Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-27 / 95. szám

w SZOLKOR MEGYEI NEFLAJr 1969- április V­INNEN­Üj nemzetköz! vasútvonal köti össze nemsokára Tori­nói, az olasz autógyártás központját és a Volga-parti Togliattit, ahol most épül az új autógyár. Májustól köz­vetlenül, átszállás nélkül le­het majd közlekedni a két város között A vonatok 88 óra alatt teszik meg a mint­egy 4000 kilométeres távol­ságot, egyelőre hetenként egyszer,-Ä­V&ü-e kőolaj a Jegee-ten­ger alatt? A kőolajkutatóin­tézet munkatársai igennel válaszolnak a kérdésre. 'Vé­leményük szerint a Jeges­tenger alatt hatalmas kőolaj és gázkészletek rejlenek. Kü­lönösen sokat ígérő a Kara- tenger és a Laptyev-tenger A kőolaj- és íöldgázmezők a 85. szélességi körig terjed­nek. ONNAN Öt éve épül a nyugat-szi­bériai földgázvezeték, s hossza már meghaladja a háromezer kilométert Je­lenleg nyolc fő csővezeték üzeméi. A Nadím-Uhta gáz­vezetéket 1420 milliméteres átmérőjű csövekből tervezik. Az elgondolás szerint a ve­zetéken évente 26 milliárd köbméter gázt továbbítanak a Szovjetunió európai ré­szébe, ☆ Már 275 millió évvel ez­előtt is léteztek kabócák. — Ügy tűnik, hogy napjaink­ban nehéz lenne valami újat mondani az ismert rovarok­ról. Kiderült azonban, hogy a zoológusok által ismert 17 ezer kabócafajta még nem meríti ki földünk szárnyas őslakóínak teljes „állomá­nyát”. Juh an Viíbaste észt tudós csupán a Tengermellé- ki határterületen 60 új ka­bócafajtát fedezett fel. Dráma a dzsungelben Colién atya utolsó küldetése — Atroarók földjén — Akik nem hódoltak be a dvüizóeiénak Amazonia brazíliai részén *,— becslések szerint — az -Őslakosságot alkotó, külön­féle törzsekhez tartozó mint­egy 70—80 ezer indián éL Ámozoniában. azonban van­nak még olyan helyek (Ama- zonasállam Pará északi ré­sze, Amard és Roraima te­rületek), amelyeknek indián lakóit civilizációnk még pem fedezte féL Amazonia egyes részei megközelíthe- fcetlenek, mert a fehér em­ber a legkorszerűbb eszkö­zökkel sem tud kapcsolatot teremteni e vidékkel A közlekedés nehézsége. Só utak hiánya az egyik fő oka Amazonia gazdasági problémáinak. Ezen a hely zeten azzal javíthatnának; ha műutat építenének Ma­Amikor az említett BR I74-es szakaszon leálltak az útépítési munkálatok, az építkezés vezetői azzal a kéréssel fordultak CaJleri őlasz paphoz, menjen béke­küldetéssel az atr©arákhoz, s vegye rá őket, hogy az épít­kezéstől 150 kilométerre te­lepüljenek át. Valiért bele­egyezett, s két tapasztalt ős- erdei munkással, Alvaro Paulo dal Silvával és Ma­nuel Mariano Nascimentóval, Benigno Riviéra de Oliviera tisztviselőkkel és két nővel ■ Marina Pinto da Silvával és Maria Mercedes Salessze! repülőgépen és helikopterén ■elindult az indiánokhoz...­Jelentés október 23-án: lAz első indiánkunyhó előtt farofa (maniókalisztből ké­szült étel). Nyolc lövést adok lé a levegőbe, hogy jelez­nem ittlétemet.“ Jelentés október 24-én: IfNagy indián felépülés, pom ­pás kikötőhely. Az atroarák még mindig rejtőzködnek. Heggel újabb négy lövéssel jeleztük jelenlétünket. Mivel az indiánok nem jöttek, el­határoztuk., hogy felkeressük hajlékukat, öt férfi és egy ró: 38 kilométert tettünk meg. míg megközelíthetetlen, őserdei településre értünk. Két nappal azután, hogy Callerí rádiója elhallgatott a bázison aggódni kezdtek, hogy bekövetkezett a tragé­dia. Akciót indítottak az ex­pedíció felkutatására. Be- kaocsolódott a brazil légi­erő, a különleges őserdei ki­képzésű ejtőernyős osztagok. A rossz időjárási viszo­nyok, az expedíció táborozá­si helyének nem elég pontos megjelölése miatt, eleinte nem sok sikerrel járt a ku­tatás. Fordulat akkor követ­kezett be, amikör néhány nappal később Itacoatira vá­rosból Alvaro Paula da Sil­naus és Boa Vista között majd tovább vezetnék Vene­zuela felé. Az alapozási munkákat eddig 150 kilomé­teres szakaszon végezték et de az utóbbi időben a Ma- naustól a Santo Antonio fo­lyó felé vezető 50 kilométer­nyi szakaszon leálltak a munkálatok. Nem technikai okok miatt szünetel a mun­ka, hanem egyszerűen azért, mert az út további szakasza a civilizálatlan atroarák és vaimirik településein keresz­tül vezetne. Régi tapaszta­latból tudják, hogy ezek a törzsek kerülik az érintke­zést a fehér emberre! - és kultúrájával. Az előző paci- fikáeiós kísérletek az expe­díciókra nézve trartkrte^n végződték. Ráadásul csónakunk farmo­torja is felmondta a szolgá­latot. Elhatároztuk, hogy az éjszakát a lápon töltjük" Október 25-én: „Atroarák folyója... Labirintus... Az el­ső indián falutól pár ezer méterre táborozunk Október 36-án: *Az <rtro- arákkal együtt táboroztunk az első mólókéban (a ma- lóka, vagy kör alakú indián cölöpépítményt, vagy egész falut jelent.) Kemény küz­delem volt Az indiánok ba­rátságtalanul közeledtek fe­lénk, félelemmel és bizal­matlanul fogadtak, banánt és maniókalepényt hoztak. Nem engedtek be hajlékaikba. Se­gítettek táborhelyünk épí­tésében. Az atroarák kemé­nyen és gyorsan dolgoztak. Csak éjjel tudtunk ajándé­kokat osztogatni. Nagyon örültünk, amikor beléphet­tünk a maiokába. Több mint száz hálót számoltunk meg.” Október 31-én: „Nővér többet imádkozzék, mert minden jel arra vall. hogy ha az ég nem hallgatja meg imánkat, lenyilaznak min­ket.” Ez volt az utolsó kapcsolat a bázissal, amikor Callerí atya egy apácával beszélge­tett... Az expedíció további sorsa ismeretlen. va, az egyetlen életben ma­radt maiéira beszámolt a lemészárolt expedíció tragé­diájáról ... „Kát nap múlva kritikus­sá vált a helyzet köztünk és az atroarák között. Padre Cálleri sok hibát követett el, Többször figyelmeztettem őt. hogy gyorsan tovább kell állnunk, mert megölnek min­ket, az indiánok már ellen­ségesek voltak, de az atya nem akart. Ezért október utolsó napján, éjjel egyedül hagytam, él a tábort. Elbúj­tam a matóban (őserdőben). Reggel (november 1-én) visz- szatértem a maiokába abban a reményben, hogy megkí­sérlem távozásra bírni az atyát. A máloka elhagyatott volt, mindenütt csend. Azt hittem, mind elmentek va­lahová. Amint azonban kö­zelebb értem, két megcson­kított nőj hullát pillantot­tam meg. Tehát tömegmé­szárlás-- volt. Félni, kezdtem. Futásnak eredtem, s o hat­órás utat feleannyi idő alatt tettem meg, a régi táborig. Egy régebbtől ott levő kis tutajon gyorsan eleveztem...” Alvaro két és fél napig totajozott, míg elhagyta az atroarák földjét Az alsó fo­lyáson vadászokkal és geoló­gusokkal találkozott, akik ót pártfogásukba, vették. Miért következett be a tragédia? Miért kellett Cal- leriéknak meghalniuk? Tu­dományos intézetek elemzé­se! és ATvaro Paulo da Sil­va tanúságtétele alapján ar­ra a megállapításra jutottak, bogy Callerí atya helytele­nül tárgyalt az atroarálckal, A kapcsolatok felvétele után azonnal vissza kellett volna térnie semleges terü­letre. <3 azonban megváltoz­tatta tervét Hibát követett el, hogy nyolc lövéssel je­lezte jelenlétét Az indiánok félnek a lőfegyvertől. Az indiánok félelme érthető volt De ételt hoztak, később nyilakat és íjakat is, s ez határozottan barátságuk megnyilvánulása volt Aján­dékaikat nem viszonozták. Cailerd csak a keményen dolgozókat jutalmazta meg. Az amazonjai indián nem is­meri az élelemszerző munka fogalmát, mert mindent a természettől kap. Ha tehát segített a tábor építésben és nem kapott semmit akkor ebben ellenséges érzületet lát Fehér nők jelenléte min­dig izgatóan hat az indiá­nokra, Callerí nyilván azt akarta a két fehér nővel, hogy befolyásolják az indián asszonyokat mert: annak, aki Őket megnyeri, nyert ügye van. £1 számi tóttá ma­gát. A nőszegénységben élő indiánok ugyanis rendsze­rint nócserét ajánlanak fel a fehéreknek és ha ők ezt visszautasítják, az indiánok ebbsa eüenségességet Látnak. „Ha ax ég nem hallgatja meg könyörgésemet..." A dráma kőrOlményei Négersors — gyermekszemmel (New York-i levél) Amit most olvasni fognak, gyerekük írták. Gyerekek, akik New Yorkban élnek, abban a negyedben. amit úgy hívnak: Haarlem. New Yorkban két Haarlem van: az amerikai és a spanyol; az utóbbiban Puerto Rico-j né­gerek élnek. Különbség nincs köztük. Köznapi nyelven mindkettőt így emlegetik: „gettó”. A New York-i -ettóról többször írtak az újságok­ban, Nemi egyszer nagyon őszinte hangon, reális képet festve nyomoráról. Ám senki nem beszélt róla úgy, mint a gettó legfiatalabb lakói, rabjai, áldozatai — a gyere­kek Ezeket a rövid, iskolai fogalmazásokat egy tehetsé­ges. jólelkű tanár — aki a __gyermekek bizalmát élvezi *— gyűjtötte össze, kollégái segítségével. A gyermekeik érzelmei, gondolatai érdekelték, őket! Ezért is került a táblára mindössze egyetlen szó: ..vá­gyaim”, vagy „emberek”, „jó­ság”. „pénz”, „átem”, „reg­gel”, „hó”. Néhány gyermek vallomá­sát feljegyeztem magamnak, Olvassák! Vágyaim (R. C„ 7 évest) Olyan jó lenne másik városnegyedben lakni! A házigazdánk azt mondta, hogy a hátsó ud­varban felszabadít majd egy kis helyet, hogy játszhassunk. De ott szemétlerakó van. Oda hordják a hulladékot Egy szép nagy házat, és több en­nivalót... Ennyit szeretnék! (L. M., 7 éves): Ne öljenek meg több embert a házunk körül, s a közeli utcákban. Ha ilyet látok, úgy érzem, mintha - engem ölnének meg Mama mindig azt mondja — eredj, sétálj az utcán! Szép, napos idő van! Akkor én azt válaszolom, nem akarok Féléik, hogy engem, is meg­ölnek... Pedig nagyon szere­tem a napfényt (C. A.. 7 éves): Házunk körül mindenütt üveg. étel- maradék és papírhulladék. Az emberek félénk mindig verekednek. Legfőbb vágyam, hogy az emberek szeressék egymást Hő (T. S-, 14 éves): Nagy pelyhékben hull a hó. Elrejti a város szennyét. Miért cávad el oly hirtelen’ Emberek (O. W-. 15 éves): Tegnap, amikor az üzletben voltam, belépett egy fehérbőrű kis­fiú. és art mondta: „Tejet és négert kérek!” Mindenki odanézett. Én azt gondol­tam: valószínű tévedett, nem négert akart mondani, ha­nem fekete kenyeret. De egyre csak azt hajtogatta: „kaphatok négert is?” — és tüntetőén bámult rám. Ve­lünk szemben semmi tiszte­let! Semmi emberség! (R. N„ 7 éves): Martin Luther King doktor nagy ember volt Segíteni akart minden szegény fekete bőrű­nek. Sokat utazott, azt sze­rette volna, ha nem ölik meg egymást többé a fekete és fehérbőrű emberek. És, ami­kor őt ölték meg. úgy érez>- tem, sírnom kelt Martin Luther King azért is harcolt, hogy Vietnamban ne legyen háború. Szombaton láttam a temetését Nem értem, miért nem lehetnek barátok a fe­hér és feketebőrű emberek? De fehérbőrűek is voltak a temetésén! Azért ezt sem fo­gom soha elfelejteni. (G. P., 16 éves): Mint is­meretes. New Yorkban több ezer bűnöző sétál az utcá­kon. Rajtuk kívül a város­ban több ezer rendőr és nyo­mozó is él. Nos. tegyük föl, hogy New Yorkban nem lé­teznek bűnözők, így nem kell utánuk nyomozni sem. El tudják képzelni, mennyi em­ber maradna munka nélkül? Nézzük csak, mennyi állást kellene ez esetben megszün­tetni : rendőrök, detektívek, besúgók, a bírósági épülete­ket építő munkásolt, bírók, ügyvédek. gyorsírók, titká­rok. őrök, foglárok, javító- intézetek igazgatói és még rengeteg egyéb beosztó* Jóság (?. 16 éves): Mi a véle­ményük azokról az emberek­ről, akik palotákban laknak, és díszes ruhákban járnák? Az emberek csak esznek és annyi rumot isznak. hogy mér járni sem tudnak. A szolgák pedig újabb ételt és rumot visznek az asztalukra. Látom, ahogy a zenekar já/- tékának ütemére egy ember dollárokat szór a levegőbe. Mintha teljesen mindegy vol­na neki. mire költi el pén­zét —- Mások ház nélkül, éhesen, szép ruha nélkül él­nek, éjjel-nappal dolgozniuk kell, mégsem törődik senki azzal, van-e miből eltartani családjukat. Ezért a gyere­keknek is dolgozniuk kell, hogy segítsenek szüleiken, kisebb testvéreiken. Mért hi­szem nincs. aik támogatna bennünket... Nincs jóság! Pénz (Sz. M., 15 éves): Ha vala­ki születésnapomon meg­ajándékozna egymillió dollár­ral. vennék egy motorkerék­párt. egy autót és sok-sok benzint azután elutaznék, egyenesen a Holdra! Házat is vennék. Ha nagy leszek, sok pénzt fogok összegyűjteni, és üzletet nyitok. Pénz forgatja az egész világot! Az embe­rek meghalnak, de a pénz örök. Ha az ember zsebében egy kevés pénz van. az azt jeienti — még nem halt rnegl Alom ÍJ. G.t 7 éves): .. És tegyé­tek széppé a világot! New York is jó legyen! És tegyé­tek még szebbé a világot. És ne lássunk több háborús já­tékot! Reggel (A. G., 14 éves): Ec’'rik reggel arra ébredtem, hogy varázsszemüveg van rajtam. Egy hölgy állt előttem, s azt mondta, ő Miss Gilbert — Fagylaltot és cipőt hozott ne­kem. és mindenben segített Aztán arra kért, hogy mond­jam meg. mit kívánok Sok minden jutott eszembe: süte­mény, fagylalt, sokféle játék. De hirtelen leesett a szem­üvegem és eltör:. Nem lát­tam többet Miss Gilbertet, eltűntek a játékok, a fagy­lalt is elolvadt. A cipőm lyu­kas volt, az eget füst borítot­ta, és a süteményt is hiába kerestem. Szerettem azt a varázsszemüveget... S a gyerekesen fogalmazott, megrázó Írások után már csak art a tanárt idézzük, aki e doikumentumokat ösz- szegyűjtötte: ,,Mi lesz velük és a hozzá­juk hasonlókkal Ameriká­ban? .4 kérdés logikus, de egyben tragikus is. A mai napig az egyetlen válasz: Semmi... Ott maradnak a gettó fogságában. annak a rendszernek az áldozataiként, amely közömbösen szemet huny a szomorú valóság lát­tán...” (Cí. B.) Portugália és gyarmatbirodalma Lourenea ques l|ft; 1 • M0ZAMBIK 1-784900 km1 ki. ANGOLA- . J . . L-6,8/mil!.fá Marcello Caeta.no portugál mi­niszterelnök április u-én útnak Indult az. ország fővárosából, hogy két-ket napot töltsön Por fugái—Guineában, Angolában és Mozambikban. 1910 óta ez az el­ső eset, hogy Portugália gyar­mataira miniszterelnök látogat el. Az okot pénzügyi kérdések­ben kell keresnünk: a gyarma­tok ugyanis felemésztik az or­szág költségvetésének csaknem 40 százalékát. Portugállá hatal­mas összegeket költ a gyarmatok függetlenségéért küzdő szabad­ságharcosok ellesi hadművele­tekre, amelyekben kb. 12* *** portugál katona vesz részt. Portugália tengerentúli birto­kai jelentik az újkori történelem legrégibb gyarmatbirodalmát. — Mintegy 500 éves és Így sokkal régibb az angol, a francia vagy akár a holland koloníaüzmusnái, Portugália majdnem teljes egé­szében megőrizte egykori hődítá salt, » ez -4 kis állam formailag ma a világ legnagyobb gyarmat- tartő országa (a »1531 km- cs országnak 2 0SZ 724 km? e, gyar­matbirodalma van Afrikában és Ázsiában). A második világháború után Salazar diktatúrája megértette, hogy az új idők új módszereket követelnek. Ezért 1551-ben „tenge­rentúl! tartománynak« nyilvání­totta a portugál gyarmatokat, — Papíron tehát a gyarmatbiroda­lom minden lakója portugál ál­lampolgár lett, egyenjogú az or­szág bármely polgárával. A való­ságban azonban egészen más a helyzet. A portugál törvényho­zás ugyanis az afrikaiakat két csoportra osztja: „assimilado- sokra" ét „dvilizátianokia**. Ab­hoz, hogy valaki a eivíllzátlanok közűi átkerüljön az aásímilad»* sok kategóriájába, az szükséges, hogy tudjon portugálul írni, ol­vasni, legyen megfelelő jövedel­me, „portugá! életmódot” foly­tasson, politikailag megbízható legyen, stb. Az őslakosságnak több mint 95 százaléka azonban, már a technikai feltételeknek sem tud megfelelni és nem is saját hibájából. Ezek az. állapotok az utóbbi Időben felszították a független­ségi törekvéseket. — Katonailag Portugál-Guineában a leg­rosszabb a gyarmati rezsim helyzete. A hai esztendeje —* 196;» november óta — folyó fegy­veres harc eredményeként a PAIGC (Afrikai Párt Guinea Xöldfold-szigetek függetlenség géért) hadserege ellenőrzi a te~ fület kétharmadát, Pedig a mo* c&aras kis trópusi országot Sfl ezer portugál katona tartja meg-» száll V 8­Mozambikban négy esztendeje^ 1564 szeptember óta. küzd fegy* verrel Mozambíb Nemzeti Fel* szabadíiási Frontja (FREIBÍO). Hétezer főnyi jól képzett hadse* rege lényegében a gyarmat égés* északi részét ellenőrzése alatt tartja, A Felszabadítás! Front ve­zetője, Eduardo Modlane ellen ez év februárjában Dar es Sala** anjban végrehajtott sikeres me­rényiét óta azonban a partizán- tevékenység csökkenőben vám Angolában jelenleg négy fron­ton folyik a fegyveres partizán­harc, váltakozó hevességgel» A Zambiával határos délkeleti ée észak! tartományok mellett külőw. nősen az olaja miatt fontossá vált cabíndában és a Benguela vasútvonal mentén erősődő pasv tizántámadások kötnek le nass* számú katonaságot, -J •m írssstA síi IülpoutikÍ IV JVW ■X.*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom