Szolnok Megyei Néplap, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

ÖT SZERETEM Tapintat a köbön Egy s más Az ABC üzlet polcán ara­nyozott címkés, elegáns cso­magolású dessertbor — Aranyhld. Alatta kartonla­pon az ára és fekete tussal festve, nagy betűkkel: Csak - nálunk kapható! A szom­széd utcában csemegeüzlet kirakatában ugyanolyan ele­gáns Aranyhld, alatta pl- rosbetűs vevőcsalogató szö­veg: Csak nálunk kapható! Az édességbolt apró kiraka­tának főhelyén díszük az üveg Aranyhld, piros festék­kel alápingáivá; Csak ná­lunk kapható! Parizert akar­tam venni uzsonnára, de nem merek bemenni a hen­tesüzletbe, félek, hogv az üvegpolc mögül a felvágott rudak helyett az Aranyhld vigyorog rám, rajta a fel­irat: Csak nálunk kapható! Amikor elpanaszolom ba­rátomnak ezt a hazug rek­lámot, — kioktat: Nem tudsz olvasni. A felirat azt Jelenti, hogv csak nálunk (Magyar- országon) kapható. így viszont már Igazuk van. ☆ Koromsötét falun fut ke­resztül a aénkncsink éjfél­tájt. Az utcai világítás té­nyei a magashói alig érnek a kövezetig, a házak ablakai feketén sötétek. Hirtelen az egyik kanyar után vakító fe­hér fényözön világítja be a környéket. Az egyik ház fa­lán szép zslnórirású neon hirdeti: Kenyér. A felirat láttán szinte a jó falusi friss kerek cipó illatát érzem. 'Ebben a községben nagy hasznot hozhat a kenyérsü­tés. hogy még ilyen pazar éj­szakai világításra is futja. ír A ki* bódé bazár eladója régi Ismerősöm. Nála vásá­rolok mindenféle haszonta­lan kacatot. Most, hogv arra bandukolok, kihalói a klsab- lakon és utánam szól: — Tessék már idejönni. Odamegyek. — Mit vett a fiának kará­csonyra? — kérdi. — Villanyvasutat — mon­dom. — Akkor adok két elemet, mert olyan régi kedves ve­vőnek tetszik lenni — mondja. Nagy kincs ez mostaná­ban, köszönettel fogadom.' Ahogy továbbindulok még utánam szól: — Húsvétra is tessék jönni, majd félrete­szek kettőt. Vajon honnan ismeri Ilyen Jól ez az öregasszony a magyar ipart és nso-'-eres- kedelmet? — egy — / Aki akart, leszállt, a busz motorja felpörög, hogy to­vább induljon a megállóból. Éppen csikordulni kezd a csuklós ajtó, mikor egy — láthatóan karácsonyi aján­dékba öltözött — hölgy, aki nem is utoljára lépett le, el­fúló hangon kiált oda a so­főrnek — Jaj, jaj, várjon már ara­nyos!... Csak egy pillanat... Itthagytam a zsebkendőmet... — sorolja lihegve, szaggatot­tan, míg visszakecmereg. Jobbjában teli háló csüng. Szalad a kocsi végébe, köz­ben persze szétkönyökli az útjában állókat. Akik pedig még türelmesek. Vagy talán a helyzet meglepő számukra. ö pedig majdnem mégykéz- lábig hajolva keres, fitet, ta- szigál. A zsebkendő nincs. — De kérem, mi vonathoz megyünk, minden perc szá­mit! — halük a sürgetés — Tessék sietni, mert in­dítok, s akkor velünk tetszik Jönni tovább — Így a gép­kocsivezető, s a nagyobb nyo­maték kedvéért felbúgatja a motort. Nines eredmény. De hogy nem mozdul a hölgy, kínjá­ban segít neki két-három utas is. Mondják, nézze meg mégegyszer a zsebét, a reti- küljét, a csomagját. Megteszi. Zsebkendő nincs. — Olyan ki« rózsaszín volt... — magyarázná, de most már határozottan sza­kítják félbe. — Mennyibe került az a vacak zsebkendő, inkább megfizetjük a hölgynek. — Mondja valaki gúnyosan. A nő odapillant, legyint, s Indul vissza a lejáróhoz. Visszanézve szól; — Eh, egye fene! Úgyse szerettem. Mindig úgy nézett ki, mintha nem mostam vol­Alacsony nyomású egyén Közkedvelt, komoly mel­lékletünk nem kevésbé köz­kedvelt „Dolgozókat keres­nek” rovatában olvasom ja­nuár 4-én, hogy félműszakos takarítónőt keresnek valaho­va. Gondoltam, takarítónő kéne tán oda fél műszakra, csak elírták, mert félnótás asszony- vagy lány-féléről hallottam mán, de félműsza­kosról—? Másnap, január 5-én kide­rült, hogy tévedtem, némely munkaadók úgy látszik va­lóban különös ■ igényt támasz­tanak dolgozóikkal szemben, mert ezt olvasom megint: „A Megyei Tanács alacsony nyo­mású fűtőt keres”. Azt nem tették hozzá, hogy mit érte­nek ez alatt, merthiszen em­bere válogatja. Egyeseknél négy-öt féldeci még normál nyomást jelent, másoknál ugyanennyi tömény magasat. Ezek szerint gondolom, hogy a szeszmentes állapotban le­vő fűtő — mint nyomás nél­küli, vagy alacsonynyomású egyén — szükségeltetik a szó- banforgó munkakörre. A következő napon azonban megingott eme hipotézis is, mert újra csak egy fűtő ürügyén ezt Írja a rovat; „A Megyei Kórház vizsgázott alacsony nyomású kazánhoz fűtőt keres.” Tehát akkor- nem a fűtő, hanem a kazán nyomásáról van szó. Node, ekkor melyik legyen a vizs­gázott kettejük közül? A szö­veg szerint a kazán. Node ez igen bajos még a legegysze­rűbb vizsgakérdéseket felté­telezve is. Ha ezek a kazánok egyszer megszólalnak, akkor már nagy baj van, és a vizs­gabiztos is felköti a nyúlcipőt. Ezek szerint inkább a fűtő­nek kell vizsgázottnak lenni. Akkor viszont a szóban for­gó ,,al#csonynyomású kazán­hoz kellene vizsgázott fűtőt” keresnie. Persze, arról is szó lehet, hogy a kazán esett át műszaki vizsgálaton, de az megint más, és nem tartozik a fűtőre. Most már izgatottan várom a következő rovat megjelené­sét, nem-e ezt a vizsga dol­got is megfúrja. Tegyük fel olyan értelemben, hogy nem is a fűtőnek, nem is a kazán­nak, hanem a hirdetést fel­adó személynek kell vizsgá­zottnak lenni. (Gondolom, főleg magyar nyelvből.) Pala na ki. Tóth István IFJÜ FELESÉG — Ez semmi! Képzeld, még főzni is kitűnően tud! (A Weltwocke karikatúrája) Filodendron Születésnapomra egy nagy cserépben pompázó filodend- ront kaptam ajándékba. Fe­leségem megtetézte az aján­dékot egy színes díszedény­nyel, ebbe került bele a cse­rép. És ezzel elkezdődött a kálváriám. Másnap reggel, amikor a fürdőszobába mentem, hitve­sem rámkiáltott: — Csukd be gvorsan az ajtót, a filodendronnak árt a huzat Délelőtt a munkahelyemről telefonált nekem. Értekezlet­ről hivatott ki. — Rohanj haza, a filo- dendront az ablak mellett hagytam. Ha egész délelőtt rásüt a nap, vége lesz, meg­sárgul. Siettem haza és a cserepet elhúztam az ablaktól. Vasárnap csak paprikás krumpli volt ebédre. Felesé­gem megmagyarázta: — Ha négy héten át ol­csón megússzuk a vasárnapi ebédet, akkor a megtakarí­tott pénzen vlrágállvánvt ve­hetünk a filodendronnak. Nekem kellett öntözni. Egyszer sok, egyszer kevés vizet öntöttem rá. Ügy kel­lett vigyázni a négy zöld le­vélre, mint egy csecsemőre. Ha mellette mentem el, fe­leségem elsápadt; — Hozzáérsz, letöröd a le­velet! Vendégeink sorra megsér­tődtek, mert mindig rájuk szólt, hogy vigyázzanak, ami­kor a növény közelében ül­tek le. Egy napon új levél jele mutatkozott az egyik ágon. Élettársam erre olyan izga­tott lett, mintha nem a filo­dendronnak, hanem neki kel­lene szülnie. Aznap este szín­házjegyeinket el kellett ad­nom, mert nejem estére vár­ta az új levelet és jelen akart lenni a nagy esemény­nél. Egész este Izgatottan sétált a szobában. Mint a férjek a szülőszoba előtt. Az új levél boldoggá tette. Legszívesebben pólyába öl­töztette volna. Öröme azon­ban nem tartott sokáig, egy régi levél sárgulni kezdeti Ennek persze én voltam az oka. — Nem csuktad be az aj­tót, ráengedted a napot, agyonöntözted — vádolt a fe­leségem. Meggyűlöltem a filodend- ront. Érdeklődtem egy szak­értőnél, hogy ml az élettar­tama egy ilyen növénynek. Megtudtam, hogy évtizedekig is megkeserítheti az élete­met. Aznap éjjel gyönyörű ál­mom volt Azt álmodtam, hogy feleségem elajándékoz­ta a filodendront. És ebből a szép álmomból ébresztett fel hajnaltájt azzal, hogy este elfelejtettük megöntözni a növényt. Határoztam ... Másnap volt a sógorom névnapja, ne­ki ajándékoztam a cserép-fi­lodendront. Feleségemnek kárpótlásul húsz gyönyörű rózsát vettem. Most azokat öntözöm. • Palásti László A JAVULÁS UTJÁN Egy centit a hosszából. Telefon a tévében A képernyőn valaki köze­lebb húzza magához a tele­fonkészüléket, — Szíves engedelmükkel most felhívom Éq felhívja. A külpolitikai kommentátor felhívja a Ma­gyar Távirati Irodát, a Tele­sport vezető-riportere felhív­ja a Sportcsarnokban tartóz­kodó kollégáját, ,,A tévé je­lentő-ben is telefonálnak, néha a „Halló fiúk, halló lá­nyokéban is. Ez a telefonálósdi nekem nagyon tetszik, bizonyára még sok néző van így vele. Mert ezek a telefonbeszélge­tések a tévében felfrissítik, változatosabbá teszik, új szí­nekkel gazdagítják azt a né­hány műsorszámot, amely­ben rendszeresen telefonál­nak. De miért nem terjesztik ki ezt a hasznos kezdeménye­zést, miért nem telefonálnak minden adásban? Legalább egyszer? Egy távbeszélgetés mindegyik műsorszámra rá­férne, megtörné az egyhangú­ságát, izgalmassá tenné. Példákkal is szolgálhatok. ISKOLA-TELEVÍZIÓ TÖRTÉNELEM ÓRA özvegy Pókayné (Korabeli ágyban, korabeli párnák közt fekszik, az éjjeli szekrényen felcseng a tele­fon. Felül, megdörzsöli a sze­mét, a kagylót a füléhez emeli): Halló? Egy női hang: Jó reggelt, itt Flórlsné a szemközti háztömbből. Elné­zést a korai háborgatásért, de talán érdekli a nénit, hogy Báthori István megjött a szentpáli csatából. Most van a felvonulás, tengernép az utcán. Tessék kitekinteni az ablakon, alighanem a kegyed két szerelmetes fiát viszik éppen rabláncon, özvegy Pókaylné: Szép magától, hogy átszólt (felkel és kitekint). KEDVES VERSEIM Cuzammen Egon: (A kiváló előadóművész gondterhelten álldogál a du­gig rakott könyvespolc előtt, majd a nézők felé fordul, fáj­dalmas mosollyal): Egytől egyig a szívemhez nőttek' És most mégis választani kell közülük! A sok kedves vers közül melyik a legkedvesebb? Talán... (Még gondterhelteb­ben a polc felé fordul, vajú­dik. töpreng, aztán találomra kiemeli azt a könyvet, amely­ből félméteres jelzőcédula kunkorodik az ég felé. Előbb­re jön, kinyitja a könyvet, felsóhajt.) Márk Tádé: Ga­laktika mindenütt. Makrokozmosz belüli És kívül a mikró! Szédítő moccanatlan forgás! Szupernóvák! Szemperno- vák! Aba-Novák! Szaturnusz. Vénusz, Beta- cid? Meddig még? És távolodva közelít az űr! (Lassan összecsukja a könyvet, meghajol. Aztán a telefonhoz lép, tárcsáz egy számot): Halló, Különleges Tudakozó? Meg tudnák ne­kem mondani, hogy miről szói Márk Tádé; Galaktika mindenütt! című költeménye? ESTI MESE Mesélő: ...és akkor a királyfi kp vezette a tündérszép pásztói* lánykát a hétfejű sárkány várából... Egy pillanat türel­met, gyerekek, pnost fel hl* vom egyik kis pajtásotokat és megkérdezem tőle, hogy sze­rinte mi legyen a tündérszétf pásztorlánykával,-jó? (Tár­csáz e?«y számot): Halló, Ko­vács Pisti? Kovács Pisti; Én vagyok, kezicsókolom» Mesélő: Szervusz, Pisti. Hallgatod » mesét? Kovács Pisti: Hallgatom. Mesélő; Hát akkor szerinted ml le­gyen a tündérszép pásztor­lánykával? Kovács Pisti: Tűnjön ell Én végig a sÉ#» kánynak szurkol tárni Kürti Anririt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom