Szolnok Megyei Néplap, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1969. február 2. E sett az eső. A nedves kockaköveken visszaverődött a portásfülke felett égő lámpa fénye, s leszaladt a gyárudvar ^élvébe, akár a foszforeszkáló útjelző csík. Bakay csontjaiban érezte a nedvességet, hiába volt rajta a könnyű szivacskabát. Megpörkölte a cigarettavéget. az belehullott a tócsába és elhamvadt Eev ember haladt el mellette. félig elfordította az arcát amikor a fénykörbe került — Jónaoot — mondta Ra- kav. mert előre szokott köszönni mindenkinek. — Jónaoot — dünnvögte a másik, s ebben a Pillanatban megtorpant előtte. Zöldes ballonkabát.ia átnedvesedett. barnán csillogott kezében az. aktatáska. Egymásra néztek. Az ember, mintha mondani avart volna valamit. de aztán tovább ment az udvaron. Elérte a koVg?- tie»vet. amikor a főmérnök utána szólt: — Várion csak! — Tessék. jóindulatú krumpliorr, nyugodt fényű barna szem. — Nem Cságolynak hívják véletlenül? — Az vagvok. Bakav nyújtotta a kezét — Szervusz. Megismersz? — Meg. A kézfogás sután sikerült, az uiihegvét szorította meg, aztán a másik már húzta is vissza a kezét — Bakav vagyok — mondta a főmérnök, maid kényszeredetten felnevetett. — Marhaság, hogy bemutatkozom. de te úgy mentei el mellettem... Csácolv meg sem próbált mentegetőzni. Hallgatagon bámult rá. Ebben a pillanatban az irodaépület felől befordult a kocsi, a pilóta, amikor meglátta őket, lefékezett — Mehetünk, főmérnök elvtárs. — Várjon — felette Bakay. £s intett neki, hogy menjen a kapuhoz. — öregem, én nem is tudtam, hogy nálunk dolgozol. Cságoly zsebkendőjével megtörölte nedves arcát — Nagy ez a gyár. Tartózkodás és egykedvűség érződött a hangjából. Bakay úgy tett, mintha nem venné észre. — Nahát ez Igazán meglepetés... Áruld él, mit csinálsz itt? — A szakmában vagyok. A főmérnök zavarba jött. — Nem emlékszem, mi is volt a szakmád? — Hegesztő. — Es itt nálunk? — Itt — Nahát ez igazán::: — mondta mégegyszer, s aztán az óráiéra pillantott — Nekünk beszélnünk kell egymással. Keress fel. Bármikor jöhetsz, bejelentés nélkül... A másik bólintott, de ebben a mozdulatban nem volt ígéret Kézfogás nélkül sar- konfordult kicsit kacsázó léptekkel. Amíg a kocsi a városba vitte. Bakay erre a találkozásra gondolt Vajon mi történhetett véle? Amikor együtt voltak a lengyelországi delegációban, Cságoly minden este korán aludni tért a szállodába, míg ők megnézték a mulatóhelyeket is. A bőröndje meg mulatságos ósdi volt Egv vekker volt nála. és azzal ébresztette magát reggel hatkor. A többiek szentségeitek, amikor berregett az a vacak. Cságoly egvedül mente le az utcára sétálni, s kilenckor tért vissza a reggelihez. Azt mondta, hogv szereti nézegetni a munkábamenőket A hátamögött megmosolyogták emiatt Valón beszélt-e valakivel is? Hiszen egv szót sem tudott más nvelven. Melyik gyárban is volt igazgató? Azt már elfelejtette, tflkjd megkérdezi tőle. Valahol vidéken lehetett Talán a monostori fémfeldolgozóban. Igen, ott volt Vajon mi történhetett vele? Másnapra egészen kiment Bakay fejéből a dolog. Cságoly sem jelentkezett nála. Pedig meghívta. Bizonyosan szeméremből nem jött Hübner telefonált neki a III-as csarnokból. Veszekedtek a határidő miatt, amikor hirtelen eszébe jutott az az ember. Egy óra múlva ott volt a hegesztőknél. Nézegette a munkásokat, de Cságoly nem volt közöttük. Lehet, hogy továbbállt? Ahogy keresgélt, hirtelen hunyorogni kezdett az éles ívfénytől. A munkások óriásira nőtt árnvéka rávetődött a falra. Olyan volt, mintha a filmvásznon keltek volna életre. — Engem keres, főmérnök elvtárs? — vágódott mellé Hübner. Most ereszkedett le a félemeleti üvegfalú iroda- helyiségből. Számított erre a látogatásra, de nem gondolta volna, hogy Bakay ilyen gyorsan felkeresi. — Csak erre jártam.;: A művezető ravaszul mosolygott, mintha ezt mondta volna: „Ismerem az ilyesmit”. Jött a főmérnök mellett és elkezdte folytatni a délelőtti telefonbeszélgetést: — Mint mondtam, tegnap is két hegesztő adta le a munkakönyvét Üjakat meg nem kapok... Bakay megállt — Nem tartóztatom a munkájában, Hübner elvtárs. Ez nagyon hülyén hangzott A művezető gyanakodva mérte végig. Mit akar ez itt? Nem hagyja magát lerázni. Miközben haladtak egymás mellett a főmérnök tekintetével Cságolyt kereste. Vaion melyikük lehet? Képtelen volt azonban felismerni. Talán a sapka meg a nagy sötét szemüveg miatt Nem maradt más hátra, meg kellett kérdezni« — Mondja, Hübner, van magának egv Cságoly nevezetű hegesztője? A köpcös ember szemöldöke felszaladt a homlokára. — Van. Csak nincs vele valami baj ? A főmérnök ingerült lett, idegesítette ez a fürkésző pillantás. — Nincs. Csak éppen beszélni szeretnék vele. Melyikük az? Hübner odamutatott a sarokra. — Ott van. — Köszönöm — mondta a főmérnök. — Négvszemközt szeretnék vele beszélni. — Kérem — felelte sértődötten Hübner —, ha nem rám tartozik az ügy, akkor el is mehetek — Nem magára tartozik. A művezető mérgesen sar- konfordult, s kis idő múlva fentről, az üvegkalitkából leste a két beszélgető embert Cságoly nem volt meglepve, amikor a főmérnök odalépett hozzák Kö—oaft Mid levette a hegesztőpákáról a fényt s szemüvegét a homlokára tolta. — Tessék. Bakay óvatlanul rátette a kezét az alvázra, a vas pedig át volt forrósodva. — Vigyázz! — Semmiség — mondta a főmérnök mosolygva, pedig a tenyere kegyetlenül égett Aztán hallgattak. Végülis azt kérdezte elko- morodva a hegesztő: — Mit akarsz tőlem? — Szeretném tudni, mi történt veled. Hiszen te... Cságoly vonásai élesebbnek tűntek, talán a védő- szemüveg nyomódott a bőrébe Nagyon lassan beszélt; — Emlékszem, majdnem lemondtam azt a lengyel utat Akkor pedig mi soha sem találkoztunk volna. — Mosolygott. — Érted, hogy mit akarok mondani? Nem kötelező neked emlékezni minden utitársra. Végeredményben csak tíz napot voltunk együtt Mi az? Semmiség, ahogy te mondtad az előbb, amikor hozzáértél a tüzes varrathoz. Vannak, akiket tíz évig ismertem, vagy húszig. Azoknak sem engedem, hogy beleavatkozzanak az életembe. Eb nagyon világosan hangzott Bakay azonban még kísérletezett — Leváltottak? — Nem. Elengedtek. — Újra mosolygott — Mindig koránkelő ember voltam, s így nem esik nehezemre hajnalban utazni. Szemére tette a sötét üveget, mint aki befejezte a beszélgetést A vakító fény a főmérnök arcába csapódott Tenyerét védekezőn tartotta maga elé. — Segíthetnék neked valamiben? Az ember rámeredt, majd kikapcsolta a készüléket — Gyere, kikísérlek az udvarba. Kinn a darupálya alatt rágyújtottak egy cigarettára. é — Nagyon kérlek, ne látogass meg többé! Cságoly fejével a csarnok felé bökött — Miért? — Azok nem tudják, hogy én ki voltam. És nem is akarom, hogy megtudják. Ugye megkérhetem erre, főmérnök elvtárs? Bakay csak nézte ezt a konok embert. Most már elképzelte, hogyan történhetett a dolog. Ilyen elszánt arccal állhatott akkor is az iparági főnök elé. No hiszen, ehhez nem kell nagy fantázia. Barátságosan kívánt azonban visszavonulni. — Nincs szándékomban téged megbántani, de nem tetszik nekem ez a nagy önérzet Cságoly felszabadultabbnak tetszett. Szelíden mosolygott — Megadtam érte az árát Nekem elhiheted. — Kérlek, ha bármire is szükséged lenne... Mindketten udvariasan biccentettek. Hübner már várta Cságolyt. A szerszámraktár előtt lépett hozzá. — Hol járkált maga? — Kinn volt dolgom. — Mit akart magától a fő- rpérnök? A hegesztő elrévedve válaszolta: — Azt mondta, hogy hasonlítok valakire, akivel Lengyelországban együtt nyaralt — Ne hadovázzon — szólt dühösen Hübner. — Mi itt nem szeretjük azokat, akik leadják a drótot a főnökségnek? Értettük egymást Cságoly? A hegesztő halkan kérdezte: — Mitől fél, művezető úr? Én nem köpök a maga levesébe. Olyan szelíden mondta, hogy Hübner megijedt attól a magabiztos hangtól. Idegesen hadonászni kezdett. — Nem szeretem az ilyesmit Még az udvarba is kimentek. Maga még azt állítja, hogy valami nyaralásról tárgyaltak. Cságoly hirtelen megragadta a köpcös férfi karját — Jöjjön! Magával is kimehetek. A művezető meglepetésében engedelmesen hagyta, hogy kivezessék a darupályához. A hegesztő pedig felmutatott az égbe. — Mit szól hozzá, megint jönnek az esőfelhők. Hübner indulatosan kirántotta a karját a másikéból. — Hülyét akar belőlem csinálni, szakikám? Cságoly odahajolt hozzá és a fülébe súgta: — Bakay magánügyben keresett fel, szigorúan magánügyben. A művezető gúnyosan mérte végig. — És higgyem ezt el magának? Nézze, Cságoly, maguk ketten más-más társadalmi kategóriába tartoznak. Maguknak milyen magánügyük lehet egymással? Maga biztosan valami panaszoslevelet firkált neki. Ismerem már az ilyesmiket A hegesztő vállat vont — A maga dolga, hogy hisz-e nekem. Ha nincs oka, hogy féljen, akkor mit gyanakodik? Hübner rácsapott erre a mondatra: — Tehát beismeri, hogy susmukolt? A hegesztő megragadta a művezető kabátját. — Vegyen fel tiszta fehérneműt. Nálam az ilyen gyáva alakok nem sok sót ettek volna meg. — Mi az, hogy magánál? Mi volt maga, csak nem a római pápa?! Elszóltam magam, — gondolta Cságoly, de aztán könnyedén igy telelt: — A nálamból gondolja? Ez a szavamjárása. Hübner úr. Még abból az időből, amikor azt mondogattuk, hogy a munkásnak a gazda fejével kell gondolkodnia... És otthagyta a csodálkozó embert az udvaron. Most már tényleg elkezdett szemerkélni. Pan« József: TANULMÁNY Ladányi Mihály: Mesebeli Elindultam hozzád, hogy ég lehess, én meg színedbe szerelmes madár — * Tüntetés Két házsor közt egy vad dalt dúdoloks Az ó HA MILLIOMOS LENNÉK kezdeti Nemzeti Dal korában a Marseillaise-szel verek be minden ablakot. * Szerelem Az ember keres valakit s valakivel mindig beéri. Régi megalkuvásait sikerül végre betetézni. Hegedűs László: / Csendélet egy ífa'Wfban Tűnődve szivárog, méláz a csap és testes kávéfőző szörtyög lassan, mosolyával a kövér nő lecsap s pókháló úszik szennyszínű magasban. Tócsában áll pulton a sör s a hab, méri egy férfi mogorván, unottan, füst felhoz, a poros égő a nap, gyors pincér előtt az ajtó kipattan. Ottbenn a menny: asztal vár és zene. Ez itt egyszerűbb lelkek édene, topoghatsz sör és bor nyálkás sarában Érdes szitok, fölrs'attanó beszéd hirdeti az ünnep dicséretét • gyengén dülöng egy részeg egymagában* KATKÓ ISTVÁN: Megint jönnek az esőfelhők i nillllllllillllllllllllllllllllllltlIlilllllllllMBIWISIIÍIIIIIIIllllBllillPlllillllllllllllltlIWIilimHilMlllllllllll
