Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-26 / 70. szám
1969. március 26. SZOLNOK MEG VEI NÉPLAP .J Gyakran éri a televíziót az a vád, hogy elvon az olvasástól, és csak a könnyebb szórakozás felé csábít. Természetesen az irodalom oldaláról. A Lengyel József re^ gényéből készült, háromrészes tévéfilm alapos és újabb cáfolat az effajta vádaskodásra. Hiszen Lengyel művének, a Prenn Ferenc hányatott élete című regénynek új korában sem volt akkora keletje — 1958-ban jelent meg — mint éppen napjainkban: a megyei könyvtár valamennyi példánya kézben van, egyszerűen nem lehet hozzájutni. A megjelenéskor egy-két kritikus fejbólintása fogadta a regényt, néhány elismerő szó kíséretében. Most a tévé felkavarta körülötte a vizet. A jól időzített tévéfilm tehát az olvasás szállásesinálója lett. Én, Prenn Ferenc Aki a regény ismeretében kísérte végig Prenn Franci hányattatásait, az megállapíthatta, hogy a címváltoztatás lényeges szándékot jelez; történetesen, hogy a tévéfilm alkotói nem egyszerűen a regény hűséges íilmmásolatát kívánják adni, hanem a mű szelleméhez ugyan hű, de a televíziós műfaj kereteihez igazodó televíziós Prennt szeretnének életre hívni. Ezzel magyarázható, hogy olykor módosulnak a cselekmény egyes elemei, változik a részek sorrendje, vagy esetleg kimaradnak bizonyos részletek. Az átdolgozás velejárói ezek, a műfaj követelte tömörítés eredményei. Thurzó Gábor láthatóan arra törekedett forgatókönyvében, hogy a regény gazdag, színes változatos társadalmi rajzolatából azokat az elemeket ragadja ki, amelyek hatása nélkül elképzelhetetlen és hihetetlen lett volna az aszfaltbetyárból, a Garay téri vagányból öntudatos kommunistává lett Prenn. Ferenc útja. Az események ütközőpontjába került tehát Franci. Annak a küzdelemnek az ábrázolása vált a film elsődleges feladatává, amely az Élettel” való harc során a lélekben folyik. E folyamat döntő pillanatait igyekezett kibontani, „kiteregetni” a többrészes tévéfilm. Erre utal például Franci elárultatásá-. : nak és börtönbe vettetésének súlypontos szerepe. Ennek a Prenn Ferenc központosításnak aztán akadnak hátulütői is. Így többek között, hogy a mozgalmas korszak eseményeire néha csak sematikus utalásokból következtethetünk. Lengyel József regényében némiképp más a helyzet: számára Prenn kalandos élete sokkal inkább jó értelemben vett írói ürügy a Tanácsköztársaság és az azt megelőző korszak valóságának bemutatására, hiszen a pikaro-regény — Lengyel Prenn je sok szempontból annak számítható — színességével és fordulatosságával szinte korlátlan lehetőséget is biztosít egy-egy korszak sok- olalú ábrázolására. Ä tévéfilm témabeli érde- Eességét továbbá az is növeli, hogy a Tanácsköztársaságról szóló művek sorában eléggé egyéni ábrázolás a Lengyel Józsefé. Előadásmódjában nyoma sincs az általában e témával kapcsolatos sematikus pátosznak, eót kritikai látásmódja folytán talán úgy tűnhetne, hogy itt valamiféle deheroizálásról van szó. Szokatlan a kommunista beállítása oly módon, mint pl. a Csemy Jóskáé (a film meg talán még el is túlozza), vagy a nagyok közötti ellentétnek az a felvillantása, ahogy Korvin, Kun Béla, Szamuely koncepcióbeli különbségből fakadó vitáját bemutatja. Hős- irónfosztásról, igazi pátosz száműzetéséről azonban szó sem lehet. Hisz éppen a siralomházi nagy jelenetben a. helytállás megrendítően hősi pillanatait kapjuk. Nem hiányzik tehát az emelkedett szenvedély sem, csak éppen indokkal van mindenütt jelen. Keleti Márton ki is aknázza ezeket a lehetőségeket. Rendezői keze nyomán a film végső kicsengése optimista. Minden ború és bukás ellenére remélni lehet: f>rena Ferenc él és minden tovább mutat. Igazán elemében azonban ott érezzük, ahol a játékba szatírikó-komikus elemek vegyülnek. Érezni, hogy rendezői fantáziáját Prenn vagánysága ihlette. Munkája erőtől duzzadó, nagyvonalú. A hatás érdekében olykor azonban engedményeket is tesz. Szinte régi „munkatársaival” vette körül magát: Sinkovitsot A tizedes meg a többiek című filmből, Páger Antalt a Villa Negrából kérte „kölcsön”. Kétségtelen, a tizedes gondolkodásmódja és eszejárása sokban hasonlít a Prennére. Szerencsére azonban Franci regényes, század eleji vagánysága a filmben magán viselte a kor felismerhető bélyegét. Sinkovits tehát nem a Tanácsköztársaság tizedesét játszotta el Prenn alakjában. Az ő Prenn Francija valóban úgy link, hogy „szive a térdéig ér”. Páger matrózőrmestere is igazi kabinetalakítás. De a többiekről is ezt mondhatjuk; talán csak Latinovits vad, otromba Cserny Jóskájában vélhettünk felfedezni hamis hangokat. Végül, ha más érdeme nem lenne ennek az egyáltalán nem problémamentes tévéfilmnek, minthogy újra felfedeztette velünk a kitűnő írót, Lengyel Józsefet, már az is elismerésre méltó dolog lenne, de ennél jóval több volt a háromrészes Én, Prenn Ferenc. Röviden Duma-partit láttunk ke- \ és új dumával, sok régi szereplővel. Mindenesetre szórakozási gondjainkon valamelyest enyhített Az első nekilendülés után bágyadtabb klubestre került sor a Könnyűzenét Kedvelők Klubjában. Az oldottabb, közvetlenebb hangulat hiányzott az egyébként igényes programú klubestből. Jobban be kellene vonni a jelenlevő nézőket a társalgási jellegű vitába; akkor talán nem hatna könnyűzenei „ismeretterjesztésnek”. Megdöbbentő szellemi elmaradottság nyomaira vezette nézőit a tévé, Wiedermann Károly irányításával, amikor egy középkorba illő, Csongrád megyei boszorkányüldözés részleteit tárta fel. A keresés szenvedélye szinte „átsütött” a képernyőn. összeszorult szívvel kellett hinnünk a képek alapján azt, amire álmunkba sem igen gondoltunk volna. A középkori história felkavart. A légikisasszonyok vetélkedőjéről sugárzott felvétel inkább szépségverseny volt. mintsem szellemi ‘ parádé. Még az országnéző sétán készült kisfilmekben is inkább a vendégek csillogtak- villogtak, semminthogy műemlékeink ragyogtak volna fel. Forradalmi etűdök 19Í9 — kellemes komolyzenei műsor a Tanácsköztársaság zenei emlékeinek társaságában. Az akkori zenei élet Irányítóinak, résztvevőinek személyes megnyilatkozásai, néhány jelentős dokumentum bemutatása a kellemesen túl hasznossá is tette a Vecsernyés János szerkesztette programot. y. Mr Vezet a papír- és nyomdaipar Az egy dolgozóra eső táppénzes napok szama hasonlóan az 1967. évihez, tavaly is a papír és nyomdaiparban volt a legmagasabb. Ezt állapította meg jelentésében a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságának megyei igazgatósága. A kifizetett táppénzes napok száma 1967-ben 1184 millió volt megyén' míg 1968-ban 1292 millió. Az egy biztosi tottra jutó táppénzes napok száma egy év leforgása alatt 4,2 százalékkal emelkedett. A pápír- és nyomdaiparban egy dolgozó átlagosan 15,9 .napot töltött táppénzben, ugyanakkor, például a bányászatban csak 9,9-et, a közlekedésben 14,6-et. Ügy gondoljuk, hogy a papírgyár és a nyomdavállalat szakszervezeti bizottságának és gazdasági vezetésének érdemes volna tüzetesebben megvizsgálni: miért állnak a táppénzes napok statisztikájának élén? A magyar Vörös Hadsereg felállításának 50. évfordulója A hadsereg nagy erejét megsokszorozza az erkölcsi, politikai erő (Folyt, az 1. oldalról.) Valójában 1945-ben láttuk, milyen döntő segítség az, ha a szovjet ország hadserege internacionalista segítséget tud nyújtani, s ha olyan országokkal vagyunk szomszédosak, melyekkel a barátság s az internacionalizmus fűz egybe bennünket, já” címmel olvasta fel értekezését. Az emlékülés kedden, a délutáni órákban dr. Ungor Tibornak, az Oktatási Igazgatóság igazgatójának, a történettudományok kandidátusának zárszavával ért véget, A tudományos ülésszak hallgatósága Liptai Ervin referátuma után a második napon négy korreferátum hangzott el. Bíró Tibor „A Vörös Hadsereg katonáinak erkölcsi, politikai arculatáról” szóló dolgozatát olvasta fel. Bizonyította, a Vörös Hadsereg felszerelésében, — létszámában semmivel sem volt erősebb, mint bármely környező állam akkori serege. Gyebnár György „A felfegyverzett' munkások harca Szolnok megyében a Tanácsköztársaság idején”, Gellért Tibor, a Hadtörténeti Intézet tudományos kutatója „A Tanács- köztársaság légierejének harca”, Klotz Antal pedig „A Tanácsköztársaság néhány katonai vezetőjének portréA tárgyalóteremből A hoppon maradt betörő Améta helyett pool Alig töltötte be a huszadik életévét Ugrai János, Szolnok, Katona u. 4. szám alatti lakos, amikor rablásért és más bűncselekményekért két évi és hét hónapi szabadságvesztésre ítélték. Röviddel szabadulása után lopásért újabb másfél évi börtönt kapott. Ezután még kétszer állt biróság előtt. A huszonhét éves fiatalember eddig hét évet töltött különböző börtönökben. Tavaly november 12-ig, mint vagonrakó dolgozott a MÉK szolnoki kirendeltségénél. Ekkor kilépett munkahelyéről, de nem lett ahhoz hűtlen. November 15-én visszament, — csak éjjel! Amíg a MÉK-nél dolgozott többször látta, hogy az irodákban a pénzt éjszakára az egyik íróasztal fiókjába zárják. Gondolta, három nap alatt nem változtak a szokások. A számító betörő azonban hoppon maradt! A pénztáros aznap hazavitte a pénzt. A peches betörő zsákmány nélkül távozott a MÉK telepről. A szolnoki járásbíróság a többszörösen büntetett előéletű Ugrai Jánost lopás kísérletéért két évi végrehajtható szabadságvesztésre ítélte. Az ismétlő tolvaj Az alvilág íratlan törvénye, hogy ugyanazon tolvaj nem lop kétszer egy helyről, mert könnyen rajtaveszthet. Űgylátszik Csák József Szolnok, Gyík u. 8. sz. 'alatti lakos ezzel nem volt tisztában. Pedig nem tartozott a kezdők közé. Tavaly november 20-án emelkedett jogerőre a betöréses lopásért kapott hat hónapi börtön- büntetése. Mielőtt azonban ez az ítélet jogerőssé vált volna, újabb bűncselekményeket követett el. November elején a MÉK szolnoki telepéről burgonyát lopott. A drótkerítést felemelte, bebújt alatta és a MÉK zsákjában elvitte a burgonyát A sikeres lopás bátorságot adott neki. Űjabb „látogatásakor” zöldséget lopott. A besurranást észrevették, de a leleplezéstől kikerült elmenekülnie. Üjabb „vadászterületként” a Lenin Tsz baromfifarmját szemelte ki. Ott is először sikerült neki a lopás, ezért megpróbálta másodszor is. De észrevették s ezúttal már nem tudott menekülni. A szolnoki járásbíróság visszaesőként elkövetett, társadalmi tulajdont folytatólagosan károsító lopásért vonta felelősségre és két évi szabadságvesztére ítélte. Az ítéW“k nem jogerősek. — mj. — A martfűi Tisza Cipőgyár tavaly 2,3 millió pár lábbelit exportált. A vállalat tervei szerint 1969-ben .3 065 000 cipőt szállítanak külföldre. A tervezett exportnövekedés elérése érdekében változtattak a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalattal való üzleti kapcsolatukon. Az 1968-ban alkalmazott améta típusú szerződésüket nem újították meg az idénre. (Annak lényeg az volt, bogy a Tannimpex és a gyár a netto dollár árbevétel és a vállalati számlázási ár közötti részen osztozott 15-—85 százalékos arányban.) Az améta helyett 1969-re pool típusú szerződést kötöttek a külkereskedelmi vállalattal. Eszerint a tényleges önköltség és az elért nettó árbevétel különbözetén osztoznak 25—75 százalék arányában. A pool szerződés lényegesen nagyobb anyagi érdekeltséget biztosít a Tanúi mpexnek, mint az améta. Martfűn ezért is vélekednek úgy, hogy lábbeliexportjuk a. vállalati tervnek megfelelően alakul 1969-ben. Egy kiállítás és a margója Kerámia és virág a kulturált lakásban Március 20-án délután nyílott Mihályi Béla keramikusművész reprezentatív kiállítása Jászárokszálláson, a Gagarin Ifjúsági Házban. A megnyitót Szikszai Gábor, jászapáti tanár, a művész „földije” mondotta. Az alkotások életrekelésének három etapját említve; Budapestet, Brno-t és, a szülőfalut. Jászapátit. A produktív és reproduktív ember találkozásának e három megállóját. És bízvást hozzátehetjük immár a negyediket; Jászárok- szállást. A cserepek, vázák, tálak pittoreszk rendje jó környezetet kapott a rendező fmsz és a háziipari szövetkezet modern bútorai és szőnyegei között. Látni és beleélni magunkat a célszerű szépségbe nem volt nehéz. Legnagyobb talán a hiátus mindennapi környezetünk tárgyias harmóniájában. Szívesen — elnéző mosollyal kell szemlélnünk — sokszor, sokaknál — az elnagyolt, az esetlen lakásbelsőt. A színek, a formák fonák „összhangját”. A rosszul egymáshoz válogatott képző- és iparművészeti alkotások, a bútorzat, a falszín megtűrt „éltét”. Elkoptatott szó: a művészet, a jó művész nevel is. Kiterjesztetten, tágan oktat is. Le kell hát írnom: mindezt megkaphattuk. Szépen, okosan, egyszerűen. Egyszóval: praktikusan. Alig tartott három napig a kiállítás. Nézték számosán. Ifjak és idősebbek, mindkét nemből. Ámultak és felháborodtak. — Így is? — Hogyan lehet! Ellentétes vélemények ülődtek egymáshoz. Természet-élmény, ficamo-" dott ízlés. De figyeltek a látogatók. Legtöbbje elvitte a forma, a szín, a környezet sugallta rendet. Hogy mennyire? — Maradjon az a margóra. Tanítson, hasznosuljon a kapott látvány .— a változtatás csak apró, közelítő jelein keresztül. ACTfiKÉPERNYöJE %^g ELŐTT
