Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-20 / 192. szám

1969. augusztus 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 JATAGÁN ÉS ZENÉLŐ ÓRA Alapi orvén vünkben rögzített szövetség Pillanatnyi varázslat az ódon hangulatú szobában csengetyűszó, a zenélő óra hangja úszik. A kellemes csengés-bongás még az utca zaját is elnyomja. Az egész lakás patinás hangulata az elmúlt évszázadokat idézi. Egyetlen pillantással lehetet­len felmérni, mi minden halmozódik itt fel. Fegyve­rek, ékszerek, díszek, kitün­tetések évszázadok rossz és jó emlékei kavarognak itt az asztalon, a vitrinben, a falakon, az egész lakásban. A házi múzeum „igazgató­jával” Martz Ferenccel el­sőként a fegyvereket vesz- szük szemügyre. — Ez törökkori pisztoly —■ mondja. Az ormótlan mardály félel­metesnek tűnik még most is. Baljóslatúan csillog réz- verete, kemény tékfa tusája ellenállt minden szúnak. A csövön apró rovások egymás mellett, lehetséges, hogy ez volt a fegyver „eredményes­ségének” jelzője: — Ez kovás típusú pisz­toly, ami azt jelenti, hogy a tulajdonképpeni kakas csőrébe” kell a kovadara­bot beszorítani, majd „fel­porozni” a pisztolyt, vagyis puskaport hinteni a serpe­nyőbe. Ilyen állapotban már tűzkész a fegyver. Ha nem sikerült a lövés, akkor még mindig meg lehetett fordítani és a végét használ­ni, azért van ilyen cifra réz­veretű gomb a végén. — Ennek a kornak fő harcmodora a közelharc volt, ilyenkor használták a törö­kök a jatagánt, a handzsárt — és egy bűvész mozdulat­tal előhúzta a görbe kar­dot. A pengén arab felírás, mágikus vésett ábrákon csil­lan meg a fény. Markolata ezüsttel díszített, égetett csont — Fegyvergyűjteményem következő darabja Jellasich korából származó horvát kétélű kard. Később ismét változott a harcmodor, egy­re jobban tért hódított a lő­fegyver és mellette a szu­rony, az oldalfegyver. Ezek­ből is van néhány érdekes­ségem. Ez a togo-kameruni német gyarmatról származó szurony azért ilyen sarló alakú, mert bozótirtásra is használták. Ez a tömzsi pal­los félig kard, félig oldal­fegyver a szapőröké, vártü­zéreké volt. Alkalom adtán még gerendák bárdolására is használhatták, olyan súlyos. Ez a késszerű bajonett az osztrák hegyi vadászoké volt. Ezt a tőrt talán valamelyik velencei bérgyilkos használ­hatta. A véséssel díszített, ezüs hüvelyű kaukázusi tőr egyben a nők dísze is volt. De van itt albán, kubárd, finn kés is. — A hatalomhoz nemcsak fegyver, hanem pénz is kel­lett. A gazdagok a fegyveres rablók ellen sokféle mód­szert kerestek. Például ezt a pénzformát is — mondja Martz Ferenc. Csak tüzetes szemlélő ve­heti észre, a középnagyságú rézpénzen a hajszálnyi rést. — Kettécsavarták ezt a pénzt és ide rejtették az aranyérméket. Én csak ma­gyar pénzt gyűjtök, de akad itt néhány külföldi kurió­zum is. „Barbár” pénz a honfoglalás idejéből való, vagy ez a középen lyukas kínai pénz. Érdekesség ez az Amerikában nyomott ma­gyar papírpénz Kossuth kőr­útjának idejéből való. Al­bumba kötve meg van 1926. tól 1946-ig minden Magyar- országon forgalomba hozott váltópénz. Legszebb da­rabja a százmillió bilipengő, ahol „csak” huszonhárom nulla követi az egyest. A falakon festmények. A legérdekesebb darab — 1919-es ereklye. — A kép Orosz Györgyöt, a Tanács­köztársaság oktatásügyi nép­biztosát ábrázolja. Tanítója volt Martz Ferencnek. — Lakásomnak két dísze Vámbéry Árminnak ? nagy utazónak és orientalistának hagyatékából van; Egy kutya formájú kultikus füstölő és egy Buddha szobor. Ez a szobor egyben sírhelyül is szolgált, üreges részébe tet­ték az elhunyt hamvait se­lyem zacskóban. Nehéz lenne mind felso­rolni, mennyi érték találha­tó még a lakásban. Csak pél­dának: női arany zsebóra, abból az időből, amikor még kulccsal húzták fel az órá­kat. Rengeteg érem, kis­plasztika neves mesterektől. Zománcozott finomművű tö­rök ékszerek. Kossuth port­ré — korabeli újságkivágás­ból. Rézből készült kávéfőző Rákóczi korából. Martz Ferenc 63 éves. Mindig érdekelték a régisé­gek Most nyugdíjas, a fegy­veres erők klubjában dolgo­zik Az eddig összegyűjtött és féltő gondoskodással meg­őrzött gyűjteményének leg­szebb darabjait ő is kiállít­ja a tiszti klubban az au­gusztus 28-án megnyíló hobby-kiállításon. Kékesi György *» ÉRTESÍTÉS Debreceni Közúti Építő Vállalat 5. sz. Építésvezető­ség 1. sz. művezetői téglalap alakú bélyegzője 1969. aug. 14.-én 23.45-től érvénytelen. Debreceni Közúti Épitő Vállalat 5. sz. Építésvezetősége Szolnok, Verseghy u. 7/c, Népünk az emlékezés és “2 alkotó munka jegyében ké­szül a felszabadulás negyed- százados évfordulójára. Hu­szonöt év alatt páratlanul nagy gazdasági, társadalmi éj kulturális átalakulás történt hazánkban. A művelt nép eszménye, amelyet legjobbjaink régtől óhajtottak. a kulturális for­radalom hatására először vá­lik valósággá történelmünk folyamán. A városi és a falu­si életforma közötti különb­ség csökkentése, a falvak, kü­lönösen a kisebb települések kulturális lehetőségeinek javí­tása azonban még igen nagy erőfeszítéseket követel. Vala­mennyi dolgozó ember szá­mára meg kell teremteni a művelődés, a tájékozódás és az aktív társadalmi közélet lehetőségét. Ez egyre sürge­tőbb, a gazdasági és a tár­sadalmi fejlődés gyorsításá­hoz is nélkülözhetetlen tenni­valónk. Huszonöt évvel fiatalab- ban, tapasztalatokban sok­kal szegényebben mint ma, de világot jobbá forgató szán­dékkal harsogtuk a „Föl, vörösök, proletárok...” máso­dik versszakaként, hogy „Ve­lünk az egész világon az elnyomott parasztság, mert tudja, hogy csak mivelünk vívhatja ki igazát”. És Jó­zsef Attilával együtt vallot- tuk magunkat az utca és a föld, — a város és a falu, a munkásosztály és a paraszt­ság fiainak. Pedig akkor még nem tudta az egész pa­rasztság, hogy az ő igaza is csak a munkásosztály ve­zetésével és támogatásával vívható ki. Tapasztalatokban — leg­alább is az akkori fiatalok — szegényebbek, majdnem nincstelenek voltak. Két sze­minárium között vonultak ki az utcára, hogy a munkás- osztály és pártja jelszavát meglengessék a szövetséges frissen kivívott joga és élet- lehetősége érdekében: „Föl­det vissza nem adunk!” Igen, noha a mohón habzsolt és minden tudományoknál fon­tosabb tudnivalók közül ta­lán még nem is ismerkedtek meg a szövetségi politika el­veivel. A szabadság első óráiban, a megostromlott és felsza­badult főváros romjai alól előbúvó emberekkel együtt sarjadtak ennek a szövetség­nek új hajtásai — gyökerei egész a munkásmozgalom hajnaláig nyúltak vissza. Élelmet küldött a falu az éhező városnak, s a város­lakók — pedig még saját otthonaikat sem tették tel­jesen lakhatóvá — elindul­tak a falvakba, hogy beüve­gezzék az iskolák és község­házák üresen tátongó abla­kait. megjavítsák a tetőket (nem ritkán a templomokét is), használhatóvá tegvék az uraságoktól megmaradt me­zőgazdasági gépeket, testvéri támogatást nyújtsanak az új­gazdáknak. a termelés meg­indításához. Akkor még a kommunisták közül is kevesen tudták, hogy a kivívandó proletárdikta­túrának, a remények hatá­rán kirajzolódó szocializmus­nak a munkási—paraszt szö­vetség a politikai alapja. Ám, szerencsére, a kevesek, akik tudták, mindig egyenget­ték ennek a szövetségnek az útját, azokban a nehéz esz­tendőkben is. amikor a szűk­látókörűség, a türelmetlen­ség. a bal- és jobboldali tor­zítások egyáltalán nem tették ezt könnyűvé. Negyedszázada még sok mindent nem tudtunk, de az elmúlt történelmi huszonöt év alatt sokmindent megta­nultunk. Volt, amit könyvek­ből, nem keveset mások ta­pasztalataiból. sokat magunk kárán. De megtanultuk, tud­A szocialista forradalom eddigi eredményei újabb tet­tekre ösztönöznek bennünket­Az Országos Népművelési Tanácsban részt vevő szer­vek felhívással fordulnak a tanácsokhoz, a szakszervezeti bizottságokhoz, a KISZ alap- szervezetekhez, a népfront­bizottságokhoz, a nőtanácsok­hoz. a különböző szövetkeze­tekhez és az üzemekhez: — Fogjon össze a falu la­kossága, munkások, parasz­tok, értelmiségiek, valameny- nyi társadalmi szervezet a művelődési lehetőségek növe­lése érdekében! — Örökítsük meg felszaba­dulásunk huszonötödik évfor­dulóiát 100 faluban új könyv­tár létesítésével! — Segítse minden szerve­zet a száz könyvtár létreho­zását lehetőségeinek megfe­lelően, tervvel, építőanyag­gal. munkával! Meggyőződésünk, hogy e könyvtárak létrehozása olyan cél. amelyért érdemes össze­fogni és amely a legméltób­juk, és nem feledkezünk el a marxizmus—leninizmus alapvető tanításáról, hogy a munkásosztály csak a dol­gozó nép élén. széles osz­tályszövetségben viheti győ­zelemre a békéért, a demok­ráciáért, a szocializmusért vívott harcot. Ezért épül or­szágot vezető pártunk poli­tikája a munkásosztály ve­zette munkás—paraszt szö­vetségre, az értelmiséggel való szoros együttműködésre, a nép valamennyi haladó erejének tömörítésére. Űj, emberibb életet és otthont biztosító szocialista hazánk az egész nép számá­ra épül, nem is jöhet létre másként, csak az egész nép műveként. A szocializmus ki­vívása és megvalósítása egy­kor csak a munkásosztály harci programja volt. ma — túlzás nélkül mondhatjuk — nemzeti cél. Ez a cél — állapította meg a Hazafias Népfront IV. kongresszusa — „alapvető politikai érdekkö­zösséget teremt a társadalom minden része számára és a szövetségi politika a részér­dek ütközésének a közös ala­pon való megoldását teszi le­hetővé”. Húsz évvel ezelőtt hirdet­ték ki a Magyar Népköztár­saság Alkotmányát, amely ezt az országot a munkások és dolgozó parasztok államá­vá nyilvánította: Két évtized, s mi minden változott azóta is! A hajdan paraszti többsé­gű Magyarországon ma már munkás és alkalmazott a ke­resők több. mint háromne­gyede, s több, mint húsz szá­zaléka szövetkezeti paraszt. A parasztság jelentős része ipari munkássá, más része tsz-paraszttá, az ipari mun­kások és parasztok egy része értelmiségivé és alkalmazot­tá vált Ma a munkásoknak csaknem féle falun laldk, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy a paraszti életforma, a pa­rasztság igényei és törekvé­sei egyre inkább hasonulnak a munkások; igényeihez és tö­rekvéseihez. Ez a nagy változás a tár­sadalom széles rétegei szá­mára az anyagi és kulturális színvonal jelentős emelkedé­sét hozza. S ha időközben a munkásosztály gyarapodott tapasztalatlanabb rétegekkel is. ma már sokkal láthatób­bak azok a pozitívumok, amelyeket ugyancsak ez a mozgás hozott magával — évszázados szokások bilin­cseinek szaggatásával, a tár­sadalmi érdeket, vallást, ba­bonákat érintő nézetek vál­tozásával. A munkás—paraszt szövet­ség erősödése elsősorban a két alapvető dolgozó osztály érdekeinek helyes összehan­golásán múlik. Ezt az össz­hangot pedig csak a népgaz­daság arányos fejlesztésének ban teszi emlékezetessé a felszabadulás évfordulóját. Az Országos Népművelési Tanácsban részt vevő állami és társadalmi szervezetek az­zal is segíteni kívánják e terv megvalósulását, hogy az 1970-ben e felhívás nyomón létesülő klubkönyvtárak be­rendezését és felszerelését (könyvállomány, televízió, rá­dió, magnetofon, bútorzat stb.) jelentős összeggel segí­tik.. Az újonnan létesített, Q működési követelményeknek megfelelő intézmények em- lékplakettet és oklevelet kap­nak és nevűkben is viselhe­tik a ..Felszabadulási emlék- könyvtár” meajelölést. A megyei népművelési ta­nácsok ezért 1969. december 16-in küldjék meg az ONT titkárságának azoknak a fal~ vaknak a nevét, ahol a fel- szabadulás huszonötödik év­fordulójának évében e felhí­vásra klvbkönyvtárat kíván­nak létrehozni. Budapest, 1969. augusztus 20. Országos Népművelési Tanács megfelelő gazdaságpolitiká­val lehet elérni. Nos, el­mondhatjuk: van ilyen gaz­daságpolitikánk. A másfél éve bevezetett gazdasági re­form átfogja és áthatja egész gazdasági életünket. Szellemében tudatosabban és hatékonyabban alakíthatjuk a gazdasági folyamatokat. Ez így igaz akkor is, ha a be­vezetés időszaka még nem mutatja fel az összes várt eredményt, s ha a kifejlődés szakaszában is akad maid új­ra és újra igazítani való. A munkás—paraszt szövet­ség erősítése nem űj feladat: A szocialista nemzeti egység keretéül szolgáló népfront­mozgalomnak azonban újsze­rűén kell megfogalmaznia tennivalóit, s ezeknek kor­szerűen kell megfelelnie. A helyes feleleteket szülő mód­szerek csak akkor lelhetőek meg, ha alaposan tanulmá­nyozzuk és figyelembe vesz- szük a társadalom szerkeze­tében végbemenő változáso­kat, különösen a munkásosz­tály és a parasztság körében tapasztalható történelmi fej­lődést. Augusztus 20-a ün­nepikörében — az Alkot­mányban rögzített munkás— paraszt szövetségnek is ün­nepe ez — feltétlenül gon­dolnunk kell ezekre a tenni­valókra. Munkások, parasztok, ér­telmiségiek egyaránt tapasz­talják: hasznos és érdemes a népfrontban tevékenykedni, mert ott párttagok és pár- tonkívüliek, hívők és mate* rialisták gondjaikról, problé­máikról, a szűkebb pátria éi a tágabb haza dolgairól köz­életi vezetők jelenlétében cse­lekvést vállalva, cselekvést remélve nyilatkozhatnak meg. Alkalmuk nyílik arra, hogy eszmét cseréljenek szö­vetségük lényegéről, az elvi tartalomról és célokról épp úgy. mint a mindennapok gyakorlatának sikereiről és kudarcairól: tájékozódhatnak és tájékoztathatnak, haszon­nal szólhatnak bele a szű­kebb és a nagyobb közösség dolgaiba egyaránt. Szép hagyomány,' hogy augusztus 20-a körül, vagy éppen azon a napon ország­szerte találkoznak az üze­mek és a termelőszövetke­zetek tagjai, vezetői, mun­kások és parasztok, akiket az osztályszövetség szétszakit- hatatlan szálain kívül, a csa­ládi, rokoni kapcsolatok is összefűznek. Megbeszélni va- ló_ az idei augusztus 20-án is bőven akad. sok örülni va­lóval. nem kevés gonddal. Elgondolkodunk és elbeszél­getünk a múlt és méginkább a jövő hétköznapjairól, a hétköznapokról, amelyeknek különféle és mégis egy célú munkája újabb ünnepekhez vezet. Juhász Róbert Japán a listavezető Film-sta'isztika Az UNESCO 1967. évi év­könyve szerint 1966-ban a filmek többsége Ázsiában készült. A lista élén Japán áll, 719 filmmel, utána India következik 316 filmmel. A sorrend ezután a következő: Tajvan — 257, Olaszország — 245. Hong-Kong — 171* Egyesült Államok — 168, Spanyolország — 160, Szov­jetunió — 159, Dél-Korea — 142. Franciaország — 130. Az Egyesült Államok film­gyártása az utolsó 15 évben 360 filmről 168-ra, Nagy- Britanniáé 129-ről 82-re csök­kentette évi kibocsátását, ezzel szemben a Szovjetunió évi filmtermése időközben 52 filmről 159-re, Csehszlová­kiáé 20-ról 45-re, Jugoszlá­viáé 7-ről 27-re, Magyaror­szágé 6-ról 21-re nőtt. Békésen pihennek egymás mellett évszázadok gyilkoló szerszámai Martz Ferenc gyűjteményében A vitrin roskadozik a sokféle régiségtől, a jelvény és éremgyűjteménytől Száz falu — száz könyvtár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom