Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

I9M. «iärdtas ML SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 A Magyar Tanácsköztársa­ságot kikiáltásakor Moszkvá­ból az OK(b)P éppen akkor ülésező VIII. kongresszusa és Vlagyimir Iljics Lenin üdvö­zölte. Ugyanakkor egy „iro- dalmi’’ üdvözlet is érkezett Moszkvából; „Maxim Gorkij üdvözli a magyar próletáriá- tustf’ — adta hírül a Vörös Üjság 1919. évi 43. száma. „Szívből üdvözölünk bennete­ket. Űj élet virrad ránk, pél­dátokat rövidesen az egész világ követni fogja,” — üzen­te Gorkij. Erre az üzenetre Juhász Gyula válaszolt a szegedi Délmagyarország 1919. április 2-i számában. Vezércikkében költőnk így ír: „Szikratávira­tok mennek egyik nép szí­vétől a másik nép szívéhez: örvendetes és testvéri üdvöz­letek. A világ proletárjai egyesülnek, hosszú küzdel­mek után, győzelmes harcuk pihenőjében üzennek egy­másnak. Csepel üzen Moszk­vának, a kapitalizmus muní­ciójának egykori szállítója a moszkovita cárizmus egykori bástyájának. Itt Lenin élv- társ; üzeni a boldog szikra, amelytől forradalmi lángra gyűl millió munkás télek, és piros pünkösdje lesz a pro­letárvilágnak... a múltkor 'Hendry Barbusse üzent, a nagy francia költő, a lövész- árok pacifistája, „.most pe- dig a forradalmas Oroszor­szág nagy költője, lelki vezé­re küldött biztató és buzdí­tó üzenetet nekünk, az éj magyar szovjetköztársaság­nak. Gorkij Maxim üzent ne­künk, aki a háború alatt se­besült magyar katonákat ápolt, ...aki mint Oroszország intetlektuálisainák vezetője nemrégen csatlakozott Lenin­hez, szolidaritást vállalva « forradalommal... Gorkij lel­kes és örvendetes üzenete a magyar szellemi munkások­nak új erőt ad a további küz­delemre a proletariátus vég­ső diadaláért." — írja Juhász vezércikkében. Juhász Gyulához hasonló­an A. Ovcsarenkának Gorkij publicisztikájáról írott, nem régen megjelent orosz nyel­vű tanulmánya is. jelentős politikai fellépésként értékeli Gorkijnak ezt az üzenetét szólította. Kérte tőle a gombát Zseni csak rázta a fejét Aztán a cirkuszos mégegyszer kérte és Zseni odanyújtotta neki a telt ko­sarat É* mosolygott, mint mindig, ha megkérdezték tőle, hogy mivel tartoznak. Kínált pénzt a cirkuszos, de Zseni megrémült a pénz­től. Végül úgy nyomtak a markába szelíd erőszakkal két cirkuszjegyet, hiszen öt­ven forintnál is többet ért annyi gomba. Zseni lsedig futott a jegy­gyei. Cirkuszi emlék volt-e, hogy tudta mj az? Nem tudni. Sorra zörgetett be az ízeket őrző házak kapuján, és dadogó boldogsággal mu­tatta a kincsét. Mindenütt mosolyogtak, s tréfából csodálták a két jegyet. De a játék kérette is velük a gombát. Hogy vigyen majd nekik is. Ad­nak érte pénzt, é* pénzért vehet majd cirkuszjegyet. Üj, csodálatos világot fe­dezett fel Zseni akkor. Sr Aznap este is a kerítésen kívülről hallgatta, hogy odabent játszik a zenekar. A két jegyet egy cserép- korsóba rejtette. És akkor­tól kezdve mindenütt kérte a pénzt. Forintot kosár gombáért, mert más pénzt A Tanácsköztársaság meg­döntése után Anatolij Luna­csarszkij lefordítja oroszra, s kiadja Lékai János három könyvét. Tanulmányt ir Lé­kai János munkásságáról, s 1921-ben előszót Lékai drá­máihoz. (Három egyfelvoná- sos: A rab, Forradalom, Meg­váltás.) Lunacserszkij nagyon tehetségesnek tartotta „a kis magyar fiút”, ki Leninnel együtt irt alá egy felhívást a világ ifjúmunkásaihoz. Lunacsarszkij tanulmányt sírt Uitz Béla művészetéről is, valamint lelkes előszót Hi­das Antal első orosz nyelvű verseskötetéhez. Nem egyszer adott hasznos tanácsot Zalka Máténak. Amikor pedig Moszkva értelmisége 1928- ban nagygyűlésen tiltakozik Kun Bélának Bécsben tör­tént letartóztatása ellen, en­nek a gyűlésnek szónoka is Lunacsarszkij volt Alexander Szerafimovics, a Vasáradat c. regény alkotója is korán, még 1918-ban kap­csolatba került magyar inter­nacionalistákkal. Lelkes han­gú levelet írt az izvesztijó­ba« a magyar internaciona­listákkal való találkozásról. Később barátsággal fogadja az emigráns magyar írókat: Gábor Andort, Hidas Antalt, Madarász Emilt. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltá­sának tizedik évfordulóján, 1929. március 21-én, pedig megjelent a Pravdában Sze- rafimovicsnak Illés Béla „Ég a Tisza” című regényéről írott méltatása. Ezt a mű­elemzését a szovjet irodalom- történet manapság is említés­re méltónak és teljességgel helytállónak tartja. A Pravdában állapítja meg 7. Szelvinszkij is, hogy „a Tisza-ciklus központi prob­lémája a bolsevizmus”. Es hogy Jllés az első nyugati proletáriró, akinek volt bá­torsága és képessége ezt a kérdést munkája központjába állítani* a szépirodalomnak ábrázoló eszközeivel s igé­ny évek Leonyid Pervomajszkij uk­rán nyelven írta meg a Magyar rapszódia c. verscik­lust A „V engerszka ja rap­nem is ismert. Volt, hogy maréknyi aprót adtak. Ke­rült közöttük kétforintos is. Legjobban azokat sze­rette. Otthon, ha már ma­gára zárta az ajtaját, az asztalra öntötte a fényes pénzeket. Ha kőre ejtette, csengett a kétforintos. Csik- landó gyönyörűség volt az asztalra önteni lassan gyű­lő kincseit. Egyforma csup­rokba rendezte az egyfor­mám fényeseket. A falu «TŐI semmit sem tudott. Ha idegen érkezett oda, elsőként Zsenivel di- csedektek, mert nem volt hozzá hasonló szorgalmas, szerény és tiszta félkegyel­mű hét határban; Borzadva mesélték, hogy megismerni is alig lehetett. Azért sokan elmentek. Meg­nézték és iszonyodtak, A vizsgálat csak annyit állapított meg, hogy valamit kereshetett a sínek között. Nagyothalló volt különben is. A vonat meg sem állt« Másnap találtak rá. Egy fényes ötforintos is volt a baleset helyén. — A rendőr, aki felvette, vélet­lenül leejtette a sínre. Cso­dálatosan szépen csengett a vas és az ezüst. Szebben, mint a kétforintos, ha kőre ejtjük. szógyija” 1848 és 1919 emlé­két idézte. Hidas Antal for­dította le e ciklust magyar­ra, s jelent meg az öt vers a magyar emigráció folyóira­tának, a Sarló és Kalapács­nak 1936. évi 16. számában. A ciklus első verse a gyász­nak éneke. A Tanácsköztár­saság megdöntése után Ma­gyarország fölül elszállanaka darvak, csak a keselyű ke­ring a magyar rónák felett A második vers Petőfi emlé­két idézi, a lánglelkű forra­dalmárét. A harmadik vers, az Induló költői látomás; a Magyarországra hazatérő in­ternacionalistákat Petőfi ve­zeti! „Előre, Lenin katonái! Előre, vörös magyarokT‘ — énekli a költő Petőfi látomá­sát, s a világszabadság vörös zászlaja alatt küzdők harcát idézi a költemény. A magyar forradalomnak s a magyar szabadság ügyé­nek lelkes hirdetője, éneke­se volt Makar Paszinok is, Petőfi és Ady költészetének szerelmese. Bjelorusz foltozó­vargából lett Paszinok szov­jet poéta. Magyarországi ha­difogolytáborban ismerkedett meg a magyar nyelvvel és Petőfi, Ady költészetével. Az októberi forradalom után tért haza Szovjet-Oroszországba. A harmincas években a szov­jet—magyar barátság fárad­hatatlan propagátora volt Egyik utolsó költeménye ta­lán éppen a felszabadult Bu­dapestet köszöntő ódája. Hi A Magyar Tanácsköztár­saságnak emléket állító, s. an­nak emlékét idéző szovjet irodalmi megnyilatkozások még összegyűjtésre és fel­dolgozásra várnak. Áttekin­tésükben — a teljesség igé­nye nélkül — néhány jelen­tős, feltétlenül figyelmet ér­demlő nagyszerű példájára szerettük volna felhívni, rá­irányítani a figyelmet Dr. Horgosi Ödön intézeti tanár Jászberény, Tanítóképző Pletyka is keveredett az ötforintosról. Mindenki tud­ta, hogy az új tanítónő ad­ta Zseninek. Az még nem tudta a szokást. Haragudtak is rá, mert a tanáriban azt mondta, hogy aljasság így kihasználni egy félkegyel­műt Űj ember, mit ért még a faluhoz. A szerencsétlen Zseni se sokra jutott az öt­forinttal. A temetés után megtalál­ták a csuprokat is. Előbb csak több száz, azután már többezer forintról beszéltek. A falu szégyellte magát, hogy a nyomorék így be­csapta őket. Pedig isten a tanú, hogy ők tartották, A tanítónő sírt is egy sort, mert a pletykákat ne­ki visszamondták és nem volt, akinek elpanaszolja az igazát. Zseni házat íratlan jogon sem örökölte senki. És gaz­dátlan már a zsák, a bög­re... Kegyetlen táj ez. De fák birkóznak már a homokkal. Inas gyökér öleli, fogja, tart­ja a földet. Zseni történetét sem mesélik már arra. Az almafák növését vigyázzák, s házaik helyét se a tisz­tesség jelöli már, ha re­ményt vet az ember. Bartha Gábor Korabeli újsághír: „Márci­us 22-én szombaton délben megválasztották a vármegye direktóriumát.” * A tanácsterem egy füst volt Harminc ember egész éjszaka egyfolytában rágta a cigarettát. Az irodai segéd­tisztek percenként hozták be a táviratokat. — _A Kormányzótanács­tól — A belügyi népbiztos­tól... F. Bede hajnalban fárad­tan állt fel az asztalion: — Reggelre tehát a ban­kokat birtokba vesszük. A szocializálást bizottságok vég­zik: Ecseki István, Tompa Mihály, Weisz Sámuel és Sá­gi Géza biztosok vezetésével. Az üzemek elfoglalása hét­főn ... A tervet ismerik. Most meg pihenjünk le né­hány órára... Az utcán K. Bozsó Károly csatlakozott F. Bedéhez. Együtt ballagtak hazafelé. A Laktanya körúton, a péküz­let előtt, már sorban álltak. Egy berlinerkendős asszony odakiabált F. Bedének: — Szépen beszéltél a párt­ban, Laci! Aztán kenyeret adtok-e? A direktórium elnöke oda- bólintott; — Majdcsak, Mariska nő­ném. Szótlanul mentek tovább, amíg K. Bozsó el nem ká- romkodta magát — Miből, hát miből? Nem vagyunk isten, hogy te­remtsünk. — Nehéz lesz újig. Károly, ezzel számolnunk káli. Vé­gigéheztük a háborút, azóta se megy valami jól. A szom­szédasszonyom volt... Az ura odamaradt, négy gyere­ke van. Neki hiába mondom, hogy reggelre rátesszük a ke­zünket a tőkére, hogy miénk a bank, miénk lesz a gyár. A gyerekeknek enni kell, kenyeret kérnek. — Okosan kell szervez­nünk az elosztást. — Holnap dönt a direktó­rium a rekvirálásokról. Az üres és a felesleges lakások­ra is kiterjesztjük. A fürdő­szobákat is ... Te, mit gon­dolsz, lenne foganatja, ha a jobbmódú falukhoz fordul­nánk. hogy fogadjanak Szol­nokról gyerekeket nyaralás­ra? Segítene valamit — Meg kell csinálni, ara­tásig éhínség lesz. Felnőtt ember még bírja valahogy, de a gyerek... Már K. Bozsó kapuja előtt beszélgettek. — Jóéjszakát, Károly. — Jóéjszakát. Kezetfogtak, F. Bede elin­dult, majd megállt, nevetett. — Te, Károly, fent van a nap. — Akkor jóreggelt.. I F. Bedét kilenc óra tájt már ébresztették. A pénzügyi biztosok üzenték, hogy a bankokat a proletáriátus ne­vében birtokba vették. Az Osztrák-Magyar Bank szol­noki fiókjánál 3 277 000 ko­ronát találtak. A biztosok fegyveres őrséget kémek. — Megyek — mondta. Anyám, nem tudja, Mariska néném kapott-e kenyeret? — Már nem jutott nekik, fiam. ■ír A falu főterén fiatalok ne­vetgéltek. Minden szombat este így volt. Hazajöttek a földekről, ünneplőbe öltöztek, összeálltak trécselni. Nem szólták meg a lányokat, ha itt szóbaálltak a legén vekkel. Sötétedett, amikor lovas­kocsisor kanyarodott be a faluba. A katonaruhások megrohanták a községházát. A folyosón lövöldöztek. Egy nemzetőrt lelőttek, a többit a falhoz állították. — Hol a pénztár? A nemzetőrök hallgattak. Oldalukba nyomták a kara­bélyokat — A, volt főjegyzői irodá­ban. A szuronyok gyorsan vé­geztek a szekrénnyel. Oda-' kint gajdoltak. — Megjöttek a többiek! A falusiak azt hitték, lako­dalmas menet. Kiálltak a kapukba. A kocsiról közéjük lőttek. — Kell a komenizmus? Mink vagyunk a komenisták. Minden a miénk lesz! — kia­bálták a részeg karabélyosok. A rablás egész éjszaka tar­tott. Ahol nem adtak pénzt, ékszert, lelőtték az állatokat. A tanyákig futott a remegés: — Itt vannak a komenis­ták! Az emberek a fejüket ráz­ták, nem hitték. Nem így hal­lották ... Reggelre a kocsik megtel­tek zsákmánnyal. A karabé­lyosok a főtéren heverésztek. Tápászkodni kezdtek, amikor a 68-asok odaértek. — Fegyvert eldobni! — Először a karabélvosok lőttek. Egy vörössapkaró­zsás 68-as elvágódott, egy másik feljajdult A szolnoki katonák is tüzet nyitottak. Hörögve zuhantak térdre a lovak. A karabélyosok megadták rrta- gukat Negyednap tizenhatot kö­zülük a temető árkába kísér­tek a 68-as vöröskatonák. A forradalmi törvényszék tár­gyalása után... — Szakasz! A proletárdik­tatúra nevében... A falu megnyugodott. A direktórium megalakult, fel­fegyverezte a főtéren udva- rolgató legényeket. A 68-asok meghagvták a megyei direk­tórium üzenetét: — Aki beszennyezi a pro­letárforradalom becsületét, golyót kap! Hr Dr. Guth népjóléti népbiz­tos az asztalt csapkodta. — Hiába, kérem, a legjobb törvény is csak akkor jó, ha élnek vele. Maidnem négy­száz fürdőszobát sajátítot­tunk ki. heti két alkalomra, esetenként egy órára. Egy kád, egv helyen két gye­rek ... Nem mennek! Nem értem... A szobában rajta kívül még hárman voltak: F. Bede, egy zömök, negyven év kö­rüli férfi. Pálfy Janos és Darvas Ferenc, a régi szo­ciáldemokrata vezér. — Dehogynem érti, Guth elvtárs. Tudja azt maga. hogy a szegény ember mindig is resteilte a nyomorúságát. Különösen a kizsákmánvolói előtt Kiknek Volt itt für­dőszobájuk? Tisztelet a ki­vételnek, csak azoknak, akik összeharácsolták a rávalót Ezért nem mennek hozzájuk fürödni a gyerekek! F. Bede a saját szegénysé­gére gondolt: — Így van, János. — Akkor mit tegyünk? — kérdezte az orvos. — Megváltásra gondoltam. Ha tíz koronát fizetnének ha­vonta, akiknek van mit a tejbe aprítani...? — És? — Az összegyűlt pénzből fürdőjegyeket veszünk, , ki­osztatjuk a tanítókkal. — Könnyen rossz vért szülhet ez! — szólt közbe Darvas. Guth dr. megint nagyot csapott az asztalra. — Rossz vért? Kikben? Azokban? Nem érdekel! Ki­nek van itt joga hánytor- gatni? Orvos vagyok, tudom, hogy a munkásgyerekek fele beteg, látom, hogy milyen erőnlétben, higiéniai helyzet­ben vannak. Ez eddig senki­ben sem szült rossz vért! F. Bede csitította: — A nyaraltatással hogy állunk? — Biztató. Itt vannak a válaszlevelek. Jászjákóhal- ma: „A határ több ízben víz alatt volt, így csak ötven gyereket vállalunk. Ha nem tudnak az elvtársak hova fo­lyamodni, akkor ennek da­cára százat. Csőké Ájital..’! Jászapáti kétszázat vállal, Dévaványa harmincat, Rékas negyvenhatot... Nem soro­lom fel, összeszámoltam, majd kétezer helyünk yan, A Balatonhoz százötvenet' fogad a Kormányzótanács központi tábora. De... én még min­dig visszatérnék erre a für-. dőre. Szocializálni' kell. a Viszlai-féle fürdőt is.. — A rendelet ezt nem te­szi lehetővé — mondta Dar­vas. — Egy rendeletet ismerek, kérem, amit a proletáriátus érdekében az eszem és a szí­vem diktál. Aki papírrágó, az menjen közülünk! $■ A kukások is bejöttek a földekről, hogv meghaljgas- ság Almádi Jóskát. — Oszt mit tud. nekünk mondani egy magunkfajta? — Ki tudjon, ha nem a magunk kotlóalja..... A tanya szérűSkertjé meg­telt emberekkel. Almádi ide­gességében fennhangon kia­, ■***{»#&#< 'A — Elment Károlyi/ Idead­ta nekünk a kormányzást A hatalmat. Mink leszünk az urak! A városban már meg­van az új világ. Hát ennyi, emberek, ennyi..;" A béresek hümmögték, ér­tették is, meg nem is. Ä gazdatiszt házát', pislogták. — Ha mink leszünk az urak, ki dolgozik? Csak mink? Akkor milyen urak leszünk? Az urak nem dol­goznak. Jóska leintette őket: — Nem úgy, emberek.’ Nem jól értitek. Hanemhogy — hosszú szünetet tartott a gipszet nézte a törött kar­ján, majd nagy levegőt vett — hanemhogy elzavarjuk az uraságot. .... ; v A frontot járt béresek mertek csak belekiabálni a csendbe. — Az! Ügy van! Ahogy odakint. Földet a parasztnak. Akié a határ, az az úr. — Földet! Szóljunk Bagi- hoz, meg Lédererhez is. Az uradalmakba... Az öreg Almádi is előcso­szogott az akácfabotján. — Hegyes Gáborról tik nem hallottatok. Akit lelőt­tek régen a csendőrök Cihá­kon. Az is földet akart. Most sokan vagyunk, nem mernek. Mondtam én, jó nyár lesz..} Másnap a Szolnok környé­ki uradalmak béresei tizen­egy batárkocsival bezörögtek a megyei direktóriumhoz. Darvas nem ért rá fogad­ni a küldöttséget Az embe­rek lepocskondiőzták Almádi Jóskát, meg az orosz fog­ságból hazajött katonákat, F. Bede, Pálfy és Tisza An­tal ezalatt Gárdos Henrik­kel és Velemi Endrével tár­gyaltak, lisztet kértek a szol­noki munkásságnak. — Nagyon vigyázzatok elv­társak, a földmívelő néppel való egyensúlyra. Csak any- nyit adjatok, amennyit nem koplaltok meg. Tiszai Lajos i nwwaMiiMMvKnu'inmiiiniiiiiiifiiiHiiiiiiindiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinuiiiiiiiiiiMiiiiiiiniiiiiiiiiiuiiiiiiiHiKaiiiiitntiiiinaiiiHa Á Magyar Tanácsköztársaság a szovjet irodalom tükrében Százharminchárom meg egy... A második és harmadik napon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom