Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-26 / 70. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. március 26. Lemondott a pakisztáni elnök Rendkívüli állapot az országban Áttekinthetetlen a pakisztáni helyzet Ajub Khán távozása végleges, vagy esak taktika? Tegnap esti helyzetkép A legutóbbi órákban drámai gyorsasággal követik egy­mást az események Ázsia egyik legnépesebb országában, Pa­kisztánban. A korábban Indiához tartozott és attól nem etni­kai, hanem vallási alapon leválasztott állam belső helyzete már hetek óta a világsajtó állandó témája volt, arra a leg­borúlátóbb megfigyelők sem számítottak, hogy az állapotok ilyen robbanásszerű gyorsasággal fejlődnek a polgárháború felé. Márpedig a kedd reggeli jelentések pontosan ilyen hely- zét kialakulásáról • számoltak be. A tragikus fejlemények színhelye elsősorban Kelet-Pa- kisztán volt, ebben az országrészben az utóbbi napokban 170 ember halt meg az állandósuló zavargások nyomán. A kom­mentárok figyelmét nem kerülte el az a tény, hogy az áldo­zatok többsége Ajub Khan elnök híveként volt ismeretes. A halálnem csaknem minden esetben a lincselés valamilyen for­mája volt. Az Ajub Khan elnök nehéz helyzetét kihasználó helyi politikusok, akik az országrész teljes autonómiáját kö­vetelik, olyan hangulatot teremtettek, amelyben minden le­hetségesnek tűnt — és a keddi nap folyamán csaknem minden be is következett. Dacca, Kelet-Pakisztán székhelye különös, kétoldali áram­lás célpontja volt: egyrészt csapaterősítések vonultak be a városba, másrészt felbőszített és kiéhezett falusiak hömpö­lyögtek Dacca felé, útjukban rombolva, gyújtogatva, gyilkol­va. Ekkor már csaknem minden hírügynökség egybehangzóan azt jelentette, hogy az ország a polgárháború küszöbén álL Vagyonokat kértek egy-egy repülőjegyért, az Egyesült Álla­mok nagykövete a kelet-pakisztáni amerikai kolónia evakuá­lására kért engedélyt. Pakisztán és a világ azt várta, hogyan reagál ezekre a drá­mai fejleményekre Ajub Khan, az ország elnöke. Hamarosan ez is kiderült: a távirati irodák gyorshírben jelentették, hogy Ajub Khan benyújtotta lemondását és átadta a hatalmat a hadseregnek. A főparancsnok, Jahja Khan tábornok, azonnal elrendelte a rendkívüli állapotot. Az alkotmányt felfüggesz­tették, közölték, hogy a miniszterek nem jelennek meg hi­vatalukban. A helyzet egyelőre — ahogy ilyenkor lenni szokott — át­tekinthetetlen. Egyelőre csak annyi bizonyos, hogy Ázsia egyik ismert államfője, az 1958 októberében katonai állam­csínnyel hatalomra jutott Ajub Khan, az ellenzék koncent­rált nyomása következtében előállt állapotok miatt kénytelen volt megválni magas hivatalától. Ebben a pillanatban azon­ban még azt sem lehet megmondani, vajon Ajub Khan távo­zása végleges lépés-e, vagy elkerülhetetlennek bizonyult, de esetleg ideiglenesnek szánt taktikai húzás. (KS) Á kínaiak provokációja a békét fenyegeti Had­műveletek INDENFELÖL CARACAS A venezuelai kormány tárgyalásokat folytat a sza­badságharcosok különböző csoportjaival a harci tevé­kenység beszüntetéséről — közölték hétfőn este meg­bízható forrásból. Caldeca államelnök kijelentette, hogy a fegyvereiket letevő szabadságharcosok számára szavatolja politikai jogaik gyakorlását. WASHINGTON A NASA, az amerikai űr­hajózási hivatal hétfőn kö­zölte, hogy május 18-án bo­csátják fel a floridai Ken- nedy-fokról az Apollo 10 amerikai űrhajót, amely nem száll le a holdra, ha­nem holdkörüli pályán ha­lad majd. LONDON Anthony Lee-t, az angol kormány anguilai főbiztosát hétfőn tüntetők egy csoport­ja ismételten megakadályoz­ta abban, hogy hivatali he­lyiségébe menjen. London­ból származó értesülések szerint az angol politikus hétfőn este kijelentette, hogy a szigeten „még min­dig nem állították helyre a törvényt és a rendet”. Arjun Aroda indiai parla­menti képviselő a sajtóhoz intézett nyílt levelében kije­lentette, hogy a Mao-klikk provokációi a szovjet—kínai határon komolyan veszélyez­teti az egyetemes békét. A világ békeszerető emberei — hangoztatja az indiai képvi­selő — a leghatározottabban elítélik a kínai vezetőség kalandorkodó politikáját A Paraguayi Kommunista Párt nyilatkozatban ítélte el a Mao-csoport által szerve­Charles Yost, az Egyesült Államok ENSZ-nagykövete hétfőn tárgyalásokat folyta­tott az Szovjetunió, Nagy- Britannia, Franciaország, Egyiptom és Jordánia állan­dó ENSZ képviselőivel. Az amerikai ENSZ küldöttség szóvivője szerint ezeken a megbeszéléseken folytatták a négy nagyhatalom ENSZ- nagyköveti szinten megtar­tandó értekezletének előké­szítését. Yost később U Thant ENSZ-főtitkárt is tá­zett provokációkat a szovjet —kínai határon. párt nyi­latkozatában leszögezte: a Mao Ce-tung vezette sovi­niszta, kalandvágyó klikk, amely elvetette a marxiz­mus—leninizmus elveit és normáit és nyíltan a kínai, a szovjet és más szocialista népek, a világ munkásosz­tálya és népei létérdekeire tör, arcátlan és szégyentel­jes provokációt követett el a határos szovjet területen. jékoztatta ezekről az eszmei- cserékről. Mint a Reuter megállapít­ja, amerikai források utal­nak arra, hogy továbbra isj nagy a különbség egyfelől az amerikai és brit, másfe­lől a francia és a szovjet álláspont között, de ameri­kai részről már nem ellen­zik a konferencia megtartá­sát, mondván, hogy ha a négy nagy ilyen tanácskozá­sa nem is jár sikerrel, jó hatással lehet Gunnar Jar­ring küldetésére. Dél­Vietnambcm Az amerikai fegyveres erők tehermentesítő úgyne­vezett stratégiai ellenoffen- zívája ellenére, a DNFF har­coló alakulatai változatlanul képesek fenntartani nyomá­sukat Dél-Vietnam északi és déli körzeteiben. A koratavaszi egybehan­golt támadássorozat 32. nap­ján ismét húsz ellenséges katonai létesítményt, többek között rádió adó központo­kat, törzskari főhadiszállá­sokat, támaszpontokat és megrősített tüzérségi üteg­állásokat bombáztak raké­tákkal és gránátokkal. Eban Londonban Michael Stewart, a brit kormány külügyminisztere kedden délelőtt 50 perces megbeszélést folytatott a Londonban tartózkodó Eban izraeli külügyminiszterrel a közel-keleti helyzetről. Ajub Khán pakisztáni el­nök tegnap benyújtotta le­mondását és átadta a hatal­mat a hadseregnek, azaz pontosabban Jahja Khán tá­bornoknak, a hadsereg fő- parancsnokának. A távozó elnök nem egé­szen tízperces rádióbeszédé­ben megindult hangon kö­zölte, hogy elhatározására az ország súlyos belső helyze­te adott okot. Kérte a lakos­ságot, hogy az ország érde­kében működjön együtt a hadsereggel. Ajub Khán 1958 októberé­ben katonai államcsínnyel került hatalomra és tíz évig gyakorlatilag nem kellett tö­rődnie az ellenzékkel. 1969. február 21-én azonban kény­telen volt meghajolni az uralmával szemben megnyil­vánuló és egyre fokozódó ellenzéki nyomás előtt és tekintettel az ország zűrza­varos belső helyzetére, beje­Az A1 Ahram keddi szá­mában az A1 Fatah Palesz­tinái gerilla-szervezet szóvi­vője hivatkozva közli, hogy több ezer főre becsült izrae­li egységek hagyták el a Si­nai félszigetet és az izraeli— jordániai tűzszüneti vonal felé tartanak. Izraeli csapat­összevonásokat észleltek a Golan-fensík térségében, a Szuezi-csatorna felé pedig harckocsikat és páncélautó­kat vezényelnek. A kairói lap szerint ezek a katonai készülődések azt jelenthetik, hogy Izrael újabb csapást akar mérni Hírügynökségi jelentések szerint Husszein jordániai király mérsékelt politikust választott kormányfőnek, amikor Abdel Moneim Rifai volt külügyminisztert nevez­te ki miniszterelnöknek. Megfigyelők szerint Rifai az Izraellel való politikai meg­oldás híve. A UPI hangsú­lentette, hogy nem indul a jövő évben sorrakerülő el­nökválasztáson és demokra­tikus reformokat is kilátás­ba helyezett. Március elején a Rawalpindiben tartott ke- rekasztal-értekezleten meg­egyezés született Ajub Khán és a jobboldali ellenzék kö­zött, ámde a nyugati hírügy­nökségek által „baloldali­nak” minősített ellenzéki ve­zetők az említett értekezle­tet bojkottálták. A zavargá­sok folytatódtak és a halá­los áldozatok száma több­százra emelkedett. Jahja Khán, a hadsereg főparancsnoka, rövid prok- lamációban közölte, a rend­kívüli állapot intézkedései- hek bevezetését. Mint mon­dotta: „Az országban olyan helyzet alakult ki, melyben nem biztosítható a polgári közigazgatás hatékony mű­ködése. Jordániára, az EAK-ra és Szíriára. Jaszer Afafat, az A1 Fatah gerilla-szervezet vezetője közölte a MEN A egyiptomi hírügynökség tu­dósítójával, hogy a közel­múltban a kubai vezérkari főnök — akit nem nevezett meg — részt vett a gerillák izraeli területen végrehaj­tott négynapos akciójában és- könnyebben meg is sebesült. A UPI a hírhez hozzáfűzi, hogy ez az első utalás arra, hogy Kuba támogatja a Pa­lesztinái arab kommandó­kat. lyozza, hogy Rifai 15 tagú kormányát politikai megfi­gyelők egyértelműen „kirá­lyi kabinetnek” nevezik, utalva arra, hogy korábban hivatalban levő Talhuni mi­niszterelnök számos kérdés­ben szemben állt az uralko­dóval. Tárgyalások a négyhatalmi tanácskozás előkészítésére Újabb Izraeli csapatösszevonások „Királyi kabinet" Jordániában MOLNÁR KÁROLY: A LÁTHATÓ LÉGIÓ 7. „Franciák, adjátok meg magatokat!" Pokoli a hőség. Tenyérnyi felhő sincs az égen. A nap úgy önti a meleget, hogy a szá­zados arra gondol, bármeny­nyire is kritikus a helyze­tük, mégsem maradhattak volna tovább a nyílt terepen. — Mennyire becsüli a maxikóiak erejét? — kérde­zi a századparancsnok az őr­mestertől. — Legalább ezer ember készül a támadásra — mond­ja Morzicki. — Szerencsére igazán harcolni csak lóháton tudnak. Jók viszont a fegy­vereik. Modem karabélyok. Csak itt-ott láttam lándzsát és kardot Gyors döntést akarnak. Most úgy látom, le­szálltak a lóról és gyalogo­san akarnak támadni. — Lovaikat jobban féltik, mint önmagukat — mondja Danjou. — Köszönöm a je­lentést, foglalja el ismét a megfigyelőállást, őrmester. Morziczki visszamászik a tetőre. A százados pedig vé­gigjárja a katonáit. Egyen­ként megkérdezi őket: — Harcolsz az utolsó le- helletig?-r- Harcolunk, százados ’úr. Danjou minden emberét megeskette, hogy mindhalá­lig kitart Sörtűz dörrent. Tompán ropogtak a mexikói fegyve­rek. A légiósok nem viszo­nozták a tüzet, mert az el­lenség még több, mint két­száz méterre volt tőlük és különben is takarékoskodni akartak a lőszerrel. Üjabb sortűz, azütán csend. Majd egyetlen jól irányzott lövés. Danjou ott áll a haci­enda udvarán. Tompa ütést érzett, de a katonái mind­ebből semmit sem vettek észre. Vilain alhadnagy vette elő­ször észre, hogy a parancs­nok elvesztette egyensúlyát és tántorog. Odaugrott a szá­zadoshoz, átkarolta, majd óvatosan lefektette a földre. A fejét egy kőre helyezte. Danjou már sok vért vesz­tett. Az alhadnagy akkor tudta meg, hogy a parancsnoka meghalt, amikor ki akarta kezéből venni a kardot. A százados görcsösen szorította a markolatot. Vilain felegye­nesedett és tisztelgett. Sem­mi félelmet nem érzett, pe­dig újra dörögni kezdtek a fegyverek, most már mind­két oldalról. N wen méter­re közelítették .»eg a mexi­kóiak a falakat, a légiósok biztosan céloztak és találtak. Vilain vette át a parancs­nokságot. Gyorsan intézke­dett. Először is újabb embe­reket vezényelt a kapukhoz, nem mintha bizonyos lett volna, hogy ez okvetlenül szükséges, inkább csak meg akarta mutatni határozott­ságát. Közeledett a dél. Az ár­nyékok csaknem teljesen el­tűntek. A légiósok szenved­tek a hőségtől. Elkeseredett a küzdelem. Délben az ellenfelek között nincs több távolság, mint húsz méter. A falak mögött a légiósok jól hallják, amint a mexikói tisztek rohamra vezénylik a katonáikat. Ekkor kürtszó harsan. Hirtelenében a csata résztve­vői nem tudják, hogy kép­zelődnek, vagy pedig való­ban egy közeledő alakulat ad hírt érkezéséről. — Mexikói gyalogság kö­zeledik északról — jelenti az őrmester a parancsnoknak. Vilain világosan látja a hely­zetet, minden elveszett. Elhallgatnak a fegyverek, csak a mexikóiak örömuj­jongása verődik vissza a fa­lakról. Az ostromló lovasok üdvözlik az érkező gyalogo­sokat. Rövid pihenőhöz jut­nak a légiósok. Az ellenség ugyanis átcsoportosítja erőit. Morzicki mindent jelent a tetőről. — Gyalogosok váltiák fel a lovasokat — mondja. — Egy tisztet látok közeledni. Fehér kendő a kezében. Üjabb parlamentert küld az ellenség. A tiszt lassú, ki­mért léptekkel közelít. Húsz méterre áll meg a franciák­tól. — Adjátok meg magato­kat! — kiáltja. — Megment­hetitek az életeteket... Halljátok, franciák? Milan ezredes üzenetét hozom nek­tek. Mirzicki intett a parla­menternek, azután leugrott a tetőről. Megállt a parancsnok előtt. — Választ vár a mexikói tiszt — jelenti az őrmester­nek, nem mintha a parancs­nok nem hallotta volna a felszólítást. — Nem tárgyalunk.Har­colunk — mondta Vilain anélkül, hogy gondolkodott volna a válaszon. Az őrmes­ter tisztelgett és visszamá­szott a tetőre — Harcolunk — kiáltotta Morziczki. — Feleslegesen haltok meg — szólt a mexikói tiszt. — Miénk lesz a győzelem ... Meglobogtatta a kendőt, mjnt aki nem is az ellenség­től, hanem jobarátoktól bú­csúzik. Kezét a sapkájához emelte, hátra fordult és meg­indult visszafelé. Üjra kezdődött minden. Még elkeseredettebb harc tombolt, mint előzőleg. A mexikóiakat megrészegítette a diadal közelsége, a légió­sok viszont már barátkoztak a halál gondolatával. Két órakor Vilain alhad­nagy a homlokába kap egy lövést, összeesik és meghal. A parancsnokságot Mandet alhadnagy veszi át. A véronccTZ<i mío nagyobb erővel folytatódik. Ritkultak a légiósok lövései. A mexi­kóiak kihasználták ezt és két helyen betörtek az épületbe. Lépésről lépésre haladtak előre. Tervszerű védekezésről már nem lehet szó. Mandet nem is ad parancsokat, ha­nem egyik halott katonától elveszi a fegyvert és lövi az ellenséget. Milan ezredes elégedetlen katonáival. Hosszúnak tartja a hacienda ostromát, mi­előbb végezni akart a védők­kel, hogy mielőbb a franciák karavánjának üldözésére in­dulhasson. Négy óra után elhatároz­zák, hogy felgyújtják az épü­leteket. Minden száraz. Ha­mar futnak végig a lángok az udvaron. Száll a keserű füst. Még kibírhatatlanabb a légiósok helyzete. Megadásra azonban nem gondolnak, ez a lehetőség eszükbe sem jut, harcolnak tovább. Sebesült­jeiket pedig már nem is tud­ják, hogy hol helyezzék biz­tonságba. Huszonhat katona áll szem­be a többezer mexikóival. A többi légiós meghalt, vagy harcképtelen. A dráma gyorsan halad a végkifejlet felé. Öt órakor Milan ezredes újabb szemrehányást tesz ka­tonáinak, hogy ilyen nagy túlerő sem bír a franciák néhány emberével. A mexi­kóiak az utolsó rohamra ké­szülődnek, azonban előtte még egyszer felszólítják a védőket: — Franciák, adjátok meg magatokat! A válasz ugyanaz, mint előzőleg: — Harcolunk. Feltűzik a védők a szu­ronyt, és várják az ellenség rohamát. Százával zúdulnak a mexikóiak a légiósakra. Öt óra után harminc perc­cel még tizenhat légiós él. Valamennyi tiszt és altiszt elesett, ezért a parancsnok­ságot Maine tizedes vette át. Azután maradnak, öten Min­den légiós kap Maine tizedes­től egy-egy töltényt. — Tűz és utána szu­ronyroham — így szólt a pa­rancs. Milan ezredes azonban ek­kor újra intézkedett, hogy tisztjei szólítsák fel meg­adásra a franciákat. Üjra fehér kendő lobogott a haci­enda előtt. — Megadjuk magunkat — válaszolt Maine —, ha meg­hagyjátok fegyvereinket és megengeditek, hogy ápoljuk sebesültjeinket A tízórás küzdelem vé­get ért. A századból öten ma­radtak életben. A mexikóiak vesztesége 225 halott és 114 sebesült. Milan ezredes a harc után megtekintette a hacienda, romjait. * — Ebben az egérfogóban verekedtek a franciák? — kérdezte tisztjeit. — Igen, ezredes úr. — Akkor pedig nem em­berekkel, hanem ördögökkel harcoltunk. Megsemmisítő vereséget szenvedtek a légiósok Ca- meronnál. Mint ahogy ku­darccal végződött III. Napó­leon nagyravágyó kísérlete,. hoay Mexikóban a franciába-, rát Habsburg Miksa főherce­get ültesse a trónra. A me­xikói néo legyőzte a francia intervenciósok hadseregét és elűzte az országból a Habs­burg főherceget. (Folytatjuk? _

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom