Szolnok Megyei Néplap, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

Hirtelen olvadás Ha hirtelen olvad a jég... • • • Belvízve szedetem — Egész nap csak iszol...! Túlterhelés A flegma l Csak egy percre ••• Az ajtó előtt néhány ügy­fél már várt rám. Atszól- tam Jenő barátomért, vet­tük a felöltőnket és máris indultunk- A szomszéd ház­ban levő presszóba. Csak egy percre. Inni egy kávét, amit Icuka főz. A presszóban már néhány ügyfél várt Icukára és feke­téjére. A szomszéd házban levő fodrászhoz szaladt ét. Csak egy percre. Megfésül- tetnl a haját Ferivel, az aranykezű fodrásszal. A presszóban már folyt a cse­vegés, Icuka távolléte miatt csak az ügyfelek között. Lóg Oszkár, a szomszédos Kug­ligolyó Gömbölyítő Ktsz fá­radhatatlan anyagbeszerzője épp a tavaszi bajnokság esé­lyeit latolgatta, így mi is kénytelenek voltunk közbe­avatkozni Jenővel. Végül is jobbnak láttuk, ha áttérünk az ultielfogás technikájára. Amikor ez a téma is kime­rült, Icukát kezdtük szapul- ni. Mégis csak tarthatatlan, hogy ennyi embernek ilyen sokat kell várnia egy feke­tére, mert 6 munkaidő alatt a fodrászhoz megy. A fel­háborodott ügyfelek megbí­zásából Lóg Oszkárral elin­dultunk a szomszédos fod­rászüzletbe Icukáért. _ A várakozók székein né­hány ügyfél már várt, köz­tük Icuka is. Ferire, az aranykezű fodrászra, aki át­szaladt az egyik hivatalba. Csak egy percre. Megsürget­ni valamilyen beadványt. Már folyt a csevegés a mi­niről és a maxiról. Mi vi­szont Jobbnak láttuk, hogy feltűnő gyorsasággal Ferire, az aranykezű fodrászra te­reljük a szót, szemére vet­ve, hogy munkaidő alatt megy a hivatalba magán­ügyeit intézni- Az ügyfelek persze várhatnak... Icuka is csatlakozott hozzánk és el­indultunk a Feriért. Bekanyarodtunk a hivatal kapuján. Az én hivatalom kapuján. Ajtóm elé érve az aranykezű Feri sietett elém, udvariasan számonkérve tőlem, hogy miért nem in­téztem még el a beadvá­nyát- És még szemrehányást is tett, hogy munkaidőmben a helyemen lehetnék. Pedig tudhatná, hogy éppen 6 miatta... illetve Icuka mi­att... illetve.,. Pedantéria A tisztaság fél egészség! (—a —s) HAJÓTÖRÖTT •— Még szerencse, hogy nem pikulázni tanúiban: Bogarat tettek a tülembe A külföld ~ A feleségem imádja az állatokat! — Az enyém is. — És milyen állatot? Ku­tyát, macskát? — Sajnos nőm a rókáért, a humora nercért és a perzsa bárány­ért rajong. ☆ Abíró: És miért követte el ezeket a bűncselekményeket álnéven? Vádlott: Nem akartam a becsületemet bemocskolni I Egy este találkoztam Ver­pelétivel, volt kollégámmal, aki becipelt egy presszóba, és megkérdezte, hogy megy a so­rom. .Mondtam, köszönöm szépen, minden a legnagyobb rendben, van egy jó áííáspm, tisztességes fizetésem, össz­komfortos kis lakásom, és el­dicsekedtem azzal is, hogy vőlegénye vagyok egy Hédi nevezetű tündérnek, akivel imádjuk egymást. Verpeléti végighallgatta lelkes beszámolómat, aztán fáradt, szomorú hangon Így szólt: — Látom, boldog vagy és elégedett, szegény fiú. Irigyellek, de sajnállak is, szegény fiú- Mit tudod te, mi a boldogság? Boldog vagy, mert tisztességes fize­tésed, összkomfortos lakásod \'t\i n. De hasonlítsad össze a jöve­delmedet egy főföigazgató- jövedelmével, a lakásodat a Buckhingham-palotával. a menyasszonyodat Sophia Lo- rennel, és akkor rá fogsz jönni arra. hogy tulajdon­képpen nem is vagy olyan boldog, szegény fiú... — Eszem ágában sincs összehasonlítani! — nevettem hetykén. — Mire jó az? — Nekem mindegy... — felelte Verpeléti, halkan, el­mélázva. — Nekem teljesen mindegy... Amikor elváltam Verpelé­titől, még sokáig mulattam rajta, és elhatároztam, alka­lomadtán elmesélem kalan­domat Hédikének, a meny­asszonyomnak­Otthon azonban ismét eszembe jutottak Verpeléti szavai, és azon kaptam ma­gam, hogy kezdem összeha­sonlítani a lakásomat a Buc- kingham-palotával. Hál bi­zony, meg kellett állapíta­nom, hogy a Buckingham- palotához képest a lakásom egy nyomorúságos odú. Rög­tön elkeseredtem. Aztán ösz- Bzehasonlítottam a jövedel­memet egy főfőigazgató jöve­delmével. és elfogott a sárga Irigység. Vigasztalárul elő­szedtem a menyasszonyom fényképét. de konstatálnom kellett, hogy valóban nem egy Sophia Loren, bár enni­való az arca. Miután mind­ezeket végiggondoltam, elfo­gott a búbánat, és csak ültem a díványon összeroskadva, magam elé meredve, zúgó fejjel. — összehasonlítod a meny­asszonyodat Sophia Lőrém­nél? — motyogtam magam­ban. — Előbb hasonlítsd össze magad Jean Marais- val és a kapurtalai maha­radzsával. aztán beszélhetsz. Felkeltem a df"ányről. és az ablakhoz vánszorogtam. Odakünn esett az e.;ő. össze­hasonlítottam a ni éghajla­tunkat Kalifornia éghajlatá­val, és még szomorúbb let­tem. Lenéztem az utcára. A ilsznajt előtt éiipen altkor döcögött el a?? öreg í’ÍL’S- mos­— No, ez az utca sem egy Broadway... — sóhajtottam, aztán visszavonszoltam ma­gam a dívánvra Egy röpke félóra alatt öreg. fáradt, csú­nya. szegény és elhap atott lettem. A későbbié'., folya­mán összehasonlítottam ma­gam Kinizsi Pállá! egy tek­nősbékával és Lady Hamil- tonnal Tudomásé.] kellett vennem, hogv nem Vagyok olyan erős. mint Kinizsi, nem fogok olvan hosszú éle­tet élni. mint a teknősbéka,- és sohasem lesre'- sem Lady, sem Hamilton. F.zekben a/ összehasonlítá­sokban _ teljesen kimerül­tem. Ügy éreztem. hogy megdagadt a és han­gosan beszélgettem, vitaükoz- tam önmagámmal, összeha­sonlítottam magam Goethé­vel, egy pacsirtával Barba­rossa Frigyessel. a nacht- kasztlival, a h''"'f'’'”g.velővel és egy cserép rezedával. Az­tán összehasoniío't*. m a ház­felügyelőt Goethével. a nachtkasztlit Barbarossa Fri­gyessel. a cserén rezedát pe­dig a pacsirtával. A mentőautóban sem pi­hent meg az elmém, össze­hasonlítottam a mentőautót egy repülőpéo-pnvahájóval, Berkesi Andrást Honoré de Balzac-kal. Albort Flóriánt Kant Emánuellel­Most itt vagyok a zárt in­tézetben. Verpeléti időnként meglátogat, s hoz tíz deka savanyúcukrot. Apropó, a minap összeha­sonlítottam maeam Baiaton- akarattyával. Esküszöm: sem­mi különbség kettőnk kö­zött. Mikes György — Ezt kérem TÖRZSVENDÉG (Zsoldos Sándor rajza)

Next

/
Oldalképek
Tartalom