Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-06 / 154. szám

1969. Július 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 „Túlélni" az öregkort Az emberek régóta ábrándoznak arról, milyen jó lenne örökké élni, de legalább is száz évig. Teljesen érthető tehát az a szenzáció hajhászás, amely időről idő­re megújul, valamilyen „életelikszir” körül, amely meg­hosszabbítja az életet vagy megfiatalítja az embert. Né­hány évtizeddel ezelőtt sokat írtak és beszéltek a ma­jomhere kivonatról, a közelmúltban pedig a növekedést szabályozó hormonról, valamint a novokain használatá­ról. A valóság végül is megfosztotta nimbuszuktól ezeket az „elikszíreket”. Nem valószínű, hogy az életszerető öre­gek valaha is olyan orvossághoz jutnának, amely az éle­tet meghosszabbítja. A tudomány azonban ma már elég erős ahhoz, hogy sok olyasmit nyújtson számukra, ami segít abban, hogy életük ne rövidüljön meg. Századunk harmincas— negyvenes éveiben Alek- szandr Bogomolec és Nyiko- laj Sztrazseszku akadémiku­sok, kievi tudósok nagyon sokat tettek az öregedésről szóló tudomány, a gerontoló­gia fejlesztéséért. Ügy vél­ték, hogy az idő előtti öre­gedés elleni harc egyik mód­ja szükségképpen a szer­vezet szöveteinek serkentése különböző sejtkivonatokkal, vérátömlesztéssel, szövetpre­parátumokkal, stb. Nagyon sokat köszönhet a gerontoló­gia Alekszandr Nagomüj har­kovi tudósnak is, aki felve­tette azt az elképzelést, hogy az öregedéssel párhu-. zamosan fokozatosan csök­ken a sejtek protoplazmájá­nak önmegújulási folyamata. Amikor eldöntötték, hogy hol hozzák létre a Szovjet­unióban e tudományág or­szágos központját, Kievre esett a választás. 1958-ban megalapították a Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája Kievi Gerontológiai Intézetét. Ä Szovjetunió Gerontológiai Intézetének a munkáját há­rom részre oszthatjuk: kli­nikai, kísérleti és higiéniai területre. Az első a teljesen egész­séges középkorú és idős ön- berek öregedésének biológiai lényegét kutatja. A kutatás sokat negyven—ötven éves korban kezdik, amikor az öregedés első jelei mutat­koznak. A kísérleti részleg állatokon végez megfigyelé­seket A harmadik klinikai részleg pedig konrét tanácso­kat ad az idős emberek ész­szerű életmódjával kapcso­latban. Az Intézet munkájával kapcsolatban csupán néhány kérdést ismertetünk. Sike­rült például megállapítani, hogy mi a szerepe a vasato­moknak az élet szempontjá­ból oly fontos dezoxiribo- nuklein-sav (DNS) moleku­lák életkorával kapcsolatos változásában. Az életkor nö­vekedésével a szervezet szö­veteiben szaporodik a tel­jesen lekötött vas mennyi­sége és ez fokozza a dezoxi- ribonuklein-sav molekulák törékenységét, aminek való­színűleg nagy jelentősége van a sejtek öregedési fo­lyamatában. — Feltételezik, hogy ezzel összefüggésben a sejtek öregedésekor a de- zoxiribonuklein-sav moleku­lák egy része a továbbiak­ban nem vesz részt a sejt- osztódási folyamatban, és a dezoxiribonuklein-sav más biológiai funkciójában. Az élettani laboratórium munkatársai feltárták a szer­vezet öregedési folyamatá­nak funkcióját és az idegi- hormonálás szabályozását végző mechanizmus változá­sát Az életkor előrehaladtá­val a szövetekre gyakorolt idegi hatás jelentősen gyen­gül, ugyanakkor fokozódik a szövetek érzékenysége több egyéb tényező (hormo­nok, mediátorok stb.) iránt öregedéskor fokozódik az idegközpontok érzékenysége a vegyi anyagokkal szem­ben. Ebből következik, hogy az öregedő szervezetben jó­val kisebb mennyiségű vegyi anyaggal lehet befolyásolni az egyes életfolyamatokat. Ez arra készteti a kutatókat, hogy felülvizsgálják az idős­korú betegek gyógyszerada­golásának kérdését. Az Intézetben több űj gyógyszert kísérleteztek ki, amelyek csökkentik az öreg­kori panaszokat Külön érté­ke van a középkorú és idős emberek számára tudomá­nyoson megalapozott étkezé­si-napirendi, és pihenési ta­nácsoknak. Az Intézet laboratóriumait a legkorszerűbb beren­dezésekkel látták el. EMBEREK ÉS MILLIÁRD OK A Beremendí Cementmű Évenként egymillió tonna cement Beremend neve, mely ta­valy még Baranyában sem jelentett túl sokat, egyre többször jelenik meg a la­pokban, s az sem ritkaság, hogy 15—2o személygépkocsi érkezik ide egyetlen napon — a fővárosból. A több mint 2 milliárd forintos költséggel épülő gyáróriás egymillió tonna cementet ad majd a népgazdaságnak évente — s ez a tény egyszeriben orszá­gos jeletőséget adott a köz­ségnek. Nem túlzás a megállapí­tás: a BCM-et össznépi együttműködéssel az egész ország építi. Technikai szín­vonalunk mérőfoka az a be­ruházás, mely — a kormány határozata értelmében — nemcsak méreteivel, de kor­szerűségével is méltán társa lesz az európai cementipar nagy objektumainak. Ami az előkészítést illeti: a kor­mány és a Gazdasági Bi­zottság többszőr is tárgyalta e beruházás kérdését, s mi­után a jelenleg üzemelő ha­zai cementgyárak — Váctól, Lábatlanig, illetve Hejőcsa- báig —, mind az ország észa­ki fe’éhen található, egyön­tetű volt az állásfoglalás: az új cementmű délen legyen. A pontos helykijelölést ter­mészetesen sok vita és még több számítás, elemzés előz­te meg. A tervezők vala­mennyi déli lehetőséget Kríwa»- ba vették. Kutatások folytak Villány, Nagyharsány, sőt Bükfkösd térségében is, s az „utolsó” szót csak az érintett bányák kővagyonának isme­retében mondták ki. A bere- mendi kőbánya tetszés sze­rint bővíthető, s a rendelke­zésre álló kiváló minőségű mészkő minimálisan 50 esz­tendőre elegendő. A gyár üzemépületei Be­remend és Kistapolca között az egykori borsóföldek he­lyén épülnek meg. A mész­követ rendkívüli teherbírású közúton szállítják majd az őrlőhöz, illetve a forgókemen­céikhez. A magas fokon auto­matizált üzem nyugatnémet, illetve NDK-beli gépeket kap. A vezérjőteremben minden információ gépi úton érke­zik — az ipari tv kamerái valamennyi jelentősebb gép­egységet „szemmel tartanak” —, az ügyeletes diszpécse­reknek csak ellenőrizniük kell az „elektronikus igaz­gató” döntéseinek végrehajtá­sát .-.. Egy tonna cement: 391 forintért Hogy milyen előnyökkel jár a legkorszerűbb technoló­giák alkalmazása, csak né­hány számot Az új gyár fel­épülte után Beremend je­lenlegi termelési érték szint­jének nyolcszorosát adja, amely meghaladja a 638 mil­lió forintot. (Az egy munkás­ra eső termelési érték a mostani évi 253 ezer forint­ról évi 800 ezer forintra nő.) Ma egy tonna cement előál­lítása 3,43 munkaórát igé­nyel — az új gyárban csak 1,4-et. A klinkerégetéshez felhasznált kalóriamennyiség 70 százalékkal csökken — s ami talán a legjobban szem­lélteti a változást: a mostani 663 forintos önköltség he­lyett az új mamutüzem a számítások szerint mindösz- sze 39i forintos tonnánkénti árral dolgozik. Beremenden szinte min­den mozgásban van. (Az em­berek is: a korábban el­vándoroltak tucatjával jön­nek vissza, hogy az építke­zésen, s később a gyárban keressék meg kenyerüket.) A község általános rendezési terve alig félévtizede készült, de máris módosítani kellett: az épülő gyár jóvoltából a község építészeti arculata is megváltozik. A falu-centrum­ban már az első ütemben 196 gyári lakás épüL A „mini-város” házai már állnak —, a vidék központja egyelőre mégsem ez a néhány panelház: a felvonulási területen valósá­gos várost emeltek maguk­nak az építők. Egyelőre 1500 körül van a munkások szá­ma, de szinte minden héten új csoportok érkeznek. El­helyezésük a pionírok emlé­két idézi: barnára lakkozott fabarakkok sora épült a szél­járta mezőségen. Március közepén üzembehelyezték a modem 2000 személyes kony­hát és éttermet is — s ezzel az építők városának eddigi legégetőbb gondja is meg­oldódott. A múlt év augusztusában egyébként már a cementsl- iók alapozását is megkezd­ték: a 10 emelet magas rak­tártornyok 2,8 méteres vas­beton-talpon állnak majd. A magasépítés az igazi jóidő beállta után kezdődik, s miután a határidők megle­hetősen szorosak — 1972-ben már teljes üzemmel kell működnie a gyárnak —, a beruházás irányítói ismét a fiatalok segítségét kérték, A KISZ Központ} Bizottságá­nak egyetértésével a Bara­nya megyei KISZ bizottság védnökséget vállalt a BCM felett. Békés Sándor intllWlinVlllltBIMIIIlltllWtVtlltlülllllltmiHIHBIIIIIIIllinillltltllHIIItlllltlniltllllMllllllltlllllllllllUllIRlIRIIKtlllitlüNlllllfKllllllltltlHVirtlllltlllllltttlilltlllllllllllillllllllllllllltllllllllillA Fiam, üljünk le és be­széljünk, mint férfi a férfi­vel. Ügy érzem, valami nincs rendben nálad. Nem takar­gatom, egy csöppet sem tet­szik nekem, hogy én igazgató vagyok, te pedig segédmun­kás. Tehát életed elején már bukott egzisztencia. Tudom, mit akarsz mondani. Én vet­telek ki, érettségi előtt a gimnáziumból. Igaz. De te­gyük hozzá azt is, miért? Minden évben pótvizsgánál, és az utolsó évben szeptem­bertől decemberig 16 egyest szedtél össze. (Apám prédikál. Lehet, hogy őszintén sajnál és iga­zat akar mondani, de lénye­gében én sajnálom őt, mert ez nem sikerűd neki. Segéd­munkás vagyok. Ez nem szé­gyen, csak kellemetlen, és nehéz a meló. Szakmát nem tanulhatok, csak a katona­ság után. Az öreg lusta volt nyomkodni az ügyet. Persze, most úgy adja elő, hogy ő nem vesz igénybe protekciót. Én nem szégyellem a mun­kát. ö szégyelli. A munkás­igazgató. Ha bemegyek az irodájába a melós szerelé­semben, látom, kiutál onnét. De ki előtt szégyell? A kis fekete titkárnője előtt. Egész jó kis csaj. Sokkal reálisabb, mint az öreg. talán még tán­colni is eljönne velem. Tegez engem, a segédmunkást.) —■ Tizennyolc éves vagy, és nekem fájdítod a szívemet. Rossz úton jársz, hidd el. De sajnos, mindig ilyen voltál. Megszokhattam volna már. Segíteni szeretnék neked, de te nem hagyod. Egyszerűen nem lehet hozzád férkőzni. Már gyerekkorodban is ilyen voltál, akkor sem lehetett. Emlékszem, tízéves korodban már dohányoztál. Tizenkét­éves korodban egy hétre et- bujdostál. Akkor a gyermek- védelem Kalocsára akart vinni. Nem engedtem, hátha megjavulsz. Tizennégy éves korodban galerit szerveztél, a kopaszok bandáját. Most akkora a hajad, mint egy oroszlánsörény. Akkor ko­paszra vágattad. És levelet írtatok Csekő Laci bácsinak Münchenbe. Az én fiam. a kommunista vezető fia a Szabad Európának levelet ír. Megáll az ember esze és ücsörög. „Kedves Laci bácsi, itthon a rendőrség mindenkit meg­ver, apám kommunista, anyám is, de én szeretnék Nyugaton élni. mert az el­vem egészen más. Az apám igazgató, a nyáron kivisz magával Bécsbe, ott lelépek, és jelentkezem Laci bácsinál. Addig is tessék küldeni egy­két Beatles-számot. Címünk: Az elnyomottak Magyaror­szága, a kopaszok bandája.” Jó kis hecc volt, mi? Elbujdostam, jó vicc. .Vas­bottal vert egy fél óráig. Miért maradjak én ilyen házban? Igenis Nyugatra akartam menni, mert ott nem verik az Nem sikerült. Írtam a Szabad Eu­rópának, persze. hogy jó hecc volt Azért sajnáltam az öreget, kellemetlenségei voltak a rendőrségen. Tudom a levél erős volt. Dehát tény­leg csak hecc volt, röhögnöm kell.) — Egy kicsit mindig bohóc voltál, fiam. És mert nem tudtál az eszeddel feltűnni, hát a viselkedéseddel pró­bálkoztál. És a barátaid, is­tenem, rossz rájuk nézni. — Ügy szeretném, ha nem ott dolgoznál, nem azok között. Ha lenne belőled valaki. És te még tüntetsz, hogy segéd­munkás vagy. Pufajka, gu­micsizma, nyitott ing decem­berben... És miért nem vagy KlSZ-tag? (Nem értem az öreget Va­lami nem stimmel nála. Azt mondja, legyek KISZ-tag és lebeszél a munkáróL Hallot­tam november 7-én. amikor dumált Kétszázszor mondta egy óra alatt, hogy a dicső­séges munkásosztály. Hát én ennek az osztálynak a dics­telen részéhez tartozom? Vagy mást mondunk hivata­losan. ünnepnapokon? És mást itthon — szerdán?) — Vedd tudomásul, édes fiam, hogy neked csak addig megy jól, amíg én igazató vagyok. A nyugdíjamra nem támaszkodhatsz majd. Mert te nem a segédmunkások élet- színvonalát éled. Keresel ezerhármat, elköltesz kétez­ret. Egy jó szakmunkás fize­tését. Hálátlan vagy, semmit sem becsülsz. Hoztam neked külföldről órát. másnap ösz- szetörted, mert neked a mun­kában is karóra kell. Két­ezerért csináltattál ruhát azt hordod hétköznap is. És szó­rod a pénzemet. A keserves verejtékkel megkeresett pén­zemet. (A verejték a bársonnyal bevont igazgatói székre hull. Hazanyomom a dohányt, a szalagot is megnézi. Azt mondja, drága az élet, és el­issza. A segédmunkás fizeté­sét Anyámmal balhézik, ha sokat költ a piacon. A fa­ternak ezer forint a havi piacechje. És akkor kioktat... Hagyjuk ezt, Ibolyka...) — Tulajdonképpen ha őszinte akarók lenni, az egész életedet nem értem. Felfogásodat, szemléletedet az életről, a dolgokról, a je­lenségekről. És ezt a víkend- dolgot sem értem. Négy lány, négy fiú egy sátorban. Tu­dom, szép dolog a Duna-ka- nyar, meg minden. És mondd: tudják ezt a lányok szülei is? (Mindennap kitakarítok, begyújtok, elmegyek a boltba bevásárolni és csak azután jön a nagymelóm, amiért fi­zetnek is. Este dögfára dtan még moziba sincs kedvem menni. Megfürdöm és be az ágyba. Mit tud ez mindeb­ből? Igaz, valamikor munkás volt ő is. de hol van már a tavalyi hó? És akkor azt kérdezi, hogy milyen a szem­léletem? Olyan! Ráckevére járok víkendezni, s neki a lányok fájnak.) — Itt van ez a Jutka, nem mondom helyes, szép kislány. De mondd. fiam, amúgy mi­lyen. őt sem értem. Érettsé­gi előtt áll és állandóan itt lakik nálunk. Az én időmben a fiú járt a lányos házhoz, nem a lány a fiúshoz. Igaz, nekünk több szobánk van, jobban fértek. Mondd fiam, mifélék a szülei? És szeret­nélek felvilágosítani, hiszen már felnőtt férfi vagy. A szerelem felelősséggel jár. Ha terhes lesz a lány, el kell venned. Aztán majd nem tudjuk, hogy az érettségi bankettre menjünk-e, vagy a szülőotthonba. Akkor aztán megnézheted magad ezer­háromért. (Ismertem a nőjét, semmi! S hogy bánt az öreg a mut- terral? Egyszer kilestem a nőt. Fél óráig követtem a villamoson. O nem ismert engem, mellé álltam, néztem az arcát, a szemét. Mit akar ez a fatertői és tőlünk? Go­nosz ez vagy csak szerencsét­len? Követtem be a presszó­ba. Egy fiú várta. Felszarvaz­ta az öreget? Vagy már sza­kítottak? Ki tudja. Az a fiú jobban is illett hozzá. Menő fej volt Figyeltem otthon a fatert. Láttam, szenved az öregfiú. De miért nem válik el, ha szereti azt a másikat? Mi meglennénk nélküle is. Az anyám is kevesebbet sírna.) — Nehéz természeted van fiam. Nem rám ütöttél. Mo­rogsz, zsörtölődsz mindenért. Mindenről különvéleményed van. és az fals. Tizennyolc éves korodra nincs megfelelő ítélőképességed. Mert mióta abbahagytad az iskolát, nem pallérozod az agyad. Ügy szé­gyellem. hogy sülttök ma­radsz. (Az ember a rokonait nem azért szereti, mert eszük van. Amikor a múltkor berúgott, beleült a fürdőkádba és el­aludt. Aztán megijedt, hogy belefúl és leeresztette magá­ról a vizet. Ott találtam mez­telenül az üres fürdőkádban. Mellesleg most olvasom Goe­thét de mine1' szívóskodjam. Ügyis neki lesz igaza. Ne­kem fals a kukkom és band­zsít a fülem.) — És micsoda örömeid vannak? Hogy engem át­versz! Fáj a gyomrod és az orvos ebből kifolyólag meg­állapítja, hogy magas a vér­nyomásod. Száznyolcvan! Tizennyolc éves korban! Per­sze ezt a munkahelyen be­veszik. de én fiacskám, nem. No, fiam, tekints barátodnak, mondd meg, mit vettél be? Persze, te most arra gon­dolsz, hogy én már öreg va­gyok, és nem értem meg a fiatalságot. Hidd el. én is voltam fiatal. 'Tudom, nehéz a munka, súlyos a szerelem, kell egy kis pihenő. De miért akarsz becsapni engem, az édesapádat? (Ha másnapos: telefonál a gyárba, hogy a minisztérium­ban tárgyal. Pedig neki nem a hideg esőben kell a vasa­kat fogdosnia. Gőzfűtés, még a WC-ben is. és neonfény. Feketét főz a titkárnője. Va­jon, ha őt kérdeznék, mit válaszolna, miért teszi? Sze­retem az öreget megbocsá­tok neki. elfogadom a hibái­val együtt, mert ő az én apám és én a fia vagyok. De néha őrültül ki tud borítani. S va­jon ő szeret-e engem?) — Állsz itt fiam, mint egy faszent. Beszélek hozzád, pa­polok a nagyvilágba, és egy szót sem szólsz. Hát nincs neked semmiről véleményed? SUBA ANDOR: APÁK és FIUK

Next

/
Oldalképek
Tartalom