Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-31 / 123. szám

1969. májú« 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Ml van a gyárnegyedi boltokban ? Ml ran a gyámegyedi bol­tokban? Erre voltam kiván­csi Szolnokon. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat 62. számú boltjának vezetője Fási Lászlóné azzal fogadott: — Minden van nálunk, csak éppen egy új bolt hi­ányzik, mert ezt a magán­házban levő kis üzletet már tatarozni sem nagyon lehet. — Áruból hiányzik-e vala­mi? — Igyekszünk mindent be­teremteni és nagyon kevés esetben fordul elő, hogy ne tudjuk adni azt, amit ke­resnek. Tényleg zsúfolt ez a kis üzlet, van minden, ami egy háztartásba szükséges, tej­termék, hentesáru és olcsó kolbász, parízer, disznósajt. Ezzel van tele az egyetlen kis hűtőgép. — Az olcsó hentesáru fogy itt főleg, hetenként löbb mint egy mázsát eladunk — mondja Fásiné. — Péksüte­ményből is nyitástól fél ki­lencig 7—800 darabot meg­vesznek. Nincs viszont hűtő­pultunk. így vágott baromfit nem tudunk tartani, ebbe a kicsi helyiségbe már nem is férne el, így ezt hiába kere­sik nálunk. Minden zöldségféle kapható A 62-es számú bolthoz kö­zel van az ÁFÉSZ 24-es szá­mú zöldségboltja, ott heten­ként egyszer pénteken áru­sítanak élőbaromfit. — A vásárlók nehezen szokják meg azt, hogy az élő csirke ára is hetenként változhat — mondja Be- reczki László, a bolt vezetője — Volt olyan vevő, aki ná­lunk sokalta a 29 forintot kilójáért, s elment a pjacra, ott 32 forintért vette. Egyébként ebben a bolt­ban a burgonya az egyetlen hiánycikk, az almától a friss cseresznyéig — amit a bolt­vezető maga vett a piacon és úgy hozta ide — minden van. Retek, karalábé, zöld­borsó, (a Kossuth téri zöld­ségboltban csak 20 fillérrel mérik olcsóbban), friss sóska és spenót, zöldség, répa, fok­hagyma, különböző tésztafé­lék, sőt cirokseprű is. — Tele is van ez a bolt mindig. Áprilisban 104 ezer forinton felül volt a forga­lom — mondja a boltvezető —, és májusban még többre számíthatunk. Sokan még Tószegről is ide járnak, autóbusszal, kerékpárral könnyen ide jöhetnek és te­le kosárral köszönnek el. Kétszerese a forgalom A kiskereskedelmi vállalat 4-es számú fűszer és cse­megeüzletében a kötelezőnél legalább 10 százalékkal bő­vebb a cikklista. Édességből, lisztesáruból szinte minden kapható. Hatféle keksz van a pultokon, különböző ször­pök, olcsóbb és drága bo­rok, kávé minden mennyi­ségben. Gyári és házi tész­tából huszonegy félét szá­moltam meg. Harmincféle halkonzervből válogathatnak, a hűtő pultban pedig csirke és kacsa aprólék, valamint kacsa comb és rengeteg ton­hal várja a vevőket. — Egyetlen hiánycikkünk a fekete cipőkrém és az ult­ra mosogatópor— mondja a boltvezető. A kíváncsiság vonzott ki a város gyámegyedének bolt­jaiba megnézni, hogy van-e elég áru? Az utóbb említett 4-es bolt havi forgalma öt év alatt megkétszerező­dött, most megközelíti az 1 millió forintot s mindez ar­ra vall, ha néha napján hi­ányzik is valami a gyáme­gyedi boltokból, általában azért itt is könnyű elköl­teni a pénzt — borsi — A kerítésen kívül... Egy iparosodó község mai gondjai „Eddig nem sokat tettek a község fejlődéséért a ná­lunk levő üzemek, vállalatok. Igaz, a központjuk a főváros­ban van, a mi gondunkat, bajunkat nem érzik. De azért nem fogadhatjuk el, amit a helyi üzemvezetők egyike-másika mondogat: ,Én nem tehetek semmit csak a központ...’ Egy huncut fillért sem áldoznak az üzemek a község fejlesztésére, pedig saját dolgozóiknak adnák. — „A szemlélettel van baj . ■..” Ilyen, s hasonló mondatok hangzottak el a szenvedélyes vitában a szajoli tanács vég­rehajtó bizotságának leg­utóbbi ülésén. Jórészt érthe­tő a szenvedéiyes hang,a pa­rázs vita, hiszen nem keve­sebbről van szó, mint a fej­lődő, iparosodó község mai gondjairól, további fejlődésé­ről. Munkaerőfelesleg nincs Sajátossága ennek a Szol­nokhoz közel levő község­nek hogy az utóbbi tíz év di­namikus fejlődése megváltoz­tatta arculatát. Lakossága ál­landóan növekszik, amihez a természetes szaporodás mellett az is hozzájárult, hogy a harmadik ötéves terv időszakában több nagy ipari üzem, vállalat létesített üzemegységet, részleget Sza- jolban. Sokan éppen azért telepedtek le a községben, mert az otthoni üzemekben dolgoznak. A kereső lakos­ságnak 22,9 százaléka talál munkát, megélhetést a me­zőgazdaságban, többsége ipa­ri munkás, vasutas. Munka­erőfelesleg nincs, a nők fog­lalkoztatását is megoldották. A négy nagyobb szajoli üzem csaknem ezer embert foglalkoztat. Elsősorban ezek vezetőit — természetesen a többieknek is címezve — bí­rálták azért, hogy figyelmük, érdeklődésük csak az üzem kerítéséig terjed. Saját portá­jukon a lehetőséghez képest igyekeznek megteremteni a feltételeket a dolgozók szo­ciális, kulturális igényeinek kielégítéséhez. Ez azonban még nem minden. Dolgozóik többsége Szajol- ban lakik, s a községi ta­nácstól várja, hogy helyet biztosítson gyermekének az óvodában, iskolában, hogy az ő házáig is eljusson a villany, a víz, s legyen a kör­nyékükön üzlet. Szeretnének művelődési házat, klubokat, egyszóval a jelenleginél több kulturális lehetőséget. Éppen ezek miatt fő a feje legin­kább a község párt- taná­csi vezetőinek. Az óvoda ki­csi, az engedélyezet ötven­két gyermek helyett hatva- nat, hetvenet helyeznek itt el, s még így is húszat, hu­szonötöt elutasítanak. Azzal is számolni kell. hogy az a harminc dolgozó nő, aki igénybevette a gyermekgon­dozási segélyt, majd szintén óvodába szeretné adni cseme­téjét. Erre pedig csak akkor lesz lehetőség, ha megépül az új hatvan személyes óvoda. Tanítás három váltásban ben kialakított községrésze­ken még mindez hiányzik. Mit lehet hát tenni? Keres­ni kell az erőforrásokat, mér­legelni ki mit tehetne, miben segíthetne. Ezért helytelen, ha az üzemi, vállalati veze­tők idegen módjára viselked­nek, s nem látnak túl a ke­rítésen. A község gondjai iránti közömbösségüket az is tükrözi, hogy erre a fon­tos tanácskozásra csak a fe­le jött el a meghívott üzemi, vállalati vezetőknek. Hogyan képviselhetik a szajoliak — döntőképpen saját dolgozóik — érdekeit felettes szerveik­nél, vállalatuk központjában, ha nem ismerik mi a legsür­getőbb feladat, mihez kellene a segítség? Hogy miként vehetne részt a községfejlesztési célok megvalósításában például a Siófoki Kőolajvezető Vállalat gáztöltő telepe, az Állami Termékgazdálkodási Igazga­tóság szajoli közraktára, az ÁFOR Vállalat bázis telepe, a Gyümölcs- Zöldség Gön- gyölegellátő Vállalat szajoli üzeme és sorolhatnánk a töb­bieket is, arra nem adható séma. Azonban elképzelhető, hogy egyik helyen a szocia­lista brigádok, az üzemi munkások vállalnak társa­dalmi munkát, máshol fuvar­eszközt biztosítanak, vagy anyagot, pénzt adnak. Való tény hogy csakis társadalmi összefogással a tanács, az üzemek és a lakosság erőfe­szítésével érhetik el a kitű­zött célokat. N. K. Befejeződött a vasútorvosok tanácskozása A vasúti baleseteket egészséges emberek okozzák Tegnap délelőtt 10 órakor folytatódott a szolnoki MÁV kórház és rendelőintézet dísztermében a tiszántúli vasútorvosok tudományos ér­tekezlete. Délután különös érdeklő­dés kísérte dr. Pacsek János előadását, melynek címe: „A Magyarországon történt két legutóbbi nagy vasúti baleset kriminilasztikai és idegorvosi problematikái” volt Az előadásból megtudtuk, hogy az utóbbi idők nagy vasúti szerencsétlenségeit or­vosilag teljesen egészséges emberek idézték elő. Az in­dítékoknál a pszichológiai té­nyezők voltak döntőek. Pél­daként említette az előadó. hogy az 1963. december 24- én Szolnok—Abony között történt nagy vasúti szeren­csétlenségnek az oka a moz­donyvezető hiúsága és a menetidőnek mindenáron történő betartása volt. A mozdonyvezető hires volt arról, hogy a menetidőt min­den körülmények között be­tartja. Miután erre még kü­lön meg is kérte a ceglédi állomás forgalmi szolgálatte­vője, inkább figyelmen kí­vül hagyta a térközjelző sár­ga színét, s a menetidőt mindenképpen tartani akar­ta. Ez okozta a vasút törté­netének legnagyobb magyar- országi katasztrófáját. Az 1968. december 22-én Mende és Sülysáp között le­zajlott vasúti szerencsétlen­ségnek sem voltak orvosi, egészségügyi okai. A men- dei forgalmi szolgálattevő­ről a baleset utáni vizsgála­tok során kiderült, hogy fel­adatának ellátására nem al­kalmas. Egészségileg vi­szont teljesen rendben volt. Az előadás utáni hozzá­szólásokból az is kiderült, hogy a mendei szolgálattevő a meglehetősen bonyolult integra-dominós rendszer ke­zelését mindössze 24 óra alatt sajátította el. A tudományos ülés utolsó előadója Szele Béla gyógy­szerész volt. Ezzel az elő­adással fejeződött be a kétnapos ülésszak. A követ­kező hasonló tudományos összejövetelre két év múlva kerül sor szintén Szolnokon. Dr. Szűcs Zsigmond a belgiumi orvosutdományegyetem szemész-főorvosa és dr. Bagó- czky Lajos, a MÄV kórház főorvosa egy frissen operált beteget vizsgák GURULÓ OTTHONOK Illedelmesen kopogtattam az ajtón. — Szabad —hang­zott belülről. Beléptem a kis szobába. Fehér ágy, terí­tővei letakart heverő. . Az asztalon fehér abrosz és tás­karádió. A reggeli híreket mondja. Papucsban öregúr ült az asztal előtt és újságot olvasott. A lefüggönyözött ablakon tompán szűrődött be a fény. Barátságos kis szo­ba látszatát keltete az a néhány négyzetméter. Bemu­tatkoztam, majd megbeszél­tük a házigazdával, hogy más­nap reggel elbeszélgetünk. Másnap reggelre a kis szo­bának csak hűlt helyét ta­láltam. Nem látomás volt, nem is délibáb — egyszerűen egy lakókocsi, melyet idő­közben elvontattak Száj ólban a Pettyes kis­vendéglő mellett a szolnoki Vízügyi Igazgatóság újabb lakókocsijára bukkantam A közelben szivattyúk, komp­resszorok, áramfejlesztők bú- gása hallatszik. Éjjel-nappal dolgoznak. Két ember ügyel fel rájuk, ök a gépkezelők. A lakókocsi lakói. A fiata­labb negyvenöt éves. Faze­kas László a neve, Tisza- derzsen lakik. Nagy Gyula hatvanegy éves. O év végén nyugdíjba megy. Fél ötkor kipattan a szem — Ez az igazi hazánk. A családunkhoz csak vendég­ségbe járunk haza hétvé­gén. Hétfőn hajnalban azon­ban már háromkor útra ke­lünk, vissza a munkahelyre. Sok ember kenyere függ a mi munkánktól. A berendezés; egy asztal, ágy, egy tűzhely. Ezzel meg is telt a pici helyiség. Ket­ten lakják. Körül kémlelek Az iskoláknál sem jobb a helyzet. Az újtelepen már most is hatvan gyermek jut egy tanteremre. Ha nem si­kerül növelni a tantermek számát — a tanácsnak a kö­vetkező öt évben erre nem lesz pénze — akkor csak há­rom váltásban tudják meg­oldani a tanítást. Ezért na­gyon sürgető az iskola épí­tése. A másik égető gond a kul- kultúrház ügye. A járási ta­nács felújítási költségként az idén 700 ezer forintot bizto­sított a jelenlegi kultúrház átalakításához, rendbehozá­sához. Ez az összeg veszély­ben van. A munkához ugyan­is addig nem foghatnak, amíg a 21. sz. élelmiszer- boltot ki nem telepítik az épületből. Az élet így teszi fel a kérdést: vagy kultúr­ház. vagy bolt. Az előbbi mellett szól a jogos igényen túl az is, hogy most van rá pénz. de ha azt nem használ­ják fel, ha elszalasztják a kedvező alkalmat- ki tudja, hány évig kell várni, a mű­velődést, szórakozást szolgáló helyiség létesítésére. Igaz az is embereket érint, ha a bol­tot bezárják, de nem az egész lakosságot. A szükséges villany, víz, járda és útépítésre is milliók kellenének. Az utóbbi öt év­Bútorkiállítás azonnali utánpótlással Háiószobabútor árengedménnyel Bútorkiállítás nyílik ma Szolnokon, az MTH iskola kiállítási helyiségében. Mo­dern konyha és szobabútorok nagy választékát tárja a vá­sárló közönség elé a Szolnok megyei Iparcikk Kiskereske­delmi Vállalat. A vállalat szakemberei gondoskodtak arról, hogy a szállító part­nerek a kiállított bútorokból szükség esetén azonnal küld­jenek utánpótlást. A kiállítás meglepetése, hogy a fényezett hálószoba garnitúrák árából kettőezer forint árengedményt kapnak a vevők a kiállítás első nap­jától a kiállítás és vásár be­fejező napjáig, június 12-ig. és kutatva keresem n másik ágyat, a lakók mosolyognak. Ott ül rajta — mondják. Va­lóban, ahogy jobban megfi­gyelem az egyik heverő ki­húzható és pillanatok alatt emeletes ággyá alakítható át. — Hogy kezdődik egy nap? — Általában úgy mint ott­hon. Ébresztőóra nélkül éb­redünk. Ha éjjel kettőkor fekszünk is le, félötkor már ..kipattan a szem” és le sem bírnának kötözni az ágyba. Minden mondatot együtt mondanak. Kiegészítik egy­mást. látszik még egymás gondolatát is ismerik. — Ha kinéznek az ablakon mindig mást és mást látnak. Szeretnének-e egyhelyben lakni? — Talán jobb lenne, ha hosszabb ideig egyhelyütt maradhatnánk. Be tudnánk illeszkedni a környezetünkbe. Minden új hely új eondot ielent. Két-három napig is eltart, míg megtudjuk hol lehet élelmiszert, hol lehet vizet beszerezni. Amikor ez is megvan, megyünk tovább. — Ha nehezen is, de meg­szoktuk ezt az életmódot. Gyula bácsinak jó, ő az év végén már nyugdíjba megy. Nekem azonban haj de mesz- sze van ... Még 15 évig távol a családtól. Kimondani is sok, de majd csak elmúlik az is, pedig ráérő óráimban de sokat ábrándozok „ nyug­díjazásról. — Ezt Fazekas László mondja. — Elképzelhető-e, hogy es­te lefeküsznek és reggel már máshol ébrednek? — Szállítás alatt nem lehet a kocsiban tartózkodni, mi­vel két kereke van és hajó­ként himbálódzik a vontató teherautó nyomában. — Milyen a tél és milyen a nyár? — A nyár nagyon szép. Igaz nagyon meleg van. mert a kocsi fala átveszi a mele­get. Nyitott ajtó mellett va­gyunk éjjel-nappal. Különö­sen meleg van. amikor a tűzhelyet is használjuk. Reggel takarodó — A tél azonban nagyön kegyetlen. Állandóan fűteni kell. Így is előfordul, hogy az alsó ágyas reszket a ta­karó alatt, a felső viszont ta­karó nélkül sem tud aludni a hőségtől. — És az étkezés? — Magunknak főzünk. A mai ebéd tej. szalonna és egy kis tegnapról maradt sa­láta. Szinte a Pettyes előtt állunk, de nem bírjuk az ét­termi étkezést megfizetni. Havonta 2 ezer forint körül keresünk és ezt mindig na­gyon vária haza a család Egyikük mindig éjszakás, a másik nappal vigyáz a gé­pekre Reggel 10 óra. For­rón süt a nan rtiVeoiízonk, az éisz'bás feltüdni készül. Palágyi Béla

Next

/
Oldalképek
Tartalom