Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-24 / 302. szám

Űristen! Lehet, hogy ködgyertyát vettem? S» Kérek két fenyő fürdő tablettát! •— Na még egyszer: „Betlehembe kéne menni, PuJ* kakakast kéne venni.,,1“ Nem te veszekedtél, hogy minden karácsonykor pnjká van?! \ _4>- Na mit bámul? Még nem látott Télanyót? A 7 VICCEI — óhajtja talán valaki, — aki olyan nagyon siet megtolni a' teherkocsiká mát? Párhuzam kis hibával Néztem a lányt és Die* kensre gondoltam. Az én helyemben min­denkinek Dickens jutott volna az eszébe. Pontosab­ban: „A karácsonyi ének”, a nagy angol realistának ez a megrázó erejű elbeszélése. Amelyikben a megfagyott gyermekről van szó. Akkor is karácsony este volt, nagy, puha pelyhekben hullott a hó, az utcán az emberek arca kipirult a hidegtől, amint siettek haza, hogy meghitt családi körben tölt­sék el a szeretet ünnepét... Ez a másik történet pedig most pereg éppen a sze­mem előtt és a szerencsét­len teremtés, akinek látvá­nya „A karácsonyi ének” megható tragikumát idézi fel bennem, nem fiú, hanem lány. Húszévesnek sacco- lom, a ruhája nem rongyos, de az évszakhoz képest túl­ságosan lenge, Dehát mindez nem gyen­gíti a párhuzam indokoltsá­gát, Most is karácsony este van, az utcán az emberek arcát most Is pirosra csípi B hideg, most is mindenki siet haza, hogy övéi köré­ben töltse a szeretet ünne­pét. Es közöttük most is ott éviekéi egy árva lélek, akit nem vár haza senki, akivel B kutya sem törődik. A lány fázósan álldogál, vagy fel-alá sétálgat. Lóbál- |a a táskáját, hogy egy picit felmelegedjék. A vak is lát­ja, hogy szenved a hidegtől és nyomasztja az egyedüllét. Egy kis emberi melegségre vágyik, egy kis kuckóra, ahol meghúzhatná magát, ahol neki is jutna néhány kedves szó, egy kis meleg étel. talán még valami an- rócská ajándék is a fenyőfa alól. Leküzdve tremészetes fé­lénkségét, rámosolyog egy- egy járókelőre, még meg is szólítja némelyiket. A szája mozgásáról leolvasom, az iránt érdeklődik kedvesen, hogy az illető nem vinné-e őt magával? Félórája figyelem a cuk­rászda üvegabalka mögül és gyűlik bennem a keserűség. Szegénykének semmi sem sikerül. Nyájas kérdésére vagy bosszús felhorkanás a válasz, vagy határozott fej­rázás, a többség pedig úgy tesz, mintha süket volna, gyorsított menetben haladéi mellette. Ha ez így folytatódik, mi­re éjfélt üt az óra, ez a leánygyermek is meg fog fagyni! Mit változott, mennyit fej­lődött, szépült, gazdagodott az emberi lélek, az emberi természet a száz évvel ko­rábbi állapotokhoz mérten? Megértőbbek lettünk a má­sok szenvedései iránt? Jobb, nemesebb a szívünk, mint dédapáinké? Legalább az év egyetlen napján, a szeretet ünnepén befogadunk-e fe­delünk alá egy didergő kis­lányt, megosztjuk-e vele ke­nyerünket? A példa azt mutatja, hogy e tekintetben bizony nem sokat fejlődtünk! Szerencsé­re akadnak azért kivéte­lek is! Jómagam például elhatá­roztam, hogy még tíz percig várok és ha ez alatt sem akad gyámolítója szegény­kének, kimegyek hozzá és meginvitálom, töltse nálunk a mai estét. A fe.eségem is biztosan örülni fog neki. • Kürti András Meggyőző bocsánatkérés A bíró megkérdezi a vád­lottat; — Igaz, hogy ön eltörte ennek az úrnak a fején a sétapálcát? — így történt, bíró úr, de higgye el, hogy nem kész­akarva. Én az úr fejét akar­tam betörni, nem a pálcát..! * Egyetlen szál sincs Az útlevélellenőrző hiva­talban faggatják az utast; — Az ön útlevele szerint maga teljesen kopasz. Talán az útlevél hamis? — Nem, a hajami „Tégy úgy mint én, Pál! Ha az utcán egy hitelezőm­mel találkozom, gyorsan át­megyek a másik oldalra.” Nem válogatós! — Nem, hidd el, én igazán nem vagyok megrögzött ita­los. Hiszen mindössze csalS kétféle italt iszom! — Csak kétfélét? —• Igen, hazait és külföldit ☆ Csak az ital ne!... Pepinek egy üveg likőrt ajándékoztak. Nagy boldogan zsebrevágja és elindul haza. Az úton elüti egy autó. A baleset szerencséié nem sú­lyos, feltápászkodik és foly­tatja útját. Egyszeresük érzi, hogy valami végigcsorog a lábán. Felsóhajt. —- ó, bárcsak vér lennel „Nem jelent nagy megeről­tetést számodra így cikk- cakkban szaladgálni az ut­cákon ?” Egy majom töprengése — Vajon kire euilékezt et ez az alak!? Fáradságos megoldás Gáesi Mihály rajtat Félre értés..}

Next

/
Oldalképek
Tartalom