Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-23 / 45. szám

1989. február 33. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 TAYASZVÄRÄS — (Mohácsi Regös Ferenc rajza) Az első tanító Szovjet film Tanyai népművelés.. Égnek a lámpák, s a nézőt még mindig ritmikus fejsze­csapások hangja kíséri. Szép költői képpel fejeződik be a film. A tanító fejszét fog a nagy nyárfára, a mozdulat­lanság, a sötétség szimbólu­mára. Az elpusztított, felége­tett iskolát állítja helyre be­lőle. A falubeliek még döb­benten nézik, de már társa Is akad, nem magányos többé. Mihal kov-Koncsalovszkij szovjet-kirgiz filmje szerve­sen beleillik abba folyamat­ba, amely már évek óta tart a szovjet filmművészetben- A szövetségi köztársaságok filmgyártásának ugrásszerű fejlődése jellemzi az újabb korszakot. Elég a grúziai filmművészet felvirágzására ntalni. A tények arra enged­nek következtetni, hogy a szovjet filmnek még hatal­mas tartalékai vannak a köz­társasági stúdiókban. Csingiz Ajtmatov regénye magyarul is megjelent, s a filmet is megelőzte jó híre. A cselekmény nagyon egy­szerű, a forgatókönyv az egyébként sem sokszálú tör­ténetből csak a legfontosab­bakat hagyta meg. Leszerelt kirgiz vöröskato­na érkezik egy istenháta- mögötti faluba, hogy iskolát szervezzen az évszázados sö­tétségben élt falusiak gyer­mekeinek. Maga sem tud sokkal többet, mint ők, egyet viszont nagyon jól tud- fel kell számolni a régi világ maradványait Ehhez az is­kola a legjobb eszköz- A ko­nok butaság, az emberekbe évezredek alatt beivódott alá­zat és a szokások, babonák ereje nehezen enged. Az el­maradottság fanatizmusa for­radalmi fanatizmussal csap össze. Az összecsapás véres konfliktusokban robban ki, áldozatokat is követel. A katona-tanító is követ el hi- hát, túlzásai néha inkább ta­szítják, mint vonzzák az embereket Mégis ő képviseli a változást, a haladást az elmaradott faluban. Egyedül kezdi a küzdelmet de egyre több társa akad. A két főszereplő, a tanítót alakító Bolot Bejsenaljev és Natasa Arinbasszarova régi Ismerőseink a filmvászonról. Az apró rezdüléseket és vé­res összecsapásokat egyfor­ma művészi hiteliel ábrázo­ló játékuk újabb bizonyítéka tehetségüknek. B- A. Szabályozták a szakközép­iskolai felvételek rendiét A művelődésügyi minisz­ter — az érdekelt főhatósá­gokkal egyetértésben — uta­sításban szabályozta a szak­középiskolai felvételek rend­jét A szabályozást egyebek közt az tette szükségessé, hogy a jelenleg működő kö­zépfokú technikumok az 1969—1970-es oktatási évtől szakközépiskolákká alakul­nak. A rendelkezés értelmé­ben a felvételről a szakkö­zépiskola igazgatója dönt A döntéseknél mérlegeli, hogy a tanuló egészségi szempont­ból alkalmas-e a választott szakmára; az általános isko­lában elért tanulmányi ered­ménye kielégítő-e, különös tekintettel a választott szak irányának megfelelő legfon­tosabb alapozó tantárgyak­ra; továbbá, hogy milyen a tanulóról adott általános is­kolai pedagógiai jellemzés Ha a jelentkezők száma a felvehetők számát megha­ladja és a választott szak szakmai rátermettségi vizs­gálatot igényel, a szakirány­nak megfelelő — legföljebb két — alapozó tantárgyból kijelölt, és a szakmai ráter­mettség (kézügyesség, tér- szemlélet, rajzkészség stb.) megállapítását szolgáló egy­szerű gyakorlati feladatok megoldásának eredményét is figyelembe kell venni a dön­tésnél. A történelmi tabló képei nem így következnek; 1945. Megváltozott minden. Gyors ütemben beköltöztek város­ba, faluba... A fejlődés útja sokkal bo­nyolultabb, ellentmondáso­sabb. A földosztást követően újabb tanyák épültek. Meny­nyi nekibuzdulás, nekivesel­kedő reménykedés? A két, három, nyolc hold földön „külön világot” teremteni akarás. Ahol „senki más nem úr”. Még a piac törvé­nyei sem. S az a néhány akác majd minden vihart felfog... Aztán a m es gyeket — kö­zös akarattal — mégis csak egybe szántották. A szocia­lista átszervezést követően egy ideig úgy vélekedtünk: most már bizonyára hamar megszűnnek e települések... De ma már azt is tudjuk; a tanyák jóidéig még túlélik a földhasználat s a földtu­lajdon viszonyainak forra­dalmi változásait Meg új­fajta tanyai centrumok, üzemegvségközpontok is lét­rejönnek. A szétszórt ta­nyai települések pedig las­san mégis csak eltünedez­nek ... Közművesfteni nem fogjuk a tanyákat A villany a köz­pontokig jutott vagy jut ki maid. A körzetesítéssel az is­kolák is megszűnőben, még a tanyaközpontokban is. A közoktatás egyre több terü­letről vonul majd ki, csak az autóbusz jár ki a gyereke­kért Tanítók nélkülivé vá­lik a vidék. De a lakosság ott marad. S jönnek a téli esték. Vajon, ha a pedagógusok elkerülnek a vidékről, kik válnak „népművelőkké”? S hogyan zajlik télen a kulturális élet a várostól, fa­lutól távol?---- 2. A szobában, ahol beszél­getünk, régi polgári lakásból való bútor. íróasztal és könyvszekrény a század első évtizedének szecessziós stí- lusnyomalval. Valamikor a bútor gazdái, a főjegyzőék, vagy valamely helyi ügyvéd-família, nem is sejtették: ezek között a bú­torok közt egy járás tanyai népművelésének munkáját tervezik, irányítják. Azt hogy a proletárdikta­túra rendszerében mint vál­jon bekapcsolhatóvá egy-egy tanya az országos művelő­désügy áramába. Smuta Kálmánnétól érdek­lődünk, a kunszentmártoni járási tanács népművelési felügyelőjétől. Térkép, kimutatások az asztalon. Kövesúttól való tá­volság, a villamosenergia ki­juttatásának műszaki adatai, termek száma, négyzet- s légköbmétere. — Igen, a közoktatás való­ban kivonul sok területről. Ez a fejlődés útja. De a népművelés nem károsodhat Külön tanyai népművelési tervet készítettünk. A peda­gógusok helyére nem-peda­gógus népművelők lépnek. KISZ-titkárok, agronómusok, társadalmi aktivisták... — És a megüresedő épüle­tek? — Ahol megszűnőben a szétszórt tanyai település, ott az épületeket lebontják. Vagy átveszi a termelőszövetkezet s raktárnak használja. Kun- szentmárton Jaksorpart Itt lebontották az épületet egy éve. Az ugari Iskola még egy-két évig „él”, de a ne­velői lakás itt is üres már. Megszűnőben Kungyalu alsón a tanyai iskola. Üresen áll Istvánházán az épület, áru­sítják. Talán a BVM veszi meg. Máshol az állami gaz­daság halásztanyát rende­zett be... — S ahol a lakosság ott marad?... — Ott igyekezünk a mű­velődés ügyének megtartani az épületet Tanyai művelő­dési klubot könyvkölesönző bázist rendezünk, illetve ren­deznek be... Míg erről beszélgetünk, közben jönnek, telefon csöng, gépkocsi indul. — Tlszakürt-Bogaras. Nincs villany! Ott aggregátor mű­ködik ... . >69 — Tönkre mennek a tv- készülékek. Nem bírják az aggregátort! — Mezőgazdasági írő—ol­vasó találkozó lesz pénte­ken ... — Igen, tudok róla. A termelőszövetkezet gépkocsi­ja viszi majd ki az előadót. — Jó lenne könyvet is ki­juttatni, árusításra...! Ocsöd-Báboczka. Itt az épület a termelőszö­vetkezeté. A televíziót is a szövetkezet működteti. Mo­zi is van. ez pedig a me­gyei Moziüzemi Vállalat sze­rény tanyasi „filmszínháza”. Szelevény Halesz. Ha eső esik, vagy nyirkos az idő és nincs még csonttá fagyasztó hideg, gépkocsival bejutni jóformán lehetetlen. — GAZ kocsik kellenének a tanyai népművelésnek...! — mondja valaki félig tré­fásan, félig javaslatként Az épületben itt klub mű­ködik. A szelevényi művelő­dési ház kihelyezett klubja. A községi tanács az évi 60 ezer forint támogatást, amit a művelődési otthonnak eddig nyújtott felemelte az idén 20 ezer forinttal, hogy e tanyai klubot is működtetni tudják. A mozi a megyei Moziüze­mi Vállalaté, a klubvezető pedig a művelődési otthontól kapja tiszteletdíját. Szelevény Pálóczi puszta. Itt a termelőszövetkezet vásárolt televíziót S a köz­ségi könyvtár létesített könyvkölcsönző állomást De ne is soroljuk tovább! A tanulság már így is ada­tik számunkra; erősödő fel­ismerés. Ami a népművelés számára városon, falun ja­vaslat, lehetőség, kívánatos — az erők összefogása és koncentrálása — az itt a ta­nyán elengedhetetlen. Tulaj­donképpen a munka előfel­tétele. Mozdulni, kezdeményezni sem lehet nélküle... (Folytatjuk.) — Császtval GUDERIAN PISZTOLYA l'I. Az SS gyanút fog B. SZOPELNYAK; A főhadnagy rémülten sza­lutált és rohant teljesíteni az utasítást Leírhátatlan zűrzavar ke­letkezett a hídon. A teher­autók és tankok nehézkesen fordultak. A jobb partról visszafelé hömpölyögtek az ágyúvon tatók. A gyalogság lázas sietséggel igyekezett beásni magát az asztallap si­maságé bal parton. S közben keletről egyre újabb és újabb visszavonuló egységek ér­keztek. A parancsnokoknak továbbították a „Führer sze­mélyes megbízottjának” uta­sítását Kreiss az órájára nézett.’ Tizenkét óra. Kettőkor ér­eznek a páncélosaink. Egye­lőre minden rendben. A Jobboldali part védtelen. De a hidat aláaknázták. Meg kell keresnem a vezetékeket.” Az ezredes cigarettára "yújtott és a Jobb part felé "dúlt Az Opel követte. „Ez az átkozott Szobko, lem száll. le a nyakamról” — szitkozódott Kreiss. „Egy lépésre sem tágítok, f'alambocskám” — gondolta Szobko. A híd közepén Kreiss meg­áll és térképet húzott elő. Ügy tett, mintha figyelme­sen tanulmányozná, s közben, a szemesarkából nyugtala­nul figyelte az átkelést irá­nyító főhadnagyot, aki SS- tisztekkel sugdolózott. A tisztek kigombolták pisztoly- táskájukat és Kreiss felé indultak. „Ez lenne a vég?” — fu­tott át Kreissen a szomorú gondolat. Szobkóra pillan­tott: Szobko az ülés alatt kotorászott. „Nem hittél ne­kem — gondolta keserűen Kreiss. — Elrontod az egé­szet és büszke leszel, hogy leszámoltál az árulóval!” A Führer nevében Az Oberleutnant, nyomá­ban az SS-tisztekkel Kreiss- hez lépett: — Ezredes úr, megmutat­ná nekünk a küldetését iga­zoló okmányokat? — Ügy, szóval ön kételke­dik a Führer személyes meg­bízottjában? — Pontosan. — És azt akarja tudni, jogom van-e a Führer ne­vében cselekedni? — Pontosan. — Akkor kénytelen leszek kielégíteni a kíváncsiságát — mondta nyugodtan Kreiss és belső zsebébe nyúlt. Szobko sóbálvánnyá der­medt „Ha Igazolni tudja magát — fasiszta! — gon­dolta. — Az alávaló! Hát persze, együttműködött a partizánokkal, hogy végül csapdába ejtse a páncélo­sainkat. Megérte a disznó­nak ... Ila az SS-ek rátá­madnak, közéjük hajítom a gránátokat!” Kreiss azonban irattárcája helyett pisztolyt húzott elő. Egy pillanatra sem emelte fel a hangját. „A Führer nevében!” —> mondta és ke- resztüllőtte a főhadnagyot Az SS-ek veszedelmesen közeledtek Kreisshez, de ő nyugodtan és hangsúlyozott lassúsággal helyezte fegyve­rét pisztolytáskájába. A számítás bevált A tisztek két lépésnyire áll­tak Kreisstől, s minden ne­hézség nélkül e'olvashatták a pisztoly markolatára erősí­tett ezüstlemez feliratát; — „Harcostársamnak és halá­lomnak. Guderian”. Az SS-ek tiszteletteljesen megmereved­tek. — Pisztoly táskákat begom­bolni! — szólt Kreiss. — Így. Most pedig teljesítsék a parancsomat Leállítani a visszavonulást! Szobko letörölte homloká­ról a hideg verítéket, sápadt arcán halvány mosoly fu­tott végig. „Ha megússzuk élve, bocsánatot kérek tő­le Hermann okos fiú, meg fog érteni.;.” A németek most végérvé­nyesen meggyőződtek róla, hogy az ezredest a legma­gasabb teljhatalommal ru­házták fel. Kreisset azonban kizárólag a híd alatt rejtőző aknák vezetékei érdekelték. Átsétált a jobb partra és le­lépkedett a vízhez. A pillér­nél megpillantotta a vezeté­ket. Miután gyanún felül állt,'senki sem kérdezte meg tőle, miért vág Id belőle egy kétméteres darabot... A híd megmenekült Háromnegyed kettő volt, Szobko erősen megszorítot­ta az „ezredes” kezét — Remek voltál, Her­mann! Köszönöm! — Jól van Majd azután... A híd megmenekült., • Hol vannak a tankok? — Keressük meg a miein­ket! — Rendben. Fordulj meg. Mielőtt az Opel-Kapitän legördült volna a hídról, Kreiss magához intett egy tisztet. — őrnagy őr, kinevezem parancsnokká. Senkit sem engedhet át a jobb partra! — Igenis, ezredes úr. Aj Opel eltűnt az erdő­ben. Szobko gyorsan rádió­érintkezésbe lépett a páncé­loshadsereg parancsnokságá­val. — A tankok közelednek — mondta Kreissnek. — Repü­lőgépekkel fedezik őket — Kitűnő. Fél őra múlva az átkelő­hely fölött megjelentek az lljusin-gépek. i. A tankok akadálytalanul gördültek át a hídon. A támadás folytatódott Hermann Kreiss az egyik legnagyobb partizánalakulat felderítőparancsnoka lett — Ott tudta meg, hogy a Szovjetunió Hőse. Még sok ragyogó akciót mérés* raj­taütést hajtott végre. A híres felderítő ma egy területi autóközlekedési igaz­gatóság vezetője. Kék Vol­gájával gyakran tűnik fel az utakon, ahol oly sűrűn bukkant fel egykor Opel ko­csiján, a legkülönbözőbb né­met rendfokozatokkal. (Kassai Ferenc fordítása) — Vége — A legfiatalabb újszíves Es a 6 éves kislány Chris­tine Corhn a legfiatalabb újszíves. Az Egyesült Alla- mok-beli Cincinnati Gyer­mekkórházban ültették át a súlyos szívbeteg kislány mellébe egy 7 éves kisfiú szívét. A kisfiú néhány órá­val korábban autóbaleset áldozata lett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom