Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-09 / 79. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Végre az elmúlt héten megérkezett a várva-várt konkurreoeia, a szép tavaszi napsütés. Ugyanis, ha lehet a képernyőnek igazi ellenlába­sa, olyan vonzerő. amely eredményesen csábíthat hűt­lenségre, az elsősorban a kellemes tavaszi idő. Ezért az ünnepek idején bizonyára sok szék maradt üresen a tv családi nézőterein s legfel­jebb csak az esti órákban volt telt ház. Nos, azoknak, akik szabadidejüket nem a kép­ernyő előtt, hanem a sza­badban töltötték megnyug­tatásul annyit: a délutáni órákban semmi igazán emlé­kezetesen újat nem szalasz­tottak el., (Lehet, hogy a tv is bekalkulálta műsorába a jó időt.?) Nézni való persze akadt bőven. Az ünnepi hétvége például egyenesen „izgalma­san” alakult; három olyan produkció mutatkozott be a képernyőn, amelyben a bűnügyi történetek izgalmai­ra áhítozó néző könnyűszer­rel megérezhette a krimi- szagot A most indult francia rövidfilmsorozat, a V'idocq egy XVII. századi fegyenc kalandjait kínálja, s már az első részben letette névje­gyét a sorozat romantikus hős-fegyence egy bravúros szökési manőverrel. Igaz; az írói ötlet nem túlságosan ere­deti. hiszen hasonló szökési móddal, — aki ismeri Du­mas műveit, tanúsíthatja — a romantikus regényíró mű­vében már találkozhattunk^ A tízenháromrészes Vidocq alighanem csak egy lesz majd a tucat-sorozatokból. Az első rész megoldásai leg­alábbis erre engednek kö­vetkeztetni. Igényesebb vál­lalkozásnak bizonyult az a tv-játéik, amelyet idegen iro­dalmi alapanyagból készített a televízió. A második lövés­ről van szó, amelyet Horváth Jenő rendezett képernyőre. A franciaországi Bretagne egyik nyaralójában játszódó „családi dráma” ízedből sem hiányzik a krimi, jól lehet a rendezés igyekezett a törté­netet a féltékenységi dráma irányába elmélyíteni. Nem sok sikerrel; az irodalmi anyag immúnisán ellenállt, s a játék igazán csak ott vált izgalmassá, ahol a cselek­mény fordulatai kaptak hangsúlyt. Kétségtelen, hogy a váratlan fordulatok egy bi­zonyos határig rendkívül iz­galomkeltő hatással vannak a nézőre. De túlzásba vi­telük. s méghozzá vakmerő alkalmazásuk csökkenti a nézőre gyakorolt hatásukat Mint például a Második lö­vésben is, ahol amikor a vá­ratlanul feltámadt rendőr­felügyelőt megláttuk — mert mint kiderült a második lö­vés nem ölhetett, hisz csak vaktöltény volt — már nem tudta igazán lázba hozni a nézőt és csak egykedvűen fogadta a végső fejleménye­ket s a megoldás sem rob­bant már a kellő erővel. S ami még az egyébként kor­rekt eszközökkel megöl dott tv-változat ritmusát illeti, ezt a tv-játékot sem kerülte él a műfaj krónikus beteg­sége: a hosszadalmasság. Fő­képpen a iáték flső_ félében- A kevés szereplő közül leg­inkább Mensáros László visz. szafogott. eszköztelen, rejté­lyesén szenvtelen rendorfel- ügvelőie bizonyult a legéret­tebbnek. Szerepfelfogása, akár kísérletnek is beillett volna: hogyan lehet sablonos figurát sablonok nélkül meg­formálni. Sinkó László Pat­rice. Almássi Éva Suzanne szerepében oldott meg tehet­séggel egyáltalán nem köny- nyű színészi feladatot Dino Risi filmje, a Zárt tárgyalás szinte összerímelt a fenti tv-játókkal; de itt fordítva állt a helyzet: a bű­nös kerestetett a gyilkosság­hoz. Méghozzá olyan mó­don, hogy az igazság kiderí­tése közijen n törvény fel­kent őrei is kimutatták foga fehérjüket: a végén már ők sem tvté'áv mit szeleté jobban: ar igazságot megta­lálni-e, vagy elnyeri a szép­séges és hódító vádlott Olga kegyeit Risi finom « humor­ral leplezi le az igazság őreit s így szerez kellemes szóra­kozást nézőinek. Persze lát­tunk ennél már jobb Risi- filmet is. (Például az Elő­zést.) Még az ünnepek előestéjén került műsorba az a „képe­sített” kabaré, amelybeh Íro­gató színészek és színészkedő írók kaptak helyet. Az egyes műsorszámokat az mondta, vagy adta elő, aki írta. Vagy pedig az írta. aki mondta. Ki-ki a sajátját. Alapötletnek nem lett volna rossz a szer­kesztői elgondolás, de végül is a pódiumnak csak olyan ismerős művészei léptek " a képernyő porondjára, akiktől aligha volt meglepetés az, amit csináltak. Ezért is ma­radt várakozáson alul a né­pes gárdát felvonultató kar báré. Rátomyi Róbert példá­ul csak a régebbi konferan­szi! közben szerzett tapaszta­latait igyekezett kamatoztat­ni. több kevesebb egyéni si­kerrel, viszont annál több erőszakos csattanóval. Az Írogató színészek közül. ha valakit említeni kell, akkor Kibédi Ervin „kitörését” emelhetjük, aki Nyáresti me­ditáció című versével, meg­írásával és elmondásával valóban olyasmire adta a fe­jét, amit tőle eddig nem szoktunk meg. A rendező Horváth Tivadar és Mezei István operatőr azzal fejezték ki megkülönböztető tisztele­tüket a komoly és komoran verselő Kibédi iránt, hogy ügyes képi megoldásokkal igyekeztek elősegítem a „köL tő-Kibédí útját” a televízió közönségéhez. Rajta kívül Szendrő. József „zsírfeliiratai- ra” figyelhettünk fel, bár róla régóta tudjuk, hogy a tollat is forgatja. s méghozzá rím­re jár a tolla. Aki tehát va­lami eredetien újat várt Ka­posi Miklósék műsorától, az alighanem enyhe csalódással nyugtázta: csak egy érdekes­nek Ígérkező ötlet halvány megvalósulását láthatta. Röviden Ha időköziben egy műsor­nak kitapintható ismertető jegyei alakulnak ki, olyan­formán. hogy akár karikíroz- nj is lehet őket. az már a műsor eredménye, hisz ez esetben a műsornak „egyé­nisége” van. Hofi Géza a kerületek közötti vetélkedők­ről készült szellemes paró­diája, amely prológusként szolgált a legutóbbi versen­géshez arról győzhette meg a Fekete-fehér nézőit, hogy a Vitray Tamás vezette já­ték végképpen sajátos arcu­latot nyert Ami ® paródiá­ból talán kimaradt, az a ka­mera jóvoltából megadatott a nézőnek: a válaszadók megnyilvánulásai ja siker pillanatában. Ez még külön szórakozást is jelentett azok­nak. akik a képernyő előtt ültek; Találkozó a képernyőn, ad­hatnánk alcímül a Jóestét, Moszkva! intervíziós adás­nak. Jó szándékú, tartalmas, de eléggé sok bosszantó tech­nikai hibával tarkított, vagy a kellő egybehangoltság hiá­nyában időzavarral küszködő adás volt Körültekintőbb előkészítéssel talán el lehe­tett volna kerülni a zökkenő­ket. Továbbá, az is felmerült e kétnyelvű adás kapcsán a nézőben, hogy vajon nem kellene-e más megoldást ke­resni az ilyen jellegű adá­sokban: hiszen sokáig pár­huzamosan hallani és hall­gatni két nyelvet, a fordí- tandót és a fordítót: a néző számára eléggé fárasztó. ■ Szokásos színvonalán je­lentkezett a televízió tudo­mányos magazinja, a Hala­dás. Valamennyi bemutatott kisfilm a tudományos élet egy-egy érdekes kérdését vi­lágította meg. A legsikerül­tebb a thermovízió szerepé­ről készült svéd kisfilm volt. — v. tn. -B Táviratok Tallinnból Szolnok megy«i uomács végrehajtó bizottsága. Fodor Mihály vb-elnök. A tallinni városi tanács és valamennyi tallinni lakos ne­vében forró üdvözletem kül­döm önnek és Önön ke­resztül valamennyi dolgozó­nak. Baráti megyénknek a fasiszta területrablóktól való felszabadulása évfordulóján örülünk a szocialista Ma­gyarország eddigi eredmé­nyeinek. További sikereket kívánunk a munkában, a szabad Magyarország boldo­gulására, a népek békéjének erősítésére . Testvéri üdvöz­lettel: Johannesz Unduszk a tallinni városi tanács vb-elmöke ☆ Varga József főszerkesztő, Szolnok megyei Néplap. Üdvözöljük Önöket, vala­mint lapjuk valamennyi ol­vasóját hazájuk nemzeti ün­nepe. Magyarország felsza­badulása évfordulója alkal­mából. Kívánjuk, hogy sza­bad népük termékeny mun­káját szerencse kísérje. Erősödjön a barátság or­szágaink között, szélesedjék együttműködésünk a közös célokért folytatott békés tö­rekvéseink jegyében. Elvtársi üdvözlettel: Heino Dengo az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság tallinni. Ohtuleht című lapjának főszerkesztője. Szocialista brigádok III. kongresszusa Április 11-én. pénteken összeül a szocialista brigá­dok Hl. országos kongresz- szusa. Tíz esztendő mérlegét vonhatja meg, mert éppen egy évtizede, hogy a Szov­jetunió kommunista brigád­jainak példájára nálunk is megkezdődött a szocialista brigádmozgalom. Első iziben 1962-ben tartottak komgresz- szust, akkor még csak 7 ezer brigád viselte a szocialista címet és 22 ezer terivá-t gozott a cím elnyeréséért, 1965. márciusában a H. kong­resszuson már 20 ezer szo­cialista brigád képviselői ta­nácskozhattak és 38 ezer együttes volt a szocialista cím várományosa. A pénteki tanácskozáson ezer küldött lesz jelen, 96 414 szocialista és várományos brigád, összesen 1 millió 66 ezer dolgozó képviseletében. A 11-én reggel 9 órakor kezdődő tanácskozáson Gás­pár Sándor, a SZOT főtit­kára mond beszámolót, majd Méhes Lajos, a KISZ K. B. első titkára ismerteti, ho­gyan vesz részt az ifjúság a szocialista brigádok országos mozgalmában. 150 forintéit — Hét beteget hoztak be az Ünnepek alatt állomásunkra „jellegzetes” tünetekkel — mondotta dr. Balázs László főorvos a szolnoki kijózanító állomás orvosa. — Sajnos, akadnak vissza­térők, „törzsvendégek”, ezek általában néhány ismertebb helyről — vasúti resti, Bíró­kocsma — toborzódnak. Nyolc ágyunk viszont soha­sem volt kevés kétéves fenn­állásunk óta. Feladatunk kettős: „elfek­vő” egyének megvédése a to­vábbi megfázástól, másrészt a hevesebb vérmérsékletű em­berek biztonságba helyezése. S mindezt egy éjszakára 150 forintért... — — Koszorúzás, KlSZ-fogadalomtétel Szolnok város is köszöntötte az évfordulót Verőfényes napsütés kö­szöntött Szolnok városra is április 4-én. Félszabadulá­sunknak 24. évfordulóját zászlódíszbe öltözötten kö­szöntötte a megyeszékhely. Délelőtt pontban 10 órakor a magyar és a szovjet him­nusz elhangzása után Budai Mihály, a városi pártvégre­hajtó bizottság tagja mon­dott ünnepi beszédet a Hősök terén lévő szovjet emlékmű­nél. Ezt követően a megyei pártbizottság nevében Csáki István, az MSZMP K. B. tagja, a megyei pártbizottság első tátikára. Váczi Sándor és Tóth János, a megyei bizott­ság titkárai, — a megyei ta­nács nevében Fodor Mihály, vb-enök, Soós István vb-el- nökhelyettes és Tóth Tibor osztályvezető koszorűzta meg az emlékművet. Lerótták kegyeletüket továbbá a vá­ros, illetve a megye párt-, állami-, társadalmi- és tö­megszervezeteinek, vállalata­inak vezetői, tagjai, a fegy­veres erők. a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szov­jet katonai alakulatok kép­viselői, a város lakói. ☆ „Fogadalomitevők vigyázz! Fogadás középről, zászlónak tisztelegj!” — hangzott a ka­tonás vezényszó délelőtt 11 árakor a Lenin szobor előtt. Ezerötszáz szolnoki fiatal — köztük nyolcszáz ipari ta­nuló — sorakozott ott fel, hogy a megye, a város, az ifjúsági szövetség vezetői előtt tegyen ünnepélyes KISZ fogadalmat. Ünnepi beszédében Fehér József, a KISZ megyei bi­zottságának első titkára töb­bek között a következőket mondotta: — Forradalmi múltunk szükségszerű következménye az alkotó jelen. S ahogy az előttünk járt nemzedék tag­jai csak úgy tudtak helyt­állni a történelem viharai­ban, hogy hűek voltak az igaz eszmét képviselő párt­hoz és a széles dolgozó tö­megekhez, ugyanúgy a ma élő nemzedék is csak úgy fogja megoldani a szocializ­mus építésének nagy felada­tát, ha hű marad a párthoz, hű marad a néphez... — A küzdelem nem köny- nyű, sokszor próbára tesz bennünket. Sajátmagunkban, sajátmagunkért, iskolánkért, munkahelyünkért, családun­kért kell a harcot vívni. Ki­térhetünk-e előle? Nem, mert ez az élet törvénye, a forra­dalmi múlt parancsa. Igaza van a fiatal költőnek: „Elő­deinknek győzni dicsőség, ne­künk kötelesség!”... .. .És néhány perc múlva fennen szárnyalt ezerötszáz fiatal ajkáról a fogadalom szövege: „Én a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség tagja elvtársaim előtt foga­dom. ;.” „Én... a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség tagja eivtársaim előtt fogadom...” Ifjúmunkások A Tisza Cipőgyár (hozzá­értve debreceni és kunszent­mártoni üzemét is), csaknem hétezer dolgozót foglalkoztat. A vállalat régi, alkal­mazottainak átlagéletkora 31,5 év. Az ifjúmunkások — tehát a harminc éven aluliak — száma eléri a kétezerötszá­zat Könnyűipari üzem lé­vén nem csoda, hogy ebből csak hétszáz férfi, míg a többiek lányok, fiatalasszo­nyok. Az újságíró egyetlen kér­désre keresett választ: mi­lyen az ifjúmunkások hely­zete Martfűn, a cipőgyár­ban? Elfogadtuk Szabó Attilá­nak, az üzemi KISZ bizott­ság titkárának javaslatát: az ifjúmunkások helyzeté­nek megítéléséhez kérjük ki mindegyik fő üzemrészből egy alapszervezeti titkár, vagy más KISZ vezető vélemé­nyét. Másfelől vegyük se­gítségül a rendelkezésre ál­ló statisztikai adatokat is. Ezzel a módszerrel olyan metszetet kapunk, ami lé­nyegét tekintve a leginkább megközelíti az, igazságot. A bérezett A vállalatnál, a szalagsze- -ű termelésnél alkalmazott ^érrendszer alapjában véve darabbérezést jelent. Min­denki jövedelme függ a sza­lag összteljesítményétől, to­vábbá attól, hogy személy szerint ki milyen kvalifikált munkaműveletet végez. (Ka­tegória.) — Hogyan keresnek a fia­talok? — kérdeztük. Tóth Viktória, gumigyár: — A szakmunkások jól. Véleményem szerint a jöve­delmünk kizárólag úgy ala­kul, ahogy egyénileg és kol­lektive dolgozunk. Az. hogy fiatalok vagyunk, nem jelent hátrányt. Nem életkor után adják a kategóriát, hanem a szaktudás szerint. Minél töb­bet ér valaki, annál jobban keres. Szabó Borbála, cipőgyár: — Azok a fiatalok, akik jól dolgoznak, anyagilag is megbecsült emberek a mű­helyünkben. azaz a legma­gasabb jövedelműek közé tartoznak. Művezető vagyok. Őszintén el kell mondanom, akad fiatal szakmunkás, akire bizony nem lehet rá­bízni szakmunkát, ök per­sze elégedetlenkednek. A bű­zödében 1700—1800 forintot kerestek a lányok, a fiúk ennél is többet. Műhelyen­ként persze lehet eltérés, minthogy a kollektív telje­sítmények sem azonosak: mennyiségben és minőség­ben sem. — A betanított munkások jövedelme? — Valamivel alacsonyabb, mint a szakmunkásoké, 1200—1500 forint között mo­zog — válaszolt. Benedek Béla, a 172. műhely KISZ titkára. Megítélésem szerint a vállalat bérpolitikája igaz­ságos, az ifjúmunkásoknak nem lehet okuk panaszra. Inkább az a helyzet, hogy az idősebbek nagyobb tapaszta­latát nem honorálja a ka­tegória rendszer. A legjobb fiatalok is megkeresnek annyit, mint a régi szakem­berek. — Az egyik kategória job­ban fizet, mint a másik. Nincs olyan jelenség, hogy egyes műhelyekben a fiata­lok a rosszul jövedelmező kategóriákat kapják? Erre a kérdésre határozott nem-mel feleltek. Nem vé­letlenül elégedettek. A vál­lalat 1968-ban maximálisan kihasználta bérfejlesztési Le­hetőségeit, így a többi cipő­gyáréhoz viszonyított bér- aránytalanságok megszünteté­sében jelentős lépést tett A bérfejlesztés mértéke 3,5 szá­zalék volt A Inl'átt Hogyan jellemezné a fiatalok lakáshelyzetét? — kérdeztük Berkó Ibolyától (142 műhely). — Nem hinném, hogy jobb, Vagy sokkal rosszabb, mint bárhol az országban. Min­denesetre ez a legfőbb tel­jünk, gondunk. Rengeteg a bejáró munkás. Leteleped­nének Martfűn, de hova? A munkásszállókat kinőttük már. lakás alig épül. Sok fia­tal házaspár él úgy; hogy az egyik a női, a másik a férfi szállóban lakik. A többség az albérletet választja. Egy nem túl régi felmérés adatai szerint körülbelül két. száz fiatal lakik albérlet­ben, köztük szakiskolások is. Az utóbbi években többen szövetkezeti lakáshoz jutat­tak, de az édeskevésnek bi­zonyult. — Támogatja a vállalat a fiatalokat, ha lakást akarnak építeni? Szabó Attila így válaszolt: — Tavaly 16 KISZ lakás készült el az üzem segítsé­gével. Egy lakás ára 98 ezer forint volt, tehát az átlagos­nál jóval olcsóbb. A vállalat tízezer forintot adott kölcsön a házaspároknak. Ennek felét tíz évi munkaviszony esetén hűségjutalomként elengedi. A kölcsönt kamatmentesen, évi ezer forintjával kell letör- leszteni. Az idei lakásépítési akcióra hatvannégyen jelent­keztek. de csak harminckét helyünk volt. Jövőre folytat­juk. A Martfűn letelepedni kí­vánó fiatal házasok — ha idejében kez­denek el takarékoskodni — saját anyagi erejük lat- bavetésével és vállalati tá­mogatással néhánv év lefor­gása alatt otthont teremthet­nek maguknak. A viszonylag nagyobb tá­volságokról bejáró ifjúmun­kások jórésze meglenne az intemátusokban. ha volna rá lehetősége. A munkaerő fluktuáció már évek óta rendkívül nagy és a techno­lógiai létszámhiány is tartós jelenség A munkaügyi problémák megnyugtató megoldása alig­ha képzelhető el munkás- szállók építése nélkül. (Folytatjuk) Fábián Péter A CTmKéPERNYÖJE Uls#, ELŐTT

Next

/
Oldalképek
Tartalom