Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-10 / 264. szám
Őszi vadászat (Zsoldos Sándor rajza) Műalkotás I. Magasabb beosztás Műalkotás II. Labdarúgó mérkőzésen az elhibázott Xl-e* után DUETT — Te már kész vagy? — Nekem még két oldalam maradt! A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklet© 4zí8. Csípés Átdobtak útközben Az utóbbi időben tele vagyok autóstoppossal; Nincg szivem elmenni mellettük, míg csak egy hely is üres a kocsiban. Mit tegyek, ha egyszer ilyen jó szívem van, s úgy megbízok minden emberben. De ez a szolnoki út megleckéztetett. Cegléd közelében már messziről láttuk, hogy egy Pannónia közeledik, vadul cikkcakkozva; Egyre jobban imbolyogva a kocsi oldalában kötött ki. A motor eldőlt, két utasa néhány métert repült és az útpadkán landolt. Rögtön látszott rajtuk, hogy ugyancsak felöntöttek a garatra. A kocsi ajtaja jócskán ösz- szetört és a díszlécek szanaszét röpültek az ajtót ért ütéstől. A motor az ütközés után nem látszott egészen újnak. A lámpa eltört, a kerék nyolcas volt, és a szétfolyó olaj a porban benzinnel keveredett. Pillanatok alatt embergyűrű vette körül a motorosokat, szidták a „részeg disznókat”, sőt majdnem lincse- lés lett a dologból, mikor a motor vezetője alig forgó nyelvvel közölte, hogy nincs még jogosítványa sem, mert most ül először életében motoron, és nem tudta, hogyan kell megállni. Ekkor megszólalt egy teherautó vezetője; na hapsíkám maga is el- tölthet egy pár hónapot a hűvösön. Ahogy Kropacsek úr tudatáig eljutottak a szavak, — azonnal kijózanodott. Kö- nyörgőre fogta a dolgot, keserves sírás közben elmondta, hogy három neveletlen gyermeke van, és beteg a felesége. — Kifizet minden kárt, még többet is, csak na hívjunk rendőrt; Főnököm azonban, aki nagyon precíz, törvénytisztelő ember, intézkedni akart, hogy az egyik jármű vezetője értesítse a baleseti járőrt. Kropacsek úr ekkor férfias könnyeket ííul- latva megfogta kezem: — „ne csukassanak le kérem, legalább a három gyerekre legyenek tekintettel”. Kezdett a hangulat megváltozni. Valaki megjegyezte, tényleg nem kellene lecsu- katni. Mások is megszólaltak, hogy mindenki tévedhet egyszer. Már én is könnyezni kezdtem. Nem kell rendőr, írunk egy elismervényt, melyben ön vállalja a kár megfizetését és két tanú aláírja. Gyakorlatias főnököm próbált észretéríteni. „Te, mint tapasztalt gépkocsivezető, hiszel egy részeg ember fogadkozásában? Dehát te tudod! — legyintett —, te felelsz a kocsiért. Főnökömmel még útközben vitatkoztam, kifejtettem, az a baj, a világban, hogy nem bízunk egymásban. — Láttam csak kuncog mellettem. Otthon kikalapálták a kocsi oldalát, új díszléceket vá- sárotam és festés után 660 Ft-ot fizettem. Kevesebbe került a vártnál. Leküldtem a hivatalos számlát, Kropacsek úrnak. Kedves udvarias levélben még jó egészséget is kívántam kedves feleségének és gyerekeinek is. Négy nap múlva megjött a válasz: „Tisztelt Uram! A számlát megkaptam, de ezt az összeget nem vagyok hajlandó kifizetni. Maga tisztára madárnak néz engem, vagy azt hiszi, hogy lopom a pénzt. Nekem van három gyerekem, maga meg velem akarja rendbehozatni azt az ócska tragacsot. Keressen magának egy másik balekot; Legfeljebb 150 Ft-ot fizetek, de egy árva fityinggel, de még egy büdös vassal sem lát többet tőlem. Vigye bíró elé a dolgot, azt sem bánom. Ha elég a 150, elsején küldöm, addig ajánlom magam”. Mérgemben azonnal ügyvédhez szaladtam, ö mindjárt félbeszakított: — rendőr volt a helyszínen? — Nem hívtam, mert nem akartam becsukatni azt a csibészt. — Sajnálom, akkor nem tudunk csinálni semmit. Veszett ügy. De itt a két tanú aláírásával az elismervény. Ezzel sem érünk sokat. Lehet, hogy a motoros ismeri a tanúkat, s a tárgyalás folyamán pont az ellenkezőjét vallanák. Ráadásul ön is vétett a KRESZ ellen, mert nem hívták ki a rendőrjárőrt. Hát igen, átráztak. De hát ilyesmi mással is megesik. A főnököm megbízható tanú lenne, de hozzá nem fordulok, mert az egész iroda egy hétig rajtam röhögne. Mérgemben írtam Kropacseknek egy goromba levelet, aki erre még a 150 Ft-ot sem küldte meg. Főnököm pár hét múlva megkérdezte: — Na, ml van, te emberbarát? Kropacsek megküldte a pénzt? — Ö már régen! — Legyintettem. KUKBL1
