Szolnok Megyei Néplap, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-30 / 174. szám

1969. jűlhis 36. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Á strumpádlis, a cselezős, meg a többiek Gondolatok a moszkvai nagy találkozó után Az egység megerősödése — Miért jó itt? — Van tejbegríz! Van autó! Van foci! Van homo­kozó! — Miért nem jó itt? Csend. Majd egy bátorta­lan hangocska: — Sokat kell mosakodni! íme az első vélemények két hét után. S a szeretet­nek első. őszinte. tiszta seívből jövő gyermeki meg­nyilvánulása: a kollégium igazgatónőjéhez egyik reg­gel odaszalad a kis Jancsi, s kezébe nyom egy befőttes gumit. — Ez meg jó lesz magá­nak strumpádlinak. Az igazgatónő azóta táská­jában hordja az elnyűtt be- íőttes gumit, amit harisnya­tartónak ajánlott fel a kis­fiú. És szavaiból kiderül, nemcsak ezt az egy emléket őrzi. , 1. — Az első nap. amikor a szülők behozták a gyereke­ket azt mondtam, első este én leszek velük. Akkor még nem tudtam, mire vállalkoz­tam. Fél hétkor kezdtem a mosdatást és este fél tízkor még mindig csutakoltam a srácokat. Tudja miért? Mert minden új volt szá­mukra: a vízcsap, a hideg­meleg víz... És meg kellett nyugtatni a gyerekeket: ne féljenek, hogy a falból jön a víz: meg­mutatni. hogyan kell mosni azokat a Diri egérfogacská- kat: megmagyarázni a több­ségnek. hogy > fogkrém az nem evésre való, s egye­seknek. hogy a WC... Nos, igen. arra ne féljenek rá­ülni; Országosan is nagyjelentő­ségű vállalkozást oldottak meg Túrkevén. Ez év június 10-én felavatták az alsótago­zatos általános iskolai ta­nyai kollégiumot A volt idénybölcsőde épületét ala­kíttatta át a városi tanács. Kedveseit as időjárás as arankának (Tudósítónktól) A csapadékos időjárás miatt a mezőgazdasági üze­mek a pillangósok első ka­szálása után nem tudtak kellő eredménnyel védekezni az apróbb foltokban jelent­kező veszedelmes növényi kártevő, az aranka ellen. — Sajnos, megyénkben a ko­rábbi évekhez hasonlóan a pillangós vetésterületnek 70 százaléka kisebb-nagyobb mértékben fertőzött. A második kaszálás után fokozottabb mértékben jelent­kezett az aranka. Elősegítet­te ezt a nagy meleg is, így július közepére szinte a te­tőfokra ért a fertőzés. A növényvédelmi rendel­kezéseknek megfelelően a já­rási, városi növényvédelmi felügyelők rendszeresen el­lenőrzik a takarmány és a magtermesztés céljára szánt pillangósok vetésterületét. — Ahol arankafertőzést álla­pítanak meg, ott — a magtermesztésre szánt pillangósokat kizárják a te­nyésztésből, — a takarmány célra termesz­tendő pillangósok esetében pedig védekezésre szólítják fel a mezőgazdasági üze­mek vezetőit. A tapasztalatok általában azt bizonyítják, hogy a leg­több mezőgazdasági üzemben megkezdték, illetve folyat­ják az aranka elleni véde­kezést. A korábban használt Krezonit—E és Aretit helyett — melyeknek várakozási ideje 60 nap — egyre több helyen használják az igen hatásos RePlone-t és Gra- moxnne-t. E két szer szak­szerű használata esetén a írninkavééplmi rendszabályok envhébbek és a várakozási idő 14 nap, A megyei tanács pedig 420 ezer forintot adott a kollégi­um felszerelésére. Miből üzemeltetik majd a kollégiu­mot? Abból a pénzből, amit évente a most megszüntetett öt tanyai iskola fenntartásá­ra fordítottak. A szülők pe­dig előzetes számítgatások szerint gyerekenként 100 fo­rintot fizetnek majd havonta. 2. Ám a gyerekek életkörül­ményeiben nem 100 forint­nyi értéket jelent a változás. Az pénzben le sem mérhető gazdagodást hozott életükbe. Jelenti a kulturált életet, a világ kitárulkozását szemük előtt, amikor például a tele­vízió műsorát nézik. — Gyerekek, kinek van otthon televíziója? Egy kislány emelte ma­gasba a kezét. — Hányán láttatok már te­levíziót? Kilenc nyújtózkodó kis ke­zet számolhattam meg. — No és rádiójuk kinek van otthon? Már több a magasban a kéz. de meghallom az egyik kislány hangját: — Az mi? Talán akad. akj azt mond­ja mosrt: „Jó. jó. de a kollé­giumban nem lesznek olyan szabadok ezek a gyerekek. Otthon úgy szaladozhatnak a tanya körük mint a szilaj kis csikók.” Én láttam ezeket a gyere­keket szaladozni a kollégium udvarán, amikor a jó tú­róscsusza vacsora után a mosdásig még volt egy sza­bad óra. Vidámak voltak és felszabadultak. Ezek a gyere­kek huszonegyen értelmes arcokkal, csillogó szemekkel, ahogyan egymás után val­lottak magukról, a maguk módján, tanyasiak. óvodás korú apróságok. Egy hóna­pig most kollégiumi előké­szítőn vesznek részt, s ősz­szel azaz szeptember elsején a tanévre beköltöznek éj Haragos érti bér a dinnyés; Nagy darab, borostás férfi. Nem is tudom, hogy vallas­sam. — A legnagyobb dinnyéje hány kilót nyomott? — Huszonhatot. Tavaly — Mint a kocsikerék. A ko­mám alig bírta kicipelni mikor levette. Oszt még nem is érte meg a fáradtságot, mert nem volt Jó. Fehér dinnyéből 16 kiló volt a leg­nagyobb. No, annak története van. — Hallgatom; — Beadásos világ járt még akkor, tudja. Nagyrév nem teljesítette a beszolgáltatást. Lezárták. Senki, semmit ki nem vihetett. Már most mit csináljak, ott megy tönkre a termés a földön. Fogtam a nagy dinnyét, bevittem az elöljáróságra. Tudja, hogy van az? Szóval másnap me­hettem a kunszenti piacra. — Oda jár? — Oda jártam. — Meg Szarvasra, meg mindenhová. De már ott is termelik. Pe­dig nekem megszokott kun­csaftjaim voltak a kunszenti piacon. Ha hiányoztam, ke­restek. Vigyáztam is rá. Egyszer az történt, hogy a jég megcsapkodta a diny- nyét. Elverte. Egyszerre megért, kényszerből. Tud­tam, hogy nem jó. Nem mer­tem bevinni Szentmártonba, úgy adtam oda egv asszony­nak, őt szidják, ne engem. A nagyrévi Béke ég Barát­ság Tsz dinnyése a 63 esz­tendős Baló Lajos. Lenn, a Tisza-nart alatt zöldell a dinnyeföld. öt hold. Kérdezem mennvit terem? — Olyan 260 mázsát. — Az öt hold? >— Menjen már. Jól is néz­otthonukba. Mert ősszel szá­mukra is megkezdődik az iskola, az az időszak, amely­től kezdve már élete végéig mindig van gondia az em­bernek. 3. S hogy a tanyasi gyerekek maguk is tudják, felmérik, mit jelent a róluk való ilyenféle gondoskodás mutat­ja: ebbe a túrkevei kollégi­umba most nyáron az egyik kislány a kis Acsádi Magdi, hetedik osztályos. minden este bekerékpározik „ tanyá­ról. Segít megmosdatni a leendő kisiskolásokat. Ott alszik velük, és reggel, ami­kor azok az óvodába men­nek. hazakerékpározik a ta­nyára. önként vállalta ezt a munkát. —■ Miért csinálod? Óvónő akarok lenni. Sze­retem a kicsiket. Azt aka­rom. hogy minél előbb meg- S'mVin-'ak a kollégiumban, ahol én is nagyon szeretek. Bizony, mi tagadás. első este a kis Zoli azt ígérte Ráez Jánooné igazgatónőnek: — Én úgyis kicselezem magát. Amikor elszunyókál, maid megszököm. — Nos. Zoli? Mea akarsz méa szökni? A gyerek válasza két hét után csak nevetős fejrázás: ..Majd hazavisznek, ha lete­lik az idő”. Sorolhatnék még érveket a kollégium mellett; jobb lesz a tanyasi gyerekek tanulmá­nyi átlaga. rendszeresen résztvesznek a közösségi életben. Mindennél többet mond azonban, hogy Túrke­vén maguk n szülők több mint hetvenen kérték: le­gyen az alsótagozatos gyere­keknek is kollégiumuk, csak jobb lesz az nekik. És meglett. Sok gonddal, nagy összefogással. Dicséret érte mindazoknak. akiket illet. Varsa Viktória nénk ki. Holdanként. Nem számítva, amit ellopnak, meg amit odaajándékozok. Biztos nem bírná el egy te­herautó. Jószándékú vendéget, Jó­szívvel kínál a dinnyés. A tolvajt ki se állhatja. Ta­valy öt cigányt fogott el egyszerre — Mikor látták, hogy ma­gam vagyok, még elkezdtek feleselni. Megharagítottak. Előrántom a lékelőkést: az anyátok erre-arra. Ügy nyo­multak utánam, át is adtam őket a rendőrnek. Én nevetek, de a dinnyés arca továbbra is zord marad.-— Egyszer meg Cserké­be árultam. Ülök a zsákon, odajön egy asszony. Mester, azt mondja, olyan dinnyét válasszon, hogy kórházba vi­szem. — Olyan lett? — Biztosan. Amelyik diny- nyét én leveszem, az biztos. Színéről, puhogásáról, nekem mindegy. Legfeljebb, ha ta­posáskor közé kerül egy tök. Hallotta már a százforintos dinnyét? Kérdezze meg csak a párttitkárt, Jagos Imrét Jött ide egy pesti dinnye­szakértő. Ránéz egyre. Na, bátyám, az érett. Mondom, az tök. Neki állt feljebb, hogy tegyünk le 500 forintot a földre, aztán, aki nvert. vi­szi. Szaladok az elnökhöz. Misu van-e nálad pénz? De nem volt. Egy százast e'őko- tortam. Letettük, levettük a dinnyét. Azt sajnálom, még élek, hogy nem volt több ná­lam; Apjától tanulta. Már gye­rekkorában kijárt hozzá szedni. Meg is van benne a szakmai tartás. Nénike és a munkaidő Színhely: a 13823-113611 strandfürdő Szolnokon. Idő: vasárnap déli tizenkét óra. Olyan a forróság mintha tüzeskemencében üldögél­nénk. A strandon többezer ember: fürdenek mint szardiniás dobozban a ha­lak, elfoglalnak minden talpalatnyi árnyas helyet és gyalogolnak! Ez utóbbi kiteszi az egész napi prog­ramot. Gyalogolnák egyik pavilontól a másikig: hi­deg sört, hűsítőt keresnek és mivel nemcsak igével él az ember, valami ennivalót. A Tisza Szálló ízléses kis büféjében már csak langyos barna sör van! Az étterem előtt sorok kí­gyóznak, ugrásra készen várják az emberek mikor ürül meg egy asztal, hogy ebédelni tudjanak. S mi­kor látják csalfa a remény — megesznek néhány fris­sen melegített tortaszele­tet. Oh: de hisz van itt egy kis házikó! Rá is ír­ták: péksütemény, hűsítő! Na, majd itt! Nénike üldögél az üres bódéban. — Ninesen, sajnos nincs semmi árum. Már tegnap sem volt — Akkor miért ül itt? — Még nem telt le a munkaidőm! — válaszolja, s ül tovább a rekkenő hő­ségben; Ez igen! Ez munkafegye­lem! Hátha még felettesei arra is gondolnának, hogy tudjon mit csinálni mun­kaidejében a becsületes dolgozó! Például azt ami a kötelessége: legyen áru­ja bőven, tudja adni a portékát ha kérik! — Most már sokan terme­lik, oszt az mind dinnyésnek mondja magát De érteni, kevés ért hozzá. A dinnyé­nek sok oka-foka van. Ezt csak az tudja, akj beleszüle­tik. Már a palántálásnál kez­dődik. A palánta nyakát nem szabad, hogy érje a nap, mert attól szédül. Nap­szúrást kap. De a legfőbb: adja oda az ember a testit Kunyhóm van a dinnyeföl­dön, de már ilyenkor nem sokat alszok én abban. Hú, te jó isten mennyi dinnyét termeltem én már. Beszél készségesen, de semmit nem enyhüL — Amúgy megéri. Tavaly harmincezret kaptam tisztán, azelőtt harminckilencezret. Hát ez már csak elég? Nem? Valamelyik nap is befordul a tsz szekere, hoz­zák az árpát. Mondom, én ezt nem kértem. Azt mond­ják jár. Hát, ha most visz- szaadnák a hét hold földe­met, nem kellene. Jön a nyugdíj, csak majd a dinnye­föld hiányzik. De minek fir­tatja maga ezt ennyire? — Meg akarom írni. — Nekem reklámot? ösz- sze is tépem az újságját. Mi­nek az? Engem ismernek a faluban. Ügy tartanak, ahogy ismernek. Inkább fizetek ma­gának egy fröccsöt Megittuk. Koccintottunk a különös, mord öreg dinnyésre. —« borsók —• A történelem, a nemzet- közi kommunista moz­galom előtt álló megnöveke- dett feladatok sikeres meg­oldásának óhaja kényszerí­tette ki a moszkvai nagy találkozót. E történelmi je­lentőségű esemény rendkívül fontos lépés volt a nemzet­közi kommunista mozgalom egységének megszilárdításá­hoz vezető úton. A kapita­lista sajtó már hosszú ideje abból „élt”, hogy a legkü­lönbözőbb variációk időn­kénti felröppentésével meg­jövendölje a nagy találkozó kudarcát. Konkrétan meg­nevezték, hogy melyik párt milyen okok miatt nem megy el Moszkvába. De amikor megkapták az első tájékoztatót a 75 kommu­nista és munkáspárt jelenlé­téről, fel kellett hagyni ez­zel a találgatással. Mivel megbukott ez a jóslat is, hogy „részvétlenség miatt” nem sikerül majd a talál­kozó — ekkor és ezért át­nyergeltek az „úgysem tud­nak megegyezni” propagan­dájára. A nyugati sajtó nem érdemelné meg a fizetségét. ha másként tenne. Kétségtelen, hogy a talál­gatások nem voltak teljesen alaptalanok, hiszen közismer­tek azok az ideológiai és po­litikai problémák, amelyek megosztják a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galmat. Mégis — amint az MSZMP Központi Bizottsága legutóbbi üléséről kiadott közvélemény hangsúlyozza: „...bebizonyosodott, hogy az egyes kérdésekben még meg­levő nézetkülönbségek elle­nére a részt vett testvérpár­tok mindegyikénél azonos a törekvés a közös nemzetközi feladatok megoldására.” A világ e legnagyobb és legjelentősebb szervezett tár­sadalmi mozgalmának moszk­vai világtalálkozóján nyílt, elvtársi és elvi vita folyt a mai világhelyzet megköve­telte antiimperialista akció­egység stratégiájáról és tak­tikájáról. Ez volt az a „közös nyelv", amelyen megértették agymást, s amelynek alap­ján elfogadták a legfonto­sabb tennivalókról szóló kö­zös politikai plattformot. — Már önmaga a nagy találkozó Is demonstrálta az egység szilárdulását. a proletár In­ternacionalizmus szellemé­nek, a testvérpártok össze­tartozásának, szolidaritásá­nak megerősödését. S ezt az elfogadott számos dokumen­tum csak megerősítette. Mindennek éppen az anti- I imperialista világfront ösz- szefogáaa szempontjából van hatalmas jelentősége. Maga a fődokumentum is megálla­pítja: „A kommunista és munkáspártok tömörítése minden imperialista-ellenes erő egyesítésének legfonto­sabb tényezője.” Nyilvánvaló azonban. hogy Moszkva után még sok erő­feszítést kell tenniök a pár­toknak hogv ez az egység minél szilárdabb legyen. En­nek a tömörítésnek jelenleg legnagyobb akadálya a kínai vezetők egvségbontó, szaka- dár szovjetellenes politiká­ja. Ezért nagy jelentőségű, hogy a tanácskozáson részt vett csaknem minden párt képviselője felszólalásában elutasította ezt az egvség­bontó politikát mint a kommunista mozgalomtól idegen áramlatot. Nem váltak be azok a jóslatok sem, amelyek az egység gyengülését, az úgy­nevezett „csehszlovák ügv” miatt jósolták. Amint Gustav Husák, a Csehszlovák KP első titkára a Nővé SIqvo szlovák lapnak adott nyilat­kozatában ismét megerősí­tette: „A közös pozitív ered­mények elérésére törekvő csehszlovák küldöttség ma­gatartása meghiúsította <* burzsoá körök ezen remé­nyeit. Nem aiért mentünk Moszkvába, hogy konfliktu­sokat szítsunk, hanem hogy közös utat keressünk a nem­zetközi kommunista mozga­lom számára.” Ennek a közös útnak ke­resése sikeres volt mert amint a fődokumentum meg­állapítja: ,-A kommunista és munkáspártok néhány né­zetkülönbség ellenére kije­lentik, hogy eltökélt szándé­kuk egységes frontban har­colni az imperializmus ellen. Egyes ellentétek vélemény- csere során simulnak el, vagy pedig úgy szűnnek meg, hogy az események fejlődése lényegileg tisztázza a vitás kérdéseket.” Kádár János elvtáns is kitért hazatértekor tartott sajtóértekezletén arra a kér­désre, hogy miként szüntet­hetők meg azok a körül­mények, amelyek miatt egyes testvérpártok távolmaradtak a tanácskozásról, illetve mások részt vettek ugyan, de fenntartásaik voltak a fő­dokumentummal szemben, s a kérdésre így felelt: „Azon az úton. amelyen az elmúlt inásfél év alatt, és itt a ta­nácskozáson is jártunk. A testvérpártoknak figyelmesen meg kell hallgatniok egymás álláspontját, meg kell érte- niök annak indítékát, majd elvi alapon ki kell fejteniök nézeteiket, s ily módon kö­zelíteni azokat egymáshoz... A nézeteltérések leküzdésé­nek legjobb útja a közös munka és a közös harc.” Minden dicsekvés nélkül megemlíthetjük, hogy a ml pártunk az ilyen, egyszerű és elvtársias kapcsolatok megtermtésében eddig is fá­radhatatlan volt, s a jövő­ben sem sajnálja a fáradt­ságot. Egyébként maguk a ta­nácskozáson részt vett pár­tok határozták meg a fő­dokumentumban : „Minden párt internacionalista köte­lessége. hogy sokoldalúan előmozdítsa a kapcsolatok javulását és a kölcsönös bi­zalom fejlődését valamennyi párt között, újabb erőfeszí­téseket tegyen annak érde­kében, szilárduljon a nem­zetközi kommunista mozga­lom egysége. A konkrét te­vékenység elemzése előmoz­dítja az egység megszilárdu­lását.” A nemzetközi kommunis- ta és munkásmozgalom szinte léte pillanatától kezd­ve állandó harcban áll a helyes elvek védelméért a „baí”-oldali és jobboldali el­hajlások ellen. Most amikor létezik a 14 országot szám­láló szocialista világrendszer, amikor a világ minden or­szágában jelen vannak a közel felszáz millió tagot számláló kommunista pár­tok, s ezek a legkülönbözőbb társadalmi-történelmi-gazda- ságj feltételek és adottságok között vívják harcukat, för- vényszerű a kérdések és tel- adatok megközelítésének kü­lönbsége. Nem törvényszerű azonban az egység megbom­lása. hiszen a kommunista és munkásmozgalom termé­szetéhez a szolidaritás. az internacionalizmus, az erők összefogása tartozik. Ez az, ami meghatványozza az erőt. Az elkövetkező évek és har­cok tapasztalata mutatja majd meg, hogy az egyes pártok mennyiben tartják magukat Moszkvában elfo­gadott közös harci platform­hoz. „A Magyar Szociálisig Munkáspárt, a Magyar Nép- köztársaság. a szocializmust építő magyar nép rendület­lenül tovább harcol az im­perializmus ellen, a haladá­sért, a békéért. az összes antiimperialista erők tömö­rítéséért, a nemzetközi kom­munista mozgalom egységé­nek megszilárdításáért” — mondja ki a Központi Bi­zottságunk delegációnk moszkvai tevékenysége jóvá­hagyásaként kiadott köz­véleményében. Az a mi internacionalista programunk! Rá«« Lajos Y. Y. A százforintos dinnye

Next

/
Oldalképek
Tartalom