Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-31 / 306. szám

1M9. december SÍ.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

7

Stúdió 58—68

Fiatalok kiállítása a Műcsarnokban

Őszintén beszélni az emberekkel

Háromszáz művész csaknem nyolcszáz szobra, grafikája, festménye látható a tárlaton, ne várjon részletes beszámolót az olvasó ettől a néhány sortól. Annál kevésbé, mert aki a Stúdió 58—68 című kiállítást méltatja, képzőművészetünk jövőjéről és jelenének nagy részéről írhatna: a háromszáz művész közül a legidősebb sem lehet sokkal több negyvenöt évesnél, a legfiatalabb meg éppen közelebb van a húszhoz, mint a harminchoz, nem túlzás tehát azt állítani, hogy most a következő évtizedek leendő mestereivel, jő művészeivel is találkozunk.

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója tíz esztendeje foglalkozik azokkal az ifjú festőkkel, grafikusokkal és szobrászokkal, akik pályakezdésük első, művészileg— emberileg nehéz éveitől harmincöt esztendős korukig támogatják egymást és élvezik a stúdió támogatását Ezek a tíz esztendő alatt önálló művészpályájukra bocsátott fiatalok jöttek most el a mai stúdió-tagokkal együtt a jubiláris kiállításra, hogy bemutassák műveiket

A stílusoknak, technikáknak, művészi műfajoknak olyan változatossága gyűlt össze a Műcsarnok nagyobb részét jelentő hosszú teremsorokban, amilyet már régen látott a közönség Budapesten. Segesdi György meny- nyezetig nyúló hatalmas Marx—Engels emlékművétől (a fővárosban kerül majd felállításra) Gross Arnold arasznyi rézkarcáig, Szur- csik János hatméteres falképétől Kiss Nagy András néhány centiméteres ólomszobráig terjed a skála. Ök négyen az „idősebb” generációt képviselik a kiállításon: valamennyien túl vannak már egy-két évvel a l.határt” jelentő harmnicöt esztendőn. De a fiatalok is teremről teremre bizonyítják — Vagyóczky Károly finom rézkarcaitól Bálványos Huba puha litográfiáin át Gyulai Líviusz szellemes linóleummetszetéig (hogy ezúttal csak a grafika műfajaiból hozzunk példát), mennyi sokféleséget ad a fiatalok stúdiója.

A maguk világában nagyon színvonalas hagyomá- nyos-naturalisztikus festményektől a saját világukon belül ugyancsak tehetséggel megkomponált absztrakt alkotásokig mindent felsorakoztattak a kiállítást rendező szervek, hogy a látottak alapján döntsön a közönség és a kritika, a művek mellett és ellen. A közönség valóban reagál is a látottakra, ízlése, elképzelése szerint lelkesedik a nemes, klasszikus örökséget képviselő, modern módon hagyományos festészetért (ilyenre szép példa a hódmezővásárhelyi művészek, Szalay Ferenc, Fejér

Csaba pxkturája), vagy a művészi ábrázolásról lemondó, inkább díszítő szépségével ható op-art festmények (amelyekből egyebek közt Fajó János, Bak Imre küldött néhányat a kiállításra). A két véglet között pedig ezernyi árnyalat, ábrázolásmódbeli, stílusbeli különbség sorakozik. Lakner László megrázó képei, amelyek precízen „természetszerű” részleteket állítanak megdöbbentően „természetellenes”, mély látomások kompozíciójába, Berki Viola derűs mese-festményei, amelyek szatirikus kedvességgel teremtenek modern érzéseket, Kondor Béla drámákkal teli grafikai lapjai, és Melocco Miklós szob- rászata, amely látszólagos hagyományossága ellenére is különös víziókban lebeg.

örül a néző a sokféle felfogásnak, Kokas Ignác szikár festészetének és Feledy Gyula súlyos-szép rézkarcainak, Gy. Molnár István elvont rézmetszeteinek és

A minap azt kérdezték tőlem az egyik szolnoki nagyüzemben: „Aztán az az Orbán Jóska, hogy képviselő lett, megmaradt a gyalu meg a kalapács mellett, vagy irodára karült, mert ugye egy képviselő mégiscsak nagy ember? r

— Hót hol lennék? — nézett rám. amikor említettem néki, mit kérdezték róla az emberek. — Maradtam a szerszámok ' mellett, asztalos• csoportvezető voltam és vagyok a cukorgyárban... Tudja, úgy vagyok én azzal, hogy a gyalut, meg a kalapácsot nemigen irigyli el tőlem senki se.

Mondtam, hogy amikor itt az üzemben kerestem, úgy mondták: „Ja, az Orbán szenátor úr. mindjárt szólunk neki.”

Nevetett: „Ennek története van.”

— Munkásőr továbbképzésen voltunk. Ha férfiak kerülnek össze, azért mindig akad tréfa is a komoly munka mellett. Ott is egyszer az ügyeletes kiállt az ajtóba, s onnét kiáltozott: „Orbán szenátor úr. telefon...” Rászóltam. fogd már be „ szád. Azt mondtn hallgass, mert úgy jársz, mint Kennedy. Hát, onnét ragadt rám m szenátort cím.

Tudni keH azonban, hogy mindez a megbecsülés és a szeretet jele, az a tisztelet, ahogyan munkástársai vélekednek Orbán Józsefről, Szolnok város egyik országgyűlési képviselőjéről. Életútja. mondhatnánk azt is tipikus, a mi nemzedékünk életútját járta, csak hogy ő eljutott egészen a képviselőségig.

—■ Mit szolt, amikor felkérték, hogy jelöltesse magát a legutóbbi választásokon?

— Semmit. Egy olyan egyszerű munkásembernek, mint én vagyok ez olyan nagy dolog volt, hogy meg se tudtam szólalni. Illetve csak annyit mondtam, hadd gondolkodjak rajta legalább egy napig. Hazamentem, bültem n szobába. Utánam jött a feleségem, faggatott mi bajom van. Mondom neki Nem akarta elhinni azt mondta ne vicceljek vele. Aztán egész éjszaka törtük a fejünket, mit csináljunk. A féleségem azt mondta, akkor vállald el. ha tudod, ha bírod csinálni.

— Véleménye szerint mi a legnehezebb a képviselői megbízatás ellátásában?

— Nekem az. hogy el tudjam intézni a lakáspanaszosokat. Nagy „ lakásgond Szolnokon.

— És a legszebb ebben a munkában?

— Legszebb? Azt érezni, hogy az ember a fél város bizalmát élvezi. És én nagyon igyekszem rászolgálni erre a bizalomra. Nyomós okom van rá.

— Különleges ok?

— Igen. Tudja, voltak akik nem tartották helyénvalónak az én jelölésemet.

— Intrikusok?

— Talán igen. Mondták, hogy nincs hozzá elég iskolai végzettségem. Kételkedtek bennem.

— Én mégis inkább azt fogadom el. azokat a véleményeket, ahogyan ez emberek magát a jelölő gyűlésen fogadták.

— Szerencsémre az a körzet az enyém, ahol a mi üzemünk is van. Nemegyszer munkaközben keresnek meg az emberek, vagy odahaza a lakásomon. Kút kellene. járda. jönnek személyes panasz- szál. Az én elvem, hogy együtt dolgozzak a tanácstagokkal. És ez sikerül is. Ha elintéztünk egy-egy panaszt a közös munka eredménye az. És megtanultam: az embereket nem szabad ígérgetésekkel hitegetni. Őszintén kell beszélni velük, akkor lesznek őszinték ők is.

— S a család mit szól, ha hivatalos ügyben zavarják odahaza?

— Nehéz erről beszélni. Én a feleségemet akkor ismertem meg tulajdonképpen, amikor leszereltem a katonaságtól 1947 decemberében. Mint elmaradott korosztályút soroztak be az első demokratikus hadseregbe. Képzelheti a flo- tillához derültem, pedig nem tudok úszni. A haverjaim könyörögték ki. hogy együtt maradhassunk. Azt mondták, jó asztalos ez n srác. jó lesz

majd a rocsókat javítani. Féltem a víztől, dehát az ember csak beleszokik. Amikor hazajöttem. tagj„ lettem egy kultúr csoportnak, együtt jártunk oda a feleségemmel. Amikor összeházasodtunk nem volt nekünk néhány ruhán kívül semmink.

— S ma?

,— Van egy szép három és félszobás lakásunk, szépen bebútorozva. A gyártól kaptam. És van négy gyönyörű gyerekünk, az asszony most már nem dolgozik, van neki mit csinálni otthon... Ö megértő az én munkámmal szemben.

Nem húzott elő fényképeket a zsebéből, de szavakkal úgy rajzolta meg felesége s gyerekei arcát, jellemét, hogy a legtökéletesebb kép sem adhatna többet róluk. Anna, a legidősebb gyerek 19 éves! a cukorgyárban dolgozik ő is; Mária, harmadik gimnazista és tanárnő szeretne lenni; Jóska, a 11 esztendős kisiskolás olyan mint a többi gyerek, tanulni nem nagyon szeret, imádja az anyját, s amikor csókolgatja annak arcát, az anyu mindig azt mondja neki: „megyek utánad a katonasághoz is puskát hordani”; Ági, a legkisebb 10 éves, ő a legszófoga- dóbb, de a leghuncutabb is a gyerekek között. Elsorolta, hogy melyikük mit kapott most karácsonyi ajándékként. Volt ott minden a fa alatt; szivacspongyola és barkács- készlet, mackó, mgg kis aranymedalliom.

— A mi nemzedékünk vagy utat tett meg huszon- egynehány esztendő alatt. Az én nagyapám még parádéskocsis volt. aPám cseléd, meghalt korán. Mostohaapám nevelt emberré. Nehéz sorban nőttünk, én az elemi iskola után inasnak álltam. Munkásember lettem, 1945 óta párttag, s most egy városrész képviselője. Hogy milyen nagy ez az út, „zt csak akkor mértem fel igazán. amikor először léptem be a Parlament kapuján, amikor először jelentkeztem hozzászólásra az Országgyűlésben, én. óz egyszerű asztalosmester.

Varga Viktória

Fejér Csaba:

— Magam sem tudom, miért éppen én érdemeltem ki ezt a bizalmat.

PORTRÉ

Pásztor Gábor tömör litográfiáinak, Asszonyi Tamás érmeinek, s mindazoknak a műveknek, amelyekről fentebb szó esett, s amelyekről kiválóságuk ellenére most nem eshetett szó.

Nem válhat részletes méltatássá ez a néhány sor a kiállításról, de fontos kritikai megállapítással kell befejeződnie: nem féltheti a magyar képzőművészet jövőjét komolyan, aki a fiatalok kiállítását látta.

Zfl. A.

i

Január 3—4: Tudományos ülésszakot tartottak a megyei pártbizottságon az esti egyetem tíz éves fennállása alkalmából.

Január 11: Megkezdődött a jászsági agrámapok rendezvénysorozata.

Január 18—19: Kállai Gyula, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az országgyűlés elnöke Szolnokra és Tiszaföldváira látogatott.

Február 21: Szolnokon a kommunista jogászok tanácskozást tartottak;

Február 29: Komszomol küldöttség látogatott a Tisza Cipőgyárba és a Palotási Állami Gazdaságba.

Március 2: Megyei gazdásznapot tartottak Szolnokon;

Március 6—7: Országos konferenciát rendeztek Szolnokon a honvédelmi nevelésről.

Március 28: Tanácskozott a Szolnok megyei diák parlament.

Április 22: Cseterki Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács titkára Szolnokon.

Május 19: Felavatták Várkonyi István síremlékét Szolnokon.

Május 24—25: Megyei orvos-gyógyszerész napokat tartottak Szolnokon.

Május 27: Észt vendégek érkeztek Szolnok megyébe.

Május 81: Szolnok város tanácsa rendeletet adott ki a város új címeréről.

Június 25—július 4: Szolnok megyei napok a televízióban.

Július 1: Megkezdődött a próbaüzemelés a Be- tonelemgyár betoncsőgyártó részlegében.

Július 7: Megyei szövetkezeti napot tartottak Tiszafüreden.

Július 14; Megnyitották Szolnokon a Keskeny János utcai közúti aluljárót.

Július 24: Tallinni párt- és tanácsi küldöttség érkezett Szolnok megyébe.

Július 24: Keresztül haladt Szolnokon a VIT- láng. A staféta tiszteletére ünnepségeket tartottak a Lenin-szobomál és a Tisza-ligetben.

Augusztus 2—1«: A szolnoki Tisza Táncegyüttes nagy sikerrel vett részt a kisinyovi L nemzetközi folklór fesztiválon.

Augusztus 16: Politikai nagygyűlést tartottak Törökszentmiklóson. A gyűlés szónoka Nemeslaki Tivadar, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, országgyűlési képviselő volt.

Augusztus 24: Kibővített ülést tartott a Szolnok megyei pártbizottság A gyűlésen résztvett és felszólalt Losonczy Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke.

Augusztus 36: Országos gabonatermesztési tanácskozás volt Szolnokon. A tanácskozáson résztvett dr. Dimény Imre, mezőgazdasági és élelmezés- ügyi miniszter.

Szeptember 4: Vietnami szolidaritási napot tartottak Törökszentmiklóson. Az összejövetelen résztvett Nguyen Dinh Can, a VDK budapesti nagykövetségének titkára.

Szeptember 10: Szolnok és Heves megye vezetői tanácskozást tartottak Kiskörén és Szolnokon a Tisza II. vízlépcső építéséről.

Szeptember 12: Megalakult a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Szolnok megyei szervezete.

Szeptember 26—27: A megyei pártbizottság ülése Szolnok megye mezőgazdaságának helyzetéről, fejlődéséről.

Október 3—4: Tíz megye városi szövetkezeteinek találkozóját rendezték meg Szolnok megyében.

Október 11: Bondor József építésügyi- és város- fejlesztési miniszter Szolnokon.

Október 12: Megnyílt Szolnokon a megyei Sportmúzeum.

Október 13: Emléktáblát helyeztek el Wienermann Jenő Lajos, a legendás hírű, jászberényi származású internacionalista egykori lakóházának falán.

Október 22: Vietnami vendégek Szolnokon és Túrkevén.

Október 25: B. Nagy Pál, a Szolnoki MÁV vívója, a magyar párbajtőr csapat tagjaként olimpiai aranyérmet szerzett Mexikóban.

Október 30: Dr. Ajtay Miklós, a kormány elnök- helyettese Szolnok megyébe látogatott.

November 4—5: Koreai ifjúsági küldöttség tartózkodott Szolnok megyében.

November 7: Elkészült a szolnoki rendezőpályaudvar.

November 9: Felavatták a mezőtúri Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum új kollégiumát.

November 17: Nemzetközi diáknapot tartottak Jászberényben.

November 20: A KMP megalakulásának 50. évfordulója alkalmából ünnepi ülést tartott a megyei pártbizottság.

November 21: Román szakszervezeti küldöttség érkezett Szolnok megyébe.

November 24: Nyilvános katonai eskütétel Szolnokon.

November 28: Megnyitották a törökszentmiklósi új ABC áruházat

November 29: Megkezdte működését Szolnokon az új közúti forgalomirányító berendezés, a „villany- rendőr”.

December 5: A cipőipar fiatal szakemberei országos tanácskozást tartottak Martfűn.

December 8: A Tallinnban tartózkodó küldöttségünk, Váczi Sándor megyei titkár vezetésével, egy évre szóló együttműködési megállapodást írt alá.

December 22: A kommunista ifjúsági mozgalom fél évszázados jubileuma alkalmából ünnep} ülést tartott a KISZ megyei bizottsága.

Szolnok megye januártól decemberig