Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-31 / 306. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. december 31. Hunyadi és Kossuth nyomában Bulgáriában Bulgáriai utam során szinte lépten-nyomon találkoztam a több mint egy évezredre visszanyúló magyarbolgár kapcsolatokkal, és tapasztaltam, hogy a bolgárok miként őrzik ennek a barátságnak emlékeit. Múzeumok történelmi dokumentumai, írások, szájhagyományok számolnak be arról, hogy a Nyugat felé vándorló magyarok már 839-ben, a Duna deltájához érve, szövetséget kötöttek Preszian bolgár kán államával. A honfoglalást követően is szoros maradt az érintkezés a két nép között, és ezek emlékét őrzik a magyar nyelvben mindmáig fennmaradt szláv szavak. S hogy egy évezredet ugorjunk, a XIX. század elején, Budán adták ki az első bolgár nyomtatott könyveket. Beszéltek nekem egy Máriái nevű Árpádházból származó magyar királylányról is, aki a XIII. szájadban Annamária néven a bolgár uralkodó hitvese volt. Szófiában, a Nyevszkij székesegyház csodalatos szépségű, világhíres ikongyűjtemé- nye — kincsei között bolgár kísérőim büszkén mutatták a Nagv-Szentmiklósról származó kegytárgyakat, a Magyar Nemzeti Múzeum ajándékát. Nem messze Várnától megesi daliak a kóerdö oszlopait. Messziről ygy tűnt, hogy valami régi oszlopcsarnok vagy palota romjai előtt állunk. Közelebb érve azonban az oszlopokon nem fedezhetők fel emberi kéz nyomai. A csodálatos képződményeket, a természet alkotta. A néphit szerint megkövesedett erdömaradvány, a tudósok azonban megállapították. hogy cseppkőmaradványok, amelyekről a szél és a víz eltávolította a málékony anyagokat. és csak a kőoszlopok állják az az idők viharát. Az út mellett magas kőkerítéssel körülvett, ápolt parkban találjuk az 1444-es nagv várnai csata ..Fegyver- barátság” emlékmúzeumát. A díszes, kovácsoltvas kapun belépünk és előttünk I. Ulászló király mauzóleuma. A király a várnai ütközetben lelte halálát. Továbbhaladva a díszfenyőkkel határolt, gondozott úton a török elleni, több mint fél évezredes csatában részt vett népek kőbe vésett címerei sorakoznak. Bulgária és Magyarország címerei mellett ott látiuk a lengyel, a román, a jugoszláv és a csehszlovák címert. A múzeum egyik termében meeta.lá'íuk a várnai ütközet nagy hadvezére, — Hunyadi János gyulafehérvári sírjának mását. Korabeli okmányok, fegyverek, metszetek, szobrok tanúskodnak a közös harc emlékeiről. ott látjuk a falon az MSZMP Hajdú megyei bizottsága és a Debreceni Városi Tanács tíz évvel ezelőtt ajándékozott márványtábláját, amely magyar nyelven emlékezik meg arról, hogy testvéri népeink hogyan harcoltak együtt a közös ellenséggel. Egyórai autóút után Su- menbe, az élénkforgalmú városba érkezünk. A hegyoldalba épült kaeskaringós utcák egyikében Kossuth Lajos emlékmúzeuma. A magyar szabadságharc vezetője, a világosi fegyverletétel után, néhány ezer honvéd kíséretében bolgár földön talált először menedéket és Sumenben a vendégszerető Dimitraki Hadzsi Panov házában szállt meg 1849. november 21-től 1850. február 16-ig. A házat, ahol Kossuth Lajos lakott, a bolgár nép múzeumnak rendezte be és szeretettel őrzi azokat az emlékeket, amelyek Kossuth ottartózkodá- sára emlékeztetnek és azokat, amelyeket később küldtek hazánkból és más országokból Kossuth Lajos életéről. Az emeletes, fatorná- cos udvarház első emeletén lakott Kossuth, ott látjuk a bútorokat és használati tárgyakat, amelyek őt szolgálták. Magyar és bolgár nyelvű szövegek igazítják útba a múzeum látogatóit. A vitrinekben elsárgult újságok, a Pesti Hírlap 1841-ből, Kossuth Hírlapja 1848. október 8-iki száma, és a Debrecenben kiadott; Nép barátja 1849. február 8-iki példánya, Kossuth cikkeivel. Az emigráció későbbi éveiből Kossuth kéziratos újságjainak néhány száma, amelyet magyarok számára szerkesztett. Az asztalon a tintatartó, amelyet Kossuth használt, néhány személyes használati tárgy: pipa, pohár, bögre, levéltárca sorakoznak a vitrinekben. Ott látjuk felesége jegykendőjét és húga, Kossuth Zsuzsánna emléktárgyait. A falakon képek és szobrok örökítik meg Kossuth Lajost. Az épület földszintjén Kossuth egykori házigazdájának berendezett lakrészét láthatjuk, amely a kor bulgáriai lakáskultúrájáról tanúskodik. A múzeum gondnoka, aki nagy szeretettel kalauzolt végig e történelmi emlékhelyen, megmutatta még, hogy az udvar másik felében már készen áll az oszlopos épület, hogy az évente idelátogató, több mint 17 ezer bélés külföldi számára múzeumot rendezzenek be a magyar pép újabbkori történetéről, 1849-től napjainkig. A múzeum berendezését a Magyar Hadtörténeti Intézet vállalta. Búcsút intünk a Kossuth emlékeit őrző Sumennak és indulunk tovább, a bolgár állam ősi fővárosa, a Janira folyó völgyében fekvő festői Tirnovo felé. Nepp József Balázs Bela-dijas raj zfilm--rendező, a közkedvelt Gusztav-soro?at szerkője a nyáron új sorozatot kezdett. A Magyar Televízió részér© ebben az évben négy — egyenként 26 perces — filmet kell befejeznünk, — mondja- A , .Mézga család’* epizódjáról van szó. — A figurák reálisaikqsak, — folytatja mint például az. ,,öt perc gyilkoAság”-ban. Noékat tepelódtem, amíg ezt az ábrázolási formát választottam. A közönség m$r valami realisztikusabbra vágyódik a sok *— túlságosan is abszlrahált figura után. Továbbá a téma kibontása, utópisztikus volta miatt meghökkentőbb kontrasztot kap a reali» grafikával. Figuráim ugyanis • kapcsolatba kerülnek a XXX. századi letszármazot- taíkkai, akik különböző tanácsokkal látják el őket- Fbből adódnak aztan a konfliktusok. ■Bzt a bizarr szituációt még abszurdabbá teszik a realisztikus figurák. Nepp Józsefet munkájában három fiatal tervező segíti; Bánki Katalin, Koltai Jenő és Temovszky Béla. •— A főcímet Gémes József készíti, aki Kon- certissimó című filmjével Krakkóban elnyerte az Arany Sárkány nagydíjat. Koltai Jenő citábja nyolcezer W7* • • Iklvl koíti „Szaare” — szigetei' jelent észtül. Szaaremaa jelentése pedig — főidből való sziget. Szaaremaa — az Észt Szovjet Köztársaság partvidéke mentén a Balti-tengerben szétszórt 765 sziget egyike. Mint bármely emberlakta főidőin, itt is élnek gyerekek. Találkozáskor, így üdvözlik egymást: „Tere!” — „Tere- viszt!” És feltétlenül hozzáteszik: „Kivi kötti”. Ez pedig azt jelenti: „követ a zsákban”. Különös köszöntés, ugye? ☆ A fiúknak a világon mindenütt van olyan eldugott helye, ahol összegyűlnek, hogy eldöntsék saját „nagy- fonitosságü” ügyeiket. Tojvo- nak ás barátjainak ilyen helye volt a régi, elhanyagolt szélmalom. Ha valaki felkapaszkodik a tetejére, láthatja a szürke táj tékos tengert, az asztalsima búzamezőket és a mohával benőtt hordalékköveket. melyeket valamikor a mozgó jégár cipelt magával. A múlt nyáron két ismeretlen tűnt fel, nem messze a régi szélmalomtól, A széles falb» vágott ablakocskán keresztül a gyerekek látták, amint az egyik férfi hosszú póznát állított a földre, a másik pedig, miután belepillantott egy csöves készülékbe, valamit felírt a jegyzetfüzetébe. — Vége, — mondta csüggedt hangon Ugó. — Azért mérnek, mert le akarják bontani a malmot... Amikor az idegenek odaértek a malomhoz. Tojvo észrevétlenül előjött rejtekhelyéről, és közömbös arcot vágva köszönt nekik: rajzot készített a „Mézga 4”- hez. Az epizódokat számokkal jelzik, a címek ugyanis kissé nyakatekertek, mert a szerző a fantasztikumot akarta velük kifejezni. — A „Mézga 4" címe egyébként: Meteoromutomotor. Ezt az időjárás irányító szerkezetet a XXX. századi leszármazott tanácsa szerint akarják használni a családi kiránduláson. Az ezer évvel későbbi találmány alaposait megtróáMja a/, ősöket. A tó partján borús, szeles az idő. Mézga Géza előveszi a ki» szerkezetet, lenyomja a kart és máris meleg, sőt hőség támad. Olyannyira, hogy a tó vize felforr... sült keszeget fog a hor* gaszl Amikor azonban enyhíteni akarja a kánikulát, hófúvást, majd vihart varázsol. Sátrukat a fa tetejére repíti az orkán— A filmet az örökké elégedetlenkedő, zsörtölődő Paula asezony sóhaja fejezi be a fa koronájáról: „Ha én akkor a Hufnágel Pistihez mentem volna feleségül... 1 A Mézga-sorozat, «szövegét Romhányt József frta. A család tagjainak hangját Harkányi Endre, Győri Ilona, Tamanek Nándor, Alfonzó, Somogyvári Rudolf, Hacser Józsa, Földest Margit és Némethy Attila szólaltatja meg. CS. K. — Kivi kotti! Azért méregetnek, hogy lebontsák a malmot? — Tere! Kivi kotti! — feleltek barátságosan a férfiak. — Ellenkezőleg, kisfiú. Itt egy új út visz majd a majorhoz. A malom pedig, miért n® maradna itt. hisz nagyon is szép. — Maguk kicsodák? Kérdezte Tojvo megörülve. — Mi? Geodéták vagyunk Kijelöljük a leendő út helyét. Karókat szúrunk le, aztán majd az építők jönnek és megkezdik az építést. — Ügy van, — tette hozzá a póznás férfi. — Egyébiránt, sok dolga lesz az építőknek a ti szigeteteken. Nézd csak, mennyi kisebb és nagyobb követ kell majd eltakarítaniuk... Este a malomban a fiúknál igen fontos dologról esett szó. Másnap reggel mindegyikük hozott magával egy zsákot 3 malomiba. És teljes erővei megindult a munka! Karótól karóig haladtak a gyerekek, minden kisebb kőért lehajoltak és zsákba tették. A nehéz zsákokat a tégi majomhoz húzták — vonszoltak. s a követ kupacokba szórták. A nagyobb kövekből a leendő út mentén kis kőembereket építettek. Tégy három követ egymásra, máris kész az emberke! Bégen így rakták össze a köveket az Út mentén a szigeten. Akkor azért, hogy az út a rossz idő végetértével is látható legyen. Ma már csak szokásból állítanak kőembereket, hisz az utakat aszfalt fed!, nem számít nekik a rossz idő... Egy hát múlva megérkeztek az építőmunkások. Csodálkoztak : — Ki csinálta ezt meg ilyen gondosan? » — Biztosan a mi gyerekeink — mondta a szovhoz elnöke. ■fr Tavasszal és ősszel sok vándormadár repül át Szaaremaa felett. A darvak, a vízicsibék megállnak pihenni a füzes csábijában A vadkacsák a sás között, a csendes partmenti öblökben töltik az éjszakát. Miután kipihenték magukat, melegebb tájakra repülnek. Csak a sirályok nem szállnak el, itt maradnak. Az idős Verman nagypapa- nak van két szelíd sirálya. Az öreg halász nyugdíjban van, sirályai jelentik számára a szórakozást. Még nevet is adót nekik: 3Ue és Évi. így hívták valamikor H törékeny kis hajókat, melyekkel Verman nagyapó a partmenti vizeket járta lepény- halra lesve. A kis hajók már régen elkorhadtak. De kinek is kellenének ma már! Rajtuk 20 mérföldnél távolabbra úgysem lehetett eljutni, mert az már veszélyes volt A mostani szövetkezeti flotta nemcsak az egész Balti tengerre, de még az óceánra is Kijár halászni... Az öreg Verman sokat látott-tapasztalt már életében, Pirkadás- tól napnyugtáig a tengeren volt. Apró beringet fogott, meg egy kevéske lepénvhalat. A kikötőben már várt rá a városból a ravasz felvásárló: fillérekért vette meg az egész zsákmányt. Elhatározta hát Verman. hogy elutazik távoli országokba, szerencsét próbál, amikor éppen onnan jött meg a szomszédja. Másutt sem akad horogra — úgymond — az aranvhal. — Ma sem fognak aranyhalat a mi halászaink — mondja az apó, miközben pipájával pöfékel. — Aranyhalak csak a mesében vannak. Egyszerűen arról van szó. Jiogy más lelt a hatalom: szovjet. Ma minden a halászoké: a nagy csónakok és a gazdag zsákmány is. A nagyapó minden elbeszélését a régi időkről, Ebéről és Éviről a sirályokról, a palacsintához hasonlítható lepenyhal viselkedéséről, mely a homokos fenékmederben rejtőzik el. — Tojvo azonnal egy Kis füzetbe jegyzi. Ezt azonban észrevétlenül kell csinálni, különben a nagyapó meglátja és rámordul: Mi értelme — úgymond — a régi bajokról irnl. Hisz, a halászok a szigeteken mind egyformán éltek. A halakról pedig a jövendő halásznak ívás nélkül is tudnia kell. De, Tojvonak megbízatása van: az ő hatodik osztályában mindenki feljegyzi az idös emberek elbeszéléseit. Az ország jubileuma alkalmából az úttörők elhatározták, hogy egy nagy albumot készítenek. amely szigetük, Szaaremaa múltjáról és jelenéről szóló elbeszéléseket fog tartalmazni. — Nagyapa —- kérdezi Tojvo , és miért van az, hogy amikor a halászok kimennek a tengerre, nekik is azt mondjak: „Kivi kotti”? —- Hát, hogyne mondanák! — élénkült fel az öreg — Korábban horgony helyett kő volt a zsákban. Egy mai horgony hatalmas pénzbe került. nehezék nélkül viszont a halász nem lehet meg. Ezért aztán búcsúzóul mondták a halászoknak a „kivi kotti”-t. emlékeztették rá őket. nehogy elfelejtsenek a zsákban követ vinni a tengerre... Ma már Pusztán csak szokásból mondják ezt: a mi halászhajóinkat semmiféle házi készítésű horgony nem tartaná meg. ☆ Hajóztak önök már autóbuszon? Lám, Tojvo az osztálytársaival már igen: a szigetről az öblön át a nagy szárazföldre. A szovhoz igazgatója egy majdnem 'uj autóbuszt. adott, nekik, hogy Tal- linnba. a köztársaság fővárosába kiránduljanak. A gyerekek segítettek a szovhoz gazda termését betakarítani, s ez lett a jutalmuk. Persza, az autóbusz nem sajátmaga úszott a vizen, hanem rágu- ritották egv hatalmas komphajó fedélzetére. Amikor a komp eltávolodott a parttól, úgy tűnt, mintha maga az autóbusz úszn.a a tengeren. Tojvo sohasem volt még olyan nagy üzemben, mint 3 tal- Unni „Volta”. Itf villanymotorokat készítenek. Ez az üzem Szovjet Észtország büszkesége. A kiránduláson egy hrigadvezető elmondta a gyerekeknek, hogy az üzem felépítésében nemcsak az ország más köztársaságai nyújtottak segítséget, hanem magyar barátaink is szállítottak egy bonyolult automatikus vonalat, mély sok dolgozó munkáiét könnyítette meg, A szigeték lakói, szenvedélyes utazók. A régi Tallinn utcáin sétálva a szaaremaa! gyerekek az ősi városháza terén olyan fiatal szigetlakókkal találkoztak, akik meg távolabbi szigetekről jöttek. Mindem gverek karián — saját turista csapatának emblémája. Tojvónak úgy tűnt, hogy az ő jelvényük — szélmalom és szürke hordalékkövek — a legszebb. És, egyébként is — Tojvo Szaaremaa szigetét semmilyen városra még P legszebbikre sem cserélné fel. J. Afanasze* „Küldök nektek egy meteor omutonjotort” — mondja a • leszár mázott. A sumenl ház, ahol egykor Kossuth menedéket kapott. Ma emlékmúzeum. Gáli István A „MÉZGA CSALÁD“ * l j rajzfilm-sorozat készül
