Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-09 / 156. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. július 9. Az elmúlt héten végképp nyáriasra fordult a tévé programja: túlsúlyba kerültek az elsősorban szórakoztató műsorok. Persze, ez olyan nyomasztó hőségben, mint amilyen egész héten uralkodott, egyáltalán nem kár. Sőt. Így például rivaldafénybe került a show: két kitűnő összeállítást is láthattunk. De aminek leginkább örülhettünk: ismét megjelent a képernyőn a kabaré, — Ugyanis — hiába vannak nagyszerű erői a mai magyar kabarénak — a televízió mégsem él elég gyakran a lehetőségekkel. Sokszor hónapokat kell várnunk, még egy-egy kabaréműsor sorra kerül. Hát most ismét megjelent, méghozzá egyből Fórumra lépett. Fórum-kabaré A csaknem két órás szórakoztató, vidám műsor címe közvetlenül utal a televízió népszerűvé vált Fórumaira. Onnan kölcsönözte alapötletét, s a komoly forma megfelelő módosításokkal valóban ügyes keretbe fogta a széles skálájú műsort. A módosítás során egy kis fricska még a Fórum apróbb modorosságainak is kijutott. S még a televízió kerületek közötti vetélkedője sem kerülte el szatíra-sorsát, egy jelenet erejéig — kié lesz az óvoda — helyet kapott a műsoron belül. Ezek a jelenségek azt mutatják, hogy a kabaréest szerkesztője megpróbált friss, élő kabarét varázsolni a képernyőre —, de valljuk be — s ez talán a legfájdalmasabb tanulság — nem sok sikerrel. Még az olyan mainak nevezhető téma esetében is, mint mit csináljanak a fiatal házasok, ha nincs lakásuk, vagy az eltartási szerződésekkel kapcsolatos problémák felvetésében a mulatságon túl nem érezhettük igazán a társadalmi szatíra szagát. Elsősorban azon nevettünk, ahogyan a színészek tehetséggel és önfeledten komédiáztak. Arról nem is szólva, hogy a Vad- nay László-tréfa egyenesen muzeális értéket képviselt. S ez annál is inkább feltűnt,, mert időben is a leghosszabb- nak bizonyult. Nem véletlen .,kérte” éppen egy múzeumőr. Alfonso játéka azonban némileg kárpótolta a nézőt és komikusi erőtől duzzadó színészi játéka ellensúlyozta a tréfa idejétmúltságát A jelenetek és a tréfák sorába jól illeszkedtek a zenei jellegű programok; például a Lehoczky—Latabár kettős szellemes és vérbő. Végeredményben tehát jól szórakoztunk; És még tanulság is levonható: tényleg meg kellene teremteni a kabaré nagy nyilvános Fórumát, ahol a műfaj ügyes-bajos dolgairól esnék szó „fórumul”; mi nézők szívesen kérdeznénk. Röviden A filmet értő közönség nevelését szolgálta a tévé két filmes programja: a Hogyan készítsünk filmet és A film hőse. Az egyik a filmkészítés gyakorlatát mutatta, be, a másikban filmesztétikát kaptunk példákkal színesített beszélgetésben. Ez utóbbi ügyesen villantotta fel a filmhős koronként változó fajtáit, rámutatva egyben arra is, hogy az igazi filmhős népmeséi fogantatásé. — A beszélgetés ugyan olykor elelnehezült, a világos és jól választott filmrészletek azonban újabb és újabb lendületet adtak az eszmecsere menetének. Ami a naplóból kimaradt — televíziós üzem-szociológia három részben, amelyből csak kettőt láthattunk még. De már ebből is látszik, hogy a felmérés résztvevői alaposan végiggondolták feladatukat. Logikusan haladnak előre — lépésről lépésre —, s munkájuk nyomán egyre inkább kibontakoznak azok a tipikus vonások, amelyek ma jellemzik az üzemek „holűapra” készülő embereit, dolgozóit, szocialista brigádjainak tagjait: y. m. Segítenek a pályaválasztóknak Fél évszázadig élt golyóval a szívében A tatabányai tüdőszanatóriumban 76 éves korában elhunyt Kalkóczka Zsigmond, ácsi hadigondozott, aki fél évszázadon át golyóval a szívében élt. A lövedék az első világháború egyik ütközetében érte. Az orvosi vizsgálat annakidején száz százalékos rokkanttá nyilvánította. Kalkóczka szívesen alávetette volna magát egy műtétnek, a lövedék bolygatása azonban azonnali halálát okozta volna. Szívét a Komárom megyei kórház kórbonctani gyűjteményében helyezték el. — A szív balkamra csúcságán jól látható a 2,5 cqfitiméter hosszú lövedék. Három évvel ezelőtt a Fővárosi Tanács vb határozata alapján hozták létre a Fővárosi Pályaválasztási Intézetet. Az idén. júniusban Deák Ferenc utcai új épületében végre méltó helyre került ez a fontos intézmény. Pszichológusok, közgazdászok. pedagógusok dolgoznak az intézetben. Tanácsot adnak, a VII^. osztályt végzetteknek, a gimnázimból kikerülőknek — milyen továbbtanulási, vagy szakma tanulási lehetőség áll rendelkezésükre. Még az isíkólaév alatt 8oo nyolcadikos osztályfőnökkel, 200 negyedik gimnazista osztályfőnökével és 15—16 ezer szülővel beszélték meg a pályaválasztás lehetőségeit. Évente 3700 azoknak a gyerekeknek a száma, akiket tavábbtanuláshoz és 1100, akiket munkavállaláshoz segítenek. Külön foglalkoznak a mozgásszervi és beteg gyerekek pályaválasztásával Az idén 770 állami gondozott fiútól és lánytól kérdezték meg: má akar lenni. Szolnokon és Tatabányán működik már hasonló intézet, de valamennyi megyei tanács munkaügyi osztálya szervez pályaválasztási tanácsadást. — Gyakran jönnek vidékről kollegák fővárosi intézetbe tapasztalatért, tanácsért. A Fővárosi Pályaválasztási Intézetben külön pszichológiai csoport foglalkozik a problémás gyerekekkel. Azokkal. akik saját maguk valamilyen okból nem tudják el- d önteni mihez kezdjenek, hová menjenek. * Dr. Takács Márta a pszichológiai csoport vezetője mondja el. hogy évente 1500 —2000 gyereket vizsgálnak. Az iskolák osztályonként két-két tanulót küldhetnek, de sokan jelentkeznek egyénileg, akik maguk érzik szükségét a pszichológiai vizsgálatnak. Sokkal több az érdeklődő, mint amennyivel a csoport foglalkozni tud. Húsz-huszohkét gyerek csoportos teszt-vizsgálatával kezdődik a foglalkozás. Ezt kiértékelve a pszichológus egyenként és többször (de legalább két alkalommal) beszélget a pályaválasztóval; Akad olyan gyerek is, aki fél évig jár hozzájuk. — Addig folytatjuk a vizsgálódást. a személyiség sokoldalú megismerését, inig ki nem derítjük:, a gyerek erős oldalait, problémáit Végezetül teljesen konkrét munkát, pályát ajánlunk. Ha egyetemre készülőről van szó, például konkrétan meg tudjuk mondani, ki legyen erősáramú villamosmérnök, sőt még azt is, hogy az egyetem elvégzése után üzemmérnök legyen és ne kutató. — Milyen pályaválasztási problémákkal találkozik a pszichológus? — Csak néhány tipikus példa: bár kizárólag normál képességű gyerekeket vizsgálunk. adódnak különböző betegségekkel kapcsolatos nehézségek a pályaválasztás során. Az életkorukhoz képest lassan fejlődőknél, akik ugyan később behozzák ezt az elmaradást — keressük, hogy mire számíthatnak. Tanulmányi eredménnyel kapcsolatos Problémája, az értelmes. de nem szorgalmas0 n tanuló gyereknek van. A speciális képességgel rendelkezők. akik más tárgyakból gyengék, szintén nehezen találják meg helyüket. Fővárosi Pályaválasztási Intézethez kerülnek azok a gyerekek is. akiknek nem sikerült a pályaválasztásuk. Akiket nem vettek fel az iskolába, ahová jelentkeztek. Az ilyen gyerekék továbbtanulási lapját az iskolák a pályaválasztási intézetbe küldik. Ide aztán behívják a gyerekeket és a szülőket. Érdeklődési körének, képességeinek megfelelő hasonló pályát, iskolát, szakmát ajánlanak. Az idén már 1400 ilyen gyerek fordult meg az intézetben. 86 százalékban lányok, 14 százalékban fiúk; — Most is tudunk ajánlani 6—7 ezer felvételi lehetőséget — mondja Hingyi György csoportvezető. — Például vas- és gépipari, gépszerelő, építőipari, kohászati, vegyi- és textilipari szakmákban, De vannak iskolák is. ■'✓>1 keresnek még jelentkezőt. S tudunk javasolni 4—6 órás munkahelyeket az elhelyezkedni kívánóknak. Kádár Márta Elektrosztatikus védőruha Az Országos Villamostáwezeték Vállalat szakemberei különleges elektrosztatikus munkavédelmi ruhákat készítettek. A szigetelt, hálószerűén kiképzett védőruhák nagy jelentősége, hogy segítségükkel az első hazai 400 kW-os berendezések üzemeltetésénél a munkások a feszültség alatti berendezéseken dolgozhatnak. Képünkön „divatbemutató” az új védőruhával. (MTI foto — Fényes Tamás felvétele) N em tudom,' hányán ismerik ezt a furcsa szót, pedig nem mostanában született. Vitax-nák neve- ' Zik azokat a taxikat, amelyek vidékre járnak. Az olyan gyárak, hivatalok, ahol kevés a saját kocsi, bérelnek a taxivállalattól egyet és az hónapokig, évekig minden nap a rendelkezésükre áll. Egyébként ezeknek a vitaxoknak JL a betű-rendszámuk. Na, egy ilyen vitaxon voltam én pilóta és évekig egy cég embereivel jártam. Nem mondom el, melyikkel, mert nem akarok pletykálni, meg aztán azóta már más a neve is a vállalatnak. Elég az hozzá, hogy akkoriban volt ez, amikor a napidíjból ebédeltünk, vacsoráztunk, sőt még egy kis toroköblögetőre is futotta. Ha ezt megtoldot- tuk saját zsebből, akkor már belevaló murit csaphattunk visszaindulás előtt. Persze, én is zsebbenyúltam ilyenkor. Nem szeretem azokat az ürge sofőröket, akik az utasok dohányán akarnak meggazdagodni. Az ilyenek lesik a potyakaját, elvárják hogy az esti muriba meghívják és persze, fizessék is a fejadagját. Jónéhány ilyent ismertem én is, közülük az egyiknek az volt a receptje, hogy italból mindig bort rendelt, aztán mikor kihozták, mondta, hogy ő nem ihat szolgálat közben, de otthon szívesen. Azzal fogta a piát és betöltötte egy csattosba, amit mindig a kocsi hátuljában tartott Később kiderült róla, hogy nemcsak á potyabort hordta haza, hanem a megtakarított benzint is csattosüvegbe szívta vissza a tankból: Talán nem is bukott volna meg és egy figyelmeztetéssel megússza, de halálian utálták bent a garázsban a zsugorisága miatt és hagyták bukni. Nem is sajnálta senki, amikor leszedték a kocsiról: Pedig amúgy értett a járgányhoz. Az ügyessége hozta bajba is. Akkoriban Pobedával jártunk és azokat már gyárilag úgy készítették, hogy a ben- zinbeöntő nyílást ferde terelőlemezekkel rakták tele. A folyadék befolyt, de még a legvékonyabb csövet sem lehetett a tankba dugni. Biztos akadt már némi szomorú tapasztalatuk benzinszívás ügyben, ö meg kitalált valami szerszámot, amivel ezeket a terelőlapokat félre tudta hajlítgatni. Persze, mondanom sem kell, hogy nekünk nem árulta el a titkát Na, szóval én nem sajnáltam a zsebbenyúlást Haver voltam, _ tegezőviszonyban minden utassal, persze, meg is hívtak minden bulijukba. Idők múltán rám ragadt a név: Vezér. Ez valahonnan onnan eredt, hogy a kocsit én vezettem, vezéreltem, meg aztán a kiruccanásokban is volt némi tapasztalatom. Az ország minden nagyobb városában tudtam, hogy hova érdemes beülni. Különösen kaja-ügyben voltam otthon. Persze, amúgy is szeretem a gyomromat, vidéki úton pedig szívesen belekóstol az ember az otthonitői eltérő harapnivalőba. Na, persze, a harapnivalón ennivalót értek: Volt nekünk, ennek az ösz- szeszokott kompániának egy csodálatos trükkünk. Gyöngyös környékén mindig jól bejött; Ehhez persze azt is tudni kell, hogy abban az időben még a mainál is kevesebb volt a szálloda. Ha viszont a szálló portása adott egy cetlit, hogy náluk nincs hely, akkor a maszek szállást is kifizette a cég. Ilyen aztán akadt minden városban dögivei. Ezeken a maszek kégliken persze nem nézték, hogy kit hoz az ember vendégségbe. Sőt a jobb helyeken helyben volt a bormérés, jóféle hatmuslicás házivin- kóval. Persze, nem egy Hil- ton-lakosztály volt ez a szállás, de legtöbbje vetekedett a kisváros szállodai szobájával. Mindenesetre poloska kevesebb akadt bennük. Két ágy, a sarokba szorítva egy hepehupás sezlon, egy szekrény, asztal, székek, meg egy kis gömbölyű vaskályha. Nagyjából ez volt a berendezés. A legtöbbet ért ebből a forrón duruzsoló kis kályha. Csodálatos ételeket lehetett ezeken összekotyvasztani a háziaktól kért kölcsön-lábosokban; Gyöngyöst említettem az előbb. Nahát ott is egy megszokott maszek helyünk volt. Ahányszor azon a környéken jártunk, ott aludtunk. Még akkor is, ha a szladiban akadt üres szoba. Ilyenkor a portásnak nyomtunk egy ötöst és ő kiállította a papírt, hogy nincs hely. Járt velünk egy mérnök srác. Csöpinek hívtuk, olyan kétméteres colos termetű volt. Minden bulira kapható, eleven gyerek. Az ilyen típusra mondják, hogy ez sem fog vízszintesen meghalni. Persze, bennünket, többieket sem kellett félteni. Na, ez a Csöpi a vacsora- szerzési akcióinkat kacsavadászatnak nevezte. Stimmelt is a dolog, mert ilyenkor mindig kacsasültet kajáljunk. Gyöngyös környékén Aba- sár, Verpelét felé több olyan falu is akad, amelyik két domb között a völgyben fekszik. Csendes, békés kisközségek voltak ezek abban az időben. Túlzottan is csendesek. A falu lakói közül a legtöbbnek a domboldalon volt egy kis szőlője — arra vigyázott. Akkoriban még a gépkocsik sem járták csordákban az országutakat A falut átszelő országutak mellett a házak csukott zsalu- gáterekkel sorakoztak, a kerítések előtti kispadokon sem üldögéltek öregek. Annál több volt viszont a liba és a kacsa az utak melletti árkokban, réteken. Ezek aztán minden KRESZ-nek fity- tyet hányva totyogtak át az út egyik oldaláról a másikra. Erre épült a mi vadászatunk is. A faluba vezető lejtőn jól meghúzattam a kocsit és amikor már benne jártunk a 70—80-ban, levettem a gyújtást. A kocsi zajtalanul robogott be a főutcára. Persze, hogy mindig akadt olyan kacsa vagy libacsoport, amelyik pont akkor nézte gyalogátkelőnek az utat. Nem tudom, észrevet- ték-e már, de a liba az olyan mérges állat, hogy még a hatalmas kocsi kerekének is nekitámad. Na aztán bennünket sem kellett félteni. Hajrá, közéjük — csak úgy repkedett a sok fehér toll. Mire szétrebbentek, kettőhárom mindig ott maradt az aszfalton. Gyorsan megálltam, a többiek a kocsiban maradtak, én meg usgyi, összeszedtem az elesett hősöket. Ha azt hiszik, hogy a felszedett libákat bedobtam a kocsiba és megléptünk — nagyon tévednek. Ez így túl egyszerű trükk lett volna. Nem kérem. Én összeszedtem őket. kinéztem magamnak, hogy melyik sérült meg a legkevésbé, aztán jó hangosan elkezdtem kiabálni a gazdájuk után. Amikor előkerült egy-egy bácsika, vagy nénike, még nekem állt feljebb. Alaposan legorombítot- tam őket, hogy miért engedik ki a jószágot az országúira. Elhadartam egyszuszra, hogy ez tilos és milyen nagy szerencsétlenség történt emiatt — majdnem. Alig bírtam megakadályozni, hogy árokba forduljunk. Pedig a kocsiban miniszteriális elvtársakat viszek. Mire elsoroltam a szöveget, szegény gazduram se hót, se eleven nem volt. Végül aztán megenyhültem és azt mondtam, hogy most az egyszer nem csinálok galibát a dologból. Sőt, hogy ne legyen nagy kára, az egyiket megveszem, mert ha törődött is, azért egy részét majd meg lehet enni. Azzal ráböktem ujjammal a kiszemelt áldozatra, zsebemből előhúztam egy tízest és nyújtottam érte. Legtöbbször el sem akarták fogadni a pénzt, de én mindnél otthagytam a tízest. Ez volt a becsületes üzlet, A libáért megdolgoztam, és fizettem is érte. Csodálatos vacsorákat ettünk ilyenkor. Még másnap reggelre is maradt hideg libasült. Nem akarom azt mondani, hogy úgy éltünk, mint Marci Hevesen, mert ez a mondás nem egészen passzol ide. Az addig stimmel, hogy Hevesen is akadt libakarambolunk. viszont engem nem hívnak Marcinak. Egy biztos. A napidíj elég volt a kiszállás idején libasültre, kvártélyra. És ez sem kis dolog. Erdélyi György ] VITAX 1 ................................... ......... A iT TVikepernv&je mg-/ ELŐTT
