles dinamikai skálájú kórus­hangzásunkat. s átveszik a külföldi iskolák stílusait; A nálunk újabban elszaporo­dott. magas művészi színvo­nalat képviselő kamarakóru­sok többsége is külföldi hangzás-eszményekhez iga­zodik. s így bármilyen érté­kes zenei teljesítményt nyújt, elősegíti a minőségi differenciálódást. Természetesen nem lehe­tünk ellenzői a minőségi munkának, a magas zenei­szakmai színvonalat elérő kó­rusművészetnek, de arra van szükség, hogy az élmezőny minél hathatósabban befő­Gyakorolják a 05-öt Tűxrendésxeti ellenőrzések eredményei „Az ellenőrzést végző tűz­rendészek mindenütt megál­lapították a hiányosságokat és rövidesen intézkednek is azok megszüntetése érdeké­ben/’ Így végződött 1969. jú- nius^Zö-i cikkünk a tűzren­dészet; szervek éjszakai el­lenőrzéséről. Mátrai Albert főhadnagyot, a BM Szolnok megyei és já­rási tüzrendészeti parancs­nokság egyik vezetőhelyette­sét kérdeztük a fenti ígéret megvalósulásáról. — Valóban így történt. Előzőleg azonban tartottunk egy alapos nappali ellenőr­zést is. Űjabb hiányosságo­kat fedeztünk feL Az élelmi- szervegyiáru nagykereskedel­mi vállalat Rékasi úti tele­pén tűzveszélyes helyen gyúlékony anyagot tároltak. A villanyt helytelenül, házi­lag javították. A telepvezető és a két raktáros ellen felje­lentést is tettünk. A második vizsgálatot kő­vetően levél érkezett a pa­rancsnokságra az élelmiszer és vegyianyagáru nagykeres­kedelmi vállalattól. A levél felsorolva a hiányosságokat jelentést tett a kijavított hibákról; Az éjjeliőrök al­kalmassági vizsgát tettek, al­kalmatlanság esetén sze­mélycserét határoztak eL Soronkívüli oktatásban is ré­szesítették az éjjeliőröket; Megvizsgálták a tárgyi fel­tételeket is: kijavították az őrhelyek világítását A szük­séges kulcsokat a szabályok, nak megfelelően a közelben helyezték el. A közérdekű te­lefonszámokat feltüntették a falon. A telefon helyes hasz­nálatára is tanítják az éjje­liőröket Ami igen fontos: pontos helyszínrajzot helyez- tek a falra a tűzriadó terv mellé. Szabályszerűen folyik az éjjeliőrök ellenőrzése is. — A hibák egy részét a le­vő tanulsága szerint kijaví­tották. Tanulni kellene a pél­dából. követni az életmiszer- és vegyiárunagykereskedelmi vállalt példáját — mondta Mátrai Albert főhadnagy. — kgy — Kórusnak számított kis üze­mek 10—15 tagú, csak egy szólamban éneklő „mini”- együttese is. hogy javítsa a statisztikát Azzal azonban semmiképp nem lehetünk elégedettek, hogy a kórusok száma napjainkban is azo­nos a harminc évvel koráb­bival; A jelek szerint fejlett is­kolai zenetanításunk kis mértékben nevei utánpótlást a felnőtt énekkaroknak, hol­ott az iskolákban körülbelül 1200 ifjúsági kórus tevé­kenykedik. Minden énekkar eredményes munkájának leg­fontosabb előfeltétele a karnagy személye, hiszen vonzóvá kell tennie a próbá­kat Különösen érvényes ez Savaria nyári egyelem A Savaria Nyári Egyete­met az idén augusztus 10. és 24; között rendezik meg Szombathelyen. Eddig mint­egy 80 résztvevője jelezte érkezését. A harminckét ma­gyar jelentkezőn kívül 8 or­szágból, »z NDK-ból az NSZK-ból, Ausztriából, az USA-ból, Jugoszláviából, Lengyelországból Csehszlo­vákiából és Svédországból ér­keznek vendégek, hogy meg­ismerkedjenek a vasi föld nevezetességeivel Az idei te­matika Savaria ősi, zömmel római kori kultúrájának népszerű tudományos is­mertetésére épül, de a kö­zépkori Savaria művészete, a település fejlődése, mai élete is helyet kap a prog­ramban. NDK fúvószenekar Az NDK úttörő szövetsé­gének központi fúvószeneka­ra — testvérzenekarának: a Pécs gyárvárosi úttörőzene- kamak a meghívására pén­teken Magyarországra érke­zett Az ötven tagú gyer­mekzenekar Pécs város taná­csának vendégeként két he­tet tölt hazánkban és ez idő alatt több hangversenyt ad városainkban, falvainkban. A két úttörőzenekar 1965- ben találkozott először egy­mással, s azóta szoros baráti, szakmaj kapcsolatot tart fenn. A magyar és NDK- beli gyermekek a mostani közös hangversenyprogram­jukat a két baráti ország történelmi évfordulójának szentelik. A két úttörőzene­kar Pécsett, Harkányban, Szászváron és Szegeden ad majd koncertet. A balaton- parti Zánkán részt vesznek az úttörőtábor alapkőletéte­lének ünnepségén és a Békés megyei Tótkomlóson a hely­beli Viharsarok Tsz megala­kulásának jubileumi ünne­pélyén. együtteseiknek a nagyobbik része vidéken működik Kevésbé örvendetes azon­ban, hogy az élmezőny szín­vonala alig van hatással kó­rusaink zömére, a „derék­hadra”, hiszen az lenne a kívánatos, ha a legjobbak példája kisugározna a kevés­bé teljesítőképes együtte­sekre. A kórusok többsége ugyanis igen jelentős mű­velődési tényező. Kodály Zoltán és tanítványi köre már a harmincas években felismerte, milyen fontos ele­me a zenei művelődésnek egy-egy jól működő falusi vagy kisvárosi vegyeskar. Igaz. akkoriban a vidéki hangversenyélet olyan fej­letlen volt még hogy a kó­rus adhatta az egyedüli, élő zenei produkciót. Ma már nemcsak városon, de mind gyakrabban falun is tarta­nak hangversenyt. Mindez azonban nem pótolja az ak­tív muzsikálás élményét, a kórus közösségi életre neve­lő pozitív hatását. A kórusok mezőnyének minőségi széthúzódásához jelentősen hozzájárult a nemzetközi kapcsolatok meg­élénkülése is. A legjobbak mind gyak­rabban vesznek részt nyu­lyásolia kóruséletünket. s hogy az együttes éneklés társadalmi, mozgalmi hatása is megerősödjék Ehhez je­lenleg sajnálatosan hiányoznak a szervezeti keretek Vannak szén számmal ki-» emelkedő énekkaraink s még több a közepes telje­sítményre képes együttes, mégsem beszélhetünk ma­gyar kórusmozgalomról. Csaknem húsz esztendeje megszűnt az öntevékeny da­losok szövetsége, s ez a hi­ány a továbbfejlődésnek ma már igen komoly akadálya. Szétforgácsolt a kórusok szakmai-politikai munkájá­nak irányítása, szervezetlen a tapasztalatcsere. pedig csaknem 100 ezerre tehető azoknak a felnőtteknek a száma, akik énekléssel, fhu- zsikálással töltik szabad ide­jük egy részét; Az öntevékeny muzsikálás valamennyi formái át össze­fogó szövetség szárnyakat ad­hatna a kórus-mozgalom­nak, szilárd keretet biztosí­tana közös zenei-népmű­velési munkához. Ki kellene aknázni végre szervezett formában mind­azokat a lehetőségeket, ame­lyeket a magyarországi kó­rusmunka nyújt, hogy ének­karaink méginkább betölt­hessék művészi és társadal­mi funkcióikat s hogy a minőség követelménye álta­lánossá válhassék. Breuer János Kétszeri ismerkedés A huszadik század új ismerkedési színhelyei a strand, a házi buli és o közlekedési eszközök. Az előző kettő­ről én is azt tudtam, de az utóbbiról fővárosi barátom világosított fel, aki foglalkozására nézve nöcsábász. — Nézd öregem. A strand és a házi buli nem jó, oda rendszerint párosán járnak a fiók. De a villamos, meg a troli! Az igen. Főleg csúcsforgalomban. Ugyan ki ellenőrizhetné őket? r. Csodálkozó arcomra pillantva foly­tatta: — Lehetőleg olyan vonalat válassz, ahol sok a kanyar. Hol jobbra, hol balra dől az ember. Így könnyebb a lábára lépni, neki dőlni, vagy miegy­más. A többi már a te dolgod! Négy­ből kettő biztos! — fejezte be mate­matikusán oktatásom. A hallottakkal felvértezve útnak in­dultam. Ami a hurkokat illeti a Keleti környéke most verhetetlen. Már a fel­szállás után éreztem, rosszul válasz­tottam. Két testes kofa között nehéz ismerkedni. Ráadásul a hátukon lévő puttonyban nagyszemű őszibarack la­pult. Az első kanyar után a soványabb (80—90 kg) nekem lódult. Meg sem álltam a kövérebbig. Ez így ment két• három kanyarig. Később a helyzet vál­tozott, ugyanis a kövér a lábamra lép­ve nem engedett ingázni. Szörnyű ké­pet vághattam, mert megjegyezte: <-* Nem érzi jól magát fiatalember? — Én igen. csak a lábqjn! — mutal­tam a ránehezedő tömegre. — Ne ha­ragudjon — mentegetőzött, s a másiic lábamra állt. A Körútig bírtam, ott letámolyogtam. Még szerencse, hogy három szem őszibarack szürke zakóm zsebébe vándorolt. Ez is ér vagy 89 fillért — vigasztaltam magam. Később derült ki, rossz üzletet kötöttem, mert a tisztítás nem 80-ba került, hanem 90-be. Nem fillérbe, forintba. Két napi hidegborogatás, s újra foly­tattam az okulást. Most a Körút volt ténykedésem színhelye. Két csinos sző­ke hölgyet pillantottam meg. Pár öreg­asszony állta csak utam. — Mi az fiam, lökdös... — förmedt rám egy strucctollas. — Ne haragudjon, de semmi ravasz szándékom nincs! — ami az évkülönb­séget számolva igaznak hangzott. — Huligán! — sivította. — Ilyen em­berek teszik tönkre a fővárost. Függő­legesen fog kimúlni a világból, stb. stb. Még félig sem ért, * a két szöszi el­tűnt. Barátom átkozta született tehetet­lenségem, s megígérte bemutatót tart. Sajnos késve és sántítva érkezett. — Mi van veled? De lerongyolódtál! — Ne is említsd! A minap a trolin ismerkedtem meg vele. Sajnos, a féri két órával korábban jött haza, s le­adásul birkózó is! — tapogatta derekát. Na majd én megtartom a bemutatót. Te meg figyelj! Ki is néztem egy kis szimpatikus bronzvörös t. Az első ka­nyar után már a lábán álltam. Csoda­latos. de rám mosolygott. Vérszemet kaptam. Kanyar sehol, s én puff... nekidőltem. Hebegtem valamit, de niég kedvesebben ragyogott búzavirág szeme. — Bocsánat, de... — kezdtem volna. — Ejnye, ejnye nem ismersz meg? Együtt jártunk suliba. — No hiszen, az nem sokat ér! Amennyit én jártam! Meg ahány he­lyen... összeszámoltam a bronzvörösöket, de sehová nem tudtam tenni. — Na találd ki ki vagyok?! A Lehel már tudja! — mutatott kuncogó bará­tomra. = Ilus, Ildi — nevettek mindketten, én pedig ismét úgy éreztem magam, mint az őszibarackos kofánál. Nagynehezen sikerül megismerkedni, s kiderül, nincs rá szükség. Már ötödik osztályban megtörtént... D, Szabó Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom