Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

1969. február 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 KÉP A KÉPERNYŐN A művészeti ismeretterjesztés és a televízió Dühös levelet közölt nem­reg a Művészet című folyó­irat a televízió egyik kép­zőművészeti műsoráról. A levél feladója ingerült ide­genkedéssel támadta nap­jaink művészetét, jószerivel csalóknak nevezte a képző­művészeket, cinkosaiknak a művészettörténészeket, nem éppen higgadt bölcsességgel szidott mindenkit, de leg­inkább a televíziót. A maga különös módján ez a felhevült levél mégis a képzőművészeti tv-műso- rok hasznáról, célszerűségé­ről győzte meg higgadt ol­vasóiét. írójának hangja, tá­jékozatlansága ezt bizonyí­totta, hogy a feladó nem le­het közeli ismeretségben a szépművészetekkel, kiállítá­sokra meg éppen nem fecsérli az ideiét, s ha a, szidott tv- műsorban ilyen néző is oda­figyel a képzőművészetre — mároedig a maga módján odafigyelt — eleve jelentős dolog lehet a képernyő is­meretterjesztő hatása. Természetesen a dühös levélíró csak egy volt az adás nézői közül, kívüle még nagyon so­kan láthatták azon az estén a képeket, szobrokat. Ép­pen a többség nem írt leve­let — legfeljebb beszélt, el­gondolkodott a látottakról sokszázezer tv-néző. S le- het-e ennél jobb bizonyíték arra, hogy a televízió talán a legfontosabb eszköze a képzőművészeti ismeretter­jesztésnek? A sok érdeklődő termé­szetesen még nem minden. Nagyon fontos tény ugyan, hogy az összes kiállításon, minden múzeumban, tárlat- vezetésen és vetítettképes előadáson soha nem jelen­het meg naponta annyi ér­deklődő, amennyi a képer­nyők előtt esténként ott van, a televízió adottságai azonban ennél a nagy szám­nál is fontosabbak. Kép a képernyőn — a cím szójá­téka a lényegre utal: a te­levízió és a képzőművészet rokonságára. Mindkettő lát- ványélményt ad, mindkét-, tő vizuális művészet, mind­kettő a szemet foglalkoztat­ja, — e rokonság miatt ki­tűnő lehetőség a kékes fé­nyű hírközlőeszköz. A rokonság persze nem jelent ikertestvérséget: tv és képzőművészet csak ro­konok, de nem azonosak. A festmény színeit, a szobrá­szat plasztikus formáit, a grafika vonalbeli tisztasá­gát, finomságát a képernyő nem örökölte ebben a rokon­ságban. Ám van egy nagy előnye a hiányosságok mel­lett a fiatal rokonnak: a képzőművészet képszerűsé­gével ellentétben a képernyő képe mozog És ez a mozgáskészség, ele­venség hozzásegít a festé­szet, a szobrászat, a grafika megértéséhez, megszerelésé­hez. Megszerettetésre. megér­tetésre pedig szüksége van mind a művészetnek, mind a közönségnek. A ma művé­szete és a ma közönsége kö­zött olyankor nagynak lát­szik a szakadék, a dühös le­vélíróhoz hasonlóan sokan állnak értetlenül a mai al­kotások előtt. Azt azonban kevés ember szereti, ha a különböző hasznos ismerete­ket nagyképű és fárasztó előadások hallgatásával kell elsajátítana. A művészetek szórakozható megismeréséhez nyújt igen sok segítséget mozgó képeivel a televízió. A műértés, a művészet megszerelésének legfonto­sabb média, hogy sok mű­vet lássunk. A televízió ..ti- _iokban” szoktatja a szemün­ket a modern alkotásokhoz, észrevétlenül éri el. hogy megbarátkozik szemünk eey- egy korábban furcsának, szokatlannak tartott képnél, stílussal, alkotással. A szín- "‘ések és tv-iá+é- kok díszletei, a filmeken szereolő szobrok, képek, mind eszközei ennek a neve­lésnek: az érdekes esemé­nyekről szóló filmkockákon mellékesen látható műalko­tások. a nagyvilágról készí­tett fotók mind ismeretet terjesztenek. A „titkos” ismeretterjesz­tés mellett szükségesek a kevésbé rejtett, de nem ke­vésbé érdekes formák. Ha egyszerűen képeket mutat a kamera, vagy szobrokat vesz lencsevégre, még mindig na­gyon sok ember elzárja a készüléket. De ha a képben, a szoborismertetésben vala­mi érdekesség is van, haj­landó megnézni az alkotáso­kat az is, akit a művek be­mutatása önmagában untat A képernyő mozgó képe pe­dig érdekessé teheti a be­mutatást. Ismertetheti a műalkotást olymódon, hogy elsősorban alkotójával ismertet meg kisfilmben, aki érde­kes ember; érdeklődést kelt­het azzal, hogy például az olajfestés technikáját a szo­boröntés technológiáját, a restaurálás rejtelmes fogá­sait ismerteti stb. De a művek direkt be­mutatásában, alaposabb meg­magyarázásában és részle­tes elemzésében is olyan eszközei vannak a képernyő­nek, amilyeneket máshol aligha talál meg az igényes és tanulni akaró műbarát. A mozgó kamera izgalmas mó­don nagyít ki részleteket a remekművekből; a fényké­pezési trükk szenzációsan vi­lágít meg összefüggéseket az alkotásokban; a tv- film szalagján egymás mel­lé kerülő, időben, vagy tér­ben mérhetetlenül messze- esö alkotások összekompo- nálása; a képpel kiegészí­tett szöveg és zenével ér­telmezett kép — mind ki­váló lehetőség a legmaga­sabb színvonalú művészeti ismeretterjesztésre. Ebből persze, nem követ­kezik, hogy minden néző mindegyik formát szereti, vagy lassan minden fokoza­tot végigjárja. Nem biztos, hogy aki két éve csak a külföldi híradók és a film­közvetítések kockáin látott modern műalkotást, holnap­tól megtekinti a Képről- képre című képzőművészeti m»eazint, néhány hónap múlva már A plakátmű­vészet remekei című soro­zat lelkes nézője lesz és iz­galommal lesi a Remekmű­vek titkai, meg a Rajzolj velünk sorozat minden adá­sát is. De elképzelhető ilyen néző is és egyebek között ezért fontos, hogy legyen minél változatosabb és több kép a képernyőn. R. Gy. A szobrász vallomása A gyarló vi'ág nagy gyermekéről A műteremben agyagóriás, de már túlnőtt az anyag te­hetetlenségén; a forma min­dent elsöprő lendületet, erőt adott az előrelépő, az ará­nyaival már tettet is kifeje­ző figurának. A szolnoki fel- szabadulási emlékmű hatal­mas férfi alakját formálja Szabó László szobrászmű­vész. A szobor vas vázai szoba­nagyságú forgatható platóból merevülnek magasba. A fő­tartó egyaraszny: átmérőjű fúrócső, négv oldalról acél­huzalok feszítik. Azért írtam le mindezt, hogy valahogyan érzékeltes­sem; a kifejező erő, a mon­danivaló megformálásán túl is milyen nagy munkát vé­gez a törékeny termetű szol­noki szobrász. Sosem láttam még ilyen alkati ellentétet, anyaggal birkózó művész és szobor között. De ez csak látszat. A szobrász ereje a szoborban van. A tehetség erő. és az eddigi, egyre in­kább kiteljesedő életmű a Bizonyíték, hogy házigazdám nagyon erős ember. Beszélgetni jöttem, látoga­tóba, de inkább csak néze­lődöm. A 'művész csendes Bokros László: TANULMÁNY szerénysége észrevétlenül is úgy irányít, hogy a kíváncsi riporteri hajlam a szobor­tól kapjon kielégítést. Csak halkszavú idegenvezető. — Még a főiskolán vol­tam, amikor megformáltam. Férfi portré. Laci bácsi. S mennyire az! Vihardúlt években bölccsé vált ember mosolyog. — Azt mondják a legjobb portrém. — Mondják ...? — Én nem ezt tartom an­nak. csak karakter. — Ellenpéldát mondana? — A Lenin portrém. A művet akartam kifejezni, Leninét. — Honnan az indíték? — Régen, még egészen fia­talon, a nagy embernek ki­járó tisztelettel fordultam Leninhez. Csak ennyivel, ké­sőbb már többel. Elhallgat Ez az a pont, ahonnan tovább menni, a művészt faggatni, talán már nem illő. Ettől a ponttól mondanivalóiát már a mű­ben megfogalmazva találjuk. Beszél helyette az MSZMP megyei bizottsága székházé­ban felállított félméteres vörösmárvány fej. Tudom, frázis ezt így leírni, de toll­ba kívánkozó gondolatom­nak nem találtam jobb meg­fogalmazást. Azt akarom el­mondani, amit a művész sza­vakkal nem mondott el. Mi­ért tartom igaz és nagy al­kotásnak ezt a Lenin portrét Az igazi Leninnek látom, pedig nem pontosan olyan, amilyen testi valóságában volt hanem az, amiért hal­hatatlannak tartjuk. Szerencsés egybeesés ta­lán, ugyanakkor olvastam Gyurkó László Lenin köny­vét, amikor a portrét elő­ször láttam A két műből ugyanazt a Lenint ismertem meg. Két kommunista mű­vész hitvallása ez, azonos té­máról, különböző formanyel­ven. A müvet adják mind a ketten, nem a bálványt Gyurkót idézem, egy há­rom évvel ezelőtt írt tanul­mányára hivatkozom: „Em­beri szükséglet, hogy a hő­sökből istent vagy ördögöt formáljunk? Bizonyára, kü­lönben nem hódolnánk any- nyi ezer éve ennek a szokás­nak. Mégis embertelen, mert emberfölötti lényeket csem­pész be az életünkbe: az embereknek, úgy látszik, em­bertelen szükségleteik is le­hetnek.” az író bálványrom­bolásnak szánja tanulmá­nyát; „szét akartam tépni Lenin plakátarcát, a mítosz­ról meg akartam mutatni, hogy ember.’’ És a mai kö­vetkeztetések: „Nem az em­berfölötti eredményekre ké­pes emberről kell bebizonyí­tani, hogy ő is csak ember, hanem azt kell keresni, mi tesz képessé egy embert olyan cselekedetekre, melye­ket jobb híján emberfölötti­nek nevezünk.” Szabó László szigorú vö- rösmárvánvba sűrítette a „gyarló világ nagy gyerme­kéről” (Gorkij), Leninről al­kotott képzetét. Az esztétikai hatás-mechanizmus juttat el bennünket a felismerésig, hogy azt a Lenint lássuk, aki a portréban a mű megtestesí­tője. A síklapokkal körülha­tárolható fej a világforrada­lom nagy ügyében pontos lo­gikával gondolkodó forradal­már alkata. Az arc kemény egyszerűsége a következetes­ség kifejezése, Lenin ugyan­is pózmentes népvezér, akit sok rosszul fogalmazott fest­mény, szobor, agitáló isten­nek állít be. Pedig a való­ságban egyszerű ember volt Egyszer a Kommintem III. kongresszusán, a lépcsőn ku­corogva írta felszólalását Nem torzította el a szerep- vállalás kényszere. A vörösmárvány portré a homlok, orr, áll, a szem ki­hangsúlyozott egysége; ami Lenint jellemezte. A gondo­lat, az akarat, az emberiség! — írja Gyurkó. A két alkotó azokat a té­nyezőket kereste és ábrázol­ta, amelyek képessé tették Lenint a halhatatlan hagya­ték megalkotására. A kettős meditáció percei­ből indul tovább a beszél­getés. — Egy kimélyített talap­zatra helyezem... Újra a felszabadulási em­lékműről beszél. Kicsinyített mását mutatja. A talapzat völgyszerű kiképzésű, az egyik partról a másikra lép a fáklyás szabadsághozó. Na­gyon szép szimbólum. Simogatja az anyagot. Meg­érzem, dolgozni akar. — Szeretném eloszlatni azt a véleményt, hogy én csak portré szobrász vagyok. Csak... Felnéz a szoborra. Kapi­tulálok egy talán már elkop­tatott, de ezt a helyzetet pon­tosan visszaadó kép előtt: az anya lesi így, szép, erős, nagy fiát. Tiszai Lajos GERA MIHÁLY: ORDÍTOZNAK Csütörtök van. Csütörtök délután. Ezt meg akarom jegyezni. Csütörtök délután, süt a nap, mint tavasszal szokott, pedig november van. Friss fűtésszag. A ha­jad levendula illatú. Az ar­cod jobbról süti a nap, bal­ról árnyékban van. Janus arc. Ezt mind meg akarom jegyezni, mert úgy örülök neked Már azt hittem el sem jössz. Ültem az asztal­nál és olvastam, amikor egy­szerre belémnyilalt, hogy hát­ha nem is jössz el. Meggon­dolod magad vagy közbejön valami vagy mittudom én. Annyi minden történhet az emberrel. Már a gondolattól is megijedtem és az ablak­hoz menekültem előle. Áll­tam az ablaknál, a türelmet­lenségtől mozdulatlanul és magamban mindenféle babo­nákkal csalogattalak. CSI­BÉSZ Látod azt a foltot az ablakon? Odanyomtam az orrom az üveghez, mint a kerekek és azt mondogat­tam magamban; ha az a felhő elmegy a nap elől mi­re tízig számolok, akkor a következő busszal érkezel. A felhő maradt. Erre azt mondtam, ha két busz érke­zik egyszerre, akkor a má­sodikban ülsz. Mindig csak egy busz jött. Aztán már minden remény nélkül néz­tem azt a ronda utcát, ami­kor csöngettél. Örömömben azt sem tudtam, hogy mer­re az ajtó. MIT AKARSZ A . Ilyen bolond az ember. Ijedtemben min­denre gondoltam, rémeket láttam, balesetet meg ilyes­mit, csak az nem jutott az eszembe, hogy gyalog jössz. tDE GYERE Nem tudok betelni veled Szép vagy ma, nagyon. Kipirultál, csillog a szemed. Es itt vagy. Végre eljöttél Ülj már le. Főzzek egy kávét? Vagv innál va­lamit? Cseresznyét? Töltsék? NE APUKA NE Figyelsz rám? IDE GYERE Azt kér­deztem, töltsek-e? Zavartnak látszol. Légy már kedvesebb. Mosolyogj egy kicsit és érezd otthon magad. Nézz körül. Ugye, milyen rend van? Dél óta csak takarítot­tam. Megnézheted a szek­rény tetejét is. Itt minden a te kedvedért ragyog IDE GYERE Azt mondtam, hogy itt minden a te kedvedért ragyog. Csak te vagy rossz­kedvű. SÜKET VAGY Vi­gyázz, a körmödre ég a ciga­retta! Dobd már el. ENGEM NE Mi bajod? Ideges vagy? Történt valami? ENGEM NE ENGEM NE Talán azért, mert feliöttél? AZT MOND­TAM IDE GYERE Vagy ta­lán ... JAJ APUKA JAJ Értem már. Megfeledkez­tem róluk. A szomszéda­im. Kicsit vékonyak a fa­lak. HAGYD A GYEREKET Az is áthallatszik, aminek nem kellene. Igyál egy kor­tyot és ne figyelj oda. JAJ JAJ Később megszokod. Jön egy pillanat, amikor már nem is hallod őket. ENGEDD EL MERT Ilyen a stílusuk, pedig amúgy aranyos em­berek. Az egyik ember ilyen a másik olyan MAJD ADOK ÉN NEKED A csörömpölő villamost sem hallod. Az autóbuszt meg a hajnali sze­metest sem, ugye? Ez is csak zaj. Egy zaj a sok kö­zül. Szomszédzaj. Én úgy hívom, hogy szomszédzaj. Jó név? Ennyi az egész, egy név és nem több. Egy je­lenség a sok közül. Ebből is tudhatod, hogy nem élsz egyedül, hanem egy közös­ség tagja vagy. Kicsit han­gos a közösség egyik-másik tagja, dehát istenem, van ilyen. A nagyváros mindig zajos. TE ÖRÜLT TE Vég­tére is lehetne a közelben kovácsműbelv. futballpálva vagy sintértelep, vágóhíd. ÁLLAT Ha rájuk jön. nem tudiák abbahagyni. Hagyd a fejébe őket. Ne is figvelj ráiuk. Rám fieveli. Akarok nekorl mn"dnni valamit, de csak ha figyelsz rám így még nem jó. Nézz rám. ne hunyd le a szemed Azt akar­tam mondani... JAJ JAJ­JAJ Na jó, akkor várjuk meg, amíg végeznek, látom nem tudsz másra figyelni csak ezekre. Hamar vége lesz. Most például az apa rugdalja a fiát, akj a föl­dön fetreng. Az anya pedig toporzékol és vonyít, mint a kutya, ha holdat lát. A múlt héten jött ki a kórház­ból. Hangján is észrevehe- ted, hogy mi baja volt. Igen. Egyszercsak bedilizett. GAZ­EMBER Most jön a második rész, amikor az asszony tíz körömmel ugrik a férjének a fia védelmében. Mielőtt azonban hozzáérne, a férj úgy vágja szájon, hogy el­vágódik MOST POFÁZZ Ha minden a megszokott rend szerint történik, akkor az asszonyt rugdalja a férj. Ad­dig a fiú a sarokban ül és szipog. Aranyos kölyök Ö a család szemefénye. Amikor kanyarója volt, ott virrasz- tottak az ásva mellett. Meg­ható volt látni a karikás szemű szülőket. KIVEL FE- K-TYTvn?T. T.E Célhoz ért TE SZEMÉT Ez a szemét a mostobalánva. Tizennyolc éves és egyre szebb, mint az anyja. VÉN KÉJENC Irodalmi szóhasználat. Ez a pedagógia diadala. Valakit mindjárt verni fognak és tud koncentrálni arra, hogy szépen fejezze ki magát.' NESZE Mert ő is megkapja a magáét. KIVEL HENTE­REGTÉL Ha hiszed, ha nem ezt a lányt minden héten megvizsgálja az orvos. SE­GÍTSÉG Meg ne mozdulj. Mindjárt vége JAJ SEGÍT­SÉG Mondom, hogy maradj nyugton. Ebben a házban hetvenketten laknak és vala­mennyien hallják, amit te. Érted ? Valamennyien ülnek a szobájukban és hallgatják. Esznek, isznak, olvasnak, imádkoznak és közben hall- Most mit nézel így? FOGD A SZÁD Mit akarsz? TE SZAJHA Hívjak rendőrt? És ha azt mondják, hoey csak vitat­koztak? KUSS Jelentsem fel őket? És ha én kevere­dek balba? GYILKOS Pont én jelentsem fel a hetven­kettő közül ? KUSS Aztán engem utáninak, hogy snic- li va°vok? É-! hol vannak a tanúk? TAKARODJ Hát nem érted, az isten verjen meg, nem érted? Most hová mész? Nem hallod? Miért mész el?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom