Szolnok Megyei Néplap, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-21 / 114. szám
1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. május 21; Az elmúlt héten sok minden zajlott a képernyőn, de annak a nézőnek, alá ebből a sokféléből igénnyel akart válogatni, aligha lehettek bőségzavarai. S ha netán valami televíziós ínyencfalatra éhezett volna, bizonyaira csak a következő hetek csillapíthatják ezt a fajta éhséget. Pedig szép számmal aikad- tak szándékukban igényes programok akár az irodalom, akár a képzőm ű vésziét, akár pedig a komoly zene világából. És még a heti krim: - porció is megvolt Mr Mc Gillel és a szombat esti kél bűnügyi történettel. A tartalmi tarkaság azonban mégsem tudta eltüntetni a televízió műsorainak megvalósításában állandóan kísértő egyhangúságot, helyenként szürkeséget — a nézőben ezért kelhet újból és újból hiányérzet. A kerületi vetélkedő például már annyira „szokvány”, hogy csak azoknak az apró bevezető humoros ötleteknek örülünk, amelyek — mint legutóbb az Astra bábegyüttes szellemes, modem paródiája — fűszerezik az egyébként sót- lan vetélkedőt. Ami a krimit illeti Vér nentt folyt, test nem suhant, ököl nem csapott — szalonképes két eset került a képernyőre, s némi propa- gadávai akár azt is ki lehetett volna írni — csak a képernyőn. Ugyanis Agatha Christie és Ellery Queen egy-egy művét a televízió saját maga fardíttatta le abból a célból, hógy kellemes szombat estét szerezzen. A televíziós átdolgozás, s főként a megvalósítás különösebb erényeket nem csillogtat, még • • Oxv egy Riportfilm. az egyedülálló, teljesen magános, tsz-nyug- díjból élő öregasszony csendes drámájáról, hétköznapi környezetben; birkózás az életért és küzdelem a magány ellen. Már amennyire havi 300 forintból és egy idős asszonytól kitelik. Brády Zoltán szerkesztő és Zolnay Pál rendező Gádoros mellett, egy kis tanyán találtak Farkasáéra, „falak közé zárva”, börtön-magányában. Alázattal közéledve a témához, amelynek egyediségében, talán szélsőségében is sok mutat az általános felé, nem filmet csináltak belőle, hanem csupán filmszalagra rögzítették a valóságot. A drama így vált igazán a maga természetes megszólalásában elgondolkod tatává, s könnyek nélkül is szívet faorongatóan érzelemgazdaggá. Bizonyítva, hogy a „rena műfajon belül sem. Nemere László rendezése korrekt módon szolgálta a vér nélküli izgalmak felkeltését. Némi enerváltság azonban itt is tapasztalható volt. Viszont Bárdi György huszadik századi kékszakállúja — a feleség-pusztító szélhámos-férj figurája figyelemre méltó színészi teljesítmény, s talán még annyit: a neves bűnügyi történetíró. Agatha Christie valóban szellemes csattanója — még értelmünket is meglegyintette. Farkasné ) dezetlem” valóság, ha úgy tetszik, a puszta igazság is nagyon helyén van a képernyőn, Szociográfiának is beillő riportfilmet láttunk, a tévé-vórité nyers, de mégis hatásos módján. A kamera nem elemezett, „csak” leírt, de könyörtelen őszinteséggel. Sokáig nem tudjuk felejteni özvegy Farkasné arcét, tekintetéit, amelyben hány meg hány hozzá hasonló sorsú öregasszony magányos töprengése, szótlan fájdalma, ugyanakkor feltétlen életsze- retete kapott hangot. A magánytól való félelem volt a témája a Vesaas regényéiből., A madarakból készült puritán költőiségű lengyel filmnek. Az emberi magányról írott prózakölteményt a lengyel rendezőnek sikerült filmkölteménnyé át- fcöltemi. Máté élete címmel. Majoros bácsi civilben Nem mintha mindig csak kosztümben szerepelne Major Tamás, sokszor láttuk és látjuk őt. „emberközelből” és civil öltözetben. Most azonban A body Béla vallató asztalához ült — vendégségben — hogy valóban olyasmire is fényt derítsen, amiről a szélesebb nézőközönségnek sejtelme sem lehetett. Például, hogy a színészkedő Major fiatal korában francia nyelvet és irodalmat tanult Eckhardt professzornál. az egyetemen. Érdekesség volt látni az első igazi szerep, a Csongor és Tünde egyik ördögfiókája megformálásakor készült egykori felvételt a próbáról, s viszontlátni legjelesebb szerepeiben. Szerepeiből kirajzolódott sokoldalú művészi arculata, s a beszélgetésből a művészet erejébe vetett töretlen hite. A színházi művészetnek még ma is nyughaitatian lelkű Fi. garója — Majatt itt, Major ott, Major mindenütt — részletesen vallott életéről és pályafutásáról. Valamivel a szükségesnél hosszabbra nyúlt vendégségben. Kunsági tévé-ssőites Talán később, mint illett volna, képernyőn is láthattuk a hírből már ismert Szolnok megyei verseny- programot. amellyel az országos döntőbe jutottak a földművesszövetkezet leg- job szólistái és művészeti együttesei, zenekarai és énekesei. A salgótarjáni döntőnek. amelyről a most látott felvétel is készült., már jóformán se híre. se hamva. A felvétel azonban megőrizte emlékét, s most a képernyőn is „megszólalt” a ver- senyprogram. Horváth Béláék valóban rangjukhoz méltóan muzsikáltak és szépen szólt a kórus is. a szolnoki finsz-é (Budai Péter. Rigó Éva), s kedves volt a túrfceveiek táncjátéka is. A felvétel minősége azonban korántsem elégíthetett ki — fantázia nélküli képkivágások — szívtelen rutinmunka. Röviden Az utóbbi időben keveset pállott Mascagni-opera, a Parasztbecsület televíziós bemutatására került sor vasárnap este; stílusos díszlet, hibátlan zenei felvétel, jó énekesek; szép, valóban a néző albumába iüő televíziós lemez. A televízió bolgár keddiéből a legemlékezetesebb az Élsz még, Rómeó. A leghosz- szabb éjszaka filmnek is hosszú volt. V. M. Hirdessen a Néplapban A lapok lehullanak ..s\ Türelmetlenül készül évi szabadságára a képen látható Sigrid Fiebig. „Ruházatként” a naptár májusi lapjait használja fel. Ha a naptár lapjai lehullanak, megkezdődik Fiebig kisasszony szabadsága. (Foto: Keyston MTI—KS) Hogy élnek nálunk? Vendégségben vendégeinknél, Munkácsi Sándomé olvasónk javaslatára „Még soha nem olvastam a Néplapban cikket arról, hogyan élnek nálunk a hazánkban ideiglenesen állomásozó szovjet katonák családtagjai. Gondolom, másokat is érdekelne, vannak-e kap fcúataik magyar családokkal, hogyan vásárolnak, hol szórakoznak?” — kérdezi olvasónk hozzánk küldött levelében. Felkerestünk egyet az ideiglenesen, hazánkban tartózkodó szovjet alakulatok közül, hogy levélírónknak és valamennyi olvasónknak beszámolhassunk, hogyan élnek nálunk vendégeink. — Mondja el, hogyan kell sütni a halat, hogy olyan finom ropogós legyen? Nekünk sehogyan sem sikerül, mindig túl sok zsírt vesz magába a hús — kérdezte Borisz Ivanovics. Ez volt az a mondat, ami után hosszas beszélgetésbe bonyolódtunk, értékelve a magyar konyha remek készítményeit •— S miután Galina Mihajlovna megjegyezte a halászlé, a túróscsusza, a birkapörkölt és a tyúkhúsleves készítés titkát is, csak azután kerülhetett sor arra, hogy megkérdezhessem vendéglátó házigazdáimat: — Hogy érzik ip agukat Magyarországon? — Mintha otthon lennénk — válaszolta Borisz Ivanovics Sevelov sebészfőorvos. — Régen, 1963 óta élek Magyarországon, azt azonban nem bánnám, ha a telek valamivel hidegebbek lennének; — A férjem ugyanis szibériai — mondta Galina Mihajlovna Sevelova —, aki tanítónő és a szovjet gyerekek általános iskolájának igazgatója. — Habarovszki vagyok. Nálunk egyik fö eledel a hal, különböző módon készítjük, de olyan finomat, mint az önök halételei, még nem ettem. Ezért is érdekelt, hogy a magyaros halételeket hogyan kell csinálni. — Galina? — Én minszki vagyok. — Es hogy Ismerkedtek meg, hiszen Habarovszktól Minszk... — Tizenkétezer kilométer. Borisz Ivanovics mint katona, ott teljesített szolgálatot ... és én ide is követtem, már mint feleség. Én 1965 óta élek Önöknél; *— Beszélnek magyarul? — Kicsi.:. nagyon kicsi — nevetett az asszony. Majd ismét oroszra fordítva a szót, * folytatta: — Van tolmácsunk. — A családnak? — Igen... a kislányunk. Két éves és két hónapos. Egy magyar néni, az Erzsiké néni vigyáz rá, így azután ó már jól beszél magyarul. — Es ön, kedves Nyiel Ivanovna Dvorcsenkó? — kérdeztem társaságunk harmadik tagját, a kedves, mosolygós orvosnőt. — Többet értek, mint beszélek. A passzív szókincsem több, mint az aktív. De ez nem okoz különösebb gondot, hisz az üzletekben az elárusítók közül nagyon sokan beszélik a mi nyelvünket. — Sót még a piacon is — szólt közbe Galina Mihajlovna — Kicsit szokatlan volt hallanom, hogy ön, Nyiel Ivanovna, nőgyógyász. — Igen, én is észrevettem, hogy sokan meglepődnek, amikor megtudják Általában férfi orvosok dolgoznak a nőgyógyászatokon. Egyébként hadd mondjam el, nagyon jó kapcsolataink vannak a magyar orvosokkal. — Rendszeresen találkozunk, nehezebb eseteknél konzíliumra hívjuk őket. — Nagyon hálásak vagyunk azért — mondta Pavel Mihajlovics Jefimkov őrnagy —, hogy a magyar orvosok megmentették Szasa Prohor Riev szakaszvezető életét. Gyors műtéti beavatkozásra volt szükség nála Magyar kollegánk operálta. Általában jó szakmai, baráti kapcsolataink vannak a magyar szakemberekkel; — Az előbb az üzletekről volt szó.., — Igen, és azt őszintén be kell vallanunk — így Borisz Ivanovics —, hogy a ml kereskedőink sokat tanulhatnának a magyaroktól, önök tudják, hogyan kell a kirakatban megmutatni az árut és udvariasak a kereskedőik . — Igaz, hogy Magyarországon úgy állapították meg a kereskedők fizetését, hogy az érdekelt a több áru eladásában? — kérdezte Galina Mihajlovna. Magyarázni kezdtem, hogyan érvényesül nálunk a kereskedelemben az anyagi érdekeltség. Nyiel Ivanovna közbeszólt: — Talán a fodrászoknál sem ártana valami hasonlót csinálni. Udvariasak, de higiéniai szempontból nem szerencsés, hogy egy váll- kendőt több nő Is használ egymás után. Milyen igaza volt ebben. Aztán szó esett arról, milyen gyors és nagy ütemben fejlődnek a magyar városok. Milyen nagy építkezések folynak, és milyen szépek az újonnan kialakított lakótelepek. — Kérdeztem, hová járnak szórakozni? — Moziba; Színházba is járunk, de inkább a zenés darabokat nézzük meg. A múltkor Budapesten az Erkel Színházban láttunk egy balettet, de láttuk már a Bánk bánt is. Voltunk Szegeden, a szabadtéri játékokon, amikor a magyar Állami Népi Együttes lépett fel. Rendszeresen nézzük a televízió műsorát — sorolta Pavel Mihajlovics. — Ha tolmácsolná egy kérésünket — kért Borisz Ivanovics. — Jó lenne, ha a Magyar Televízió legalább kéthetenként egy rövid orosznyelvű adást is beiktatna műsorába, ami Magyarországról szólna. A történelmi múltról, a jelenlegi nagy építkezésekről, a népművészetről; Hogy méginkább megismerjük második otthonunkat — A* előbb említették, milyen bensőséges, baráti szálak főzik Önöket a magyar orvosokhoz. Vannak-e kapcsolataik más foglalkozású magyar emberekkel? Szinte egymás szavába vágva sorolták: jártak az országban több helyen: kedves meghívásra voltak üzemekben és termelőszövetkezetekben; a szovjet gyerekek rendszeresen látogatják a magyar úttörőházak foglalkozásait. — Higgye el, mi valóban nem udvariasságból mondjuk, hogy úgy élünk, mintha otthon lennénk. Varga Viktória Szívhői jött és a szívekhez szólt Szovjet kultúrcsoport a tüdőkórházban Beteg embernek mindig jót tesz, ha elvonják a figyelmét önmagáról. Ha felüdítik, ha vidám órákat szereznek neki. Talán ez vezette a szovjet hadsereg Magyarországon állomásozó egységeinek egyikét, amikor hétfőn este kultúrcsoportj aval a szolnoki tüdőkórházba látogatott A betegek nagyon vártáit őket Aki csak nem volt ágyhoz kötve helyet biztosított magának a nagy előadóteremben erre az estére. Dr. Perényi György igazgató-főorvos rövid, hatásos megnyitója után a vidámság, a muzsika, a dal vette birtokába a kis színpadot, s ragadtatta el a hallgatóságot Nem hivatásos művészek adtak koncertet. Kiev, Leningrad, Ogyessza környéki népdalok hangzottak el. Ügy ahogy otthon tanulták. — S olyan szívből, hogy azt rögtön megérezte a közönség. Mert mi kell egy műkedvelő műsorhoz? Tangóharmonika, jóhangú énekesek, másokat is mulattatni akaró emberek. A szovjet kultúrcsoport ilyen fiatalokból állt S még arra is kiterjedt figyelmük, hogy a Harangozó Teri által nálunk közkedveltté lett „Sose fájjon a fejed” táncdalt magyarul szólaltassák meg Az előadás végén — nagy taps után — felállt egy beteg Azt mondta: köszönjük a szép estét. Ügy érezzük I még a gyógyulásunknak is jót tett ez a vidámság. A kis kultúrcsoport összesen ennyi gázsit kapott. Ennek örültek a legjobban. b. L Górcső alatt a gyakorlati oktatás Tíz megye általános- és szakközépiskoláiban vizsgálta a KNEB a gyakorlati oktatás eredményeit, problémáit. A kiterjedtebb ellenőrzés egyöntetű tapasztalata volt, hogy az elmúlt évben az iskolában nagy gondot fordítottak ugyan a modern pedagógiai eljárások bevezetésére, közben azonban nem fejlődött megfelelő mértékben az oktatási intézmények anyagi-műszaki ellátottsága. A gyakorlati oktatást adó általános iskolák többszázezer tanulója többnyire régi helyiségekből átalakított műhelyekben sajátítja el a gyakorlati ismereteket. Sokhelyütt azonban még ilyen szükségmegoldással sem tudtak kialakítani megfelelő munkatermet. Szerszámhiány különösen a 8. osztályosok szerelési gyakorlatait nehezítette. Gondot okoz az is, hogy a meglévő szerszámok nagyok, a tíz-tizenegy éves gyerekek nemigen tudják használni; Kedvezőbb a helyzet viszont a mezőgazdasági jellegű szakoktatásnál; a gyakorlókertek felszerelése ugyanis kielégítőbb. Mint a népi ellenőrök megállapították, a tanácsi felügyelet alatt álló szakközépiskolákban a tanulók 45,9 százalékát iskolai műhelyekben, 0,2 százalékát központi műhelyekben, több mint felét pedig különféle üzemekben képezik ki. Itt is általános a tapasztalat, hogy a műhelyek többsége lényegében szükség-helyiség, ami már eleve gátolja a fejlesztést. A vizsgálatról készült ösz- szefoglaló jelentés külön kitér a szakiskolák rádió- és televízió-készülék ellátottságára. Rámutat, hogy az iskolák nágyobb hányada komoly nehézségekkel küzd, a rádió és televízió tudatos^ tervszerű hasznosítása az oktatásban csökkenthetné a különböző adottságokból eredő különbségeket a városi és a falusi iskolák között» _ , AtrtilffPERNVeJi Us# ELŐTT
