Szolnok Megyei Néplap, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-17 / 190. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. augusztus 17. Az elmúlt évben az NSZK- ban több mint 718 000 autót vontak ki a forgalomból, vagyis körülbelül ugyanany- nyit, mint 1958-ban. Viszont 1969 első öt hónapjában a kiöregedett gépkocsik száma nagyobb volt mint tíz évvél ezelőtt az egész esztendőben és a jelentős mennyiségű ócskavas komoly gondokat okoz az Illetékes hatóságoknak; Az utóbbi években az ócskavaskereskedők milliókat kerestek, viszont a jövőben már csak tökéletesein előkészített fémhulladék kerülhet eladásra és a szakágazatban kíméletlen verseny kezdődik. Az előkészítés csak nagyüzemi módszerekkel történhet ez viszont jelentős ösz- szegű beruházást igényel. Az autóroncsok elszállítására és feldolgozására már több javaslatot tettek. Az ócskavas-kikészítése csak akkor kifizetődő, ha a forgalomból kivont gépkocsikat körzeti gyűjtőhelyeken összpontosítják. tehát törvényerővel kell kötelezni az ócskavaskereskedőket hogy a birtokukba kerülő autóronLelki dinamit Érzelmi tréningnek nevezik a legújabb mániát az Amerikai Egyesült Államokban. Vadidegen emberek borulnak egymás nyakába, tépnek szét közösen párnákat, ordítoznak artikulátlan hangon, vagy vetkőzik le he- mungjaikat és néha ruháikat is. Az amerikai polgár ugyanis szeretné érzelmi életét reaktiválnl, ha lehet — szervezetten, az úgynevezett „közeledési csoportokban’* (Encounter Groups). Hatvan—hetven ilyen csoport alakult meg az országban és ezekben a tehetősebbek keresik az őszinte emberi kapcsolatokat. — Többségük idegbajos, a mindennapi kíméletlen hajsza, a túl- hasznolt automatizáció és technok- ratív fejlődés áldozata. Az üléseket, vagy inkább szeánszokat, egy pszichológus vezeti és a gyógymód egyetlen célja új érzelmi források feltárása, kialakítása. A páciensek többször találkoznak, kisebb-nagyobb csoportokban vesznek részt a terápiában, természetesen kizárólag fényűző motelekben hőforrások közelében létesített nyaralókban. Lelki dinamit, vagy új humanizmus? A pszichológusok véleménye eltérő. Egyesek szerint lelki, érzelmi reneszánsz, — mások szerint pszichológiái nagyüzem, vagyis: sarlatánok nyerészkedési manővere. csókát ezekre a gyűjtőhelyekre továbbítsák. Az autóroncsok „kicsonto- zása”. amit jelenleg 2000 telepen végeznek, nem kifizetődő, viszont az autóroncsok sok értéket tartalmaznak, amelyek befolyásolják a hulladék minőségét (műbőr, nem vasfém stb.) A legegyszerűbb megoldásnak az ú. n. Shredder-mód- szert tartják. A gépkocsit — lehetőleg motor nélkül — darabokra zúzzák, majd egy óriás mágnes kiválasztja a vasmentes fémeket Ezek után az elégethető anyagot egy kemencében elégetik. Egy ilyen üzem kapacitása évi 60 000 autóroncs és építési költsége 3—5 millió nyugatnémet márka. Sokkal könnyebben megoldható a gumiabroncsok fel- használása, nedig 1980-ra 40 millió darab, vagyis 350 000 tonna hulladékra számítanak; Azonban a gumiabroncsok fűtőértéke kilónként 8600 kilokalória, tehát megfelelő műszki berendezéssel — hőerőművek felhasználhatják energiatermelésre. FILETTO. KIS FALU Kö- ZÉP-OL ASZORSZ ÄGB AN, — AZ ÜKÖKKÉ HAVASGRAN SASSO LÁBÁNÁL. TURISTÁK NEM SZOKTAK FELKERESNI. — EGY KÚTJA, EGY TEMPLOMA ÉS EGY TELEFONJA VAN ÉS FILETTO NEVE AZ ELMÚLT HETEKBEN MÉGIS GYAKRAN SZEREPELT A VILÁGSAJTÓ HASÁBJAIN.— EGY NYUGATNÉMET SE- GEDPÜSPÖKI KINEVEZÉS HOZTA MEGA FALU SZOMORÚ VILÁGHÍRNEVÉT. ■ér A püspök az a Matthias Defregger, aki 25 évvel ezelőtt, 1944 júniusában mint Defregger százados paracsot adott 17 filettoi legyilkolásá- ra. A nyugatnémet Stem című hetilap munkatársa felkereste az olasz falucskát, hogy a helyszínen győződjön meg a történtekről. A falu kocsmájában a riporter érkezésének hírére hamarosan összegyűltek az emberek: idősebb férfiak, akiknek sikerült túlélniük a szörnyűségeket, mert idejében elmenekültek és fiatalok, akik újra végig akarták hallgatni mindazt, amiről az öregek már régen nem beszéltek. Az egyik öreg, aki a fiát veszítette el annak idején, így mesélte el a történteket: „A partizánok meg akarták szerezni a németek hordozható rádióját. Meglepetésszerű támadásuk során egy német katonát megöltek és egyet megsebesítettek.” (Defregger és főpatrónusa; Döpfner müncheni érsek szeMatthias Defregger segédpüspök, az egykori filettoi százados Gépkocsi és ócskavas Egy év alatt hétsxáxexer gépkocsi a roncstelepen Hóhérból püspök Lidice és Oradour olasz társa, az újjáépült Filetto rint négy német katonát öltek meg a partizánok. A szemtanúk azonban egyhangúlag csak egyről tudnak.) A németek várható megtorlása elől sokan az erdőkbe menekültek. Sokáig azonban semmi sem történt. — „Egyik katona azt mondta a polgármesternek: — mesélte az egyik filettoi öregasszony. — Ha az őrnagy jön, nem lesz semmi baj. Ha ellenben a százados, úgy mindannyió- tokat elintéz”. Egyik este aztán megérkezett több mint kétszáz német a százados és néhány fiatalabb tiszt kíséretében. „összeszedték a férfiakat és falhoz állították őket. A gyerekek jajveszé- keltek, az asszonyok pedig a katonák és férjeik közé vetették magukat. A százados megparancsolta, hogy a gyermekeket és az asszonyokat vezessék el.” — Ezt már ismét az egyik öreg mondta el. (Előkerült az a müncheni újság, amelyben Döpfner érsek így védte segédpüspökét: „Defregger mindent megtett hogy könnyítsen a lakosság szenvedésein. Eltávolította a nőket és gyermekeket, hogy ne kelljen látniok a szörnyűségeket.”) Az áldozatokat éjfél után a falu melletti domb tövében agyonlőtték. A holttesteket a katonák halombarak- ták, benzinnel leöntöttek és elégették. Ezt követően. Filetto házait kifosztották, majd foszforral meggyújtották. A falu porróégett. A németek eltávozása1 után az elmenekültek visszatértek és eltemették hozzátartozóik maradványait. Többé nem láttak Filettoban német katonát (Döpfner érsek védőcikkében azt állítja, hogy a százados vezette híradós osztagnak „rendkívül veszélyes me-* származó zsákmány elhurcolásáról, — állapította meg a Stem riportere). Az olasz állam újjáépítette a falut. Ma, húsz év után számlákat küld a lakóknak az újjáépítés költségeiről. Beszélgetés falu kocsmájában a szemtanúkkal és a fiatalokkal nekülés közben” kellett mentenie embereit és életfontosságú készleteit”. Mint a szemtanúk vallomásából kitűnik, szó sem volt menekülésről és nem „életfontosságú készletek mentéséről”, hanem a lakosság kifosztásából „Tőlünk ugyan nem kapnak semmit” — mondta búcsúzóul egy öreg paraszt. Az öregasszony még hozzáteszi: „Fizesse meg a német püspök” — akinek egyébként nem ajánlja, hogy Filettoba betegye a lábát G. L „Érintetlen csak az marad, aki buta" Évente félmillió leányanya az USA-ban Az amerikai fiatalok fit.y- tyet hánynak minden néven nevezendő szexuális nevelésnek. Nekik az nem kell — nem kell abban a formában, olyan csomagolásban, amilyenben az iskolában kívánják nekik előadni. Az amerikai ifjúságnak ez a mindent visszautasító, mindent kételyekkel fogadó magatartása majdnem megőrjíti az amerikai honatyákat. Nem tudnak mihez kezdeni. A kormány elhatározta, hogy több tudományos intézetet létesít, amelyek az ifjúság kétségbeejtő helyzetét tanulmányozzák. A washingtoni központi Iroda élén Elizabeth Herzog áll Az igazgatónőt fölkereste egv olasz lap szerkesztője, s interjút kért tőle. Kérdés: Mrs. Herzog, milyen vroblémát jelent önöknek, hogy * olyan sok középiskolás diák lányanyaJ Válasz: Súlyos társadalmi problémát Intézményünk a közoktatásügyi minisztériumnak egyik legfontosabb főosztálya. s ha csak ezt nézem, büszke vagyok arra, hogy engem neveztek ki igazgatójának. A munkát — ezt a roppant felelős és nehéz munkát — voltaképpen csak most kezdjük el és én bízom abban, hogy néhány év múlva megoldjuk azt a nagy problémát amelyet a törvénytelen gyermekek születése jdient I Kérdés: Kaphatnánk-e statisztikai adatokat? Válasz: Kaphatnak. Mi ugyanis azt az elvet valljuk, hogy nem szabad szemet hunyni a tények előtt sem eltitkolni őket. Tavaly kétszázezer 12—17 éves diáklányunk volt állapotos. De ezt a számot mi nem tekintjük reálisnak, mert csak a kórházak jelentettek ennyi esetet, illetve azt. hogy ennyien vallották magukat a »high school”-ob (a középiskolák felső osztályai) rendes tanulóinak a szülészeti klinikákon. De mi még egyszer eny- nyi diáklányról tudunk, akik Puerto Rico szigetére, vagy Mexikóba utaznak, hogy az ottani kórházakban szüljenek. Kirándulásuknak megvan az az előnye, hogy azott született gyermekük nem lesz törvénytelen. I Kérdés: Ezek voltak a tavalyi adatok. És az ideiek... Válasz: A fenti számok semmi esetre sem csökkennek. Munkatársaim arról számoltak be. hogy az idén a leányanyák száma az Egyesült Államokban meghaladja a félmilliót. 1 Kérdés: És a pirula? Az nem seaithet? Válasz: A pirulát még a házastársak is legtöbb esetben luxuscikknek tekintik. A teanaearek miivknr« neodok nak. csak éppen a fogamzásgátlásra nem. S van is pirula kéznél undorodva gondolnak arra, hogy azt használni is lehet Intézetünk tizenötezer diákhoz intézett körkérdést 16—18 évesektől várta a választ. A megkérdezettek — lányok, fiúk vegyesen — 90 százaléka azt válaszolta, hogy a szexuális érintkezést csakis rawaly — tehát —. „nyersen” szeretik, a legtermészetesebb módon. Néhány lány még megtoldotta, hogy szereti a kockázatot, a későbbi izgalmakat is. Vagy itt van egy washingtoni diák vallomása: Az osztályba járó mind a 25 diáklánnyal érintkezett s hogy valami következménye is lehetett az egésznek, arra csak akkor jött rá, amikor igen sürgősen kellett segíteni saját húgán. 150 dollárt kellett előteremtenie. hogy a másállapotban maradt 15 éves húgát fogadja egv vidéki orvos. Osztálytársnői közül is többen panaszkodtak, majd sorban más osztályba rendelték őket Az Egyesült Államok sok középiskolájában ugyanis külön osztályba járnak az állapotos diáklányok. Tőlük megtudta, hogy az iskolában van egy erős vetélytársa — az egyik tanár. Kiderült, fe"<úív HZ «UMŰV 2* tanára nagy sikernek örvend a diáklányok körében. ( Kérdés: Mit kíván lenni intézetük? Válasz: Meg akarjuk találni helyünket abban a szexuális forradalomban, amelynek kezdetét sokan 1966-ra datálják. Türelemre és időre van szükségünk. Mint mondottam, Amerikában a lányok nem sokat adnak arra. hogy ki mint vélekedik róluk. A házasság előtti szexuális érintkezést fontosnak tartják, érintetlen csak az marad — vélekedik az óriási többség —. aki buta. Tizennégy éves korában már kevés amerikai lány érintetlen. Ezt tudva, intézetünk keresi annak lehetőségét, hogy miként juttassa el a pirulát a középiskolákba. Minden tudásunkkal azon vagyunk, hogy a leányanyák félmilliós számát csökkentsek S ha ebben a törekvésünkben nem lesznek segítségünkre az iskolák, a szülők és a kormány — s mindenekelőtt maguk a diákok —. akkor 1980-ban húszmillióra nő a törvénytelen gyermekek száma. Hiszen már most naponta átlag 1400 törvénytelen gyermeket hoznak a világra az Egyesült AUseaok leányanyái! «A nagy társadalom szótára" így nevezte el könyvét dr. Eduard German, a pensylvaniai egyetem professzora. A „szótárban’* összegyűjtötte a volt elnök, Johnson „nagy társadalom” koncepcióval kapcsolatos ama szavakat és kifejezéseket, amelyeket az amerikai propaganda szervei a leggyakrabban használnak. Az egyik vagy a másik kifejezést idézve a szerző megadja azok általános elfogadott értelmezését* utána pedig megmutatja, hogy milyen értelemben használja a hivatalos propaganda. Amint a „Morning Star” (Anglia recenziója hangsúlyazza, a könyvben nagy figyelmet fordítottak az USA külpolitikájával, különösen a vietnami háborúval kapcsolatos frazeológiájára. A szerző világos és szemléltető megállapításokat talál arra, hogy leleplezze az elkendőzött szépítő* hivatalos kifejezéseket. . íme néhány példa: ^mérték- tartás” — az emberek annál kisebb mértékben való megsemmisítése, mint amennyit a meglévő műszaki eszközök megengednének ; „önkormányzat** valamely népnek az a joga, hogy a „számunkra'* megfelelő kormányformát válassza: „Vietcong” ^ vietnami parasztok, főleg azok* akiket meggyilkoltunk.
