Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-24 / 276. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. november 94. BERTHA BULCSU: Korai még a jég..'* GACSI MIHÁLY: CSŰSZKUNYHÖ .KÖNYVESPOLC. HARMAT ESŐIM: i Portugál partokon Véletlen, de mégis sűrű eset: az útikönyvet a napi politikai események igen aktuálissá teszik. Ez történt Harmat művével is. Tűi azon, hogy ismereteink térképén fehér foltnak számító országról ír, a diktátor, Sa- lazar súlyos betegsége, s mindaz, ami ezzel együtt jár, különös hangsúlyt ad a „Ví- Idgjarók” sorozat új kötetének. A szerző kellemes olvasmányt, tartalmas beszámolót nyújt út az érdeklődőnek, Bárhol járjon is, szegényes faluban, műkin- rsekkel zsúfolt templomban, a tengerparti szállodában, a középkort és az ultramodernet elegyítő városban, a jellemzőt, a tipikusát kutatja, sikerrel. Így kapunk összefüggő képet, így látjuk az okozatok mellett az okokat is. Nemcsak a tájat, hanem a szegénység megdöbbentő tényeit; nemcsak a robotoló, b>. esztendős gyermekmunkáit. hanem ’ a nagyhatalmú klérust; nemcsak az illegális kommunista párt harcát, hanem a gestapo-modszerekkeä dolgozó titkosrendőrséget, ia A jószemű újságíró köny- nyed stílusban szól a történelmi múlt érdekességeiről éppúgy, mint a CUF óriásmonopólium miiidenre kiterjedő hatalmáról. — Ez a könnyedség azonban. nem tartalmi, csakis stílusbeli jellemzó, éppen így képes mélyre ásni, s megmutatni, miért élő anakronizmus Európában Portugália. A könyvet sok, többségében jól kiválasztott kép illusztrálja. (Gondolat Kiadó) (a) Ljudmilla fJvarova * A nyugodt napsütés éve A fiatal szovjet írónő az asszonyt látókról vall egy kisregényben és három elbeszélésben. Szereplőivel na ponként találkozhatunk az öetben, itt járnak közöttünk ás nagyon sokan önmagukra ismerhetnek. Negyven éves elmúlt a kövér, előnytelen külsejű orvosnő, A^zrmk. Sorsával már szembenézett: sohasem megy férjhez. És most, hegy a fiatalság évei elrepültek-, tapasztalt fejjel mégis szerelmes lesz egyik kollegájába. Vologya, szerelmese, IC évvel fiatalabb nála... A szép Zsenya távoli vidékre utazik szerelmével. Ott majd Összeházasodnak, meri Zsemyanak már elege volt az egyedüllétből. A férfi elhagyná feleségét, Msgyermekét, de mit tegyem a szerelmes asszony? Uvarova különböző sorsé asszomyhösei annyiban hasonlóak, hogy mindegyik fél a magányossagtol. Érzelmi válságuk kritikus pillanatában dönteniök kell: az egyedüllétet vállalják, vagy az áldozatot másokért? íEurópa Könyvkiadó, 1963.) A szociológiái felvétel módszerei Hosszú évek ót* hiányzott mar könyvtáraink s kutatóink könyvespolcáról az a kézikönyv, amit most megjelentetett a Közgazdásagi és Jogi Könyvkiadó. „A szociológiai felvétel módszerei” címet viselő tanulmánykötet a szociológiai vizsgálatokhoz szükséges technikai eljárásokat én módszereket ismertető, összegező munka. Az utóbbi évek sarán sok olyan ismeretanyag halmozódott fel, amely elősegíti a társadalom szerkezeteinek és életfolyamatának mélyebb megismerését, megértését, — Ezekbe az ismeretekbe nyújt most bepillantást e kézikönyv’. A kötetet Cseh-Szombati László es F erge Zsuzsa állították össze. Ök válogatták a tanulmányokat úgy, hogy azok viszonylag egységes kézikönyvként kerülhessenek az olvasók elé. A könyv külön fejezetben tárgyalja a szocilögiai vizsgálatok célját, elveit, az adatgyűjtés szervezésen ek módját, a mintavétel eljárásának módszereit. Ismerteti az adatgyűjtés és feldolgozás módszertanát, bepillantást nyújt a méréselméletbe. Az adatok értékelésének s a kapott eredmények elemzésének eljárásmódjait mutatja be. A kötet vegén függvény- táblázat és szakirudalom- jegyzék található. A négyszázharminc oldalas tanul mán j'kötet nemcsak gazdasági, hanem politikai szociológiai felmérő munka, vizsgálat és elemzés végzéséhez is jól használható módszertani kézikönyv. (Cs.) Újságolvasók Évkönyve 1969 A révhez kanyarodó lejtős úton a katona megérkezett a folyóhoz. Izgatottan a vízre pillantott, aztan tele- Kzívta a tüdejét a párás nö- vénylllatű levegővel. A part köveihez már vékony jéglemezek nőttek, s ha egy-egy hullám végigömlött a csipkeszegélyen, recsegve szakadoztak. A folyó felett, mint valami titkos fohász, halk zizegés úszott a tenger felé. A cövekhez kötözött komp korlátjain dér szakállazott, és az oldalához halk esörrenésekkel finom jégtáblák ütődtek. Még világos volt, de a szürke téli felhők a végtelenben már a folyót érintették. A katona némán nézte a vizet, az alacsony Hófelhőket, aztán a szigetet. A parti füzeseket néhol köd takarta, másutt deresen élővilág! tottak, akár a magasabb homokpadok. A túlsó parton kigyulladt a révház lámpása, aztán beljebb, a köves út mentén is bágyatag fénypontok tűntek elő. A Duna két partjára leereszkedett az alkony, de a víz felett még percekig lebegett egy ólomszürke foszforesz- káló ífcny. Végöl az is beleveszett a téli ftte sötétjébe, — Na. gyerek, átmennél...? — hallatszott egy nyers, vastag hang. A katona megfordult; A komp megöregedett, nyűt euháju kormányosa állt mögötte. — Jóestét! Hazamennék a ligetre... Járnak még...? *— Járunk hát... Hatkor megyünk legközelebb, ha addig be nem áll a víz. Láthatod, zajlik a Duna... — Szabadságra megyek, ét kell jutnom— — Gyere be az irodába, melegszel addig — mondta « hajós. Az iroda ajtaja a Duna fölé nyílott Egyetlen, olajos padlójú helyiség volt az egész. Az ajtó közelében néhány bádogkanna állt, és egy töredezett zománcú vizesvödör. A sarokban vaskályha izzott, a kályha mellett egy öregasszony ült. Az asztal a hosszabbik fal közepe táján helyezkedett el. átmeneti bizonytalanságban. Láthatólag örökké tologatták, ahogy éppen a szükség kívánta. A vontatóhajó vezetője, a matróz és a jegy- szedő az asztal mellett kártyáztak. Amikor a kormányos és a katona belépett, a hajóvezető felnézett a kártyáiból; — Mi van öreg? — Még nem - állt be.,. Alighanem kitart reggelig... Ez a katona is át akar menni... Hazaengedték szabadságra... — Jóestét — mondta a katona. A hajósok odabólintottak, aztán visszabújtak a kártyáikba. A kormányos széket tolt a katona felé, aztán maga is leült. Zsíros szélű tányérsapkáját leemelte, megvakarta a fejebúbját, majd a felkócolt hajzat tetejére visszanyomta. A katona a kormányos feje felett piszkosszürke vonalat látott végighúzódni. Az utolsó árvíz alkalmával pontosan az volt a Duna szintje. A katona tudta azt jól, de azért odabökött a falra: — Látom, maguk sűrűn meszelnek... A kormányos a falra pillantott, aztán bütykös kézfejével legyintett: — Meszelünk mi, de hiába. Előgyün újra. Még a *égi árvizek stráfja is meglátszik, itt e, látod? Hiába... Beleette inagat a köbe... — Ilyen a víz... — Ilyen a Duna... Azt mondod szabadságra mész...? — Szabadságra, hat nap.., — Ez a legszebb a katonaéletben... Szeretőd van-e?... Vagy tan menyasszonyod? — Amikor bevonultam, úgy volt, hogy van... Most is kell, hogy legyen... — tgy van ez a katonaéletben... Emlékszem, amikor én gyüttem haza a frontod a tisztek beszédet tartottak a határon... — Bá- dogdóznit húzott elő és lassan pödréshez látott — Azt mondták, hogy semmin sem szabad meglepődni... Ha az ember huzamosan távol van, sok minden megtörténhet, ez emberi dolog... Addig nekem ez eszembe sem jutott, de ahogy ezt mondták, ideges lettem... -Nem is az asszonyhoz mentem, hanem az anvárnékhoz. Csak ültem és faggattam az. anyámat, nogy mi újság a faluban? Mit hallani? Nem beszélnek-e a népek valami furcsát? De nem beszéltek, nem is beszélhettek, mert rendes feleségem volt... Persze, te nem a frontról gyüssz, itt a levelek is járnák rendesen... De soha nem lehet tudni. A lányok hamisak. Igaz-e néném? — mondta, s miközben a kályha mellett üldögélő öregasszonyra pillantott, a cigarettát a szájába tette. Sárgaréz, töltényhüvelyből készült öngyújtót húzott elő es lángralobbantotta. Ügy égett, mint egy fáklya. *-» Látod, ez a masina is onnan van még... Megőriztem. .. Az öregasszony bólogatva nézte a kormányost, aztán megszólalt; — Manapság a lányok, be- mászkálnak a városba, és úgy gyünnek haza, mint a tépett macskák.« Az én időmben... — Mászkálas volt akkor te... — Vásárkor.. Vagy nagy Mária ünnepeken. Vittük a zászlókat és énekeltünk.« — Emlékszem a búcsúsokra... — dörmögött a kormányos. — Mit mond, fiam? — Emlékszem én a búcsú- sokra... Napestig énekeltek, szép énekük volt... De este aztan, ahol megszálltak, följebb csúsztak a szoknyák a kelleténél... — Volt köztük, nem mondom... De nagyon áhítatos népek voltak mind. Nem, mint manapság.« Ezek a lányok már nem tudják, hogy ml az elég... Hálaisten, az én fiaim még a háború előtt megnősültek... A katona nézte a régi árvizek penészfoltját és hallgatott. Kimondhatatlan kellemetlen gondolat kínozta Valahol a gyomra táján mart a húsába, aztán felment a fejébe. Ott bizsergett a haja alatt. A kormányos ránézett — Mi az gyerek, megku- kultál? — Hány óra van? — Van még időnk... Látom te már mennél, de ugye nem csaphatjuk be a népeket. Hatra számítanak... Ha ugyan az idő kitart addig,,. — Korai még a jég — mondta a katona. — Kora, vagy késő, ä\f©- lyónak nem számít. Ez csak hordja a jeget onnan föntről és beáll egy szép napon. Lehet, hogy csak három héi múlva áll be, de az is lehet, hogy már összefagytak a táblák... Aztán mondd csak... Lüni megtanultál? — Mindent megtanul a mai katona — válaszolta, de a gondolatai már a szigeten jártak. — „Nem olyan lány az Anna... Ámbár elég szemre való lány... Aki pedig szemre való, azt nagyon kerülgetik... A prédára maradt lányt nagyon kerülgetik... Vigyáz rá az anyja Átellenben lakik a Hujder Kálmán... Mondták még annakidején, hogy a Hujder kerülgette... Nem olyan lány az Anna... Egyik ilyen, másik olyan, de ha prédára marad, bizony mindegyik olyan... A Hujder átjárt más faluba, ott volt neki valakije... Ha ott találom mégis... Ha én valakit ott találok, megölöm... Bedobom a jégbe... Vagy semmit sem szólok, csak megfordulok és megyek vissza... * Még haza sem megyek, csak vissza és jelentkezem továbbszolgálónak... Kitétetem magamat valami messzi helyre... Egyszer aztán majd hazamegyek, mint lisztes, vagy mint hadnagy... De rá sem nézek, még a házukra sem... Annyi lesz nekem, mint a levegő... Az anyjuk tépett- fülü keservit...” — Így ette magát a katona és csak akkor könnyebbült meg egy kicsit, amikor a hideg szél az arcába csapott. A vontatöhajó reflektorfénye a túlparti fűzfákon táncolt A jég bizony sok helyen megállt, s ahogy a komp sodródva úszott a sziget felék pengve, csattogva töredezett.. A kompon két elkésett lovaskocsi, az öregasszony és néhány kerékpáros munkás utazott. Amikor kikötöttek, nem sókat nézelődött. Átlépkedett a felfordított ladikok tetején, és sietve eltűnt a nyárfák között húzódó országúton. A falu szélén a kertek alá kanyarodott. Kutyák ugattak, árnyak rezzentek szét Nehéz bagó fejekben megeredt a hó. Gyorsan belepte a köpenyét, sapkáját, • szemöldökét A szérüskerten át, belopakodott az udvarra. Meg-megállt, s arra gondolt, legjobb lenne megfordulni, nem nézni, nem kérdezni semmit... Csak menni a hóesésben, menni amerre a vadak járnak, varjak tanyáznak... Alacsony konyháa ólakhoz érkezett Megállt. Az ablakot függöny fedte, de rések azért mindkét oldalon maradtak. Az üveghez hajolt, s lehelete megolvasztotta a keretre rakódott pelyheket. A tűzhely közelében fiatal, pőrére vetkezett lány hajladozott. Mosakodott.. A katona leheletétől ekkor már párasziget keletkezett az ablaküvegen; — „Ügy, hát mosakodol... Mosakodol valakinek... Piros az arcod... Elárul az arcod mindent... Megvárom mire készülsz” — morgott magában a katona, s ahogy nézte a szép fiatal lányt, egyre nagyobbakat dobbant a szíve. — „Anna... Ha mosakodol, hát mosakodol... Mindig tiszta lány voltál...” — Nem tudott tovább várni. Megkocogtatta az ablakot; A lány összerezzent Maga elé kapta a törülközőt és kifelé bámult. 'Amikor megismerte a katonát, fényés vidámmá vált az arca. Integetett, nevetett... A katona ekkor úgy érezte, hogy a kormányos tisztjei annak idején bolondokat beszéltek a határon. Az öregasszony kárálását elvitte a szél. A katonát körül táncolták a hő- pelyhek és megbékítette a fehér jószagú tél. A verandaajtóhoz lépkedett. BekopogottA Kossuth Könyvkiadó hagyományosan közkedvelt évkönyve ezévi kötetével sem oíkoz csalódást. A sokrétűség, a tematikai gazdagság, a feldolgozás, tömör, könnyen áttekinthető módja egyaránt részese a sikernek. Ahogy az újságok, úgy az évkönyv is szinte minden létezhető témát érint, tárgyal, carmésze- tesen — és érthetően rövid terjedelemben. Csak ízelítőként: politikai merényleteik; úrkutatási eredmények; filmfesztiválok; Európa és világ- bajnokságok; a főbb tőkés- arszagok gazdasága; mit kell tudni az új Munka Törvény- könyvéről; az 1969-ben esedékes évfordulók. A böngészgető, az összehasonlító adatokat kedvelő, az esemenyek áttekinthető sorrendjét kívánó olvasó egyaránt megtalálhatja az őt érdeklő anyagokat az évkönyvben. Ismét csak ízelítőként néháhy kiragadott részlet: a böngészgető megtudhatja például hogy az ENSZ Közgyűlés 2345. sz. határozata intézkedik — s micsoda frappáns bizonyítéka a technikai fejlődésnek, hogy ilyesmiről már határozatot kell hozni! — az űrhajósok mentéséről az idegen országban leszálló űrhajósok státuszáról. az űrhajók visszaszolgáltatásáról. Az összehasonlító adatok kedvelője megismerheti a tízezer lakosra jutó orvosok számat a világ országaiban, a gépkocsi termel és adatait, az export és import alakulását, a búza- és kukorica termesztés mennyiségi eredményeit sok más, s ugyancsak érdekes adat, táblázat mellett Az események áttekinthető sorrendjét igénylő olvasó kézhez kapja a legfontosabb tudományos és műszaki felfedezések egy évre terjedő .naptárat”, az épülő atomerőművek országonkénti adatait. megintesak sok más mellett. Nagy tempójú korunk embere egyre inkább igényli a gyors és pontos fölvilágosí- tást nyújtó kézikönyveket Az Újságolvasók Évkönyve, annak ellenére, hogy úgynevezett népszerű kiadvány, egyike a rangos és nélkülöz- heteden kézikönyveknek, melyet nemcsak az újságolvasó, hanem bárki haszonnal forgathat, (m)
