Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. július 6. Milyen lobogót lenget a távol-keleti szél.,,? V. A „kínai kérdés" ma és holnap KwlPOLITIKfll Verseny kövéreknek A lengyel Spolem szerveiét karcsúsági versenyt rendezett. A versenyein mindenki részt vehet — kortól és nemtói függetlenül, aki észszerűen szeretné leadni testsúlyát. a verseny jelöltjeit a fogyókúra előtt orvos vizsgálja meg Mindazok a kövérek, akik legalább öt kilogrammot lefogytak, részt vehetnek a verseny következő szakaszában. Varsó Varsó, Lengyelország fővárosa a világ olyan 120 városa közé tartozik, amelynek lakossága túllépi az 1 millió főt. Varsó lakossága évenként 4-4 százalékkal növekszik. Varsó nem "más lengyel városok kárára növekszik. A fővárosban az ország lakosságának csak két százaléka él, míg Koppenhágában ez az arány 28.7 százalék, Bécsben 22 százalék, Athénben több mint 20 százalék és például Párizsban lakik Franciaország lakosságának — majdnem 18 százaléka, Varsó fejlődése tehát nem fenyeget az arányok eltolódásával, mint ahogyan ezt sok európai fővárosban látjuk. Varsó lakossága azonban mégis sokkal nagyobb mértékben az odakőltözés, mintsem a természetes népességszaporulat következtében növekszik. Az elmúlt hat év alatt Lengyelország fővárosában a természetes népszaporulat ezer főre számítva 7.2 főről U főre csökkent. Ugyanezen időpontban Bukarestben a természetes népszaporulat S«3 főről L5 főre, Koppenhágában 2L2 főről 1.1 főre csökkent ezer lakosonként. Berlinben, Bécsben és Prágában e téren negatív adatokat jegyeztek feL — Sok nagyvárosban ezzel szemben a természetes népszaporulat lényegesen nagyobb, mint Varsóban és egyáltalán nem csökken. Ezek közé tartozik például Róma, Amsterdam, Belgrád, Helsinki, London, Párizs e- s Európán kívül — Tokió. Lengyelország fővárosa a fiatal városok közé tartozik. Jellemző ugyanis Varsóra a termelő korban lévő lakosok nagy száma és egyelőre még kevés a 65 évesnél idősebb varsói lakos. Az új társadalom építésének ez az elmélete azután egyre inkább feladta a munkásosztály vezető szerepének s a proletáriátus világtörténelmi feladatainak elveit. Mao Ce-tung tanai egyre inkább utópikus, „agrár- szocialista” elméletekké váltak. Mao Ce-tung így eljutott oda, hogy revízió alá vegye; általános érvényű törvény-e valójában a szocializmusba történő átmenet Azt a történelmi hipotézist, hogy a „harmadik világban” a kapitalizmus megkerülésével is el lehet jutni a szocializmusba, Mao Ce-tung úgy módosította, hogy a szocializmusra „európai értelemben véve” csak ott van szükség ahol kapitalista viszonyokból haladnak a kommunizmus felé. Itt ugyanis a kommunizmus „előszobájaként” ki kell alakítani a szocialista viszonyokat. Ott viszont, ahol a kapitalizmus nem vált általánossá, ott nem lett úrrá s az egész gazdaságot áthatóvá az árutermelés, a pénzforgalom, a kapitalista önzés és a ha- rácsolásnak a szelleme sem. Ezért, ezeken a területeken, a forradalom győzelme után viszonylag hamarosan meg lehet kezdeni a kommunisz- tikus elosztási elvek érvényesítését. De még ezekben az országokban is — tanítja Mao — falun gyorsabban megy végbe az új viszonyoknak a meg- gyökerezése. A városokat már „megfertőzte” az árutermelés, a munka szerinti elosztásnak az elve, a piaci és a pénzviszonyok. Ezért erélyes intézkedésekkel kell a városi viszonyokat a falusi „józan, természetes és népi” viszonyokhoz igazítani. Így kell „meggyorsítani” a város fejlődését. A városba kell hozni a falu „romlatlan” fiataljait, akik majd „leszámolnak” a múlt maradványaival. E fi atal ok a városba jöttek és szétverték a párt- szervezeteket. Felszámolták a régi pártszerveket, amelyeken belül a munkások „ellenállni igyekeztek” a falu „nyomásának”. A falusi fiatalok pedig — a hadsereg segítségével — .kiirtottak” minden „néptől idegen” városi elemet a társadalomból. Fedoszejev akadémikus a Kommunyisztba írott egyik tanulmányában rámutat arra, hogy ez már egyáltalán nem a marxizmus—lenini»* mus elveinek kínai viszonyokra való alkalmazása. Ez már a marxizmus—leniniz- mus több alapelvének revízió alá vétele. Olyan nézetek ezek valójában, amelyek tagadják a munkásosztály vezető szerepét. Fedoszejev akadémikus és más szovjet tanulmányok szerzői is, mint például Butenkó, elemzik; a szocializmus építésének általános és egyetemes érvényű törvényeinek tagadása mindez. Többen rámutatnak arra, hogy Mao Ce-tung politikai gazdaságiam stúdiumokkal elmélyülten soha sem foglalkozott. (Filozófus ő, és a munkásmozgalom történetének ismerője.) Marx Tőkéjét, úgy tűnik, teljességében soha nem értette meg Mao. Szerinte ugyanis e mű csak az európai országok népei számára nyújthat elméleti bázist. Mao Ce-tung ugyanakkor, társadalom fejlődésére vonatkozó elméleteinek kialakítása során, filozófiai doktriner s ezt prakticizmussal igyekszik minduntalan ellensúlyozni. A pillanatnyi tömeghangulatnak, s a praktikus, rövidtávú feladatoknak nyomása alatt kaput nyitott a kispolgári utópikus elképzelések előtt, sőt azt a pártvezetésben tudatosan fő irányvonallá nyilvánította. Az 1969. évi moszkvai, nagy nemzetközi tanácskozáson Rodolfó Guioldi, az Argentin Kommunista Fárt Végrehajtó Bizottságának tagja mondotta; a mao-dsták a marxizmus—lenlnizmus „kínaizálásának” ürügyén valójában a marxizmus—le- ninizmus alapelveit veszik Kínában sorra revízió alá. Ml tehát a mao-izmus, mint elmélet? — elemezte felszólalásában a moszkvai értekezleten Jorge de Pradó, a Perui Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára. „Kitartunk amellett — mondotta — hogy a mao- izmust, mint neo-trockiz- must jellemezzük. Frakciós tevékenység... az állam és a párt építésének katonai-bürokratikus koncepciója, az országon belüli élet minden oldalának militarizálására irányuló tendenciák, ami a hivatalos politika rangjára emelkedett... A mao-izmus azonban veszélyesebb, mint a régi trockizmus, mivel anti- leninista elméleti koncepcióról szovjetellenes katonai akciókra tért át. Éppen ezért — javasolta — a Kínai Kommunista Párt jelenlegi vezetésével szemben „kompromisszum mentes ideológiai harcot keU folytatniMiként Lenin tanította, a világproletáriátu- sának nemzetközi méretű osztályharcával kell újra és újra összehangolni a keleti népek hatalmas paraszti tömegeinek anti-imperialista harcát. Csakis ez lehet a paraszti tömegek győzelmének és a társadalom fejlődésének, előrehaladásának a záloga. (Folytatjuk..) Császtvaj István A fehér rhodesiaiok köztársasága Június 20-án döntött Rhodesia (területe 389 362 km3, lakosságának száma 4 530 000 fö) 90 694 választásra jogosult állampolgára az lan Smith-kormány által 1969. május 21-én előterjesztett új alkotmányról. A korábbi brit gyarmat, amely 1965-ben elszakadt az anyaországtól és egyoldalúan függetlennek nyilvánította magát, köztársasággá vált. Elegendő egy pillantást vetni a választásra jogosultak számára, máris kitűnik, hogy 95 000-ren döntöttek 4,5 millió sorsáról. 225 ezer fehér rhodesiai rendelkezett 841 572 szavazattal, míg a több mint négymillió fekete afrikainak és ázsiainak, 6645, illetve 2477 szavazattal kell beérnie. A Rhodesiai Köztársaság melletti döntés kizárólag a fehér kisebbség műve. A fekete többség hallgatásra van ítélve. Rhodesia példája világosan megmutatta, hogy igaza volt azoknak az afrikai országoknak, amelyek az 1966 elején meghirdetett gazdasági bojkottot kevésnek találták Smith lázadó rezsimjének térdrekényszerítéséhez. Rhodesia növelte áruforgalmát Portugáliával és Dél-Afriká- val, 6 amikor az elszakadt gyarmaton benzinhiány jelentkezett a Dél-afrikai Köztársaságban gyűjtési akciót kezdeményeztek. Az értékes üzemanyag és nagymennyiségű gyógyszer hatalmas szállítóeszközökön gördült át a rhodesiai—dél-afrikai határt képező Limpopo folyón. Amire Rhodesiának gépekből, ipari felszerelésekből, gépjárművekből és más fontos ellátási cikkekből szüksége volt, az rejtett utakon ■— később többé-kevésbé nyíltan — bejött az országba. Ma Rhodesia külkereskedelmének nagy része a szomszédos Dél-Afrikán át bonyolódik. Különböző transz- missziókon keresztül megoldották, hogy a kedvelt rhodesiai dohány továbbra is eljusson szerte a világba — Nagy-Britanniába épp úgy, mint az NSZK-ba. — TERRA — A királyi család mellékkeresete Hiába, na, nincs mit tagadni: demokratizálódik a viláp. Itt vari például ez a legújabb szenzáció. A mostanit megelőző szombat este legalább 27 millió hű angol alattvaló nézte végig a „Királyi család” című televíziós filmet, melyet az angol királynő és b. családja munkás hétköznapjairól készítettek. A felséges család megengedte, hogy egy esztendőn keresztül, közelebbről összesén 75 munkanapon át sürögjenek-fo- rogjanak házuktáján a tv-riporterek, s lessék el életük intimitásait. Már amilyen intim az átlagpolgár számára például a titkos. tanács ülése, vagy a királynő szokásos heti négy- szemközti beszélgetése Wilson miniszterelnökkel. Mert a kamera ezekre is bepillanthatott. Nem csináltak titkot a felséges család ebédeléséből, külföldi utazásából. Ezt is bemutatták, csak úgy, mjnt a pecázás vagy repülés békés mozzanatait. Azt is láthatták az angol alattvalók. hogyan nyúlt a királynő Andris nevű kisfia a krajcár után, amit anyukájától cukorra kapott. Fülöp herceg. Károly trónörökös éppúgy látható volt a családi filmen, mint Nixon, aki tanyázni ment hozzájuk, s akivel kölcsönös örömmel társalogtak arról, hogy a televízióban már látták egymást. Azt mondja a rendező, hogy a felségek igen hamar megszokták a kamerát. s kiváló színészeknek bizonyultak. Mint az Observer írja, elannyira feltalálták magukat, hogy Erzsébetnek itt- ott cenzúráznia kellett a fűmen, mert a család tagjai időnként naturalizmusba estek. Mindenesetre, tagadhatatlanul érdekes. sőt rendkívüli esemény ennek a filmnek a bemutatása. Mittel pedig emberek vagyunk, ha már a királyi család tagjai a kisujjukat megmutatták, még többet is szeretnénk látni az életükből. Pont azokat a naturális részleteket. amelyeknél a királynő a cenzu- rázási jogával élt. A magam átlagpolgári családi tapasztalataiból kiindulva ilyen epizódokra gondolok, hogy: Erzsébet hazajön az egyszerű királyi lakos&ályba, s miközben cipőjét lerúgva, kéjes nyöszörgéssel dörzsölgett egyik lábafejét a másikkal, felsóhajt. — Ki vagyok, mint a liba... Most kezdhetem a második műszakot... — (Odaszól Fülöp hercegnek.) — Képzeld, mikor kilépek, a parlamentből, érzem, hogy leszalad a szem a harisnyámon... Az a hagyományos angol hidegvér is meghűlt bennem. Királyi méltóságom csak annyit engedett meg, hogy éppen lepillantsak... Hát az a pimasz Humm lord nem odanézett! Csak úgy perzselte a térdem az az érzéki tekintete. Közben Károly trónörökösnek veti oda. aki szemmelláthatóan sündörög körülötte. — Nem, fiacskám, több pénzt nem adok a héten... Ügy is nehezen húzzuk ki elsejéig... Mit gondolsz, lopom én a pénzt? Nincs több egy garas sem. Végeztem! Majd a fürdőszobába veszi az irányt, meglátja a kis Bandikát, amint éppen a macskáért mászik be a XV. Lajos korabeli sezlon alá. — Andriska, Andriska, már megint mibe ültél bele?! Nem győzök rád mosni... Ha ilyen rendetlen kisfiú maradsz, nem lesz belőled semmi. Elmehetsz suszterinasnak. Majd megint Fülöphöz. Hercegem, leszaladhatnál egy kis p<*- rizetért. Olyan ramaty vagyok. Kezet kellett fogni az egész futballválogatott tagjaival. Egész beleféjdult a karom... Vagy talán a huzattól? Nem tudom... Az is igaz, hogy az éjszaka arra ébredtem. fázom. Ki voltam takarózva, s egészen a falhoz nyomódott a vállam. Tudod, ahol a lakosztályba feljön a talajvíz... Ha ráérsz, ledörzsölhetnéd a salétromot. Olyan csúnya tőle a fa^~ Meg a selyemfüggönynek is ért. Ekkorra Andriska kícibálta a cicát. Csupa por, pókháló a képe. Huncut mosollyal kérdezi Erzsébetet. — Felséges anyukám. Igaz, hogy a gyereket nem a gólya hozza? Mire a királynő. — Neked még nem illik ilyeneket kérdezni. Majd megtudod, ha megnősz. A gyerek makacs. • — Akkor azt mondd meg, anyu, hogy mi az a sztrájk? A királynő hátrahőköl. Eleinte csak a fejét csóválja hangtalanul. Majd kifakad. — No megállj, beste kölyke... Hányszor megtiltottam, hogy lemenj az utcára!? Tóth István ü. i. A filmért jéró hatalmas profit i— 3 millió font — fele őfelségét illett Jól jön Erzsébetnek is a kis mellékes. Veszélyben az emberiség Megbomlik a természet egyensúlya Az emberiség fennmaradását a történelem egyik legnagyobb válsága veszélyezteti. U Thant, az ENSZ főtitkára ezzel kapcsolatban az emberiség környezetének válságáról beszélt. Felemelte figyelmeztető szavát, hogy ha a jelenlegi fejleményeik .akadálytalanul folytatódnak, akkor kérdésessé válnak a földi életkörülmények. A tudósok egyetértenek abban, hogy most már az emberiség fennmaradása nem a természethez való alkalmazkodási képességétől függ, hanem attól, hogy az emberiség mennyire tudja saját szükségleteihez és követelményeihez idomítani környezetét. mennyire ésszerűen gazdálkodik a Föld kincseivel, amelyek segítségével folytathatja az általános gazdasága és szociális fellendülést. Közben arra is ügyelnie kell, hogy ne billentse félre a természet egyensúlyát, amitől végeredményben az ember élete is függ. Négy hfiHa fel a figyelmet Először is a foszilis eredetű üzemanyagok elterjedt használata következtében a légkör széndioxidtartalma 10 százalékkal emelkedett a századfordulóig pedig további 25 százalékkal emelkedik, ami végzetes hatással lehet az égj haj lati viszonyokra. A különféle rovarirtó szerek, mint például a DDT-por, aránylag kis mennyisége is már 75 százalékkal csökkenti az óceánok növényvilágának fotoszintézisét, azt a folyamatot, amely segítségével a növényzet oxigént termel. Az emberiség eddig már félmillió tonna ilyen vegyszert használt fel. évente további 50 ezer tonnát használ. Ezenkívül évente több mint 300 millió tonna mérgező füst k^riil a ’evegőbe. Másodszor becslés szerint évente több mint 4 trillió tonna forró és fertőzött vizet juttatnak a különféle gyárak a folyókba. A mezőgazdaság. az ipar és a Vai'*- sok évente további 3,5 milliárd tonna hulladékanyagot szórnák ©L Az emberi tevékenység következtében már 150 állatfaj kipusztult, több ezret pedig a pusztulás vészéivé fenyeget. Harmadszor az emberiség rohamos iramban szaporodik, miközbn a művelhető földterületek lényegesen csökkennek. Mintegy félmillió hektárnyi termőföld az erózió és a talaj el- szikesedése következtében hasznavehetetlenné vált. A fejlett iparú országokban a városi lakosság száma 2000- re megnégyszereződik a művelhető földterületek rovására. Negyed szer az ipari nyersanyagok használata jóval gyorsabban növekszik, mint az emberiség száma. A századfordulóig a vasércfogyasztás tizenkétszeresére, az ólomfogyasztás tizenhat- szorosára. a rézfogyasztás pedig tizenegyszeresére emelkedik. Hasonló fejlemények várhatók más természeti kincsek felhasználásában is. Világviszonylatban máris érezhető egyes nyersanyagok ég üzemanyagok hiánya, az érdemleges válság azonban csak 30—40 év múlva következik be. Mindez nem az iparosítás és a modem technika következménye. hanem a tervszerűtlen fejlődésé. A tudósok szerint máris megvannak az eszközök a fenyegető veszély elhárításához, aminek feltétele, hogy a problémának minden ország kellő figyelmet szenteljen. mindenütt gondoskodjanak a természet érzékeny egyensúlyának fenntartásáról és az országok hangolják egybe politikai, gazdasági ég társadalmi tevékenységüket a fenyegető veszély leküzdésére.
