Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-30 / 122. szám

í SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. május 30. Egy rendőrtiszt naplójából Szántó István nyugrillonnínyú rendőrezredes feljegyzései Nem füstöl a kémény III. — Egyedül követtem el a gyikosságot. Kántort csak a magam mentésére próbál­tam belekeverni. ■— Mióta ismeri Fehér Amáliát? — Tíz éve. Akkoriban az itteni gazdaságban dolgoz­tam, a családom Tiszaroffon lakott. Árnál nénivel jó vi­szonyba kerültem. Mosott rám, élelemmel látott el, né­ha pénzzel is. Nemi kapcso­lat is kialakult közöttünk. — Később másutt helyez­kedtem el, viszonyunk meg­szakadt. — Mikor került vissza? — kérdezte Almási. — Novemberben. Árnál né­nivel a piacon találkoztam. Beszélgettünk és elhatároz­tuk, hogy felújítjuk kapcso­latunkat. — Már ekkor elhatározta, hogy megöli az asszonyt? — Pénzt akartam. Min­den áron. Néhány nap múlva kilátogattam hozzá. Nem volt otthon. Már ekkor zse­bembe tettem egy traktor szelepet. Olyan ötforintos nagyságú és formájú nyélen ülő vasdarab, kézre való. A nyomozók jelentőség- teljesen ósszenéztek. Almási alezredes gondolatban kipi­pálta a jegyzőkönyv idevo­natkozó részét. — Másnap ismét kimen­tem hozzá. Dörömböltem. Jó estét Árnál néni! — Mit akarsz ilyen későn este? — Meg vagyok szorulva Árnál néni. Adjon egy kis pénzt. — Nem jött még meg a nyugdíjam. — Elhatároztam, hogy min­den áron most már szerzek pénzt. Mondtam Árnál néni­nek, hogy tyúkjai a kút kör­nyékére szabadultak. Kér­tem szedjük őket össze együtt. Mikor odaértünk a kúthoz, zsebemből előkap­tam a vasat és ütöttem. — Árnál néni elvesztette eszméletét? — kérdezte Al­mási alezredes. — Biztos. Rábukott a kút kávájára. Én megragadtam és betaszitottam a kútba. Az ostorgém ekkor szakadt le. A szelepvasat a kút melletti gödörbe dobtam, most is ott kell lennie. Az alezredes telefonon uta­sítást adott a gyilkos szer­szám felkutatására. — Nyitva volt a lakás? —kérdezte Almási. — Igen. Bementem. Elő­ször óvatosan körülnéztem, aztán egy kezembe akadó szatyorba bel etömködtem néhány üveg befőttet, egy ébresztőórát, meg Árnál néni személyi igazolványát. — Mit tett az igazolvány­nyal? — Másnap megkértem a kisfiámat, hogy dobja el Tö- rökszentmiklóson. Gondol­tam, majd a városiakra gya­nakodnak. — Mit keresett másnap a tanyán? — Az előbb elfelejtettem mondani, hogy az ágyneműt egy batyuba kötöttem, azért mentem ki. — Mi volt a szándéka a ruhaneművel? — El akartam adni, mert pénzt nem találtam. ölébe ejtette kezét, néze­gette. — Kérem, számítsák be, hogy hat családom van. Rosszak a körülményeim. Amikor kint jártam, lábnyo­mokat vettem észre a hó­ban. Nagyon féltem, hogy már fölfedezték mi történt. A fuvaros is furcsán nézett rám. A szomszédasszony is. Almási alezredes szeme a falon függő naptárra té­vedt. A gyilkosság óta 4 nap telt eL $ A bíróság enyhítő körül­ményként mérlegelte Köves Antal sok gyermekét és vádlott csökkentett szellemi képességeit 15 évre ítélte eL SZUDÁN A közel-keleti hírügynökségek jelentése szerint vasárnap reggel államcsínnyel megdöntötték a szudán! kormányt és egy „új forradalmi tanács” vette át a hatalmat. Az afrikai kontinens északke­leti részén 2 505 813 km2-nyi te­rületen fekvő köztársaságban 1368-ban 14.8 millió ember élt. Az ország lakosságának 39 szá­zaléka arab, 36 százaléka nubiai néger, 23 százaléka szudáni né­ger, 2 százaléka pedig egyipto­mi, angol és görög volt. Gyen­gén fejlett ország, a 95 száza­lékban írástudatlan lakosság egyharmada nomád és félnomád állattenyésztéssel foglalkozik. Szudán elmúlt másfél évszáza­dos története bővelkedett ese­ményekben. A XIX. század ele­jén, 1819—1822 között Mohamed Ali egyiptomi uralkodó elfoglal­ta az országot és ezzel létrejött az angol behatolás egyik bázisa, miután az akkori egyiptomi kormány is fokozódó brit gyar­mati elnyomás alatt állott. Ezt a folyamatot átmenetileg megsza­kította ugyan az ún. Mahdi- háború, amely az egyiptomi és az európai gyarmatosítók ellen tört ki, de kezdeti sikerek után a primitív vallási mozgalom ösz- szeomlott. 1896 és 1899 között az angol és egyiptomi csapatok meghódították Szudánt, amely­nek hátterében nem annyira a Mahdi-mozgalom felszámolására irányuló törekvés húzódott meg, mint inkább a Nílus felé haladó francia csapatok megállítása. A hadjáratot az 1899-ben kötött angol—egyiptomi szerződés zárta le, amelynek értelmében Szu­dán, Angol-egyiptomi szudán néven a két ország kondoml- niuma lett, a brit főkormányzó irányítása alatt. 1925-ben a brit kormányzó meggyilkolása aztán alkalmat adott Nagy-Britanniá- nak, hogy egyoldalúan felbontsa az 1899-ben kötött szerződést és eltávolítsa az egyitomi csapato­kat Szudánból. Csak a második világháború után alapvetően megváltozott nemzetközi erőviszonyok hoztak újabb fordulatot az ország éle­tében. 1953 februárjában angol- egyiptomi szerződés jött létre, amelynek értelmében Nagy-Bri­tanniának 3 éven belül biztosí­tania kellett az ország függet­lenségét. 1955-ben kivonták az angol csapatokat Szudánból, — 1956. január 1-én pedig kikáltot- ták alkotmányjogi független­ségét. A fiatal köztársaságot az első megrázkódtatás 1958 novemberé­ben érte, amikor Ibrahim Ab- bud marsall katonai puccsal magához ragadta a hatalmat. A második politikai sokk 1963-ban érte az országot, amikor Dél- Szudán néger törzsei fegyveres felkelést indítottak az önkor- mányzalt jog kivívásáért. Há­rom éven keresztül polgárhábo­rús állapotok uralkodtak és Dél-Szudán problémája mind­máig megoldatlan. Abbnd diktatúrájának népi forradalom vetett véget 1964 ok­tóberében. Polgári koalíciós kor­mány alakult, amelynek a kom­munisták is tagjai voltak. Az 1964-es forradalom szellemétől való eltávolodást jelezte azon­ban az a tény, hogy 1965 de­cemberében betiltották Szudán Kommunista Pártját. — TERRA «• 1 itokzatos szökevény Egy Rnaresi templomban a chilei rendőrség gondosan őrzi a német származású, 66 éves Peter Packmor Kés­iért. Kesler a Santiago de Chilétől 300 kilométerre dél­re levő Dignidad német te­lepülésről szökött meg, hogy menedéket kérjen a lineras-i hatóságoktól, mivel — mon­dotta — az élete nincs biz­tonságban. Hogy mi fenye­geti az életét, arról Kesler, a település volt malommun­kása nem nyilatkozott. Mind­össze annyit mondott, hogy szeretné viszontlátni csa­ládját. Nem ez az első incidens a titokzatos Dignidad telepü­léssel kapcsolatban. A Fran­ce Presse szerint a települé­sen, amelyet 1962-ben a bon­ni Smith család alapított, hozzávetőleg 300 német be­vándorló él, s ezek egyike sem hajlandó kapcsolatot tartani idegen személyekkel. Dignidadról olyan hírek is keringenek, hogy náci típusú koncentrációs láger. 1966 áp­rilisában ugyanis a telepü­lésről sikerült megszöknie két tagnak, s ezek egyike, a 19 éves Wolfgang Miller kije­lentette, hogy a település koncentrációs táborok pon­tos mása: az ottani férfia­kat és nőket egyaránt ke­gyetlenül bántalmazzák és sokan közülük titokzatos kö­rülmények között halnak meg. A településről körülbelül ugyanabban az időszakban megszökött egy 44 éves asz- szony is, 8 és 14 éves gyer­mekével Az orvosi vizsgálat az asszonyról megállapította, hogy rosszul táplált és az el­mebaj tünetei észlelhetők rajta. A chilei hatóságok vizsgálatot rendeltek el a te­lepülés ellen. A település igazgatóját kihallgatása után szabadon bocsátották, de Paul Schaeffert. a szellemi vezért nem tudták kihall­gatni, mert nyomtalanul el­tűnt. A vizsgálat eredménytelen maradt. A közvélemény to­vábbra is megoszlik Dignida- dot illetően. Egyesek azt ál­lítják, hogy a település min­tafarm, mások azt, hogy ná­ci fészek, amely a Harmadik Birodalom módszereivel dol­gozik. Kesler megszökése kapcsán most a chilei hatóságok új­ból vizsgálatot indítottak a település ellen. Ösvény Naponta elmegyek arra. Az ismerős Ösvényre vakon is rátalálnék. Két éve vagyunk ismerősök. Egy fű­vel bevetett parkrészletet szel át, sze­líden kanyarogva, mégis egyenesnek tűnőén. Sohasem mértem még, hogy { mennyivel rövidebb így az út, ha a biztos járdáról letérek, de félpercnyi . időnél több nem lehet. Rézsűt szemben a bolt, hátul az új lakótelep házai, kicsit jobbra a busz­megálló. Naponta legalább százötve­nen járunk erre. Százötvenszer félperc. Tavaly éppen hogy megismertem. Koratavasz volt. Reggel még élt, estére nyoma sem maradt. Felásták a helyét, fűvel bevetették. Sajnáltam, mert a városban élő ember valamilyen buta nosztalgiával szeret koratavasszal kő­járda helyett a ruganyos földre lépni. Két nap múlva hó esett, s a fehér havon, a holt ösvény helyén ott ka­nyargóit egyenesnek tűnőén egy láb­nyom. Egy újjászülető ösvény. Per­sze, hogy arra mentem, én lettem a második nyom, s este már fel se kel­lett néznem, amikor a járdáról a kita­posott ösvényre tértem. Késő tavasszal újra felásták, de a fű még ki se hajtott, már ott* kanyargóit az ösvény. Ezen jár, aki a holtba megy, ezen közlekedik, aki az új házakban lelkik, itt fut, aki a buszt szeretné el­érni, következésképp az ösvény meg­öregedett. Testesebb lett, már-már út­tá nőtt, bár késő ősszel egy táblát tet­tek a végéhez: „A fűre lépni tilos!” Leesett, s elolvadt a hó. A hóban is ott volt az ösvény, s az olvadt hó nyo­mán is látszott a tavalyi nyom, de jöt­tek az emberek és felásták. Aztán más emberek jöttek és visz- szataposták. Mire kinőtt a fű, már ott volt a régi helyén, változatlanul és megváltoztathatatlanul. Azt a pará­nyi kanyart is őrzi, amit évekkel ez- • előtt egy vakondtúrás miatt tettünk. Már-már az hittem hát, hogy az én ösvényem eltörölhetetlen, hogy leg­alább addig él, mint az új lakótelep, / hogy öregemberként is fiatalabb évei­met juttatja majd eszembe, de a mi­nap a boltban, éppel, eső után egy öreg néni kínozott — azt hiszem — egy tanácstagot: — Rettenetes ez kedveském, ilyen beteg lábbal, azon az úton. Hasson már oda, hogy lebetonozzák... — Szólni fogok Kovács néni, persze, hogy szólok mondogatta a tanácstag, s hangjában benne volt, hogy valóban szól, hiszen olyan kicsi és jogos is a kérés. Az ösvényem most halálraítélten él. Néhány év és nyoma sem marad a sokéves vakondtúrásnak. Én már ki­néztem magamnak egy kis parkot, ahol kis kerülővel ugyan, de elhitetem majd magammal, hogy rövidebb, ha átvá­gok a füvön. Kis nosztalgiával élve­zem, hogy ruganyos a föld, s szidom a világot, mert e’fogadja útnak a sok láb taposta ösvényeket. Utóirat: Hurrá! A buszmegállót né­hány méterrel áthelyezték, az ösvény mostantól elágazik, s az elágazáshoz még senkisem tervezett követ A feltaláló megtisztelise Francis Bacon angol felta­lálót a közelmúltban nagy megtiszteltetés é^te. A vi­lágviszonylatban is elismert tudóst — kinek nevét az ún. benzin-sejt feltalálása tette híressé — az angol tudomá­nyos élet, valamint az ame­rikai űrkutatás vezető egyé­niségei találmányának arany­ból készített modelljével ajándékozták meg. A külön­Egyetlen csók A 19 éves Benedetto Al- koraci számos olasz honfitár­sához hasonlóan, az NSZK- ban keresett megélhetést. Be­nedetto egy alkalommal fel­kereste 16 éves barátnőjét, Pina Terminit, kinek szülei szintén az NSZK-ba költöz­tek. A fiú búcsúzás közben megcsókolta fiatal barátnő­jét, az apa azonban várat­lanul betoppant és a búcsú­csók szemtanúja lett. A szicí­liai papa kijedentette: Bene­detto megbecstelenítette lá­nyát, ezért kötelessége Pinát feleségül venni. A fiú a leges sejt főleg az űrkuta­tások terén nélkülözhetetlen, mivel benzinből nyert vegyi anyagok elektromos energiá­vá való átváltoztatását teszi lehetővé. Ez a készülék szol­gáltatta pL az Apollo—8 űr­utasai számára a villanyára­mot, és melléktermékként az ételek előállításához szüksé­ges forró vizet is biztosította. árat házasság! kényszerházasságot elutasí­totta. Mivel Benedetto a ki­szabott 5 napos gondolkodá­si idő után sem jelentkezett, az apa fiával együtt pisztoly- lyal támadt rá. Miután a vő egészségi állapota felja­vult, felkereste kedvesét, és közölte vele házassági szán­dékát. Ezekután a papával is összeölelkezett, aki öröm­mel börtönbe vonult, hogy a meggondolatlan tettért kijáró 3 évi büntetést letölthesse. Büszkeséggel töltötte el, hogy a szicíliai ember becsületén nem esett csorba. Pihenő—forró vízben A japán nemzetiségű Har­ne Sawad a „Fudo” vallási szekta tagja Fanatikus hite állítólag még ahhoz is erőt ad, hogy forró vízzel töl­tött katlanba bármikor bele­telepedjen. Azt beszélik róla, hogy a forró víz semmilyen nyomot nem hagy testén. Elekromos tér mint víruscsapda A vírusok számára még a biológiai szűrő is kitárt ka­pu, noha ezen a szűrőn a legparányibb baktériumok is fennakadnak. A vírusok negatív töltésűek. Ez a kö­rülmény lehetővé tette, hogy elektro-statikus teret hasz­náljanak szűrőként. A do­hánymozaik vírusát ez a szű­rő száz százalékban felfogja. A tudósok elektrostatikai térrel szeretnék elcsípni a fertőző sárgaság vírusát is, amelyet tisztán élkülöniteni még senkinek sem sikerült. A vitaminok és az időjárás A csonthéjas gyümölcsök­ben, az eperben, a szamócá­ban és az egyéb bogyós nö­vényekben a vitamin, főleg az aszkorbinsav mennyisége az időjárástól függ. A C vitamin mennyisége kétsze­resére emelkedhetik, ha a növény az érés idején bőven kap napfényt és nedvességet. A szovjet tudósok éveken át figyelték az epret, a málnát, a szedret, a ribizlit és meg­állapították, hogy napos idő esetén sokkal több vita­mint tartalmaz a gyümöl­csük. Mennyi táplálékot fogyasztunk életünkben? Az ember életének 60 esztendeje alatt körülbelül 17 mázsa fehérjét, 18 mázsa zsírt és 80 mázsa cukrot hasznosít. Nyersanyagban számítva ez körülbelül 80 mázsa húst, 20 mázsa zsira­dékot. 120 mázsa lisztet vagy 400 mázsa burgonyát] körül­belül 20 mázsa zöldséget és két mázsa sót jelent. A nyugatnémet fiatalok politikai érdeklődése Az NSZK-ban a 14—20 éves fiatalok között végre­hajtott véleménykutatásból kitűnik, hogy többségüket ér­dekli a politika. A megkér­dezettek 24 százaléka úgy nyilatkozott, hogy már több ízben résztvett politikai gyű­lésen. A választási korha­tárhoz közelálló húszévesek között ez az arányszám 43 százalékra emelkedett. A fia­taloknak azonban csak nem egészen egyharmada óhajt valamilyen politikai pártba belépni. Ami a szakszerveze­teket illeti, a fiatalok 14 szá­zaléka máris szakszervezeti tag, 35 százaléka pedig le­hetségesnek tartja a belépést a szakszervezetekbe. A fia­talok a politikai oktatási programok iránt is erősen érdeklődnek. Az olaszok alig olvasnak Nemrég közzétett hivatalos adatok szerint Olaszországban az emberek több pénzt ad­nak ki futball-automatákra és egyéb hasonló szórakozá­sokra, mint a sajtótermé­kekre. Az előbbiekre az ola­szok személyenként átlagban évi 1137 lírát, az utóbbiakra viszont csak 800 lírát fordí­tanak. A filmszínházak éti bevétele egy lakosra számít­va 3081 lira. Az adatokból kitűnik, hogy mintegy 23 millió olasz egy­általán nem olvas, még új­ságot sem. A statisztikai ada­tok 1967-re vonatkoznak. Sofőrök a csatornában Amsterdamban külön tan­folyamokat indítottak, ahol az autóvezetőket kioktatják, mitévők legyenek, ha kocsi­juk csatornába esik. Ez nem felesleges elővigyázatosság. — Hollandiában 1967-ben 1038 gépkocsivezető fordult kocsi­jával csatornába, s közülük 78 a vízbe fúlt. A szakértők felmérése szerint ilyen re­ménytelen helyzetben a veze­tőnek legalább öt perc ideje van a menekülésre. Ugyan­ezek a szakértők úgy vélik, hogy ez az idő teljesen ele­gendő, ha a gépkocsivezető előre felkészült az ilyen ese­tekre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom