Szolnok Megyei Néplap, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
1969. április 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 BOKROS LÁSZLÓ: MEGÉRKEZETT A CIRKUSZ ILYEN | EZ A KRÓNIKA... Harmincéves nagymama Egy argentínai televíziótársaság pályázatot hirdetett. Nyertes: az ország legfiatalabb nagymamája. Néhány héttel később a bemondó jelentette, hogy a képernyőn látni fogják a pályázat győztesét és megjelent „egy bájos kis nagyanyó”, aki éppen akkor ünnepelte a harmincadik születésnapját. A tévénézők elképedésére egy miniszoknyás, divatosan fésült nagymama mosolygott a képernyőn be is mutatkozott: Elida Ibara a neve, és dióhéjban elmondta önéletrajzát. Paraguayban született harminc esztendeje. 14 éves korában férjhez ment és hamarosan megszületett első gyermeke. Férjének halála után anyjával — aki most 47 éves —, és négy gyermekével Buenos Aires mellé költözött, ahol egy jól menő falatozó társtulajdonosa. Amikor első gyermeke férjhez ment és megszületett Claudio, az unoka, Elida kijelentette, ő a világ legboldogabb nagymamája. Akkor még nem sejtette, hogy ehhez hozzájárul majd a „legfiatalabb” jelző is. Befejezésül kifejezte reményét, hogy a tévéreklám még jobban fel fogja lendíteni falatozója forgalmát.. Rádió-szerenád Kamen nyugatnémet város hallgatói nagy meglepetésére, minden előzetes bejelentés nélkül, uj rádióadó szólalt meg esténként, nyolc órakor. A gyakorlatlan bemondó közölte, hogy hanglemez-műsor következik, slágerek, mégpedig „kizárólag Marion kívánsága szerint”. A kalózállomás elkészítője és bemondója, a húsz éves Hans Martin Einacker így vallott szerelmet választottjának, a tizenhat éves Marionnak, akinek kedvenc énekese az osztrák Udo Jürgens volt. Hans Martin Einacker rá- dióleadója négy hónapig működött, amíg a posta végül is felfedezte és a bíróság a szerelmes fiatalembert egy havi fogházra ítélte, szerencséjére, feltételesen.. t Tiltakozás A minap négy férfi vonult fel Brüsszelben, kezükben hatalmas táblát cipeltek a következő felirattal: „Tiltakozunk!,, A kérdésre, hogy miért tiltakoznak, ezt felelték: — Mindmáig a mi falunk volt a legkisebb az országban. Most azonban a szomszéd faluhoz akarnak csatolni bennünket. Ha ez megtörténik, soha többé nem keresnek fel bennünket a turisták... Bizonyítás Magnetofonnal a hóna alatt állított be a bíróságra Frank Ford tisztviselő, s kérte, hogy válasszák el feleségétől. Magyarázat helyett bekapcsolta a készüléket. A hosszú szalag a harcias asz- szonyka nem éppen szelíd szemrehányásait örökítette meg. Noha a bíró feje alaposan megfájdult a pergő nyelvű feleség mondókájától, nem választotta el a házastársakat. Az indokolás: — Ha jóváhagyom a válást, holnap legalább ezer férj keresne fel, hasonló magnetofonnal... R. T. Régi május elsejék Szolnok megyében Május 1 a munkásság tudatában mindig egyet jelentett a tavasz és a szabadság ünnepével. Bármilyen nehéz körülmények között éltek is, ez a nap reménységet és hitet keltett bennük. A májusi ünnepségek a jászkunsági munkásmozgalomnak is szép haladó hagyományát képezik. Elevenítsünk fel néhány 1919 előtti május elsejei megmozdulást Szolnok megyében. 1913. Feszült hetekben került sor ekkor a májusi ünnepségre. Az Osztrák—Magyar Monarchia kormánya hadüzenettel fenyegette a délszláv államokat. Az egész ország proletársága felemelte tiltakozó szavát az agressziós előkészületek ellen május 1- én. Aznap mintegy ezer munkás jelent meg a szolnoki ünnepélyen. A hagyományos tárgysorozat: a proletár nemzetköziség és a szocialista politikai célok mellett most a háborús veszély képezte a fő témát. Rózsa József beszédében támadta a kormányt és a fenyegető háború borzalmait idézte fel. A tömeg harsányan követelte a békét. — Ugyanezt követelte mintegy ezer ember a jászberényi május 1-i felvonuláson is. Túrkevén kétezer ember gyűlt össze aznap. Ker- bolt budapesti kiküldött beszédében élesen támadta a hatalmasok háborús politikáját. Ezt a megmozdulást a hatóság veszélyesnek tartotta, s ezért rendőri karhatalommal oszlatta fel. Mezőtúron a május 1-i békegyűlést 300 nőmunkás megjelenése élénkítette. Hasonlóan hábo- rúellenes szellemű májusi ünnepségekre került sor Tö- rökszentmiklóson és Karcargon is. 1914. Az előző évi háborús feszültség szerencsére elmúlt, újabb pedig még nem jelentkezett. Ezért — az átmenetileg nyugalmas nemzetközi légkörben — békés május 1 zajlott le ebben az évben, Az ünnepségek főként belpolitikai kérdésekkel (elsősorban a demokratikus választójog ügyével) foglalkoztak. Szolnokon május 1-én a menet a Gorove, majd a Szapáry úton át az Otthon Kávéház kerthelyiségébe vonult. Rózsa József — a sajtótudósítások szerint — „hatalmas, forradalmi eszméktől átitatott beszédet” mondott. A munkásdalárda mozgalmi dalai fokozták a lelkes hangulatot. „Impozáns, minden várakozást felülmúló körmenetet rendeztek” a tudósítások szerint Mezőtúron is. Itt Melitorisz Gyula mondott az Erzsébet-ligetben összegyűlt tömegnek hatásos beszédet. Jászberényben a május 1-i ünnepséget választójogi agi- tációval kapcsolták össze. — Délelőtt a mozgalom mintegy 50 aktivistája bejárta a várost és minden 24 évet betöltött felnőttet összeírtak. (A baloldal valamennyiüknek szavazati jogot kívánt adni). Délután tartották meg az ünnepélyt, majd sikeres kultúrműsor zajlott le. Török- szentmiklóson a városi Vigadó kerthelyiségében tartották a májusi összejövetelt. E lelkes megmozdulások közepette még senki sem sejtette, hogy néhány hónap múlva egy szörnyű világháború katasztrófája köszönt az emberiségre... 1917. Az első háborús évek a Jászkunságban is visz- szavetették a munkásmozgalmat. Ebben az esztendőben azonban hazánk szocialistái újult erővel kezdték meg harcukat a szabadságért és a békéért. A hatóságok kénytelenek voltak enyhíteni az elnyomást. 1917-ben már (az előző két évtől eltérően) engedélyezniük kellett ismét május 1 nyilvános megünneplését. Szolnok városában ezen a napon teljes volt a munkaszünet. Bár a rendőrség betiltotta a felvonulást, a munkástömegek a délelőtti órákban elözönlötték a főutcákat. Háborúellenes és a kormányt szidalmazó jelszavak hallatszottak innen is, onnan is. Szerencsére a karhatalom és a tömeg között összetűzésre nem került sor. Este háromezren gyűltek ösz- sze a Munkásotthon előtt. Somló Dezső beszédében méltatta a nagy nap jelentőségét most, „a dolgozó emberiségre szenvedést hozó háború harmadik esztendejében”. (Jellemző a beszéd lázító hatására, hogy az erről szóló Népszava tudósításból nyolc sort törölt a cenzúra). A bókét és az orosz forradalmat éltették május 1-én Jászberényben. Törökszentmikló- son, Kisújszálláson és más helyeken megrendezett zártkörű ünnepségeken is. 191«. Az előző év végén diadalmaskodó oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalom reális kivezető utat mutatott az imperialista háborúból. Hazánkban is a munkásmozgalom forradalmi szelleme fokozódott. 1918-ban már a május 1-i ünnepségek elválaszthatatlanul egyek voltak a békéért és a demokratikus átalakulásért folyó harccal. Szolnokon aznap már a reggeli órákban hatalmas tömegek gyülekeztek a város különböző pontjain. A felvonulók végigvonultak az utcákon, — követelve az azonnali békét. A hatalmas menet a Tiszán átkelve az Aranyiakat kerhelyiségéhez ért. Darvas Ferenc és Pálfy János beszédeikben méltatták a nagy nap jelentőségét) Követelték a háború befejezését és támadták a kormányt, a jelenlévők lelkes helyeslése mellett. A dalárda énekszámai és a munkások kultúrcsoportjának rövid jelenetei növelték az ünnepség fényét. Többezer főnyi tömeg vett részt ezen a megmozduláson. Hasonló jellegű — bár kisebb méretű — május 1-i ünnepségekre került sor Jászberényben, Török- szentmiklóson, Mezőtúron és másutt is... • •• 1919-ben a május 1-i ünnep lényegesen különbözött már az előző éviektől. Közben ugyanis nagy változásokra került sor. — 1918 őszén a dolgozó nép kivívta a békét és demokráciát, —• majd 1919 tavaszán szocialista forradalmat hajtott végre. Hazánk dolgozó népe ekkor már a hatalom birtokosaként ünnepelhette május 1-ét. Az öntudatos proletárok azonban nem felejtették el, hogy az eredmények nehéz harcban születtek meg. Az előző évek megmozdulásai nélkül nem kerülhetett volna sor a győzelemre. Dr. Merényi László Mátrafüreden mászkáltam néhány napig. Az egyik este, úgy szürkülettájt, hirtelen egy kis fenyőerdőnél megálltam. A fenyves közepén egy kis romantikus vadászlak. Az alkonyi kép megihletett és játékos fantáziám a következőket hitette el velem. Nehéz idők jártak, az üldözés elől lehúzódtak a mát- raalji kis városba. A férfi Pesten maradt, nem hagyhatta ott az ügyvédi irodát. Gazdagok voltak és ez a nehéz időkben is éreztette hatását. A férfinek megengedték, hogy este bejárjon az irodájába és intézze ügyeit. Nappal a laktanyában is az irodán foglalkoztatták. Ö állította össze a zsidó munkaszolgálatosak lajstromát. Kartotékolt, vagyoni leltárt készített és kisebb-nagyobb ügyeket intézett, amelyek ugyan erősen ütköztek a szolgálati szabályzattal, de jól megfértek a tiszt urak. anyagiasságával. Este pedig, nos. este bement a megszokott irodába és rakosgatta az aktákat. Kliensei már nem voltak, beosztott kollégái is mind otthagyták. Mégsem tudott lemondani erről az esti munkáról, amely lényegében búcsú volt életének legszebb napjaitól, amelynek felét ebben a papír és tintaszagú helyiségben töltötte. A másik felét a bíróságon, de oda már nem mehetett be, odáig nem engedték. Az asszony keresztény polt, így viszonylag köwynyen ment a vidékre költözés. Gyöngyösön csak egy hónapot töltöttek, de ahogyan romlott a helyzet, úgy tűnt mind nagyobbnak ez a kis vidéki város is. Féltek. Sok szem, sok fül, sok rossz- indulat. A gyerekek is vele mentek és a nevelőnő is. Kisebb helyre vágytak. Elbújni volna jó, valahol az erdőSUHA ANDOR: ben. Talán Mátrafüreden. Megpróbálták azt is. Ott, ahol a településre Gyöngyös felől visz az út, ott, ahol a kőkeresztre feszített bádog Krisztus a Pipis-hegyre néz, volt egy erdei lak, bizalmat gerjesztő fenyvesekkel körülvéve. Az asszonynak gyermekkora jutott eszébe, még inkább serdülő kora, amikor bújócskát játszottak a ligetben, később pedig csókolóz- tak és a fák oly jó védelmet nyújtottak a kíváncsi szemek és az Üdvhadsereg erkölcscsőszei elől. A gyermekeknek nem kellett sárga csillaggal járniuk, ezt a férje el tudta intézni. Mégis, csupa kis és nagy rettegés volt egész életük. Éhezni nem éheztek, pénzük több volt, mint elég A nevelőnő megbízható volt, kissé házsártos, de intelligens és a gyerekekhez nagyon értett. Az új veszély mégis az ő révén jelentkezett, illetve ő nyitott neki ajtót, pedig lehet, hogy maga sem akarta. Gyöngyösön is, Mátrafüreden is fővárosi nyaralóknak adták ki magukat. Senkinek sem mondtak semmit. Hallgatni arany, mondogatták és igyekeztek úgy élni, mint a többi nyaralók. Mindenkihez barátságosak voltak, de barátságot senkivel sem kötöttek. De Médi, a nevelönő nem tudott meglenni emberek nélkül. És ki ítélhetné el, hogy elsősorban a fiatal férfiak társaságát kedvelte, hiszen mindössze huszonnégy éves volt. Az új ismerős állás nélküli fiatalember. Amolyan se hús, se hal, legalábbis ami a politikát illeti. Azért két- liárom nap alatt tisztába jött a dolgokkal, a lány nagyon bízott benne. Igaz, gyakran mondogatta, hogy a szeme őzike szem, de a foga farkasra emlékeztet. Mindegy, a lány inkább a szemének hitt, különben is a fenti hasonlatot a szerelemre vonatkoztatta, nem a fiú jellemére. Elmondott neki mindent. A fiú egyáltalán nem úgy viselkedett, mintha nagy titkot hallott volna, minthogy nem is tartotta annak. Egyszerűen szerelmes volt. És hálás. Hálás mindenért, hogy befogadták, hogy nincs pénze, hogy nincs állása és azért mégsem vetik meg. És hálás, mert szeretik őt. Nagyon szép, gyönyörű nyár volt. Törődött is ő azzal, hogy ki micsoda, honnét jött, miért jött. Lényeg, hogy a lány itt van, hogy megvan, hogy fogható, hogy érezhető, hogy szereti és hogy az éjszakáknak kakukfű illatuk van. Az asszony félt tőle. Szimpatikusnak tartotta ő is, de mégis félt. Próbálta a lányt lebeszélni róla. Odáig is elment, hogy rosszat mondott a fiúról. Ezen sincs csodálkozni való, gyermekeit féltő anyatigris volt, és mint ilyen, elég szelíd. Azt is gyanúsnak találta, miért nem fogad el ez az ember semmit tőlük. Csak a cigaretta volt kivétel. — No, Béla — mondogatta ilyenkor — ismét magába áldozok egy Egyiptomit. — S bár, viccnek, szellemességnek szánta, a fiú mindig elpirult és csak nagynehezen fogott tüzet a cigarettája. A lány mindent értett. Tudta, hogy a fiú szégyelli pénztelenségét. Ilyenkor ő is dühös volt, de nem szólt. Már egy hónapja ismerték egymást, amikor dr. Soós Endre a férj Pestről üzenetet küldött: bizonyos dolgokat azonnal küldjenek Pestre, az élete függ tőle. Megéheztek, hogy Béla viszi, da neki sem szabad tudnia, hogy mi van benne. Két kis csomag, elfért a nadrágzsebekben is. Másodosztályú jegyet váltott és a lány a vonatnál mindent elmondott. Ékszer, nagyon drága ékszer tehát a szállítmány. Nem volt ideges, bár a vonatban Pestig a csendőrök többször is megjelentek, katonaszökevényeket kerestek. A randevú este kilenckor volt a Zoltán utcai lakásban. Dr. Soós a fiú előtt bontotta ki a csomagot. Egymásra néztek, a szem kérdezte: tudta? A szem válaszolt: tudtam. Az ügyvéd megölelte a fiút és kérte, egyék valamit, aludjék nála. Az éjféli vonattal visszautazott. Másnap csodálatosan szép augusztusi nap volt és ő egy kicsit bágyadtan, de a szerelemtől megittasülva gondolt a találkozásra, a gyerekek barnára sülve kacarásztak és evés helyett zöldpaprika szeleteket dobáltak egymáshoz, a vajaskenyérről pedig lenyalták a vajat. A lány a fürdőszobában a fehérneműt mosta. Az asszony éppen akkor ébredt. — Megjöttél? — Megjött? Sikerült? — hangzottak a kérdések. A fiú alig győzött válaszolni. — Nos, fiatalember, mivel tartozom? — kérdezte az asszony viccesen, de érezni lehetett, hogy komolyan gondolja. — Tudja, fontos iratok voltak a csomagban és pecsétnyomóki, nélkülük az uram nem boldogulna. Száz pengőt magába áldozok, elég lesz? — S itt a hatásra számítva felhúzta szemöldökét. — Nem asszonyom, köszönöm, nem fogadhatom el — mondta a fiú, s bár elpirult, egy cseppet sem volt zavarban. — De volna nekem egy barátom, Schwartz Zoltánnak hívják. Munkaszolgálatos Kiskunlacházán. Most kivételesen áldozzon belé egy doboz Egyiptomit. Irta szegény, hogy küldjék neki egy csomag Levente cigarettát, de gondolom, ennek jobban örülne. Igazán kedves meglepetés volna tőlük. Szüleit már elhurcolták, nincs aki csomagot küldjön neki. A lány falfehéren, kezében egy vizes kombinévál hallgatta végig a beszélgetést. — ö, maga szerencsétlen, hiszen Béla mindent tudott, — nyögte az asszony felé, azután eleredtek a könnyei. A fiú kiment a gyerekekhez az udvarra, mert nem volt több mondanivalója. Egyébként is szerette ezeket a gyerekeket, olyan vidámak és tisztaszeműek voltak. . ☆ Álltam és néztem a fenyveserdő közepén ezt a kis házat. Vágtató fantáziámnak megálljt intettem. Ilyen butaságot gondolni! Hiszen ez csak egy kis vadászlak, ahonnét hajnaltájt vaddisznólesre indultak a vadászok és este, szürkülettájt megtérnek, vadászlakomát csapni. Vadászlak
