Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
Családvédelem Egy s más Tojás Drágán tojnak a Szolnok megyei tyúkok. Az az érzésem, hogy nem ismerik a közgazdaságtant Ugyanis a következőket tapasztaltam: Szolnokon a megyéből szállított tojás darabját 1,80 forinttól 2,10 forintig árulják. Budapesten viszont a piacokon 1,70-ért vesztegetik. Sőt. A József körúton az Állami Gazdaságok mintaüzletében Győr megyei tojást árulnak .1,80-ért. Nyilvánvaló tehát, hogyha a szállítási költséget is hozzáadjuk, a Győr megyei tyúkok olcsóbban tojnak, hiszen a közel kétszáz kilométerről szállított tojásnak drágábbnak kellene lennie, mint az ötven—száz kilométerről. Persze az is lehet, hogy nem a tyúkok ludasak ebben. Ötletpályázat Olvasom a Néplapban, hogy milyen sokan jelentkeztek az olvasók közül az ezer forintos ötletoályázatra. Megvallom őszintén hetek óta töröm a fejem egy ezer forintos ötleten, de nem jut eszembe semmi. Nem is kínlódom tovább. Van egy piti ötletem, tudom, hogy nem ér ezer forintot, de mégiscsak ötlet. Éppen ezért javaslom, hogv ne csak ezer forintot adianak a szorgalmas olvasónak. Én benyújtom a picike kis ötletemet, a Néplap ad érte postafordultával egy húszast és kvittek vadunk. Mit szólnak az ötletemhez? Kocsmában — Kérek egy féldeci cseresznyét- kísérővel. — Tessék talán kísérő nélkül kérni. — Miért? — Sajnos nincs szódavizünk. — Akkor jó lesz az ásványvíz is, — Sajnos az sincs. — Hallatlan. Micsoda disznóság, hogy nincs szódavíz. — Kedves uram, ne tessék hangoskodni, inkább a cseresznye mellé adok kísérőnek még egy fél deci cseresznyét. — Ilyen jószívű? » — Nem, de a cseresznye- pálinka most olcsóbb, mint a szódavíz. — Fantasztikus. — Igen uram, de mondja, nem tudna kéz alatt szerezni egy doboz autószifon patront? Megfizetem és nem árulom el, hogy honnan kaptam. Lencse Az ókorban Ézsau eladta örökségét egy tál, lencséért. Azóta ő példázza azt, ha valaki nagyon olcsón válik meg valami értékes dologtól. Ahogy mondják manapság: eladta egy tál lencséért Micsoda lesújtó vélemény volt ez a legutóbbi időkig. Volt. Tegnap jártam egy üzletben, ahol lencsét is árultak. Kilóját 44 forintért. Ha az a bolond Ézsau vár néhány ezer évet, most nem is csinál rossz üzletet. Rangsor Sűrűn járok az egyik budapesti éjszakai szórakozó helyre. Törzsvendégnek számítok és ismerem a többi rendszeresen bejárót is. Legutóbb csupa ismeretlen arcot láttam a plüssfotelek- ben, a szokottnál nagyobb hangzavarban, rengeteg külföldi itallal az asztalokon. Kérdem az üzletvezetőt, hogy mi ez a változás? — ö, hát ez a szokásos februári csúcsforgalmunk — válaszolja. — ? — Tudja ilyenkor van minden évben a tsz-ek zárszámadása. Akiket Itt lát, az mind tsz-elnök és főkönyvelő. Ki más bírná megfizetni ezeket a méregdrága italokat? — Ilyen jól ismeri a vendégeit. — Aki kávét, Coco-colát iszik az tisztviselő, aki német gint, vagy magyar barackpálinkát, az kisvállalat igazgatója, aki skót wiskyt az tsz-elnök. — Ez a rangsor plafonja? — Nem. Aki a bárpultnál ülő lányokat is felkéri táncolni, az gebines. — egy — ITARÍ (SZKOPJÉK IDŐNKÉNT oTíHoH^ttAU'pJA körében híI (Zsoldos Sándor rajza) Kis kocsi, nagy kocsi — (A Paris Match karikatúrája) A valóság — (A Wochenpresse karikatúrája) Az élet egyetlen öröme... Nyögve a fájdalomtól egy férfi letelepedik egy padra. Sajnálkozó arccal közeledik hozzá egy Járókelő: „Talán nincs Jól?” „Nincs semmi bajom, de a cipőm két számmal kisebb a lábamnál.” „S miért vásárol magának ilyen kis cipőt?” „Meg kell értenie engem uram! Unalmas a munkám, a feleségem megcsal, a legidősebb fiam adósságokat csinál, az anyósom pokollá teszi az életemet. Az egyetlen örömöm, ha esténként leveszem a cipőmet és fel- vehetem a papucsomat:,.” {?. ! NEVESSÜNK! Az örök nő Egy idősebb lány férjhez akar menni és ezért a házasságközvetítő intézethez fordul. „Csinos és nagy tudású férfit keresek, aki jó társalgó és kellemesen énekel is- Meséljen nekem sokat, de hallgasson, ha elfáradok." „Már tudom, mire van szüksége, — szakítja félbe a házasságközvetítő — egy tv- készülékre.” Jó véleménye vau róla Az igazgató így szól a beosztotthoz: — Önnel egyetlen gép sem vehetné fel a versenyt! — Valóban? — Higgye el, ha mondom. Még senki sem talált fel olyan gépet, amely egyáltalán semmit nem csinál! Házaspár az állatkertben — Mit szólnál, Raimund, ha ez az oroszlán most egyszeriben felfalna engem? — Jó étvágyat! Kém tévedett A tűzoltóságon megszólal a telefon. Izgatott női hang jelentkezik: — Segítség, gyorsan! Egy Ismeretlen fiatalember be akar mászni a szobámba az ablakon. — Tévedés, kisasszony. Bizonyára a rendőrséget akarta hívni... — Dehogyis! Hosszabb létrára lenne szükség! A nagypapa Mollenmann úr egy asztaltársaság érdemes tagja nagyapa lett. „Nos, hogy érzed magad, mint nagyapa?” kérdezték asztaltársaságbeli ivócimborái. „Nem érzed magad sokkal öregebbnek?” „Hm”, vélte az újsütetű nagyapa és nagyot húzott poharából. „Ami engem illet, én ugyanolyan fiatalnak érzem magam, mint azelőtt, csak abba nem tudok belenyugodni, hogy egy nagymama férje vagyok”, Gazdaságos Egy skót izgatottan rohan az anyakönyvi hivatalba, ,Sokba kerül, ha az ember meg akarja változtatni a nevét?” — kérdi. „Nem, egyáltalán nem, de néhány formalitásra van szükség.” „Rendben van, szeretném megváltoztatni a nevemet." ,,S milyen névre akarja változtatni?” „MacDouglasra." „8 mj az ön neve most?” „MacCenzie.” „S miért akarja, hogy hirtelen MacDouglas legyen a neve?” „A skót odahajol az anyakönyvi tisztviselőhöz és a fülébe súgja: „Az utcán találtam egy csomagot és 1000 névjegy volt benne Mac- Deuglas névre.” Variációk egy témára A nagyothalló paciens megkérdezi az orvostól: — Mennyivel tartozom a vizitért? — ötven shilling. — Bocsánat mennyi? Hetven? — Nem uram, hatvan! Ez is szemponti Két farmer beszélget. — Hogyan viselkedtek méhei tavaly? — Kitűnően Ami igaz, az igaz, mézet keveset láttam tőlük, de alaposan megcsip- desték a szomszédomat. Szállodában — Milyennek találta • szobát uram? — Borzalmas volt, nem hunytam le a szemem egész éjszaka. — Ez az ön hibája uraml Ha aludni akart, be kellett volna hunynia a szemét. Ami szabói, az szabói! A tisztviselő mondja • félnek: — Nem tett pontot az i betűre. — Kezében van a toll, tegyen már rá egy pontot! — Nagyon sajnálom uram, de nem tehetem, az írásnak azonosnak kell lennie? Kifogás „Miért nem akar a felesége a jótékonysági hangversenyre járni?” „Sajnos egyik fülére süket!” „Hát aztán! A másikbo vattát dughat!”
