Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)

1968-11-12 / 265. szám

EZÜSTLÁZ *■ Nem lehetne inkább ezüstöt... ? •— És kint Mexikóban? — Mindent elkövetnek a budapesti repülőjegyért, Emeletes A Jézuska ebben az esz­tendőben is kedves ajándék­kal lepi meg a magyar né­pet. Mikorra felállítjuk a nemzet közös karácsonyfá­ját, vadonatúj ajándékként tehetjük alá iparunk új pro­duktumát, az emeletes autó­buszt. Gőzerővel építik a MÁVAUT-nál az első ma­gyar maxibuszt, makrobuszt — vagy nevezzék ahogy akarják. Százan férnek majd el benne, mégpedig úgy, hogy az emeleten 22 ülés lesz, valamennyi kifelé-látással. Minthogy ez a felhőkarcoló jármű 2 25—2.30 méter ma­gas lesz az előzetes híresz­telések szerint, érthető, ha az emelet megközelítésére, illetve elhagyására lépcsőket is szerelnek bele. Tessék jól megjegyezni: hátul fel, elől le; így kell majd rajta köz­lekedni. Nem mellékes körülmény, hogy ezzel a lépcsősítéssel rálicitáltunk a londoni és berlini emeletes buszokra, illetve gyártóikra. — Náluk tudniillik csak egy feljáró van. Micsoda tumultus lehet azokon csúcs- és szüreti időkben! Szemfülesebbek már kal- kulálgattak is e sorok olvas­tán, hogy vajon abban a 2,25 usque 2,30 méteres magas­ságban miként fér el egymás fölött két megtermett dolgo­zó? Még olyan 150—150 cen­tis óriások hagyján, de mi lesz, ha egy 180 és egy 181 cm magas utas kerül fej- és talpközeibe? Mert ez testvé­rek között is 3 és fél méte­ren fölül van. Nem kell két­ségbeesni, ésszel minden ki­vihető Az emeletes busz emeletén csak ülni szabad, állni csak az alsó szinten. Milyen jő a pécsieknek... Az első emeletes busz Pé­csett közlekedik majd. Igen, a pécsiekkel mindig kivéte­lezett a sors. Előbb karolták fel őket anno dacumal a ba­rátságos római légiók. Előbb láthatták a még barát­ságosabb ozmán seregek ló­farkas zászlóit. Előbb ala­kult meg náluk a Pécsi Ba­lett. ...De van amiben mi előz­tük meg a pécsieket. Előbb verték ki az NB I-ből a Szolnoki MÁV-ot, mint a Pécsi Dózsát. No de ami késik, nem mú­lik. Bizonyosra vehető, hogy közlekedési kormányzatunk Szolnokot se hagyja sokáig emeletes buszok nélkül. Ak­korára feltétlenül diszponál­janak ide is maxibuszt, mi­re a Szolnoki MÁV újra az NB I-be jut. Mert ha nem, úgy elveri a MÁV a port a Pécsi Dózsán, hogy kő kö­vön nem marad rajta. Már csak cumtrucc is, mivel ők kaptak elsőnek emeletes buszt. Ami a mostani MÁV-ot il­leti, két legutóbbi meccsén mutatott formája alapján már megkísérelhetne egy Dózsa-nadrágolást. — Dehát ugye a Pécsi Dózsa NB i-es, a MÁV meg pillanatnyilag Nb I- várományos és tudjuk, a sportban van még bürokrá­cia, ami miatt a két csapat egyelőre nem állhat ki egy­mással. Persze, van még a mi tar­solyunkban nemesebb bosz- szú is, arra az esetre, ha soká kell várnia Szolnoknak makrobuszra. Egyszerűen mi sem fogunk adni Pécsnek villamos-kisautót. Pedig tud­juk, Pécsnek az emeletes autó mellé fáj majd a foga mini-autóra is. De addig fi­tyiszt neki, míg itt állunk a Tisza-parton, télvíz idejére emeletes busz nélkül. Tóth István Egy lógós vágyálma •- Itt lehet eldobni a kalapácsot? Késő bánat • A minap első osztályos kisfiam boldogan újságol­ta: — Képzeld anyu! A suliban nem tudták meg­mondani a gyere­kek, hogy mivel él télen a gólya. De én tudtam ám és ezért kaptam egy piros pontot. Ugye adsz érte egy fron- csit a takiba. Az első piros pont láttán meg­szédültem egy ki­csit, 8 gyorsan megígértem: ahány piros pon­tot hoz, annyi fo­rintot kap taka­rékbélyegre. Kel­lett ez nekem-•• Később ismét megszólalt gyer­mekem? — Azt Is kér­dezte a tanítóné­ni, miért hasznos állat a gólya? Fe- có azt mondta, hogy azért, mert a kisbabákat hoz­za. Jocó meg mondta, hogy nem la a gólya hozza azokat Tényleg anyu, • • hogy születik a kisbaba!? Helyettem az apja válaszolt; — Most nem érünk rá fiacs­kám. még nagyon sok dolgunk van, hamar bújj az ágyacs kádba, s majd hónap el­magyarázom. Gyermekem dur­cásan ment a he­lyére. Az ajtóból visszaszólt: — Csak azt bá­nom, hogy amikor ízületiem nem néztem körül. — csané — Szfripfizgörl az orvosnál *- Száz forint % vizsgálat.;; *« Akkor rendben van, mert én is százért vetkőz­tem.;. Mit mondhattak a feleségeknek ? A múlt szombat óta nyug­talanul élek. — Az akkori Néplap adta fel a talányt. Ugyanis azt olvasom a sportrovat tudósításában, hogy Karcagon „a mérkőzés alatt állandóan trágár, nyom­dafestéket nem tűrő szavak­kal Illette a közönség a jászárokszállási játékosokat és ott lévő feleségeiket". Jómagam a sporthoz elég­gé laikus vagyok, de kevés futballmeccs élményem is rögtön tudatta velem, a jászárokszállásiaknak mit mondhattak a karcagiak. — Hát bizonyára mikor gólt rúgott az árokszállási csa­tár azt, hogy most tört vol­na ki a lábad. Mikor a jászárokszállási kapus ki­védte a karcagiak lövését gondolom, hogy most kapott volna görcsöt a kezed. Mind­ez csúnya illetlenség, de logikus. Ezt értem is. De mit mondhattak a feleségeknek? Mert mire mennek azzal, ha mondjuk ugyanazt kívánják nekik, mint a játékosoknak? Mindettől még a karcagi ka­pu éppúgy veszélybe kerül­het. Akkor mit mondhattak mégis az asszonyoknak? — Pláne, ami a nyomdafesté­ket nem Is tűrte. A karca­gi szurkolók fantáziája bi­zonyára színesebb az enyém­nél, méghozzá én járatlan is vagyok a sportban, nem tö­röm hát tovább feleslegesen a fejem. Ehelyett elmondom egy gyermekkori élményemet. — Akkoriban kezdlem kamasz- kodni Jászapátin, mikor egy szombat délután nagy csa­pat cigány rendezett pank- rációt a főutcán. Sokan szem- és fültanúi voltunk. No, ott hallottam én ak­kor, miket mondtak egymás feleségének. Nekünk gyere­keknek, élménydúsabb fél­órát el se lehetett volna képzelni. Az életemben úgy tartom számon ezt az ese­tet, hogy tulajdonképpen akkor történt meg nálam a nemi felvilágosítás. S ak­kor értettem meg, hogy a biológia tulajdonképpen szép tantárgy, ha az álszemér­met lehámozzuk róla. Attól kezdve elhalmoztam környe­zetemet kíváncsiskodással, ez mi lehetett, az mit jelent­hetett, amit hallottam. Szóval én a véletlen foly­tán lettem így már minden­ről tudó, érett ember. Mind­ezt persze el is felejtettem volna régen, ha nem olva­som most a Néplapban; hogy a karcagi szurko­lók.,. stb. Es ha sejthet­ném, hogy végül is mj az is­ten csudáját mondhattak a feleségeknek? — borzák —<

Next

/
Oldalképek
Tartalom