Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-16 / 39. szám

1969. február 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 FÉSÜLETLEN GON DOLATOK Bölcs tanács a vezetőknek: Ha valaki elkezdi a talpad nyalni, taposd el, mielőtt be­léd harap. ft Egy régi vezető sőha}a: Mit ér a hatalom a vissza­élés lehetőségének varázsa nélkül? ft Vezető. Ügy gondolja, hogy az 6 feladata mindig a he­lyére fenni a kérdéseket. A megoldást másokra bízza. Csodálkozik, ha egy szép napon az 5 helyére tesznek mást. ft Egy tsz-elnökről hallottam: le kellett váltani, mert fel- fuvalkodottságában azt hit­te, hogy ő leválthatja az egész tagságot ft Amikor leültet, hogtf be­szélgessen veled, még nem tadod, hogy hintaszékben asz. ft Néked olyan gépirőnőt is alkalmaznak, akinek a ké­né jó, nem a lába. ft it történelem általában esők azoknak a nevét őrzi meg, akiknek a fejét levág­ták. Es azokét, akik mások fejét vágatták le. A mi ko­ránkból vajon kinek az em­léke fog fennmaradni?- ft Néhány egyedi példa ele­gendő annak az egykor el­fogadott állításnak a fenn­tartásához, miszerint az em­ber gondolkodó lény? ft Azt már tudjuk, hogy az ember a majomból lett. De mi lesz az emberből, ha így alakul a világ sorsa? Olvastam valahol: Aki huszonnégy órával hamarabb Ismer fel egy igazságot, mint az emberek többsége, azt hu­szonnégy óráig bolondnak né­zik. * Aki nagyon keveset tud, azt hiszi, hogy oktatja a másikat, ha tüstént tovább adja, amit az imént tanult. Aki sokat tud, soha nem gondolja, hogy amit mond, az egyben okulás is mások számára. ft Boszorkányok nincsenek. Én ezt nem hiszem, mondja a barátom és elrohan, mert várja a felesége az autóbusz­megállónál ft Mindig azzal dicsekedett, hogy soha nem csalta meg a feleségét. Meglepődött, ami­kor a szemébe mondták, hogy mit sem ér ez, hiszen soha nem őrajta múlott. ft Van, aki a fülével szaglász. BOKROS LÁSZLÓ: VÁZLATOK Halálos tanácsok Az Électronique Indus­trielle című francia folyóirat hasábjain jelent meg ez a „nyolc parancsolat”, amely­nek megtartása garantálja az infarktus gyors bekövet­kezését: 1. Éjjel-nappal hivatali ügyeid legyenek az első he­lyen; személyes vágyaid leg­feljebb a második helyre ke­rüljenek! 2. Igyekezz mindig késő estig az irodában tartózkod­ni; maradj ott szombaton délután is; vasárnap és ün­nepnapokon pedig ugorj be körülnézni — legalább egy órácskára! 3. Ha nem maradhatsz to­vább a munkahelyeden, tedd az iratokat az aktatáskádba és intézd el őket odahaza! 4. Étkezések közben se pi­henj, hanem használd fel ezt a „szünetet” legalább a szol. gálatl ügyek megtárgyalá­sára! 5. Ne engedj meg magad­nak semmiféle szórakozást! Ez időveszteség és az újítá­si javaslatokra összpontosí­tott figyelem megsértése. 6. Ugyanez érvényes ak­kor is, ha szabadságon vagy: legjobb a szabadságról egy­szerűen lemondani! 7. Ne utasíts vissza sem­miféle meghívást! Menj el minden konferenciára, össze­jövetelre és tanácskozásra! 8. Ne hárítsd át a legki­sebb felelősséget sem beosz­tottjaidra; nyugodjék min­den teher a te válladon! Ez a nyolc parancsolat egy elektronikai cég elnökének és vezérigazgatójának, az iro­dája mellett szembetűnő he­lyen olvasható. A francia fo­lyóirat a vezérigazgató enge­délyével publikálta a paran­csolatokat, abban a meggyő­ződésben, hogy egyetlen ol­vasó sem fogja megtartani azokat Vagy talán mégis?! llliilli™ VÍZSZINTES NÉGY 1. A nő Odamegyek a pulthoz, ké­rek valamit a nő adja és közben sír. Szeme duzzadt orra, vörös, régen sírhat már. — Mi a baj? — kérdem. Egy hete ismerem és ez kötelez. Belekezd. A férje—, a tár nya..., a kisfia... — Ez tényleg sok egy em­bernek — mondom, de sze­mem már keresi a kártya­partnereket Nehéz napom volt sok panaszt végighall­gattam. Agyam és idegrend­szerem védekezik a túlherhe- léssel szemben. Este van, jó volna kikapcsolódni, játszani, veszekedni a partnerekkel. Nem lehet itt egy síró nő élete teljes drámájával. Mondok kedvesen néhány banalitást, hogy azért az élet mégis csak szép, meg aztán... — Vigyázzon! Jön a Frici — vág közbe izgatottan, és szemlátomást félve a n5. — Hát az ki? — kérdem vissza. — Együtt járunk — mondja természetes mosollyal — És miért kell vigyáznom ettől a Fricitől? — Féltékeny magára. Már látott bennünket együtt be­szélgetni. — Igazán?... — hüledezek. Már a harmadik piros ultí­mómat fogták el és még mindig nem értem: a férjét, a gyermekeket, a hatalmas könnyeket — és Fricit, 2. Az orvosság Elmegyek az orvoshoz, jön a kollégám is. Mérik a vér­nyomásom, száznyolcvan! Szép dolog! Kezd cserben­hagyni a fizikumom. Aztán rádöbbenek, ez igazságtalan­ság: Időnként én hagyom cserben őt. Nézem a barátom, sápa- dozik. Azt mondja, az övét ne mérjék, csak írjon fel a doktor úr neki is Rausedilt. — Hozom én mind a ket­tőnkét — mondja az utcán —. Te nyugodtan menj vissza a hi­vatalba, öt perc múlva ott vagyok. Visszamegyek. Fél ötkor eszembe jut: nem jött még. Nem baj, holnap se késő, ki tudja, mióta magas a vér­nyomásom, egy napot már kibírok valahogy Másnap péntek, akkor sem jön. A titkárságon azt mondják, ki­szállt vidékre. Ez jó, gondo­lom. bár a lelkiismeret... Szombaton délben odajön hozzám egy fiatal kolléga, ar­cán bűnbánó mosoly, kér, hogy ne haragudjak. — Nem értem, kérlek, mi­ért kellene... — meglátom ke­zében az orvosságot, s kezdem érteni. Ilyen ez a krónika • • • Az öreg hölgy szerződése Több mint harminc esz­tendeje élt és kertészekedett a chicagói repülőtér tőszom­szédságában Ann Delby ne­vű öreg hölgy. Mivel a re­pülőteret nagyobbítani akar­ták, a légitársaság felajánlott az özvegynek egy összeget, a telek valódi értékének két­szeresét Az özvegyasszony azonban nem akarta abba­hagyni a kertészekedést és másodszori kérésre sem adta át a telket, noha akkor már a valódi érték tízszeresét aján­lották fel neki érte. Missis Delby végül, hosz- szas tűnődés után, úgy döntött: fizessék meg a te­lek valódi árát, kárpótlásul pedig állítsanak ki a nevére élete végéig érvé­nyes ingyenes bérle­tet a társaság valamennyi járataira. Természetesen két személy részére, hiszen ilyen idős korban mégsem repül­het az ember kísérő nélkül. A légitársaság elfogadta az ajánlatot. Vesztére: Ann Delby, az öreg és tiszteletre­méltó hölgy ugyanis eddig kereken kétmillió kilométert repült. Kísérői hol rokonai, hol pedig más utasok vol­tak, akiknek a leleményes özvegyasszony féláron eladta a másik jegyet. A légitársa­ság pedig semmit sem tehet a jogerős szerződés ellen... A férfi és egy pad Manuel Jaraz santiagói la­kos a minap különös kérés­sel fordult a városi tanács­hoz. Kerül, amibe kerül, — mondta —, ő megveszi a vá­rosi park egyik padját El­adták neki, és a boldog új tulajdonos a városi pénztár­ba tekintélyes összeget fize­tett be. Azután Jaraz megjelent a megvásárolt padnál, leöntötte benzinnel, meggyújtotta. Húsz évvel ezelőtt ugyanis ezen a pádon kérte meg a felesége kezét... Különös világcsúcstartó A negyvenhat éves Nina Avery nem mindennapi vi­lágcsúccsal büszkélkedhet: Los Angeles-ben most vált el tizennyolcadszor. Amikor elő­ször elvált, mindössze tizen­hat éves volt, és eddig hét országból választott magának 18 férjet. Most így nyilatko­zott; — Azt hiszem, még mindig vár rám valahol az • igazi, nagy, tartós boldogság... Szuperzár Egy angol gyár kimaradós férjekre gondolva olyan zá­rakat hozott forgalomba, amelyekben a kulcs teljesen zajtalanul fordul el s a leg­élesebb fülű feleség sem hallja meg, hogy a férje mi­kor érkezik haza. Az üzlet kezdetben remekül indult, de a konkurrencia sem ma­radt tétlen. Egy másik angol gyár ugyanis olyan parányi idő­mérő automatát szerkesztett, amely a zajtalan zárba be­építve másodpercnyi pontos­sággal jelzi, hogy a hajnal­tájban . hazasurranó család­apa mikor dugja a kulcsot a zárba... Eredeti névjegy Nipa Niemi finn komikus különös névjegyeket nyoma­tott. A tíz márkás finn bank­jegyet másoltatta át azzal a különbséggel, hogy a pénzen látható eredeti portré he­lyett a magáét kopíroztatta rá. A botrány akkor tört ki, amikor ezt a „bankjegyet”. egy gyanútlan polgár be akarta váltani. A rendőrségre idézett ko­mikusnak megparancsolták, hogy azonnal semmisítse meg furcsa névjegyeit... Szellemes könyv Nagy-Britannia idegenfor­galmi érdekességei közé tar­toznak a szellemek is. Egy angol idegenforgalmi iroda most kiadott a turisták szá­mára egy kézikönyvet Ezer híres szellem személyi ada­tait közli a kötet, s ugyan­annyi borzalmakkal teli kas­tély pontos címét... Doktor maneken Elisabeth Toro, egy Ugan­dái törzsfőnök huszonhat éves lánya az első nő hazá­jából, aki megszerezte a jogi diplomát a párizsi Sorbonne- on. Igaz, ügyvéd nem lett belőle, mert egy jószemű francia divatszakember fel­fedezte, és azóta mint világ­járó maneken keresi meg mindennapi kalácsát... Szállodai tábla Egy nevadai szálloda fo­lyosóján a következő tábla van kitéve: „Tíz óra után a szálloda kapuját becsukják! Az első csöngetésre a portás mégnem mozdul. A második csönge­tésre fölkel, meggyújt egy villanykörtét, jelezve, hogy már ébren van. Amikor a második villanykörtét meg­gyújtja, tudtára adja a ked­ves vendégnek, hogy már a nadrágját Is fölvette s nem­sokára kinyitja a kaput”. A tábla aljára egy vendég ezt írta: „A portás inkább jöjjön ki nadrág nélkül, de ne vá­rakoztasson!” Krónikás: Révész Tibor — Szőnyeget vásároltunk és én segitettem hazavinni Józsi bátyámnak. Tudod, a kisüsti, az volt a baj. Sok volt belőle és mind megittuk. Józsi kért, hogy másnap hoz­zam be az orvosságot, mert ő vidékre utazik, viszont más­nap nekem is megugrott a vérnyomásom, úgy éreztem, elpárolgott a* egész vércuk­rom. Nem tudtam bejönni. — Láttad te, öcskös, azt a filmet: „Ha a világon minden­ki ilyen volna?” Abban is egy orvosságról volt szó. ha jól emlékszem. Csakhogy abban a történetben távolságokat és országhatárokat legyőzve időben vitték a gyógyszert... — Nem láttam, Béla bá­tyám, én még fiatal vagyok — szólt bűnbánóan. 3. A félreértés A szakemberek már körül­ülték az asztalt, amikor az előadó megérkezett. — Hát akkor elkezdjük elv. társak. — Azok bólintottak. — Az új gazdasági mecha­nizmusban a piac — kezdte, azután vizet ivott, lassan ki- mérten. Közben a homlokát ráncolta és azon gondolko­zott, hogy is folytassa. Mar­haság volt idejönnie. De jó lenne ezt simán. blama nél­kül megúszni. Nem készült, papírjai sincsenek. Ráadásul egész éjszaka kimaradt, zúg a feje, képtelen koncentrálni. És .tt ülnek vele szemben a szakemberek, akiket ő i-ányít és akik tőle váriák az igét. Ismét nekiveselkedett. — Az értéktörvény hatásá­ra a dolgok nálunk is más­képp alakulnak™ Józsi a legrégibb és leg­jobb szakember megrántotta jobbra is balra is a nyakát Az előadó azonnal észrevette. „Ez a legdörzsöltebb közöt­tük, ez a Jóska, máris rájött, nem készültem, hasalok. No mindegy, folytatnom kell”, gondolta magában. — A régi gazdasági mecha­nizmusunk, tehát a régi mo­dell megbukott... Józsi ismét rángatta a nya­kát az előadó szép csendben elkezdett izzadni. — „Miért kell ilyen nyil­vánosan, tüntetőén csinálni. Először is a barátom, azon­kívül tiszteletlenség. Ha nem tetszik amit mondok mondja el a végén, négyszemközt. El­végre elvtársak is vagyunk.” kergették agyában egymást a gondolatok. Aztán vége lett. Az előádő megkérte Józsit igyon meg vele a közeli presszóban egy feketét Leültek a füstös he­lyiségben és a nőkről beszél­gettek. „Az a fekete csinos” — mondta az előadó és Józsi helyeselt Közben kutyául rángatta a nyakát megint. — Édes Józsikám, nem ér­tem. Ha egyetértesz, hogy az a fekete nő csinos, akkor mi­ért rángatod jobbra és balra a nyakadat fejedet? — Nyakcsigolya meszesedé- sem van. A rángatódzás ön­kéntelen, bár enyhít valamit a nyomáson — mondta ártat­lan szemme] Józsi, a szakem­ber. 4. Az ital Édesapa vasárnap délután keresztrejtvényt fejtett. Már majdnem befejezte, amikor nagy problémához érkezett. Vízszintes négy: ital, három betű — így szól a feladvány. Azonnal beírta, hogy bor. Azután gyorsan kiradírozta, mert összeolvasva nem stim­melt a szöveg. — Igen — mondta félhan­gosan — nem bor, hanem rum. Ez sem volt jó. — Igaz is, ki iszik ilyenkor Magyarországon rumot? Elő­ször is meleg van, másrész­ről megírták, hogy a rum árt a látóidegeknek és nyomorba dönt. Csak nem fognak a keresztrejtvény szerkesztői a rumnak propagandát csinál­ni? A rumot is kiradírozta. — Aha — mormogta újból a felfedezés édes gyönyörével — nem bor. nem rum. hanem sör. A sör is három betű, ital és ilyen melegben csak sört lehet inni. finom, kemény- habú pincehideg sört. —• Apád sört kért, hozd M a jégszekrényből, kisfiam — szólt a felesége, aki félálom­ban ott pihegett a rekamién, de idegrendszere most is szol­gálatban volt, mint az őrtálló katonáé. — Ez sem jó! Tehát: a bor nem jó, a rum nem jó. a sör nem jó, viszont a pálin­ka, konyak és pezsgő az sok­kal több betű. — Pezsgő nincs itthon, édes kisfiam. Ne haragudj de azt nem mondtad szombaton — motyogta az asszony. — Ital. három betű? Hát akkor mi a fészkes fene le­het az? — Víz — szólt a kisfiú, sö­rösüveggel a kezében. — Az ám, a víz, az is ital™ Suha Andor

Next

/
Oldalképek
Tartalom