Szolnok Megyei Néplap, 1968. december (19. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-24 / 302. szám
A KAKUKKOS ÓRA SZIGORŰ APA l — Ha még egy biztosítékot kivág, akkoi repüli.:« Iá Schweizer Illustrierte karikatúrája) A külföld humora Egy bonni jogász az egyik bárban szórakozott, ahol megismerkedett úgy nagyon csinos fiatal lánnyal. Miután egy darabig együtt iddogál- tak. a jogász javasolta, vá- (ároljanak néhány üveg ttalt és folytassák nála a szórakozást A lány beleegvezett, s mikor .már az ügyvéd lakásán voltak, a férfi csak úgy szokásból feltette a kérdést: „hány éves vagy?” „Tizenhárom.” „Tizenhárom? Az ég szerelméért szedd össze magad és tűnj el azonnal!” A lány engedelmeskedett, de mielőtt elment, rákacsintott és megkérdezte; „Babonás, ugye?” * — Kit nevezitek közgazdásznak, Smith? — Közgazdász az az ember, aki többet tud a pénzről, mint azok, akiknek pénzük van. ír — Apukám, a tanár ma azt a feladatot adta. hogy találjam meg a legkisebb közös többszöröst — Hogyan? Még most sem találták meg? Hiszen már akkor is keresték, amikor én jártam iskolába. & Az orvos: Az ön feleségének az idegbaja nem veszélyes. Elélhet 100 évig te. A férj; És ént As autós hirtelen fékez, de ü gyalogos már a földön hever. — Micsoda dolog ez? Két nap alatt már harmadszor lök fel engem I — ő. kérem, bocsásson »eg! Nem ismertem fel! (Die Zeit, Krnknmdl, i. Magazin) Címeit * dunait Életmű vészét. Két idősebb úr sétál egy parkban. „Te Jenő”, kérdezi az egyik „ha még egyszer fiatal lehetnél, ismét ugyanazokat az ostobaságokat követnéd el?” „Persze”, feleli a kérdezett. „Csakhogy sokkál korábban kezdeném.” ☆ Nem túlzott kívánság? A rendező így szól a fiatal színésznőhöz: — Az új darabban ön egy ártatlan, tapasztalatlan kislány szerepét játssza. Mondja, rendelkezik némi tapasztalatokkal ezen a téren? Megtévesztés. — ön azt állítja, hogy ez tiszta gyapjú, holott az árjelző kartonon az áll, hogy pamut. — Mi ezt a kartont csak azért függesztjük az árura, hogy megtévesszük a molyokat. Hajnal felé járt az idő. Szinte „fázva” ment hazafelé. Mit mondjon az asszonynak, törte a fejét. Dehát, férfiakkal megesik az ilyesmi. Ultiztak. Ügy „kiskeze- sen”. Az olyan, hogy öt lapból is lehet színt, meg miegyebet mondani. A kontra is jogos. Kiskézből mondás négyszeres, kontra ti- zenhatszoros. No meg a barátok! Hjal A férfiember nem tud ellenállni. No, nem rendszeresen, dehát a múlt héten ő nevelte meg a többieket. Persze, nem ennyire. Revansot adni kell. Aztán úgy elszaladt az idő. így meditálgatott: Hm. Én sem szóltam, ö sem szólhat. Amikor tegnap hazamentem, még a gáz is ki volt oltva. Csak annyi állt az asztalon: Fodrásznál vagyok! Puszi! Nyuszid. Pedig volt vagy kilenc. Neki kellett a vacsorát is elkészíteni. Zokszó nélkül csinálta. Még az asszony frizuráját is megdicsérte, pedig pocsékul elbánt vele a Lajos. — Nézd, ez a legújabb párizsi divat! Gyönyörű, mi? — Csodálatos vagy! — mint egy szénaboglya. Ezt viszont már csak úgy magában No persze, egy szé- nabogiya is lehet szép. Aztán meg, más csavarog ud- varolgat, Iszik. Az jobb? No persze, volt egy kis lelkifurdalás is a dologban. Dehát magamagát könnyen megnyugtatja az ember. A cipőjét lehúzta az előszobában. Az ajtó nem nyikorgóit. A múlt héten olajozta. Mint egy szellem, úgy osont befelé. Néma csönd. Aztán mint egy mennydörgés: — Kakukk, kakukk, kakukk! — háromszor egymás után. Mint a villám az égen, úgy futott át az agyán: úristen, felébred! Már as első kakukknál megfordult Ha megtudja, hány éra, hű, micsoda balhét csap. Most mit csináljak? Most segíts meg, uramisten, de ebben a pillanatban, mert mindjárt be- lémcsap a mennykő. Szinte ösztönösen tette, amit tett: gyorsan, csak úgy félkézből még hetet utána kakukkolt. __Kakukk, kakukkk.., m ég recsegtette ts egy kicsit, mint az öreg falióra. — Azt hittem, később van. Kinn a vacsorád — motyogta félálomban a neje. Ettől kezdve vérszeme« kapott. Mindig percre kiszámolta az Időt, amikor ütni kezdett az öreg kakulc- kos óra, akkor nyitotta kJ óvatosan az ajtót. Sokáig ment ez. A baj ott kezdődött, amikor egy átmulatott éjszalc« után úgy berekedt, hogy alig tudott beszélni, nemhogy a kakukkolásra futotta volna* * Mindezt azért meséltem el, mert Ismerőseim körébeit egyre nagyobb népszerűségnek örvend a régi pénzek; érmék, órák gyűjtése. Okulásként. D. R. így mulat egy magyar úr Expressz ajánlva küldöm A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete HÄMOS GYÖRGY: Padlótól a Mitől női a karácsonyfa? A kérdésből a kedves olvasó valószínűleg arra gondol: összetévesztem a karácsonyfát a fenyőfával. A fenyőfa ugyanis, mint minden fa, az idők során növekszik. A karácsonyfa viszont olyan fenyőfa. amely ki van vágva: növekedéséről beszélni tehát tudománytalan dolog, ilyenkor koráesonykor azután kiderül, hogy szép, szép a tudomány; de a nagy ünnepeken másfajta törvények lépnek életbe. Megkísérlem bebizonyítani. Amikor én még egészen kicsi voltam — ez néha olyan távolinak látszik, mint a Kisjézuska születése —, tehát mondjuk 1968 éve: mennyezetig érő karácsonyfa állt a szobában, méghozzá hatalmas talpával a padlóról emelkedve feL Ma sem értem, az illetékesek hogyan tudták feldíszíteni. Szívesen megkérdezném tőlük; sajnos azonban e drága Illetékesek régen nem élnek már. Azután, ahogy növekedtem; a karácsonyfa észrevétlenül kisebbedéit. Erre jószerivel csak akkor jöttem rá, amikor egy Karácsony estén észrevettem, hogy én és a karácsonyfa; egyforma nagyok vágjunk. Abban az Időben — tizennégy éves lévén — tanultam már fizikát, s az optikai csalódások természetével is tisztában voltam. Szigorúan tudományos világszemléletemmel hamar megmagyaráztam magamnak; szó sincs arról, mintha a karácsonyfa összezsugorodott volna. Én lettem magasai*, s az optika törvényei szerint ezért látom a hajdani hatalmas fát — kisebbnek. Mindenesetre megkértem az illetékeseket; állítsák fel egy kis asztalkára. Az ember nem szívesen mond le illúzióiról. Azután telt-múlt az idő, s jött egy olyan Karácsony is, amikor — teljesen rendhagyó módon — fenyőfa és kamennyezetig rácsonyfa: eggyé váltak. A Kárpátokban, a gyergyói havasok egyik kis tisztásán állt e nevezetes fenyőfa, melyet — minden kivágás nélkül —: karácsonyfává léptettünk elő. Ellátva a megfelelő ezüst és arany csillagokkal, továbbá sujtásokkaL Körülötte énekeltük, hogy „Mennyből az angyal”. Az ágyúk már elég közelről dörögtek. Később már nem áltattam magam; tudomásul vettem — minél nagyobb a gyerek, annál kisebb a karácsonyfa. Egy negyvenéves gyereknek meg kell elégednie egyméteres fával. Asztallal együtt S íme türelmem jutalma; a karácsonyfa egyszerre növekedni kezdett. Mire a kislányom hetven centi magas lett: a fa egy méter hetven centire szökött fel. Közben kisebb ingadozásokkal — aszerint, hogy mit lehetett kapni a piacon — tartotta ezt a magasságot, s néha még növekedett is. Ma a kislányom egy méter hetven centi magas, s a karácsonyfa bizony ismét csak hetven centiméter. Természetesen: asztalra állítjuk. De én nem csüggedek. Elkéozelhető, hogy a lányom néhány év múlva férjhez megy. Rövidesen tizennyolc éves lesz, s elég csinos !s — ehhez a meggondolatlan lépéshez. Azután, ha úgy döntenek, hogy mégis előbb a baba, csak azután a Trabant: a karácsonyfának ismét ürügye lesz arra, hogy felszökjék a mennyezetig. Szerencsére, ma elég allcsonyak a mennyezetek. Ezzel be is fejezem tudományos felfedezésem közlését . a karácsonyfák növekedésének és kisebbedésének okairól. Mondanom sem kell: csöppet sem közömbös, hogy éietünkben hányszor nö meg a karácsonyfa. De ki tudná eut előre megmondani: talán csak a Kisjézuska. — Ez ám a dugóhúzó! Modern betlehemesek
