Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. március 30. Nyugat­német politikusok szókincse Bernd Treuseh kölni mate­matikus komputer-elemzést folytatott annak megállapítá­sára, hogy egyes nyugatnémet politikusok mely szavakat használják a leggyakrabban. A komputer megállapította hogy Kiesinger szövetségi kancellárnak ezek a kedvenc szavai: szövetség, tartomá­nyok, főiskolák, tudomány, feladat, világ, gond és kor­mány. Brandt aikancellár, szó-; használatában a következő szavak uralkodnak: szövetsé­gi kormány, kapcsolat, kul­túra. Gerstertmaier levitézlett Bundestag elnöknél a követ­kező szavak fordultak elő a leggyakrabban: német, nép, ellenállás, jog, szabadság, is­ten, lelkiismeret, engedelmes­ség, haza. A komputer azt is megál­lapította, hogy Schiller gaz­daságügyi miniszter rendel­kezik a leggazdagabb és leg- ámyaltabb korszerű szókincs­csel. TARKA­Hány szamár van a világon? A világ országai közül a legtöbb szamarat — 11 mil­liót — Kínában tartják. — Mexikóban, Brazíliában és Iránban a szamarak száma valamivel meghaladja a két­milliót, Törökországban 1,89 millió, Marokkóban 1,13 millió, Indiában és az EAK- bán több mint 1 millió. Az európai országok közül Spa­nyolország áll az élen 686 ezerrel, majd Olaszország következik 498 ezerrel. Lassan, de biztosan Egy Valtonmancheben (Olaszország északi része) 190'7-ben feladott levelezőlap idén február közepén érke­zett meg az onnan 51 kilo­méterre fekvő Étroublesba. A levelezőlap átlag 870 mé­tert tett meg egy év alatt. Az olasz posta keresi a címzettet, Baldassere Gallo­nét, akt akkoriban az Ét- roubles-i plébánosnál lakott. Amennyiben a címzettet nem sikerül felkutatni, vagy már nem él, a levelezőlap múzeumba kerül. Hippik Laoszban Laoszban májú« 11-én ha­gyományosan megülik az eső és más időjárási jelen­ségek ősi isteneinek ünne­pét Ez az ünnep egybeesik a rizs vetésének megkezdé­sével. Ilyenkor falun és vá­roson egyaránt népünnepé­lyeket, a fővárosban pedig karnevált rendeznék. A ta­valyi ünnepen új, furcsa maszkok jelentek meg; fel- tűnéstkeltő ruhákba öltözött „európai fiúk" hosszú, oly­kor derékig érő hajjal. ‘ Vlentianéban megjelent a hippik csoportja; Az ígéret földjét keresve egészen Lao- szig eljutottak. Am a laoszi­ak • ajtót mutattak „az ősi tisztasághoz való visszatérés hirdetőinek. A hippik meg­jelenése után néhány nap­pal a hatóságok azt taná­csolták a „hosszúhajúaknak", hogy hagyják el az országot Röviddel azelőtt a hip­pik szűrét Kambodzsából, Thaiföldről, Nepálból 1* ki­tették. A hippik nem tudják, mitévők legyenek. Vajon hol találhatnák meg az „ősi pa­radicsomot”? BARKA A. nyugatnémetek nem szeretik a könyveket „Miért nem könyvet aján­dékozol neki?” „Ugyan mi­nek, hiszen már van egy könyve!” Nyugat-Németországban ez az anekdota a dolgok tény­leges állását tükrözi. Egy közvéleménykntatáson ala­puló sajtóközlemény szerint a nyugatnémet lakosság 9 százalékának egy darab könyve sincs, 6 százaléka pedig 1—10 kötetes „könyv­tár" büszke tulajdonosa. Már a játékkereskedők is Az amsterdami játékke­reskedők különös sztrájkot szerveztek, mert kisajátítot­ták üzleteiket, hogy helyü­kön új házakat építsenek. A játékokat és babákat a város főútvonalain a falak­ra aggatták tüntetésképpen. Akaratuk ellenére érdekes kiállítást rendeztek ilymó- öon — a legeredetibb játé­kokat tették közszemlére. Voltak köztük 1870-ből szár­mazók is. Jaj, ha az isten akarja! Egy kanadai pap értesítést kapott a bíróságtól, hogy gyorshajtásért pénzbüntetést kell fizetnie. A tisztelendő úr azt sem tudta, hova le­gyen a csodálkozástól, mert úgy emlékezett, hogy aznap egyetlen élőlénnyel sem ta­lálkozott a* országúton. A tárgyaláson kiderült, hogy a közlekedési rendőrök heli­kopterrel követték, s figyel­ték, milyen sebességgel ha­lad. — Az égből Jövő szózatra mindig figyelek — mondta a tisztelendő atya, és szó nélkül fizetett. Olcsóbb Egy kis angliai városka bölcs városatyái villanykap­csolót szereltettek az utcai villanykarókra. Megunták ugyanis, hogy a fiatal sze­relmesek minden éjjel össze­törik a villanyégőket, hogy nyugodtan édeleghessenek a sötétben. Mi történt Purwodadiban? Purwodadi Indonéziában van, Közép-Jáván. Üjabb tö­meggyilkosságok színhelye volt ez a kis közép-jávai vá­roska. Az eset azért felettébb érdekes, mert ügy lett belőle, s hozzá magában az indonéz belpolitikában. Valóságos A djakartai lapok úgy tet­tek, mintha fogalmuk sem lett volna arról, hogy Indo­néziában ilyesmi megtörtén­het. Mindenesetre — a Dja­karta Times-szal az élükön — elítélték az embertelensé­get „amennyiben Igaznak bi­zonyul a Princen-jelentés”. A Djakarta Times vezércikké­ben amiatt aggódott, hogy a bűntett „külföldön eltorzítja a véleményt a Suharto kor­mányról”. És a lap óva in­tette a kormányt az elhamar­kodott cáfolatoktóL Mi ez? Valami új áramlat az indonéz politikában? Ne­tán elérkezettnek látták az sajtóháború bontakozott ki Purwodadi ügyében, ami alig­hanem meglepő hír, lévén a megjelenő indonéz sajtó ko­rántsem ellensége a kommu­nisták halomra gyilkolásá­nak. időt a terror különösen bru­tális megnyilvánulásainak abbahagyására? Kétségtelen, hogy a hivatalos Djakarta aggódott a Purwodadi-ügy mi­att Suharto európai útját meg­előzően. Meglepő azonban, hogy bizonyos közismerten szélsőjobboldali lapok Is be­szálltak a sajtókampányba. Erre csak egy magyarázat adódik: az, hogy ezt a tö­meggyilkosságot ezúttal maga a hadsereg a közép-jávai Di- ponegoro hadosztály, egységei hajtották végre. Korábbi le­írásokból ismeretes, hogy az előző tömeggyilkosságokat az indonéz hadsereg és a szélső­séges reakciós csoportok kü­lönös együttműködése „bo­nyolította le”: a hadsereg csupán elfogta a baloldalia­kat a kommunistasággal gya­núsítottakat, s a fegyvertelen foglyokat kiszolgáltatta a fel- fegyverzett banditáknak. A szélsőjobboldal és a vi­szonylag mérsékeltnek számí­tó polgári pártok régóta ki­fogásolják a hadsereg egyre ellenőrizhetetlenebb uralmát, a „zöldsapkások" és az egyes környékeken kényúrként viselkedő tábor­nokok hatalmát. Az a külö­nös helyzet állt tehát elő, hogy maga a jobboldal is ál­szent ' módon belekapaszko­dott a hadsereg áltál végre­hajtott brutalitásba és köve­telte az általa ellenőrzött parlament vizsgálatát a had­sereg ellen. Motiválta az ese­tet az a tény, hogy sor ke­rült másfél tucat katolikus pap letartóztatására, közülük a kínzások következtében egy vagy több meghalt (a számok némileg bizonytalanok, Prin- cen is csak információkra tudott hivatkozni, persze na­gyon meggyőzőekre). Az in­donéz keresztény szervezetek megriadtak attól, amitől már évek óta félnek: a szélsőséges muzulmánok nemcsak a kommunisták ellen, hanem ellenük is fordulnak. A meg­indult hivatalos cáfolat ára­datban a hadsereg azzal vé­dekezett, hogy a kommunis­ták „behatoltak” a vallási szervezetekbe, és „muzulmá­noknak, katolikusoknak és protestánsoknak mondták magukat”. Különböző vezető táborno­kok még tovább mentek a cáfolatokban, egyszerűen légből kapottnak minősítet­ték az egész ügyet. — rj — A sajtópolémiára, meg az indonéziai állapotok­ra jellemző, hogy az egyik tábornok azzal védekezett a lapok vádjai ellen, hogy „ilyesmi csak 1967. előtt for­dult elő...” Vagyis hasonló méretű tömeggyilkosság egyetlen vidéken. Lám, adód­nak helyzetek, melyekben ily leleplező a védekezés is. De mi is történt Purwodadiban? Egy kereszténypárti politi­kus, bizonyos Princen neve­zetű (csak a neve holland) március elsején a sajtóban közzétette közép-jávai utazá­sának és ott szerzett informá­cióinak eredményét. Az an­gol nyelvű Djakarta Times és a nemzeti párti Suluh Márhaen óriási tálalásban közölte a hírt: Több ezer em­bert gyilkoltak le Purwoda­diban. A gyilkosságokat no­vembertől kezdve hajtották végre a környéken, az áldo­zatokat szerte az erdőben te­mették el. A kivégzéseket borzalmas kínzások előzték meg s végül a megkínzott embereket vasrúddal nyak* szirten ütötték, hogy ne kell­jen golyóropogással zajt csapni! Persze — hangzott a jelentés — a környék lakos­sága így is a félelem légkö­rében él. Arról nem is szól­va, hogy a közép-jávai tér­ségben legalább ötvenezer politikai fogoly sínylődik em­bertelen börtönviszonyok kö­zepette. Az egyes cellákban 25—60 letartóztatott van ösz- szezsúfolva. Princen borzasz­tónak minősítette az állapo­tokat Mit mondanak külíöldön? ■Montiit lui iftraiTti t •“-•vsneiiiiiiniitiiifMineNmiiniiiwtitiitisiiihiHinstieiiineiiiiietimwiiWMSiiiiiSHitiSMtóiwtmetiiiwiiHeíwwittfei m«&#ttn»i!itiintnmntitt nttttnr»! irtán## nttmnn».'srtitottianvtitnttittiioaiiiittiitiiiufuattSHitttittiivttitiittsHininifiaitinvutHtuttiitiitiiiitittMfMiiwitKffntntttvtiSMP Közúton alig 60 kilométer Becstől, 3e vonaton legalább kétszerártnyi; akkora hurkot vet a pályái míg Eiseristadt- ba én ‘Apró állomás a M. Kir. Államvasutak stílusában, benne csinos kisvendéglő. A barátságos vendéglős így köszönt: — Gut’n Tag. Nanchbar? — Jónapot, szomszéd! A falon magyarnyelvű ét­lap vadászvacsorára invitál. Csak dísznek szolgál, a ven­déglős Pesten jártában kap­ta ajándékba egy szakmabe­litől. — Nem tudok magya­rul. Az anyám még tud. de a fiatalabb generáció már Elég keveset tudunk, hal­lunk és érdeklődünk erről a vidékről. A magyar turista, ha Ausztriába megy. csak átszalad rajta, mert célja Bécs, Grác, vagy távolabbi osztrák tájak. Pedig érdekes, sajátos arcú tartomány ez. nem — mondja. Negyvenöt évejs. Á keskeny, mintegy 160 ki­lométer hosszú területcsík északon 60 kilométer széle­sen; itt-ott görcsösen össze­szűkülve — van ahol mind­össze 4 kilométer széles — kígyózik a magyar határ mentén Jugoszláviától, Cseh­szlovákiáig. Nem egészen 4000 négyzetkilométerével, 270 ezer lakosával akkora, mint egy kisebb magyar megye, — ez Burgenland. Ausztria ki­lenc tartománya közül a legkisebb. Fővárosa, egyben a tartományi kormány szék­helye Eisenstadt, magyar ne­vén Kismarton. Burgenlandot három nem­zetiség lakja. Túlnyomórészt (80 százalékban) osztrákok; az 1961-es népszámlálás ada­tai szerint 25 ezer a hor- vát és 4100 a magyar anya­nyelvű lakos, a magyar la­kosság az elmúlt ötven év­ben rohamosan csökkent. Igaz, hogy csökkent — sajátos okokból, amiről később lesz szó — az egész tartomány lakossága is. 1921- ben még 287 ezer lakost számláltak, s közülük 18 ezer vallotta magát magyarnak. A további népszámlálási adatok szerint 1932-ben 13 ezer, 1951- ben pedig csupán 3500 volt a magyarok száma. (Azóta, mint az 1961-es idézett ada­tok mutatják, érdekes mó­don ismét növekedett azok száma, akik magyarnak vall­ják magukat.) A magyar la­kosság csökkenésében nyil­ván szerepet játszik az asszi­miláció. de az is. hogy sokan Bécsbe költöztek, ahol most körülbelül 4o ezer magvar él. Magyar lakosok nagyobb számban Oberwart (Felsőőr), Oberpullendorf (Felsőpulva). Siget. (Sziget), Fravenkirchen (Boldogasszonyfa) községek­ben laknak. Felsőőr közöttük a legnagyobb, úgv tartják nyilván, mint a burgenlandi magyar lakosság kulturális központját A burgenlandi Három nemzetiség népművelési közösség kere­tében magyar tánccsoport, énekkar, műkedvelő együttes működik itt Megható szere­tettel ápolják nyelvüket, né­pi kultúrájukat és különös ünnepet jelent számukra minden alkalom, amikor ma­gyarországi művészeti cso­portokat, sportegyütteseket láthatnak vendégüL A bécsi Magyar Kultúr- egyesület rendszeresen szer­vez előadásokat Bécsben ma­gyarországi színházak, mű­vészegyüttesek felléptével. Határmenti Magyar könyvtárak is van­nak. A felsőőri a legnagyobb, 800 kötetes, de van könyvtár Felsőpulyán és Boldogasz- szonyfán is. A könyvtárak ellátását segítik a bécsi ma­gyarok, kevés azonban az értékes, mai olvasnivaló. (Jó­részt régi kiadású könyvek, az újabb magyar irodalom csak nyomokban lelhető.) Négy elemi iskolában folyik magyar nyelvoktatás. Felső­őrön csaknem 100. Szigeten 30, Felsőpulyán és Lövőn 40—40 magyar tanulót tarta­nak nyilván. Állítólag most foglalkoznak azzal a gondo­lattal, hogy ezen a vidéken a mi régi polgári iskoláinknak Ilyenkor külön autóbuszok­kal utaznak Bécsbe a Felsőőr környéki magyarok. Ma is szeretettel, áz élmény forró­ságával mesélnek a Nem él­hetek muzsikaszó nélkül, a Fekete gyémántok, a Három szegény szabólegény című da­rabokról, amelyeket a Győri Kisfaludy Színház, illetve az Állami Déryné Színház elő­adásában láttak. Két-három autóbusszal mintegy 150 em­ber utazott el ezkre az elő­adásokra alkalmanként találkozók megfelelő iskolatípusban is bevezetik a magyar nyelv- oktatást. Az elemi iskolák magyar olvasókönyve sajnálatosan konzervatív és elavult; helyi szerzők, főleg tanítók és pa­pok írásai mellett Petőfi, Gyulai. Pósa, Benedek Elek, Móra, Tompa és Gárdonyi írásait tartalmazza. Nemhogy a mai magyar irodalom, de Ady Endre és József Attila is teljesen hiányzik a könyv­ből. Újságjuk, könyvkiadá­suk nincs., Talán a Magyarok Világ- szövetsége tudna segíteni azon, hogy a burgenlandi magyarok rendelkezésére álló könyvtári állomány felfris­süljön, több magyar nyelvű folyóirat forgatására nyíljon lehetőség, általában élén- kebb legyen a kapcsolatuk a mai magyar nyelvvel, a mai magyar élettel. Szeretettel várják a ma­gyarországi kultú rcsoportok, sportegyesületek szereplését Az elmúlt években jelentős előrehaladás is történt ezen a téren. Vas, Győr-Sopron és Zala megyei művészeti együt­tesek, labdarúgó csapatok és más sportegyüttesek több­ször ellátogattak Burgenland- ba. Államközi kapcsolataink­nak javulása, Klaus osztrák kancellár magyarországi lá­togatása jó hatással volt ezek­re az úgynevezett határmenti találkozókra is. Annál sajná­latosabb, hogy 1968 augusz­tusában az osztrák kormány­körök a csehszlovákiai ese­mények kapcsán csaknem tel­jesen befagyasztották az ál­lamaink -közti politikai, kul­turális és sportkapcsolatokat, s vele ezeket a virágzásnak indult határmenti találkozó­kat is. Mindenesetre az oszt­rák részről az utóbbi hóna­pokban hallható józanabb hangok azt a reményt keltik, hogy ez a befagyasztás át­meneti és rövid leiáretú less. Hart Sáiidet ÍFolytotW 1 < lllllllllllllllllllllllllllilllllli -----------------------------------------------­1955 é v 1960 év 1965 év A % főre 89 14,3 JUlts Franciaország 4,3 8,6 24 rr Svájc 9,0 19 eső Olaszország 4,4 6,4 15 , NSZK 5,0 9,0 15,50 gyógyszer- Anglia 6,1 7,7 14,50 Japán 2,8 5,2 10,1 (1963) fogyasztás Hollandia 2,3 4,9 5,7 Szovjetunió 2,38 rubel 6,03 rubel (Dollárban) (1958) (1964) NDK 10,8 Magyarország 6,0 9,6* tlMISIOIIIIÍIIIIIIHIIIIIIinillDlllllllllllllltlIÍIIIIIIIII • m .»«„to, douárMoi,»™. „ámítva ■ nill'lll»«»! lUK'il'«. ■ « •» ----------------------------------------------- -- ----------- -----------­Bu rgenlandi utijegyzetek 1T| Jónapot, szomszéd!

Next

/
Oldalképek
Tartalom