Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-27 / 71. szám

1969. március 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A Szarvak lány csapata A Táborosi Gizi féle kis­bolt a faluszélen van. Onnan indul el a csapat reggelente. Hét lány és öt asszony. A lányok mind húszon aluliak, az öt asszony a lányok szü­lei. Tíz esztendeje még ezek a lányok 7—8 éves kisiskolá­sok lehettek. Tíz éve lett szövetkezeti falu Jászalsó- szentgyörgy. A lányok már ebbe az újba cseperedtek bele. Reggel megveszik a kis­boltban a kiflit, felvágottat, csokit, húskonzervet. Men­nek ki a Boldogszékbe, a kertészetbe. Legelöl Szarvák Teréz, a csapatvezető, utána még 14 kerékpár a sorban. Kinn az üvegház előtt Szarvák néni elkezdi me­sélni: Két világ Paprikát, paradicsomot, Uborkát, sárgarépát, paszter­nákot szednek, mikor mi érik be. Érik pedig és terem is szépen. Maguk palántál- ják, gondozzák, kapálják a lányo'- mint a Vízi Káin- ' ü kukoricáját. Vízi vak-világtalan ember. k fogták fel a kukon a szocialista brigád. Ügy kapálták, egy szál fű sem maradt benne. Ha elmaradt, visszamentek érte a sorban, kivágták. Idő­sebbek nézegették a tengeri földet. — De szép munka, ki csi­nálta? — A Szarvák kislány csa­pata. Kapáin! pedig nem is sze­retnek. Egyedül nem. A ház­táji kukoricaföldek kapálásá­ra is összeszervezkedtek. Egyszer az egyikükét, mász- szor a másikukét, de mindig együtt kapál a csapat. Mi­kor ez kitudódott az idősebb «zentgyörgyiek nagyon el­gondolkodtak. — Hát látjátok-e mit ér­tünk meg? Hogy féltünk a közöstől, hogy azt nem lehet A Pest­megyei Közúti Építő Vállalat EELlítELRE KERES „ külföldi út és mélyépí­tési munkára ÁCS, KŐMŰVES, 1 VASBETONSZERELŐ, NEHÉZGÉP- KÖNNYÜGEPSZERELO, továbbá ÚTÉPÍTŐ KUBIKOS brigádokat. Minden héten szabad szombat 44 órás munka­idővel. Bérezés telj sei t- mény szerint. Külföldi munkán az érvényben lévő rendelkezések sze­rint bérezünk és kikül­detést fizetünk. Munka felvétele és a fizetés megbeszélése céljából — személyes jelentkezést kérünk a vállalat mun­kaügyi osztályán. Buda­pest, V.. Veres Pálné u. 17, szám.--------------------------------------------------------------------------------------­— Bizony régen, mikor még a magunkéban dolgoz­tunk, a szüléink hajnalban felraktak a kocsira bennün­ket. Olyan álmosak voltunk, végigaludtuk az utat a nagy határban. Ti meg már... Akkor veszi észre, már csak az asszonyok hallgat­ják. Szalad mindjárt az üveg­ház mögé. — Nem dobjátok el azon­nal! Hogy áll a szájatok­ban te... A lányok nevetnek. Reggel a kisboltban összeadtak 30— 40 fillérjével egy doboz Fecskére valót is. De szót fogadnak. Tériké veszi a nagykosarat — Mire én ezt megszedem, mindenkié tele legyen. van jelen majd megszokni. Itt van e. A gyerekeink már a háztájit se csinálnák magukban. Egyszerre két világ van je­len a Szarvák lány csapatá­ban. Az öregeké meg a fia­Csipkeruha, Fekete csipkeruhában volt Tériké a kongresszuson. Mondta is az édesanyja: — Ó a mi lánykorunkban a szép ruhát csak a temp­lomba vehettük föl. De a mi lányaink már templomba se járnak. Tavaly férjhezment a Nagyhatárban Szűcs Klárika. Társadalmi esküvő volt a kultúrházban. Első a Petőfi Tsz-ben, Ott voltak mind a lányok a Szarvák csapatból. Még hétfőn is beszélték. Vi­tatkoztak. De azért úgy: szép volt és ha majd ők ferjhez- mennek... Ä kertben mindent megbe­szélnek a lányok. A divatot, a könyveket, a filmeket, a beat zenét. Hallgatják is. Három lánynak van táskará­diója, a negyedik az udvar­lójáét szokta kihozni a föld­re. Mikor feltűnik a brigád­vezető, elzárják. Morog érte. —- Lányok, ez nem bálte­rem, ez munkahely. Ebédszünetben csak felcsa­varják. Nyáron úgy indulnak el otthonról, viszik a fürdő­ruhát is magukkal. Ott a Zagyva, délben kilubickolják magukat. Az öt asszony meg ott ül a folyó partján nézik, nézik a lányaikat. És hall­taloké. A fiataloké a friss, a győző. A Petőfi Tsz vezetősé­ge már ehhez igazodik. A legközelebbi közgyűlésen be­terjesztik: akinek nyűg már a háztáji föld, lemondhat ró­la, a szövetkezet pénzben megváltja. Ez már a fiatal­ság életfelfogása. Sok fiatal jól dolgozik a Petőfi Tsz-ben. A legjobban a Szarvák Tériké csapata. Már járási elsők is lettek kertészetben a Jászságban. Pedig ott nagy a kertészeti kultúra. Akkor ezer forintot kaptak a járástól. Most meg Tériké fenn volt Budapesten a termelőszövetkezeti szocia­lista brigádok első országos tanácskozásán. Személygépkocsi vitte fél a kisláng, az is hozta haza. Kitüntetést is kapott, a Mezőgazdaság Kiváló Dolgo­zója lett. Az ünnepséget a budapesti Béke szálló kupo­latermében tartották. Tériké asztalára kis papírlapot csúsztatott valaki: „Kislány, magát úgy filmezik, mintegy színésznőt”. táskarádió gatják mit beszélnek. Azt, hogy ki hogy vizsgázott fél­évkor. Négyen járnak gim­náziumba, esti tagozaton. Va­sárnaponként kézilabdáznak. A ktsz csapatát megverték. Jól dolgoznak, jól keresnek Tavaly a Tériké napi ke­resete 102 forintra jött ki. Nyolcvan forinton alul senki nem keresett közülük. Dol­gos kezű fiatalok. Tériké el is sírja magát, ha nem úgy megy a munka, ahogy sze­retné. De ilyen alig van. A szocialista brigádnapló nyitó oldalán a jelszó: „Tervez­zünk és cselekedjünk együtt!” Fekete Tibor, a Petőfi Tsz elnöke nem sokat gondolko­dik, miért éppen Szarvák Terikét jelölték az országos tanácskozásra. — Nyolc szocialista brigá­dunk van. A munka alapján akárkit küldhettünk volna De ez a Szarvák lány csa­pata, valahogy egészen más. Ezek már olyan igazán mai fiatalok. Munkában is, életmódban is, gondolkodásban is. Borzák Lajos Uj rend születik A tanácsköztársasági emlékkiállításról Az elmúlt években több jólsikerült, országosan is el­ismert kiállítás rendezőjé­nek és gazdájának vallhat­ta magát a szolnoki Dam­janich János Múzeum tu­dományos kollektívája. A Tanácsköztársaság ju­bileumára rendezett repre­zentatív kiállításuk az ed­digieknél is sokkal jobban sikerült. S máris vétózom a „sike­rült” szót, hiszen ebben ben­ne van az esetlegesség is, a kiállításnak meg éppen az a főerénye, hogy tudo­mányosan tervezett. Óriási a kiállítás képi, tárgyi és köz­vetve utaló anyaga, de csak egy hányada van kiállítva a rendelKezésre álló korabeli dokumentumoknak. A lé­nyeges hányada. A másik nagy erénye a kiállításnak, hogy — a rendezők alapos pszichológiai ismereteiről is tanúskodik — nem áttekint­hetetlen ismeret-dzsungel a tárlat, nem végigjárhatatlan labirintus, hanem az egyes történelmi momentumok, események esszenciáját adja. A rendezők nem futottak be a mindenkori rossz kiállítók zsákutcájába, akik mindent a néző elé halmoznak, gon- dolatzuhatag alá veszik a látogatókat, és éppen ezért könnyen elvész a cél, hogy a lényegeset adja a tárlat. A tanácsköztársasági kiál­lítást a forradalom előtti időszak bemutatása vezeti be. Az első világháború ese­ményeit, szenvedéseit, a kort illusztrálja a rendező­ség, folytonosságot biztosit, megmutatja az előzmények és a következmények ok­okozati összefüggéseit. Az őszirózsás forradalom eseményeit végigvezető tör­ténelmi tabló után bontako­zik ki a főtema: a proletár­diktatúra. Az ábrázolás nagyvonalú, az országo«. ese­ményekkel együtt mutatja be a Jász-Kunság népének küzdelmet. A történelmi helyzetből eredően a tisza- táji eseménysor országos vo­natkozású, hiszen Szolnok r munkáshatalom számár." kulcsfontosságú város volt Háromszor került a Tisz vonal az élet-halál kérdő “lőterébe: május első nap ’aiban. július végén augnsz tus elsején. Mindez.ekrv“’ maradandó emléket állít a kiállítás. Jól támaszkodik a bemu­Nyolcvan, ötven és tizenöt... Komáromi József, köszö­rűs egyike azoknak a forgá­csoló üzemben, akik a leg­több nyereségrészesedést kapták. 3400 forintot vitt ha­za. Havi átlagkeresete ta­valy — a túlórákért járó bért is beszámítva — 2800 forint volt. Egyenlően mindenkinek ax ax igazságos Elégedett a nyereségrésze­sedéssel? — kérdeztem. De nem gondoltam, hogy ilyen nyers indulatot váltok ki belőle. — Ez a legnagyobb igaz­ságtalanság — csattant fel. — Egész éven át a lelkem kitettem, most úgy érzem, az én munkámat mások fölöz­ték le. — Kik? — A főnökök. — Maga szerint hogyan kellett volna elosztani a pénzt? — Természetesen egyenlő arányban. Arra gondoltam, majd csak akad valaki, aki nem ennyire szélsőségesen, hanem legalább tárgyilagosabban méri fel a helyzetet. Ebben a reményben mentem be a kis-Diesel üzembe. Négy szo­cialista brigádvezetővel be­szélgettem. Brunner Imre egyike a legrégibb és leginkább köz- tiszteletnek örvendő munká­soknak a Szolnoki Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalatnál. — A tavalyinál nem volt kevesebb a nyereségrészese­désünk. Nem vitatom, a ve­zetőknek több jár, mint ne­künk. Mondjuk, legalább há­romszor, négyszer annyi. De engedje meg a világ, miért érdemelnek a munkásénál tízszer többet! Dávid István: — Nem kellett volna így kategorizálni. A régi elosz­tási rendszer jobb, tisztessé­gesebb volt. Oláh József: — Végtére nekünk csak a tavalyi pénzünk lett meg. Az új mechanizmus azt adta ne­künk, amit a régi. Ezért mondom, hogy az új a veze­tőknek hozott jót, nekik hoz­ta a legtöbbet. Jómagam a kategóriák közötti arányokat nem helyeslem. A köxépvexetök elégedettek Kelemen Gyula üzemve­zető. Munkaköre szerint a II. kategóriába tartozik. — Elégedett vagyok, ügy érzem sokkal jobban megbe­csülték a munkámat, mint azelőtt. Korábban 3900 forint volt a legmagasabb összeg, amit nyereségrészesedésként felvettem. A mostani 11 600 forint volt. Vidra Sándor művezető: — A jó szerelők október- március között megkeresték a ham négyezret is. Persze túlórázással. Én is benn vol­tam velük, de azért egy fil­lér sem járt. Hatezer forint a nyereségrészesedésem. Ez­zel együtt állítom, hogy az étri összes jövedelmem nem volt több, mint « jó mun­kásoké. Bartha Béla termelési osz­tályvezető, így az első ka­tegóriába sorolták; — A nyereségrészesedés felosztásának mostani rend­szere elégedetlenséget szít a munkások között. Ök sosem fogják elismerni, hogy mi ennyivel többet érdemiünk. Kenyeres Sándor, — az MSZMP üzemi esúcsvezető- ségének titkára ezeket mondta: — Én még azóta, amióta a nyereségrészesedést kifizet­ték nem jártam az üzemben. A közhangulatot nem isme­rem. Most dől el sikerült-e megértetni annak idején az emberekkel a nyereségrésze­sedés felosztásának új rend­szerét, vagy sem. Füzesi Béla, a vállalati szakszervezeti bizottság tit­kára: — Az én véleményem, hogy a Icategóriák közötti 80:50:15 arány túlzott, ezért alacsony a munkások részesedése. Megdöbbentő tájékoxatlanság Az újságírót leginkább az emberek nagyfokú tájékozat­lansága döbbentette meg. Az igaz, hogy idejében kifüg­gesztették, névszerint ki — mennyi nyereségrészese­dést kapott. Ez kevésnek bi­zonyult. Hogyan fest a hely­zet a valóságban? A mezőgazdasági gépjaví­tó vállalat felosztható része­sedési alapja 2.5 millió forint volt. Ennek az összegnek 11.6 százalékát fizették ki az I-es, 27.6 százalékát a II- es és 60.8 százalékát a III- as kategóflában. Vagyis: a részesedési alap minden 100 forintjából 60 forint 80 fillér esett a III-as kategó­riára. Mindenekelőtt nem Igaz te­hát, hogy a vezetők fölözték le a nyereséget. Az újságíró nem állhat el attól, hogy hangot adjon abbeli véleményének: a nye­reségrészesedés kifizetése előtt a pártszervezet sem, a szakszervezet sem folytatott megfelelő politikai munkát. Elmulasztották a dolgozók széleskörű tájékoztatását, a kormány gazdaságpolitikái á- nek megmagyarázását Az egyik munkás kifogá­solta, miért kapott az igaz­gató olyan sokat? Ki ma­gyarázta meg neki? — Ki mondta el például, hogy en­nek a vállalatnak 200 millió forintos álló és forgóeszköz vagyonáért az igazgató fe­lelős. Hol van ettől mond­juk egy szerelő anyagi fele­lőssége? Ki érvelt most és újra azzal, hogy esetleges veszteséges gazdálkodás ese­tén egy esztendőn át az igaz­gató a fizetésének csak 75 százalékát kapja? A munká­sok bére viszont ebben az esetben is érintetlen marad. Napi feladat marad Alighanem úgy voltak az illetékes gazdasági és politi­kai vezetők, mindezeket már 1967-ben, a mechanizmus tanfolyamokon elmondtuk. Pedig a Központi Bizottság már akkoriban felhívta a kommunisták figyelmét: az új gazdasági mechanizmus propagandája nem kampány, hanem még hosszú-hosszú időn át napi feladatunk marad. Nem állítható, hogy a 80: 50:15-öt védeni most túlsá­gosan népszerű feladat. De csak mindaddig nem az, — amíg az emberek nem értik helyesen az anyagi ösztön­zésnek ezt a rendszerét! Igaz, ezeknek az arányoknak sen­ki sem szavazott öröklétet. De most próbáltuk ki először, és nem is hibátlanul. Elsőbb tehát tökéletesen kell alkalmazni ezt az ösz­tönzőt: többek között azért is, hogy működésének való­ságos társadalmi kihatásait mérhessük fel. Másképp és előbb felelős­séggel nem lehet dönteni to­vábbi sorsáról. Fábián Péter Kép a kiállításról: A proletárdiktatúrát bejelentő karcagi nagygyűlésen Buzelka Antal direktóriumi tag beszél atott anyag a legújabb ku­kásokra. Számot ad a ászságban kibontakozóban olt termelőszövetkezeti moz- alomról. A Velemi Endre iltal terveztetett termelő- zöveíkezeti épületek bemu- atásával is dokumentálják a csírájában lévő mozgalom tényét. Annyira lényeglátó és di­daktikus a tárlat, hogy meg- lekintéset szinte tantermi előírássá kellene tenni: jó lenne, ha a megye minden — a legújabbkori történelmei tanuló — diákja megnéz- uetpé. Bizonyos, hogy városaink­ban, községeinkben, minden­hol szép helytörténeti kiállí­tásokat rendeztek az ötven évvel ezelőtti eseményekről, de nem valószínű, hogy “yen széles és ennyire ha­tásos történelmi tablót — a lehetőségek hiányában — tudtak volna valahol is al­kotni. — ti —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom