Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. február 2S. O kos tag volt az apám. Már az ötvenes években, amikor érettségi előtt álltam, azt mondta: — Idefigyelj Laci. Ebben az országban csak a kétkezi munkának lesz igazi becsülete. Én annyi protekciót soha nem tudok összehordani, hogy a te bizonyítványoddal és a tőlem örökölt alkalmazotti származásoddal egyetemre kerülj. Tisztviselőnek meg bolondság menni. Nézünk valami jó szakmát, ahol keresni is lehet. Ez volt az én útravalóm, vagy mondhatnám „atyai örökségem”. Sofőr lettem, illetve elnézést — gkv„ azaz gépkocsivezető. Nem bántam meg. A mai napig is sokan irigyelhetnek a fater ötletéért Nemcsak a pénz miatt A levegőt a mozgást azt nem lehet megfizetni. Még a legrohadtabb télben, felhúzott kocsiablakok mellett is többet látok egy nap, mint teszem azt egy osztály- vezető az irodája ablakából. Mert ugye az irodát nem lehet csak úgy elhúzni — mondjuk — végig a nagykörúton. Csupa unalom lehet .szegények élete, a négy fal közé zárva aktákat meg papírokat szagolgatni. Még beszélgetni sincs alkalmuk. Ha öreg a titkárnője, mit mondjon neki? — Hozzaezt intézze azt — legfeljebb ennyit Vagy kérdezze meg, hogy szokott-e fájni a dereka, vagy a válla időváltozáskor? Próbálná csak meg. Aztán majd két nap múlva visszahallaná a dumát; — Szörnyű ez az X. kartárs. Egész nap nem csinál semmit én tőröm magam helyette, mint egy hülye, ráadásul még fel is tart lehetetlen kérd ezősködéseiveL Az sem jobb, ha fiatal nő ffl a szomszéd szobában. Aszal pláne nem lehet dum- esiznt Próbálna a derekáról érdeklődni. Ezek a minis nők egyből félreértenék. Esetleg nem félre, hanem > meg. A* a rosszabb. Bár mostanában már nem úgy kádereznek, mint régebben. Tizenöt évvel ezelőtt ha szétfutott a pletyus a házban, a személyzetis * behívta az embert: — Idefigyeljen X. kantár*. a munkaerkölccsel ösz- szeférhetetlen az, amit maguk Y. kartársnővel művelnek. Már háromszor látták magukat együtt a büfében. Tegnapelőtt a vöröskeresztes előadáson is egymás mellett ültek és többször összehajolva súgdolóztak. Tegnap meg — amint megtudtuk, egyik becsületes kartársunktól — maguk egy villamoson utaztak a Városliget felé Maga az első, 5 meg a harmadik kocsin. Ez fgy nem mehet tovább. Tanácskoztunk a párttitkár elvtárssal, a szakszervezeti bizalminkkal, az emendé- esszel és Y. kartársnőre való tekintettel a DISZ-szel is és úgy döntöttünk, hogy megakadályozzuk elzüllésü- ket Magát áthelyezzük a keceli kirendeltséghez, Y. kartársnőt pedig a soroksári raktárba. Köszönöm, csak ennyit akartam mondani. Persze ezzel még nem volt vége az ügvnek. Behívták X. kartárs feleségét, tapintatosan megmagyarázták neki, hogy a férje egy vén kujon, Y. kartársnő meg egy.. „ de ők most rendbe tették családi életüket. Rendbe is, —- egy egész életre,.. Tíz évvel ezelőtt már jobb volt a helyzet. Csak akkor szóltak, ha tényleg lehetett valami etyele-petyele a dologban. Ügvesebben is intézkedtek. Általában a szak- szervezeti titkár szokott az emberbe botlani a folyosón, persze csak úgy „véletlenü1”: — Idefigyelj X. kartárs. Nagyon siet ma munka után? Várjál már meg, mondani szeretnék valamit Beugrunk a Zöldhordóba egy korsóra. Jó? Nem, nem olyan érdekes. Persze elmondhatom itt is. Aztán megfogta az ember kabátgombját és nyomta a szöveget: — Nem akarom, hogy piszkáljanak, olvan rendes srác vagy. Meg jól fe dolgozol. A szakszervezetet is fizeted. Szóval sokat dumálnak rólatok, Y.-nal. Gondoltam, nem érdemelnéd meg, hogy elvágjanak emiatt Neked feleséged van, meg gyerek. Beszéltem már a dirivel is, az lesz a legjobb, ha Y.-t áthelyezzük a számlázásra. Az a két emelettel feljebb van, könnyebben megszokj átok egymás nélkül. Még nyersz is a bó- ton. Hozzád Z.-né kerül, harminc éves gépelési gyakorlata van, príma munkaerő. Szóval csak ezt akartam mondani Persze azért egy korsóval lehúzhatunk. Mostanában még okosabban csinálják. Nem X. és Y„ mert azt soha nem lehet úgy csinálni, hogy a vállalatnál ne tudják meg. A káderezés okosabb. Bejön az emberhez a diri, vagy más kolléga és azt mondja: — Lacikám, tudod menynyi fafejűvel vagyunk körülvéve? Együtt emlegetSzóval, hogy a sofőrnek mindenki parancsol? Na jó. Megkapom a menetlevelet, reggel irány Miskolc. Nincs mese, ez parancs. Megyünk is, de az indulás percétől én fogom a volánt És nem csak a kocsi megy úgy, ahogy én akarom, hanem az utasok is. Ha például yan a városban olyan ismerős, aki este is szabad, vagy napközben sikerül valakit felcsípni egy esti randira, akkor biztos, hogy nem indulunk vissza már délután. Ismerem akiket viszek, tudom melyiknek milyen szöveget nyomjak. Ha belevaló, akkor kitálalom a tényeket, — Ügy ahogy van. — Rendben van Laci — mondja — hánykor találkozunk? — Tízkor az Avas szálló előtt. — Jó. Várom és pontos legyen. Az ilyen tagnak még szierválok is valakit, ha akarja unaloműzőnek. Minnek téged Y.-nSval Persze tehetnek egy szívességet de tudod hogy van. Erkölcs, satöbbi. Csináljátok egy kicsit óvatosabban. Jó, tudom nekem is semmi közöm hozzá. Semmi, de csak akkor, ha munkaidő után és nem itt csináljátok. Menjetek kiszállásra együtt, a szállodát fizeti a vállalat és kész. Csináld, csak óvatoséin. Irigyellek, de ha megtudja a féleséged, még képes otthagyni, amilyen talpraesett asszony. Az meg neked se jönne j61 Mosás, főzés. Hajaj, én is voltam már elvált ember — kétszer is. Szóval értjük egymást, ügye? De még mennyire, hogy értik. Én vittem nemrég Debrecenbe X.-et és Y.-t kiszállásra. A Hortobágyon vacsoráztunk, az Aranybikában laktunk. Olyan jókat kajáltam, Lacika, a druszám fizetett, mint a köles — meg olyan jókat röhögtem rajtuk, mert azt hitték, nem tudok a dologról. Hát lehet egy sofőr előtt titkolózni? Hát erről a titkolózásról is tudnék egy-két szót ejteni, de majd máskor. Szóval, visszakanyarodva a legelejére, nem cserélnék én senkiveL Art mondják, a sofőrnek mindenki parancsol. Kacagnom keű. Félkézből kontrázom ezt a langyos érvet Először is: mutassanak nekem olyan embert akinek nem parancsolnak kismillióan. Ismerek például egy papot a belvárosban, srác koromban jól összejöttem vele, sokszor ministráltam nála, amikor még kötelező tantárgy volt a hittan, meg a lelkigyakorlatokra jártunk. A gyengébb fejűek, meg a kölykök miatt említem csak, hogy az olyan tészta volt, mint most a szeminárium, csak három nap egy- végtébe, még együtt is aludtunk. Szóval még ennek a pap ismerősömnek is parancsoltak. A püsDöke. a pápája, meg a jó isten. A környékbeli egy-két fiatalasszonyról nem is beszélve. Azt hiszem a sok parancsolgatástól már nem is maradt ideje a lelkiismeretére figyelni. denfelé tudok égy-két kis presszót, ahol a hanyagolt lányok komyadoznak. Elviszem oda, kérek két kis cseresznyét, megadom a kezdő lökést és midben van a dolog. Legtöbbször még én várók tíz után az Avas előtt Aztán, — ha jó késve befutnak — már olyanok, mint a kezesbárányok. Persze akadnak, akiknek fogalmuk sincs az életről, A kiszállást úgy képzelik el, hogy irány Miskolc, dolgozunk, nyomás a kocsiba, irány Pest, rohanás haza. Ezek a kétlakiak. Csak két dolgot ismernek, a munkát, meg az otthonülést Nyolc órát dolgoznak, tizenhatot nevelik a családot Ezek még egy feketére is sajnálják az időt a presszóban. Na, egy ilyennek vittem egyszer a feleségét valami szívességútra. Art kérdezi tőlem, alig hogy elindulunk: — Mondja Laci, milyen emberek dolgoznak maguknál? — Milyet parancsol? — Például, ha vidékre mennek, mindig hazaérnek kapuzárás előtt? öhö. Sejtem már a far- bat Mondom: — Hát a kedves férjével mindig. — És másokkal? — Tudja nálunk sokan vannak, akik nem jártak tánciskolába, most esetenként pótolunk. Meg tanuljuk az etikettet. Hogyan kell fogni a kést villát nők társaságában, meddig tölthető a pohárba a bor. Persze ezzel együtt írtó rendesek. — Elhiszem — mondja. Na, erre aztán én kezdem firtatni a dolgot: — Maga mit szólna hozzá, ha a férje időnként elmaradozna? — Semmit — Nem bánná? s— Ugyan. Hallgattunk egy darabot aztán rákezdte: — Bele lehet őrülni ebbe az örökös otthon ülésbe. — Először azt hittem, hogy kifogtam vele Amerikát A fizetését hazaadja. takarít, mosogat porszívózik, lemegy a piacra, reggel a tejet hozza. És közben már ismerem töviről-hegyire a benti munkáját is, mert Ladányi Mihályt Este Kitöltöttem a kérdőíveket kifizettem a segélybélyeget s belefáradtam — Nehéz a világ. Isten érezte utoljára ezt mikor a konok, boldog hit helyett utánvéttel feladta címeteKre a Bibliát Polner Zoltán: Egyetlen felelet Tiborcok ünneplő unokái, hajnal-vértú ezredesk: soha el nem fáradok, soha meg nem alkuvók, hittel sereglő sereg tűzből támadt fergeteg elvtársaim, az öklök komor erdejében piros zászló a fény s ti minden kiáltása egyetlen felelet vagytok. Megsimogatjátok a gyerekek haját és elmondjátok a rettegés iszonyú kálváriáit és megőrzitek a szerelőcsarnokok egén a napot amit a gyárak hűsége kovácsolt Csanády János: VASUTAK Vasutak a tömör szobában átcsattogják a könnyű csendet, a mozdulatlan sejtfalak síneken száguldva pihennek; a vaskerék, akár a forgó olajos csontba ágyazottan, törökhoni hegyek felett, egészségesen szárnyralobban, váltó csattog, madár kiált, sas kering a tömör szobában, s nyújtózkodnak Szibériában eörösfenyők és tűhegyek — a világ minden moccanása e sínekben rezgeti ezüstben — egy űrhajó repül amott an, s kéken lebeg a Föld a füstben. LENIN t A Kommunista Internacionáléról örökké azt fújja. Szegény meg van győződve, hogy megbecsülöm, mert olyan rendes. — Sok a rendességből is megárt — nyomom a tüskét — Nem tudok olyat kérni, amit ne tenne meg. — Amióta együttvagyunk nyolc éve, azóta még nem kiabált velem. Csak oktat. Mint egy tanár. Én vagyok az egyedüli és örökös hallgatója. Mit bánom én a pénzt, jönne haza részegen, eresztené el magát egyszer. — A részeg ember csúnya. — Es az unalmas milyen? Nálunk sémára megy minden... Na ezt a szegény asz- szonyt sem irigylem. Azt hiszi házasságban él, pedig csak internátusbán. Órarend szerint Amikor legközelebb vittem a férjét vidéki útra, visszaindulás előtt bedobtam a cselt Felnyitottam a kocsi gépház tetejét nekigyűrtem az ingem ujját és csuklóig jól bemaszatoltam, olajoztam a két kezem. Hat óra tájt jön kifelé a kapun. — Egy kis baj van — mondom neki. — Nocsak. . — Nem indul a motor. A benzinadagolásnál lehet valami. Megnéztem a karburátort is, üres. Ügy látom az AC pumpa döglött be. Persze, hogy nem volt semmi baj a motorral. Ezeken a nagy kocsikon nincs külön benzincsap, de én a vezetékre szereltem egy elzárót még réggebben, nehogy elfolyhasson a benzin. Meg ha zűrösebb helyen parkolok, akkor is elfordítom a csavart, hogy ha ellopják a kocsit két kilométer után nincs több benzin, — Most rrd less kérdi tanácstalanul. — Tessék csak beülni és megvárni, azonnal jövök. Azzal elrohanok. Jobbra a második utcában van egy kis presszó, kilencig szokott nyitva lenni. Régi ismerősöm a felszolgálónő. Vele tárgyalok. — Jól figyelj rám. Hozok egy tagot, velem van Pestről Nyolcig itt fog ülni, foglalkozz vele. Bírja az udvarias társalgást Család, gyerek, nemzetközi helyzet És legyél előkelő. Mondjál rólam szépeket és kínáld egy kis erőssel is ha már eny- nyire bajbajutott a kocsival. Nyolc után jövök érte, elviszem a nagy étterembe vacsorázni, onnan érted jövök és tizenegyig ráérek. Azzal rohanok vissza a tagért, csak úgy nekigyör- kőzve, mocskosán. Elvezetem a presszóhoz, mondom neki, hogy itt várjon áz ismerősömnél, én meg megyek szerzek egy szerelőt és rendbevágjuk a kocsit Otthagyom. Beugrók a közeli csemege üzletbe, s a raktárban megmosom forróvízzel a kezem, vásárlók némi kaját beülök a kocsiba, vacsora a hátsó ülésen, a benzincsapot kinyitom és elviharzok az egyik ismerős sráchoz, aki a Trabantomhoz ígért dugaty- tyúgyűrűket mert az Pesten most hiánycikk. Nyolc óra tájt irány visz- sza a presszóhoz, a kocsit leállítom az egyik mellékutcában. Minden oké, vagy inkább karasó, mert rögtön észreve- szem, hogy vodkában dolgoztak. A tag egyáltalán nem morcos, nagyban magyaráz a lánynak, pont az új mechanizmusról. Ez még itt is népnevei A lány meg áhítattal hallgatja. Haláli. A többi már könnyen ment. Éjjel háromra értünk Pestre, még beugrottunk a Jerevánba egy kis konyakra, négyre már haza is szállítottam a tagot. Hónapokig nem fogadta a köszönésem a felesége. Kiderült, hogy amikor a tag hazament, nem akart lefeküdni, hanem harsogva fü- työrészett. A felesége rászólt, erre felpofozta. Ügy látszik, megtanult a nőkkel is bánni. A Kossuth Könyvkiadó méltó módon, Lenin cikkeinek, beszédeinek és leveleinek igényes válogatásával köszönti a félévszázados évfordulót, a HI., a Kommunista internacionálé megalakulását A forradalmi munkásmozgalom történetének egyik döntő ütközete volt a csődbe jutott Zimmerwaldi Internacionáléval való szakítás, s Lenin szavaival élve, a „valódi internacionalisták” nemzetközi fórumának létrehozása. Az 1919. március 2—5 között lezajlott alakuló kongresszus előtt Lenin jövőbemutató módon állapította meg: „Nem a számon fordul meg a dolog, hanem a valóban forradalmi proletáriátus eszméinek és politikájának helyes kifejezésén. Nem az internacionalizmus ,proklamálása’ a lényeg, hanem az, hogy még a legnehezebb időben is tudjunk a gyakorlatban internacionalisták lenni.” Lenin jónéhány beszédben és cikkben foglalkozott az internacionalizmus gyakorlati kérdéseivel, vitázva azokkal, akik csak prokla- máliák az internacionalizmust. de közben „meggyalázzák a szocializmust”. Ezeket a beszédeket és cikkeket a kötet igen világos, könnyen áttekinthető csoportosításban közli. A másik kérdés, amelyre a Kommunista Internacio- nálé szükségessége kapcsán Lenin megkülönböztetett figyelmet fordított, a nemzetközi munkásmozgalom irányzatainak kérdése volt. Tgy kapott helyet a kötetben A „baloldaliság” mint a kommunizmus gyermekbetegsége című művének több részlete, a svájci szociáldemokrata párt kongresszusán elmondott beszéd, a magyar munkásoknak küldött üdvözlet, a német kommunistákhoz intézett levél, sok más mellett. Lenin — mint a mostani gyűjtemény is igazolja anyagbőségével — minden alkalmat megragadott arra, hogy a burzsoázia, s a szociáldemokraták leleplezése mellett a nemzetközi munkásmozgalom eszmei-szervezeti erejét is növelje, ha kellett, éppen a kritika eszközével, mint ezt — a többi között a Clara Zetkinhez, Thomas Belihez, a lengyel kommunistákhoz intézett levél is bizonyítja. A félévszázaddal ezelőtt lezajlott alakuló kongresszus valóban emlékezésre, emlé- keztetésre méltó esemény. Lenin szavaival szólva: „A IlL, Kommunista Inter- nacionálé világtörténelmi jelentősége abban rejlik, hogy megkezdte valóra váltani Marx óriási jelentőségű jelszavát. azt a jelszót, amely a szocializmus és a munkásmozgalom évszázados fejlődését összegezi, azt a jelszót, amelyet ez a fogalom fejez ki: proletárdiktatúra” m —1 miau aim
