Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

N em kertetek: igazán lelkes híve voltain Ka­por Piroskának. Csak egy valaki szerelte jobban őt, nrnt én. Ö maga. Mert Piroska nagyon önző • volt. Egy fiatal szobrász egy­szer róla akarta megmíntáznt az önzés szobrát. De Piroska nem állt modellt. Ehhez is . önző volt. Én mindazonáltal rajong­tam érte. Két gyereket akar­tunk. egy fiút és llányt •" A fjét kátbnai pályára szán­tuk., a leánykából operaéne­kesnőt neveltünk volna. ‘t'v állt a helyzet, amikor egy reggel levelet kaptam tő- . le. Arról értesített, hogy férj­hez ment... ^zélütötten bolyongtam az «unf.kbn. Nyilvánvalónak lát­szott, bogy nem élem tói a dolgot. Kötél vagy emelet? : Ezen töprengtem. 'Mindkettő­nek van előnye és van hát­ránya. Nem akartam elsietni a dolgot.- Végül is döntöttem Beültem egy kapucinerre az- Elit-kávéházba. Külföldi képeslapokat nézegetve, üti .vártam' a halált. Tudniillik, megrögzött fatalista vagyok:-, - Hiszem, • hogy előre kijelölt sorsát senki sem kerülheti eh ' :Ha tehát meg kell hatnom — - ami nem lehet vitás — akkor or kávéház teraszán is rám ta ­lál a'halál.- Ha nem, az ő"bsr- ja. Én ott voltam.' Azon vettem észre maga- . mat. hogy sötét gondolataim, oszladozóban - vannak. Ez kí­nosan érintett. Egyszer va­gyok boldogtalan, és akkor is csak ilyen rövid ideig? Ez hálátlanság Piroskával szem­be. Hórom szép évet töltöt­tünk idillikus barátságban Ha nem szenvedek, megszent- ségtelenítem ezt a három ! évet. , Elhatároztam, hogy fél ti Big" szenvedek, azután elme­gyek egy moziba Másnap közelebbi részlete­ket tudtam meg a menyasz- szonvom házasságáról. Vala­mi Frühling Rezső nevű na­gyon gazdag fiatalember vet­te nőid. Szép szál. izmos le­gény. Valóságos leánváiom. Ff'-éves nászúira készülőd­ne Y. .(rvűlölni kezdtem Piroskát. Mért ha engem, az igényte­lent. a szegényt, elhágy egy még igénytelenebbért és még szegényebbért, nem szólok egy szót sem. De egy külön­bért ottbagvni az embert, ez mégsem szép. dolog. Ezt nem tűrhetem szó nélkül. Bosszút fogok állni. Felpofozom Fürh'ing Rezsőt. Vagy ő en­gem. r>e valami történni fog. | Harmadnap beláttam, bog-/ neun megy a dolog. A bosszút sem lihegem úgy, ahogy ké­ne. fölmunkának pedig nincs értei me. Meakegvelrneztem FOkKjag Rezsőnek, rnegbo- cs.v*n«B#n Piroskának, és el- bafcwawBtam, hogy új életet TaJbi László: Vígasztalom a he • iaimat. kezde«-:. amú< y >. hétfő van éppen. Nem tudom, - mi volt az oka. de új életet legjobban az Elit kávéházban tudtam kez­deni. Itt- üldögéltem délután, amikor hirtelen egy kéz ne­hezedett a -vállatr.ra. Felné­zek, hát. nem Jocó áll ott? Szomorúan néz fám, csaknem könnyes szemmef, és azt mondja. — Szegény, szegény bará­tom. .. — Mi az, .Jocó, az Istenért na, bajod, van? — kérdem és leültetem. — Hallottam ezt a dolgot Piroskával. Együttérzek ve« led. szegény barátom... — Vágj vidámabb képet, öregem, mert nekem ugyan semmi bajom... — Ne beszélj.-Te szenvedsz De ha nehezen Is, majd túl« esel rajta. Bizonygattam, hogy már túlestem rajta, de nem hit­te el. — Annyi sok boldog órát töltöttetek együtt.. Nem tu­dod -te azt elfelejteni oly könnyen... Egy tangó, amit együtt hallgattatok, felébresz­ti benned a múlt minden emlékét: Tudjuk már, hogy INTERMEZZO A KÓRHÁZBAN (A Wochenpresse karikatúrája» ISKOLATÉVÉ van ez.;, Nehéz az Ilyesmit kibírni.., Lassanként elkeseredtem, örültem, amikor Jocó végül is indulni készült — Mondd — szólt ekkor —, van revolvered? Felnevettem. — Nincs! Komoran felelte: — Add ide! — Nincs, ha mondom. Alig akarta elhinni. Végre elment. Már-már ott tartot­tam, hogy ideadja a revolve­rét, hogy legyen, amivel ne kövessek el valami ostobasá­got. Odahaza levél várt: Szeretett Barátom 1 Halottam a szomorú hírt, és személyesen akartam hoz­zád sietni, hogy melletted le­gyek e nehéz órákban. Sajnos, nem találtalak otthon. Ag­gódom érted; Légy erős, meg­látod, egy-két év alatt elfa­kul benned a bánat, csak ad­dig keU "kibírnod! Alkonyat- kor-ne “Sétálj a Duna-parton, magányosan. A csapás, amely téged ért, szörnyű. Ám légy megfontolt, s ne dobd el fiatal életed könnyelműen. Még jö­het egy lány az életedbe, alti, ha nem is lesz olyan, mint Piroska volt, de meg fog vi­gasztalni. Erre gondolj! öleli Misi Elolvastam a levelet: és nagyon-nagyon szomorúnak éreztem magam. Hajnaltájban aludtam el. Másnap reggel elhatároz­tam, hogy mielőtt barátaim öngyilkosságba kergetnének, megvigasztalom őket. Összegyűjtöttem hát vala­mennyit a kávéházban, és beszédet intéztem hozzájuk. —/ Sohasem hittem volna — mondtam —, hogy ennyire mellettem lesztek e nehéz időkben, s higgyétek el, jól­esik ez nekem. De mégis: azt kell mondanom nektek, fiúk, fel a fejjel! Ez a világ rend­jei Az ember csalódik, aztán újra csalódik, s csak amikor már harmadszor Is csalódott, akkor jön rá, hogy negyed­szer is csalódni fog. Jön majd egy új lány az életembe, aki meg fog vigasztalni bennete­ket, s rájöttök, hogy az élet szép. Fel a fejjel fiúk, ne gondol jatok * a csalfa leányra! Szemmel láthatóan jólesett nekik a vigasztalás. Jocó tu­dott végre enni (bánatában két napig nem evett), Misi is vidámabb lett. Harmadik ba­rátom: Dönci, pedig lemon­dott róla, hogy szerelmi bána­tomban öngyilkos legyek. Pi­roskáról nem beszéltünk töb­bet. Lassan-lassan ők is elfe­lejtették. teile* Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklet© 437. csípés .AKTUÁLIS KÉRDÉS •— Mamija, hong-Kong-i vírusa van? (Zsoldos S. rajza) Az Nevet Tríco-lan, Anyja, neve: Habselyem és Kötött­árugyár, Az apja előttem is­meretien. 39-es nyaltam van, de sze­retem a hosszú mandzsettát 40-est veszek. A fenn. meg­nevezettből Is. Fel is vettem. Ügy éreztem magam, mint 52 karácsonyán (akkor kap­tam meg - apám kihordott Ingét, vagyis felnőttem), A könyökömnél volt a gomb (majdnem). Az ujja hossza 4 centit . hibázott. • Mínuszba. Nem vagyok közgazdász, de számolgatok. Mivel más sincs mint trico-lon (Ingbe, boltban.). Szép hazánkban cca. 3 millió felnőtt van, aki inget Is visel néhanap­ján Nem egyet, többet. Va­lahol, négy körül -lehet az átlag. Az tizenkettő. Már­mint millió és ing- Ha a hosszúságcsőkkenést veszem AUTÓBUSZON Irta : Petre Bokor — Az elvtársnak ott elől, van jegye?... Menjenek kis­sé előbbre! — Ne nyomjon uram, érti! Ne toljon!... Tudja-e hogy az én férjem hadnagy a ml. liciánál?! — Ne fenyegessen asszo­nyom, mert én nem félek! Az én menyasszonyom kapi­tány. Ehhez mit szól? — Milyen jegyet óhajt? Csevegjen kérem, mert nincs tartaléktüdőm, hogy annyi­szor kérdezzem! — Uram, utoljára kérem, ne ragadjon rám! — Viselkedjék komolyan asszonyom! Nem látja, hogy engem hátulról taszítanak; Én nem ragadnék magához, még ha csak ketten lennénk egy puszta szigeten és ott önnek kávéháza volna do­hányzók számárai — Megmondtam Liának, hogy szeretem Miát 6* erra botrányt csapott! Mintha én nem tudnám, hogy mi van közted és közte. —. Fiatalember, ne üljön & fejem tetejére! — Azt hittem, hogy elvesz­tett valaVnit... — És tudod, mindez azért, mert én Párizsban voltam, Az a betegsége, hogy meg­pukkad az irigységtől. — Kérem, messze vagyunk még Lázártól? — Nem. — Ne kapaszkodjék a nyakkendőmbe! — Miért? ön leszáll a leg­közelebbi megállónál? — Asszonyom, megengedi, hogy átadjam a helyemet? — Köszönöm fiatalember, de nem ülök le — Nem baji... én úgyis le­szállók itt. — Kérek égy jegyet,.. — Szegény Faníca, Ismét lecsukták... — Bocsánat, hol kapott WC-papírt? — Kérem szépen, messze ván még Lázár? — Még van... — Mit tudod te Elvira, ml van az én lelkemben! — Tudod testvér, eláraszt S verseivel. Mit csináljak vele? — A szállodáig nem me­gyek... — Miért nem száll le elől? — Mintha az olyan köny- nyű volna! — Hiába minden....Négy-• ven évi házasság után a sí­rással nem jutsz semmire I — És mit gondolsz, a nyugdíj mellett még tudsz keresni valamit'’ —1 Áz elvtársnak ott elől van jegye? '"0 az testvérek között la negy­vennyolc. : Mármint millió és centi. Ebből ha egy ingre kb. másfél méter kell. az pluszként legalább $2 ezer, vagy 320 ezer? Nem vagyok jó számtanos. Mármint -tag, ami terven felül van a gyár­nak. Ha jól hallottam, a b-shse- lyem Jól zárta az elmúlt évet gazdaságilag, sőt Jól fi­zetett nyereséget Is. A fen­ti hiba ném egyedi, mivel jegyzőkönyvi tanúm van rá, hogy gyártási. így könnyűi (Dft ne a mi pénzünkön.) Apropó! A kereskedelem méltányolta a hosszúra nyúlt karzatomat és kicse­rélte másikra, Áidassék ft neve. A fejfájó» menyecske Egy renedőr a szokásosnál hamarabb érkezik haza éjje­li szolgáidból. A feleségé­nek már nem Jut ideje ar­ra, hogy a szeretőjét elrejt- se, ezért panaszosan így szói. a férjéhez: „Drágám iszonyú fejfájás gyötör. Kérlek né gyújtsd fel a villanyt". A tapintatos ‘férj sötétben vetkőzik le. Alighogy be akar bújni az ágyba, a fe­leség ismét panaszkodni kezd: „Nagyon kérlek siess a gyógyszertárba, hozz ne­kem valami fájdalomcsilla­pítót". A férj sötétben ismét fel­öltözik és a gyógyszertárba „Miért néz így rám? -« teszi fel a kérdést a gyógy­szerésznek. — Talán nent ismer meg?" „Természetesen, hogy Is­merem ön Wilhelm Mayef rendőr." „Nahát, akkor miért me­red így rám?” „Nem tudom megérteni —■ válaszolja a gyógyszerész el­gondolkodva, mi lehet az oka, hogy rendőr létére pos­tás egyenruhában futkos az utcán." M. A.

Next

/
Oldalképek
Tartalom