Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-23 / 45. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. február 2S. O kos tag volt az apám. Már az ötvenes években, amikor érettségi előtt álltam, azt mondta: — Idefigyelj Laci. Ebben az országban csak a kétkezi munkának lesz igazi becsü­lete. Én annyi protekciót so­ha nem tudok összehordani, hogy a te bizonyítványoddal és a tőlem örökölt alkalma­zotti származásoddal egye­temre kerülj. Tisztviselőnek meg bolondság menni. Né­zünk valami jó szakmát, ahol keresni is lehet. Ez volt az én útravalóm, vagy mondhatnám „atyai örökségem”. Sofőr lettem, il­letve elnézést — gkv„ azaz gépkocsivezető. Nem bántam meg. A mai napig is so­kan irigyelhetnek a fater öt­letéért Nemcsak a pénz miatt A levegőt a mozgást azt nem lehet megfizetni. Még a legrohadtabb télben, felhúzott kocsiablakok mel­lett is többet látok egy nap, mint teszem azt egy osztály- vezető az irodája ablakából. Mert ugye az irodát nem le­het csak úgy elhúzni — mondjuk — végig a nagy­körúton. Csupa unalom le­het .szegények élete, a négy fal közé zárva aktákat meg papírokat szagolgatni. Még beszélgetni sincs alkalmuk. Ha öreg a titkárnője, mit mondjon neki? — Hozzaezt intézze azt — legfeljebb ennyit Vagy kérdezze meg, hogy szokott-e fájni a de­reka, vagy a válla időválto­záskor? Próbálná csak meg. Aztán majd két nap múlva visszahallaná a dumát; — Szörnyű ez az X. kar­társ. Egész nap nem csinál semmit én tőröm magam helyette, mint egy hülye, rá­adásul még fel is tart lehe­tetlen kérd ezősködéseiveL Az sem jobb, ha fiatal nő ffl a szomszéd szobában. As­zal pláne nem lehet dum- esiznt Próbálna a dereká­ról érdeklődni. Ezek a mi­nis nők egyből félreértenék. Esetleg nem félre, hanem > meg. A* a rosszabb. Bár mostanában már nem úgy kádereznek, mint ré­gebben. Tizenöt évvel ez­előtt ha szétfutott a pletyus a házban, a személyzetis * behívta az embert: — Idefigyeljen X. kan­tár*. a munkaerkölccsel ösz- szeférhetetlen az, amit ma­guk Y. kartársnővel mű­velnek. Már háromszor lát­ták magukat együtt a büfé­ben. Tegnapelőtt a vöröske­resztes előadáson is egymás mellett ültek és többször összehajolva súgdolóztak. Tegnap meg — amint meg­tudtuk, egyik becsületes kartársunktól — maguk egy villamoson utaztak a Város­liget felé Maga az első, 5 meg a harmadik kocsin. Ez fgy nem mehet tovább. Ta­nácskoztunk a párttitkár elvtárssal, a szakszervezeti bizalminkkal, az emendé- esszel és Y. kartársnőre va­ló tekintettel a DISZ-szel is és úgy döntöttünk, hogy megakadályozzuk elzüllésü- ket Magát áthelyezzük a keceli kirendeltséghez, Y. kartársnőt pedig a soroksári raktárba. Köszönöm, csak ennyit akartam mondani. Persze ezzel még nem volt vége az ügvnek. Behív­ták X. kartárs feleségét, ta­pintatosan megmagyarázták neki, hogy a férje egy vén kujon, Y. kartársnő meg egy.. „ de ők most rendbe tették családi életüket. Rendbe is, —- egy egész életre,.. Tíz évvel ezelőtt már jobb volt a helyzet. Csak akkor szóltak, ha tényleg lehetett valami etyele-petyele a do­logban. Ügvesebben is in­tézkedtek. Általában a szak- szervezeti titkár szokott az emberbe botlani a folyosón, persze csak úgy „véletlenü1”: — Idefigyelj X. kartárs. Nagyon siet ma munka után? Várjál már meg, mondani szeretnék vala­mit Beugrunk a Zöldhor­dóba egy korsóra. Jó? Nem, nem olyan érdekes. Per­sze elmondhatom itt is. Aztán megfogta az em­ber kabátgombját és nyom­ta a szöveget: — Nem akarom, hogy piszkáljanak, olvan rendes srác vagy. Meg jól fe dolgozol. A szakszervezetet is fizeted. Szóval sokat dumálnak rólatok, Y.-nal. Gondoltam, nem érdemelnéd meg, hogy elvágjanak emiatt Neked feleséged van, meg gyerek. Beszéltem már a dirivel is, az lesz a leg­jobb, ha Y.-t áthelyezzük a számlázásra. Az a két eme­lettel feljebb van, könnyeb­ben megszokj átok egymás nélkül. Még nyersz is a bó- ton. Hozzád Z.-né kerül, harminc éves gépelési gyakor­lata van, príma munka­erő. Szóval csak ezt akar­tam mondani Persze azért egy korsóval lehúzhatunk. Mostanában még okosab­ban csinálják. Nem X. és Y„ mert azt soha nem le­het úgy csinálni, hogy a vállalatnál ne tudják meg. A káderezés okosabb. Be­jön az emberhez a diri, vagy más kolléga és azt mondja: — Lacikám, tudod meny­nyi fafejűvel vagyunk kö­rülvéve? Együtt emleget­Szóval, hogy a sofőrnek min­denki parancsol? Na jó. Meg­kapom a menetlevelet, reggel irány Miskolc. Nincs me­se, ez parancs. Megyünk is, de az indulás percétől én fogom a volánt És nem csak a kocsi megy úgy, ahogy én akarom, hanem az utasok is. Ha például yan a városban olyan ismerős, aki este is szabad, vagy napközben sikerül valakit felcsípni egy esti randira, akkor biztos, hogy nem in­dulunk vissza már délután. Ismerem akiket viszek, tu­dom melyiknek milyen szö­veget nyomjak. Ha belevaló, akkor kitá­lalom a tényeket, — Ügy ahogy van. — Rendben van Laci — mondja — hánykor találko­zunk? — Tízkor az Avas szálló előtt. — Jó. Várom és pontos legyen. Az ilyen tagnak még szierválok is valakit, ha akarja unaloműzőnek. Min­nek téged Y.-nSval Per­sze tehetnek egy szívességet de tudod hogy van. Er­kölcs, satöbbi. Csináljátok egy kicsit óvatosabban. Jó, tudom nekem is semmi kö­zöm hozzá. Semmi, de csak akkor, ha munkaidő után és nem itt csináljátok. Men­jetek kiszállásra együtt, a szállodát fizeti a vállalat és kész. Csináld, csak óvato­séin. Irigyellek, de ha meg­tudja a féleséged, még ké­pes otthagyni, amilyen talp­raesett asszony. Az meg ne­ked se jönne j61 Mosás, főzés. Hajaj, én is voltam már elvált ember — kétszer is. Szóval értjük egymást, ügye? De még mennyire, hogy értik. Én vittem nemrég Debrecenbe X.-et és Y.-t kiszállásra. A Hortobágyon vacsoráztunk, az Aranybi­kában laktunk. Olyan jó­kat kajáltam, Lacika, a druszám fizetett, mint a köles — meg olyan jó­kat röhögtem rajtuk, mert azt hitték, nem tudok a dologról. Hát lehet egy so­főr előtt titkolózni? Hát erről a titkolózásról is tudnék egy-két szót ej­teni, de majd máskor. Szóval, visszakanyarodva a legelejére, nem cserélnék én senkiveL Art mondják, a sofőrnek mindenki paran­csol. Kacagnom keű. Fél­kézből kontrázom ezt a langyos érvet Először is: mutassanak nekem olyan embert akinek nem paran­csolnak kismillióan. Isme­rek például egy papot a belvárosban, srác koromban jól összejöttem vele, sok­szor ministráltam nála, amikor még kötelező tan­tárgy volt a hittan, meg a lelkigyakorlatokra jártunk. A gyengébb fejűek, meg a kölykök miatt említem csak, hogy az olyan tészta volt, mint most a szeminá­rium, csak három nap egy- végtébe, még együtt is alud­tunk. Szóval még ennek a pap ismerősömnek is pa­rancsoltak. A püsDöke. a pápája, meg a jó isten. A környékbeli egy-két fia­talasszonyról nem is be­szélve. Azt hiszem a sok parancsolgatástól már nem is maradt ideje a lelkiisme­retére figyelni. denfelé tudok égy-két kis presszót, ahol a hanyagolt lányok komyadoznak. Elvi­szem oda, kérek két kis cseresznyét, megadom a kezdő lökést és midben van a dolog. Legtöbbször még én várók tíz után az Avas előtt Aztán, — ha jó késve befut­nak — már olyanok, mint a kezesbárányok. Persze akadnak, akiknek fogalmuk sincs az életről, A kiszállást úgy képzelik el, hogy irány Miskolc, dolgo­zunk, nyomás a kocsiba, irány Pest, rohanás haza. Ezek a kétlakiak. Csak két dolgot ismernek, a munkát, meg az otthonülést Nyolc órát dolgoznak, tizenhatot nevelik a családot Ezek még egy feketére is sajnálják az időt a presszóban. Na, egy ilyennek vittem egyszer a feleségét valami szívességútra. Art kérdezi tőlem, alig hogy elindulunk: — Mondja Laci, milyen emberek dolgoznak maguk­nál? — Milyet parancsol? — Például, ha vidékre mennek, mindig hazaérnek kapuzárás előtt? öhö. Sejtem már a far- bat Mondom: — Hát a kedves férjével mindig. — És másokkal? — Tudja nálunk sokan vannak, akik nem jártak tánciskolába, most eseten­ként pótolunk. Meg tanul­juk az etikettet. Hogyan kell fogni a kést villát nők társaságában, meddig tölt­hető a pohárba a bor. Per­sze ezzel együtt írtó ren­desek. — Elhiszem — mondja. Na, erre aztán én kez­dem firtatni a dolgot: — Maga mit szólna hoz­zá, ha a férje időnként el­maradozna? — Semmit — Nem bánná? s— Ugyan. Hallgattunk egy darabot aztán rákezdte: — Bele lehet őrülni ebbe az örökös otthon ülésbe. — Először azt hittem, hogy kifogtam vele Amerikát A fizetését hazaadja. takarít, mosogat porszívózik, le­megy a piacra, reggel a tejet hozza. És közben már is­merem töviről-hegyire a benti munkáját is, mert Ladányi Mihályt Este Kitöltöttem a kérdőíveket kifizettem a segélybélyeget s belefáradtam — Nehéz a világ. Isten érezte utoljára ezt mikor a konok, boldog hit helyett utánvéttel feladta címeteKre a Bibliát Polner Zoltán: Egyetlen felelet Tiborcok ünneplő unokái, hajnal-vértú ezredesk: soha el nem fáradok, soha meg nem alkuvók, hittel sereglő sereg tűzből támadt fergeteg elvtársaim, az öklök komor erdejében piros zászló a fény s ti minden kiáltása egyetlen felelet vagytok. Megsimogatjátok a gyerekek haját és elmondjátok a rettegés iszonyú kálváriáit és megőrzitek a szerelőcsarnokok egén a napot amit a gyárak hűsége kovácsolt Csanády János: VASUTAK Vasutak a tömör szobában átcsattogják a könnyű csendet, a mozdulatlan sejtfalak síneken száguldva pihennek; a vaskerék, akár a forgó olajos csontba ágyazottan, törökhoni hegyek felett, egészségesen szárnyralobban, váltó csattog, madár kiált, sas kering a tömör szobában, s nyújtózkodnak Szibériában eörösfenyők és tűhegyek — a világ minden moccanása e sínekben rezgeti ezüstben — egy űrhajó repül amott an, s kéken lebeg a Föld a füstben. LENIN t A Kommunista Internacionáléról örökké azt fújja. Szegény meg van győződve, hogy megbecsülöm, mert olyan rendes. — Sok a rendességből is megárt — nyomom a tüs­két — Nem tudok olyat kér­ni, amit ne tenne meg. — Amióta együttvagyunk nyolc éve, azóta még nem kiabált velem. Csak oktat. Mint egy tanár. Én vagyok az egye­düli és örökös hallgatója. Mit bánom én a pénzt, jön­ne haza részegen, eresztené el magát egyszer. — A részeg ember csú­nya. — Es az unalmas mi­lyen? Nálunk sémára megy minden... Na ezt a szegény asz- szonyt sem irigylem. Azt hi­szi házasságban él, pedig csak internátusbán. Órarend szerint Amikor legközelebb vittem a férjét vidéki útra, visszaindulás előtt bedob­tam a cselt Felnyitottam a kocsi gépház tetejét neki­gyűrtem az ingem ujját és csuklóig jól bemaszatoltam, olajoztam a két kezem. Hat óra tájt jön kifelé a kapun. — Egy kis baj van — mondom neki. — Nocsak. . — Nem indul a motor. A benzinadagolásnál lehet va­lami. Megnéztem a karbu­rátort is, üres. Ügy látom az AC pumpa döglött be. Persze, hogy nem volt semmi baj a motorral. Eze­ken a nagy kocsikon nincs külön benzincsap, de én a vezetékre szereltem egy el­zárót még réggebben, ne­hogy elfolyhasson a benzin. Meg ha zűrösebb helyen parkolok, akkor is elfordí­tom a csavart, hogy ha el­lopják a kocsit két kilomé­ter után nincs több ben­zin, — Most rrd less kérdi tanácstalanul. — Tessék csak beülni és megvárni, azonnal jövök. Azzal elrohanok. Jobbra a második utcában van egy kis presszó, kilencig szokott nyitva lenni. Régi ismerő­söm a felszolgálónő. Vele tárgyalok. — Jól figyelj rám. Hozok egy tagot, velem van Pest­ről Nyolcig itt fog ülni, fog­lalkozz vele. Bírja az ud­varias társalgást Család, gyerek, nemzetközi helyzet És legyél előkelő. Mondjál rólam szépeket és kínáld egy kis erőssel is ha már eny- nyire bajbajutott a kocsival. Nyolc után jövök érte, el­viszem a nagy étterembe vacsorázni, onnan érted jö­vök és tizenegyig ráérek. Azzal rohanok vissza a tagért, csak úgy nekigyör- kőzve, mocskosán. Elvezetem a presszóhoz, mondom neki, hogy itt várjon áz ismerő­sömnél, én meg megyek szerzek egy szerelőt és rend­bevágjuk a kocsit Ottha­gyom. Beugrók a közeli cseme­ge üzletbe, s a raktárban megmosom forróvízzel a ke­zem, vásárlók némi kaját beülök a kocsiba, vacsora a hátsó ülésen, a benzincsapot kinyitom és elviharzok az egyik ismerős sráchoz, aki a Trabantomhoz ígért dugaty- tyúgyűrűket mert az Pesten most hiánycikk. Nyolc óra tájt irány visz- sza a presszóhoz, a kocsit leállítom az egyik mellék­utcában. Minden oké, vagy inkább karasó, mert rögtön észreve- szem, hogy vodkában dol­goztak. A tag egyáltalán nem morcos, nagyban ma­gyaráz a lánynak, pont az új mechanizmusról. Ez még itt is népnevei A lány meg áhítattal hallgatja. Haláli. A többi már könnyen ment. Éjjel háromra értünk Pestre, még beugrottunk a Jerevánba egy kis konyak­ra, négyre már haza is szál­lítottam a tagot. Hónapokig nem fogadta a köszönésem a felesége. Ki­derült, hogy amikor a tag hazament, nem akart lefe­küdni, hanem harsogva fü- työrészett. A felesége rá­szólt, erre felpofozta. Ügy látszik, megtanult a nőkkel is bánni. A Kossuth Könyvkiadó méltó módon, Lenin cikkei­nek, beszédeinek és levelei­nek igényes válogatásával köszönti a félévszázados év­fordulót, a HI., a Kommu­nista internacionálé megala­kulását A forradalmi mun­kásmozgalom történetének egyik döntő ütközete volt a csődbe jutott Zimmerwaldi Internacionáléval való sza­kítás, s Lenin szavaival él­ve, a „valódi internacionalis­ták” nemzetközi fórumának létrehozása. Az 1919. márci­us 2—5 között lezajlott ala­kuló kongresszus előtt Le­nin jövőbemutató módon ál­lapította meg: „Nem a szá­mon fordul meg a dolog, hanem a valóban forradalmi proletáriátus eszméinek és politikájának helyes kifeje­zésén. Nem az internaciona­lizmus ,proklamálása’ a lé­nyeg, hanem az, hogy még a legnehezebb időben is tudjunk a gyakorlatban in­ternacionalisták lenni.” Lenin jónéhány beszédben és cikkben foglalkozott az internacionalizmus gyakor­lati kérdéseivel, vitázva azokkal, akik csak prokla- máliák az internacionaliz­must. de közben „meggya­lázzák a szocializmust”. Ezeket a beszédeket és cik­keket a kötet igen világos, könnyen áttekinthető cso­portosításban közli. A másik kérdés, amelyre a Kommunista Internacio- nálé szükségessége kapcsán Lenin megkülönböztetett fi­gyelmet fordított, a nemzet­közi munkásmozgalom irány­zatainak kérdése volt. Tgy kapott helyet a kötetben A „baloldaliság” mint a kom­munizmus gyermekbeteg­sége című művének több részlete, a svájci szociálde­mokrata párt kongresszusán elmondott beszéd, a magyar munkásoknak küldött üdvöz­let, a német kommunisták­hoz intézett levél, sok más mellett. Lenin — mint a mostani gyűjtemény is iga­zolja anyagbőségével — minden alkalmat megraga­dott arra, hogy a burzsoázia, s a szociáldemokraták le­leplezése mellett a nemzet­közi munkásmozgalom esz­mei-szervezeti erejét is nö­velje, ha kellett, éppen a kritika eszközével, mint ezt — a többi között a Clara Zetkinhez, Thomas Belihez, a lengyel kommunistákhoz in­tézett levél is bizonyítja. A félévszázaddal ezelőtt lezajlott alakuló kongresszus valóban emlékezésre, emlé- keztetésre méltó esemény. Lenin szavaival szólva: „A IlL, Kommunista Inter- nacionálé világtörténelmi je­lentősége abban rejlik, hogy megkezdte valóra váltani Marx óriási jelentőségű jel­szavát. azt a jelszót, amely a szocializmus és a mun­kásmozgalom évszázados fejlődését összegezi, azt a jelszót, amelyet ez a foga­lom fejez ki: proletárdik­tatúra” m —1 miau aim

Next

/
Oldalképek
Tartalom