Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-31 / 201. szám

1969. augusztus 31»

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Fejünk felől a tetőt

Út a regénytől a drámáig — Beszélgetés 7ákai Annával

Az olvasóprobának vége, lassan szétszélednek a színészek. Távozás után is a vaskos szerepkönyvet lapozgatták. A darabbal ismerkednek.

Az írónővel a színház igazgatói irodájában sikerült találkozni. Néhány évvel ezelőtt még a nevét sem ismertük. ma befutott író. Először néhány elbeszélés — a Kortárs-ban. az Űj Írásban. az Alföld-ben. a Jelenkor-ban — azután ez év januárjában a furcsa című regényt 4447. Napok alatt fogyott el a könyvesboltokból, s ez lett a sorsa a februárban megjelent »Kötél nélkül” című elbeszélés-gyűjteménynek is.

— Igen, az indulás tényleg

jól sikerült A kritikák szinte kivétel nélkül dicsérték

A köznyelvben, írásban és szóban feleslegesen tolakodó a -nál, -nél ragunk. E rag felesleges használata ellen elsősorban azért szólunk, mert több s nyelvi szerepét jól teljesítő rag szorul háttérbe, s éppen ezért a pontos fogalmazást, a világos közlést is veszélyezteti.. Természetesen nem mindenkor s minden helyzetben hibás a használata.

Az iskolában megtanultuk, hogy ez a ragunk két fontos szerepet tölt be. A hol kérdésre felelő, s a szomszédos térre utaló helyhatározót fejezzük ki vele, tehát helyesen funkcionál például ebben a mondatban: A hajónál várok rád. Ugyancsak jól teljesíti hivatását hasonlító határozóként is: A leány vörösebb lett a főtt ráknál.

Több szólásszerü nyelvi képletben sem hibáztatható: Több a soknál. Hajánál fogva előráncigált ügy. A tizediknél állj meg! Az ebédnél majd visszatérünk rá stb.

a két kötetet. Én pedig kicsit megijedtem, — mondja az írónő. — Nem sok ez nekem? — kérdeztem magamtól. Mi lesz ezután? A bizalom felelősséget is ró az emberre. Nem szabad csalódást okoznom az idén, jövőre, s azután sem! Ezért vagyok különösen izgatott most, a színpadi bemutatkozás előtt.

— Hogyan született a „Fejünk felől a tetőt” című darab?

—- A 4447 témáját dolgozom fel, bár erősen remélem, hogy több lesz, mint a regény egyszerű színpadi változata. A születéséről any- nyit, hogy Berényi Gábornak, a színház igazgató-főrendezőjének biztatására és az ő segítségével fogtam hozzá « munkához. Olvasta néhány elbeszélésemet, bizonyára tetszettek is neki, mert felhívott, nincs-e véletlenül valami darab-ötletem. Darabötletem nem volt. viszont elolvasta a 4447-et kéziratban. Ügy gondolta, érdemes átírni. Majd a bemutatón eldől... Nem tudom, remélem.— Van-e lényeges változás a regény és a dráma mondanivalója között?

— Döntő mondanivalóbeli változás nincs, néhány mellékfonalat viszont — melyet a regény elbír, a dráma viszont már nem — levágtunk. A munka nagyon nehéz volt, a darab több formában is napvilágot látott, míg végre elkészült a színpadkész változat A „Színház?’ című folyóirat augusztusi számában közölte egyébként az egyik korábbi elképzelésemet

— Mik az első szolnoki benyomásai. most az olvasópróba után?

— Először is azt szeretném elmondani, nagyon örülök, hogy Szolnokon kerül bemutatásra e darab. Nemrégiben a Verseghy Könyvtár meghívására író—olvasó találkozón jártam itt Szakonyi KáNyelvművelő szakirodalmunk nem hibáztatja ezeket a nyelvi formákat sem: A száraz avar tüzénél jól megpirult a szalonna. Még eszméleténél volt. A lámpánál olvastam el. A fogva névutóval szerkesztett nyelvi formákban való szereplésének is szabad utat engedhetünk: Származásánál fogva is jogos az állásra.

Nem engedhetjük meg azonban, hogy nyelvi szerepüket jól teljesítő ragjaink helyére tolakodjék. Veszedelmes pusztításának útját kell állnunk. Az aratásnál(?) gyakran esett nyelvi képletben sem helyeselhetjük e rag feltűnését. Helyesebb: Az aratáskor gyakran esett A napi sajtóban megjelent cikkekből szemelgettük a következő hibás formákat: ,.A faluban egy embernél (!?) az évi alkohol-fogyasztás öt litert tesz ki.” (!?) Helyesen ezt a közlést így fogalmazhatjuk meg: A faluban egy ember évi alkohol-fogyasztása öt liter. Nem pontos, nem

rollyal. * olyan nagyszerű esten vettünk részt az egyik gimnáziumban, hogy napokig emlegettük mindketten.

Igazi, pezsgő, vérbő vita volt. Valódi író-olvasó találkozó. Kellemesek az olvasópróba utáni tapasztalatok is. Ügy érzem, tetszik a színészeknek, a közreműködőknek a darab. Érdekli őket, s ez nagyon fontos. Berényi Gábor pedig — aki ez előadás rendezője is lesz — mindent megtesz a bemutató sikeréért.

— Tehát bízik?

— Igen, bár tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű... Mindenesetre nagyon szei'et- ném, ha sikerülne. Annál is inkább, mert a színház Budapesten is bemutatja a darabot. Ugyanis hivatalosak a budapesti Művészeti Hetek ünnepi rendezvénysorozatára.

— Mik a közeljövő tervei?

— Imi szeretnék, mégpedig nagyon sokat. Jövőre a Szépirodaalmi Könyvkiadónál megjelenik új regényem *Tartozik és követel" címmel. Azután ott a család, s az iskola is. Két gyermekem van, egy kisfiú és egy kislány. A Jázmin utcai általános iskolában tanítok a felsőtagozatosoknak magyart. Szívesen csinálom, szeretem, bár elismerem, néha nagyon fáraszt. Egy biztos, soha nem fogok arra törekedni, hogy zsupán az Írásaimból éljek meg. Dolgozom, t mellette Írok. Ez így nagyszerű dór log. írógéphez csak akkor ülök. ha úgy érzem, tényleg van mit lmoméi

Míg beszélgetünk, kintről érős kovácsolás hallatszik.

Valaki mondja:

•— Készülnek már a díszletek is—

h. n.

világos a foglamazás a kővetkező mondatban sem: „A színház igazgatója visszatért külföldi útjáról, és azonnal megjelent a színháznál (!?)” Miért csak a színháznál? Vajon miért nem ment be?

Egy hivatalos jelentésben olvashattuk: „Az iskolánál (!?) minden rendben.” Nem a külső helyviszonyra akart utalni a jelentés, ezért helyesen: Az iskolában minden rendben. Bizonytalan a mondat tartalma ebben a formában is: „A szolnoki áruház égésénél (?) történt”. Mire utal? A helyre? Az időre? A szövegből az derült ki. hogy a rag az időhatározó helyére tolakodott. A helyes mondat tehát ez lett volna: A szolnoki áruház égésekor történt...

Végül azokra a hibás nyelvi képletekre hívjuk fel a figyelmet, amelyek a mindennapi nyelvhasználatban is feltűnnek: Ennél a cikknél (!?) az a probléma. He- lvesen: Ebben a cikkben Ezzel a cikkel... A legényeknél (!?) verekedés kezdődött. Helyesen: A legények között... A búcsúzásnál (!?) megcsókolta. Helyesen: A búcsúzáskor...

A szórakozóhelyek ablakaiban is gyakran olvasható: A zongoránál (!?) X. Y. Helyesebben: Zongorázik:

X. Y.

Mivel eléggé pontatlan határozói viszonyokat fejezünk ki a rostára tett raggal, akaratlanul is a közlés elködösí- tését énük el vele.

De. Bakos József

Tiszai Lajost

Homokzátony

Veri a homokot a szél. Felkapná, elvinné, de az aranypor már megkötött. Nagybokrú, terpeszkedő tőkéik ülnek a düné'k hátán.

A szőlősorok most is kénsárga ruhába öltözöttek. Ahogy megírta. A fürtök is mosolyognak, meg az almák is.

Az ország egyik leggazdagabb vidékén kutatom Bányai Kornél emlékezetét. Harmincöt évvel ezelőtt, 1934. augusztus 31-én, hajnali négy órakor halt meg...

öt évig élt a faluban, az akkori Homokon. Apró házikójának itt kell valahol lennie, az almafák és a venyigék között.

De hol?

Valahol itt, Tiszaföldváron.

Kopogtatok az ajtón.

»Igazgatási előadó”.

— A Bányai Kornél utcát keresem. Merre van?

összenéznek, ketten is a fejüket rázzák.

— Ilyen nevű utca nincs a faluban.

— De a ház, ahol élt, A Költő háza...

— Nincs itt olyan!

A községi tanács vb-elnöke feszélyezetten hallgat:

— Jó két éve már, elnök elvtáns, a község egyik felelős vezetője ígérte, hogy emléktáblát helyeznek el Bányai Kornél volt lakóházán. S utcát neveznek el róla. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a tiszatáji tanyák egyik költőnagysága volt,

— Nem régen vagyok itt. Nem tudok róla. Talán majd a titkár elvtárs. Sűrűn cserélődnek a tanácsapparátusban az emberek.

A jóindulat a vb-titkárnál sem hiányzik, de esetünkben bizony ez kevés...

— A Magyar Nemzet 1967; február 26-i számáról beszélek, titkár elvtárs.

— Sajnos, nem tudok róla. Lehetne pedig emléktáblát csináltatni, meg utcanév változást is. Ki nyilatkozta?

Megmondom a nevét.

— Tudom. Nincs már az apparátusban. Nem került be a vb elé a javaslat.

SS

1

Kimegyek a régi Homokra, az Üj-ldncsem szőlőbe. Permetező nénikét szólítok meg.

— Néni, melyik házban lakott a Költő, Bányai Kornél.

— Nem, lelkem, nem ismertem. Pedig itt vagyok már kilencszázöt óta.

Nagvobbacska gyerekkel próbálkozom.

— Nem tudod pajtás, hogy melyik Bányai Kornél háza?

A gyerek körbepislog. visz- szakérdez.

— Azé, aki a szeszfőzdét volt?

Láthatja rajtam, hogy rossz nyomon jár;

— Akkor, másikat nem tudok.

Szomorú zavartsággal rugdosom tovább a dűlő homokját. Bányai Kornél volt lakóháza előtt. A nevét említem minden arrajáró öregnek, fiatalnak. Az idősebbek hátha még személyesen ismerték, a fiatalok hátha hallottak róla valamit az iskolában.

Még talán most is ott áll- nék a kapu előtt, ha a költő egv tisztelője be nem vitt volna a szemrevaló kis házacskába. Egy szoba, konyha, kamra és egy kis verandaszerű oldalszoba. „Ennél az ablaknál volt az asztala, itt írta a Tanyák-at, a Délibábot, a Tiszá-t. az Alföld nyitott, enében-t...”

A házban tudnak róla:

— Jó ember volt, azt mondták róla. Az Isten nyugosztalja.

A kertben barackfa. Ez lenne az...:

..Temess el, szép Harackvi.rág tavaszi fák havazása, s múljak nyom nélkül, mint a hó

a föld ízes porába”

&

— Szűkösen éltek.

Tanárkodott. meg a Kovácsféle borászatnál volt könyvelő. Amikor idejöttek. 1929- ben, egv vaságy volt minden vagyonuk. Méltósággal viselte a nincstelenséget. Hallgatag. csendes ember volt. Különcnek is tartottuk, mert az evőeszközeihez, személyes holmijaihoz nem engedett ám hozzányúlni senkit. Aztán tudtuk meg, a tüdeje miatt... Itt írta a legszebb verseil, de nem adták ki. Ebben ® tudatban halt meg. Az udvaron láttam utoljára. A botjára támaszkodott, leste a szőlőtőkéket. Mindene volt a föld. Szép férfi volt, Adyra hasonlított, meséli J, M.

I

&

Menekült Homokra?

Nem, forradalmi lírája itt is perzselt.

A homok kegyetlen valósága szól tiszatáji versedben: „Láttalak habzsoló homok: sír voltál, a az maradsz örökké! Jaj, annak aki rádtipor, élő porában nem mozdul többé.” Petőfi óta alig akadt magyar költő, aki ilyen megdöbbentően dalolt a sivár, alkáctövises életformáról. A Puszták népé-1 írta meg versekben: „Fehér falvak alusznak mélyen, sűrű fekete éjben, csontszerűen és mozdulatlanul”.

Vitatkoznom kellett egy önmagát „politikai kérdésekben jártasnak” vélő emberrel.

— Nem volt az kommunista költő. Hallottam én arról. Bekerült ugyan a Szolnokon kiadott Értünk éltek kötetbe is, de egy csöppet sem volt kommunista. Hallottam róla.

— Esetünkben nem az az elsődleges, hogy Bányai kommunista volt-e vagy sem, — mindenképpen jelentős, haladó magyar költő volt. Ez már elég ahhoz, hogy tisztelet övezze az emlékét. Különben, ha Bányai világképéről kétségei vannak, olvassa el a Nagy Októberi Szocialista Forradalom idején írt verseit, újságcikkeit, de legjobb, ha a két évvel ezelőtt kiadott kötetét veszi kézbe. Olvasta?

Azt rnég nem. hol lehel azt megtalálni?

— Bármelyik könyvtárban, — mondtam, mert így gondoltam.

&

A könyvtárakban

két hete tart a leltár. Szerencsére találok azért valakit a tanácsháza melletti könyvtárhelyiségben.

— Érdekelne, hogy Bányai Kornél Vasénekű testvéreim

című verseskötete hány példányban van meg a falu tanácsi könyvtáraiban.

Keressük a megfelelő katalógusban.

— Mi a címe? Vasének?

— Nem kérem, Vasénekű testvéreim, Magvető. 1967;

— Sajnos nincs meg.

— Egyetlen egy példányban sem? Sehol?

A válasz restellkedő:

— Ezek szerint sehol.

Ügy írtam le, szószerinti

ahogy történt.

Megyek a könyvesboltba, A földváriak így mondják, „könyvesbolt”. Pontosabban: papír- és írószerbolt, három könyvespolca van és két tablója. A falvédők és a zipp- záros bőröndök között néhány tucat könyv. Ez a könyvesbolt. Hogyan elégíti ez ki a tizenháromezer lakosú község igényeit? Bizományosok is vannak, mondják.

Az eladó csörgőket kínál egy kismamának, majd átjön a „könyvesboltba”.

— Bányai Kornél verses- kötetét keresem:

Bányai, Bányait

—' Az a költő, aki itt élt Homokon.

— Itt? Nem is hallottam még róla. Hogy hívják?

— Bányai.

— Nincs olyan könyv, 'Ä vers nemigen megy itt.

— Nem is volt meg a kötet?

■— Nem, nem emlékszem

rá, nem volt.

Nálam van a Vasénekű testvéreim-ből egy kötet. Mutatom.

— Ja. ez a fekete könyv7% Ahun van belőle egy!

— Mennyit adtak el?.j

— Hát,... tetszik tudni itt a vers, az nemigen megy— hát egy párat, annyit biztos eladtunk.

i

Elmentem alkalmi vu

zitre a Hajnóczy gimnáziumba is. Ápol-e az iskola Bányai hagyatékot, az érettségiző tiszaföldváriak. mit tudhatnak a költőről? Sajnálkozás volt a válasz,

— Az érettségi elnök az idén szolnoki volt. az kérdezgetett volna. Nemigen tudták...

— Á gimnáziumi tananyag sajnos meg sem említi Bányait — mondom.

A társaságban lévő magyar ■—irodalom szakos tanárnő nem sajnálkozik ezen.

— Jelentéktelen volt, 3 helytörténeti szakkörben eset- lea lehetne valamit... — mondja unottan.

Elköszönök, utánam sza-* ladnak.

— Ha már erről a Bányairól nem is sokat tudtunk,, mondanánk egy érdekes cikknek valót: az egyik volt növendékünk Japánból irt levelet—

9»

Nem kopogtattam máshová Bányai Kornél emlékezetével. Pergettem ujjaim között a homokot és azon tűnődtem, hogyan is bánunk szellemi kincsünkkel.

Ha valaki gondatlanul kezeli a rábízott nemzeti vagyont,’ vagy a közösségi tulajdont és kárt okoz, a törvény elítéli hűtlen vagyonkezelésért.

Nem vagyunk-e mindnyájan vétkesek, akik Költő elvtársunk emlékét elherdáljuk, kik nem őrzünk meg semmit földi valójából, — s tespedtséggel, nemtörődömséggel kárhoztatjuk feledésre szellemi hagyatékát is.

Minden tisztelet Hajnóczynak, de miért nem Bányai Kornél emlékét őriztetjük a tiszaföldvári gimnáziummal? Miért nem viseli nevét a művelődési ház? Nem volna néhány ezer forintunk egy emléktáblára? Hogyan ápolja a nemes helyi hagyományokat a községi vezetés, ha amagyar Parnasszusra jutott költőről utcát sem nevez el?

Nem jutna a magyar órákon évente 10 perc Bányai számára? Mi vagyunk az örökösök, az utódok. Hogyan is írta? „Vasénekű testvéreim... mire várunk?”

Költői beteljesedése Tiszaföldvárhoz köti Bányai Kornélt. Legszebb verseit ott irta, az Üj-kincsem szőlő 27 szám alatt. A Muzsikus dűlőben—.

A ragokra Í3 vigyáznunk keil 1 Egy feleslegesen tolakodó magyar ragról