Szolnok Megyei Néplap, 1968. november (19. évfolyam, 257-281. szám)
1968-11-17 / 270. szám
1968. november 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 • • On kivel készítene interjút ? „Szinkronban a világgal" Beszélgetés Uáy László akadémikussal bMl újság Jászberényben?" •— ezzel fogad.'és'rögtön kiderül. sokkal többet tud szülővárosa mindennapjairól, mint akitől a választ várná. Mosolyog: megértem,. a kérdést inkább bíztatásnak szánta, mén észrevette, hogy szorongva ülök le a hatalmas tárgyalóasztalhoz. Így volt a nyilvánosság előtt sem restellem bevallani. Hiszen még anyám sem élt amikor ez a halkszavű ember már a szocializmusról írt cikkeket a jászberényi újságba. Hatvan éve „felsőfokom” cselekvő részese ügyünknek; tudományos munkássága az egész világon ismert. Egy emberöltő tapasztalatával bír. nagyon küzdelmes életutat járt meg, A kor önmagában még nem érdem, de az életmű igen! Háy László elvtárs életműve pedig hatalmas. Beszélgessünk, — de mikor, mivel szakítok fel sebet? Mikor teszek esetleg felületes vagy Igazságtalan megállapítást. amely ma már a napnál világosabb talán, de akkor...! — Tessék! Kérdezzem-— Az a megtiszteltetés ért, professzor elvtárs, hogy megkereshetem szűkebb pátriám kimagasló... Egy szelíd mozdulattal félbeszakít: — Ne,... Mindenkinek tennie kell valamit! Elmondom inkább, hogy kisiskolás koromban még poros, mozdulatlan város volt ám Jászberény. — Egy asztalosüzem, meg egy malom, eny- nyi volt. és a kisipar... De ami magát most közelebbről érdekli... 1905-ben amikor a világ figyelme Oroszország felé fordult, ötödikes gimnazista voltam. - Akkor került az osztályba egy Ticska Lajos nevű fiú. Az édesaoja tanító volt valahol a Jászságban, az élénk, eleveneszű -gyerek .Szvercsányi Pál timármunkásnál kvártélyozott Szvercsányit egy sztrájk szervezése miatt tiltották ki Budapestről. Ticska hívta fel figyelmemet a Népszava Oroszországból érkező hírei-' ne és elvitt Szvercsányihoz. Ez volt az én első szemináriumom. Kapcsolatba kerültünk Deutsch cipészmesterrel is, áld évekig külföldön élt és rendszeresen kapta az Egyesült Államokban igen erős szindikalista IWW mozgalom magyar nyelvű lapját, így. amikorra eljutottunk az érettségiig, a tizenkét fős .osztályból heten szocialistának vallottuk magunkat. Ügy eszemben van az osztálynévsor... Gyetvai, Ticska, Weisz... Lévai Oszkár két évvel fölöttem járt* — És a tatárai? — Varjas Sándor, a Tanácsköztársaság népművelésének későbbi vezetője, ötödikes korunkban — nyolc osztályos volt a gimnázium — került hozzánk. Engem nem tanított, de jól ismertem, nagyszerű ember volt Osztályfőnökünket, Hajtai Ferencet, aki 1919-ben részt vett az első szocialista tanügyi reform kidolgozásában, ő nyerte meg a szocialista eszmék számára. — A századforduló első évtizedére esik a szociáldemokrata Párt jászberényi szervezetének megalakítása... — Igen, 1909-ben szerveztük még az SZDP helyi szervezetét. Mondtam, poros kisváros volt Jászberény, erős papi befolyás alatt állott, így nem volt könnyű dolgunk. Nagy harcokat vívtunk. ’ — A Jászberény című újság néhány meglévő száma az egyik kútfő ezekről a harcokról... — Sajnos az újságnak mindössze egy fél évfolyama van meg. A Jászberény-nek nagy szerepe volt az SZDP helyi szervezetének megalakításában, annak ellenére, hogy a felsőbb pártvezetés nem ismerte el szociáldemokrata sajtóorgánumnak. A lapnak határozott agrárgprog- ramja volt: földosztást követelt Az első cikkeim ebben az újságban jelentek. meg. Amikor elkerültem a városból, még akkor is rendszeresen dolgoztain... Tessék, kérdezzen! — Ha megengedi a professzor elvtárs, inkább idézi nék. Egy 1920-as fegyelmi iratból: Dr. Háy László orvost. egyetemi adjunktust eltiltjuk az ország minden egyetemén való működéstől. — Igen, először orvosi diplomát szereztem. A Tanács- köztársaság idején a Budapesti Orvostudományi Egyetem 3. sz. Belklinikáján működtem. Az orvosdirektórium tagja voltám, — ezért és a Vöröshadsereg MÉMOSZ zászlóaljában viselt szolgálatomért fosztottak meg a katedrától, amelyre csak harminc év hiúivá kerültem vissza. De nem az orvosira, hanem a közgazdaságtudományira. Piac- és konjunktúra kutatással foglalkozom, valójában ez is diagnózist és prognózist ad. Tessék, kérdezzen! De nehéz kérdezni. Az emigráció küzdelmes évei következnek. és ami kikerülhetetlen: Háy Mihály emléke. — 1920 márciusában Becsbe emigráltam, Hajtai Ferenccel, Gyetvai Jánossal és testvéröcsómmel. Mihállyal. Az ő sorsát ismerik: később tizenegy évet töltött Horthy börtöneiben, majd 1944-ben kivégezték. Bécsben én is magyarországi pártmunkára kértem magam Kun Bélától, de Kassára küldtek, ahol két évig szerkesztettem a Kassai Munkás című lapot, majd Berlinben dolgoztam, a Szovjetunió Világgazdasági és Világpolitikai Intézetében. Ezekben az években és később Moszkvában képezte magát elméleti közgazdásszá. ' — Ha valaki kommunista, azt jelenti, hogy örökké tanul, szinkronban áll a világgal. Teljesen szinkronban; akadémikus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem rektora volt, több kulcs- fontosságú közgazdaságtudományi elméleti munka szerzője, 1959 óta az MSZMP Központi Bizottságának tagja. — Ma már nyugdíjas Vagyok, de egy műszakot mindég kidolgozom, néha többet. Az imperializmus köz- gazdasági problémáival1 foglalkozom — és persze a magyar gazdasági élet kérdéseivel. — A beszélgetés során a prognózis szót úgy elmítette professzor elvtárs, mint a közgazdász munkájának egyik feladatát... — Napjainkra céloz? A tapasztalatok azt mutatják, hogy jó úton, marxista úton járunk. A reform végrehajtása persze nem megy egy- csapásra, de ahol fogyatékosságok vannak, a párt vezetésével ki fogjuk küszöbölni. Tessék, akar még kérdezni? Kerülgetem a kérdést; a régi osztály... a tanárok,... a harcostársak? — Lévai Oszkár a Tanács- köztársaság leverése után mártírhalált halt... Az öcsémről már beszéltem. — Varjas professzor Moszkvában halt meg, Hajtai professzor Berlinben, Weisz Alfréd Zágrábban... Gyetvai Jánost tavaly itthon temettük. Rajtam kívül Bittera Kálmán és Gondos József élnek még a régi osztályból. Jövőre lesz a párttagságom és az érettségim hatvanadik évfordulója. Mindkettő Jászberényhez köt. Ha egészségem engedi, elmegyek a régi iskolámba... — Ha megengedi profeszszor elvtárs, a szokásos záró- kétdésünk következne: ön kivel készítene interjút? Tréfásan mondja, nevet: — Most valahogy úgy alakult. hogy önmagámmal! — A Párttörténeti Intézet részletes önéletrajzom megírására kért fel... Ezen dolgozom... Hogy a Néplap sorozata kivel folytatódik, önre bízom. Tiszai Lajos Történelem a Visegrádi utcában A KMP Megalakulásának Emlékmúzeuma A házat nem a történelmi dicsőségnek építették hajdanán és ma sem üt el szomszédaitól, éppen olyan a Visegrádi utca 15., mint a legtöbb ház errefelé. Még a kajelzi egyebek közt a kezdeteket (dátuma: Pest, július 19. 1868.) az első magyar munkás-május, az 1890-i korabeli ábrázolása a folytatás és a „Vörös Péntekről”, az munkásmozgalom dokumentumainál (Gárdos Katalin felvétele) pu melletti márványtábla is szerényen beleolvad színével a homlokzatba, tartózkodó komolysággal hirdeti, hogy itt működött a Kommunisták ■ Magyarországi Pártja. A megalakulás 1918. november 24-én történt. A napokban lesz ötven éve. A KMP Megalakulásának Emlékmúzeumában az évforduló tiszteletére felfrissített, korszerűsített kiállítás várja a látogatót: azokban a szobákban, ahol a fiatal magyar párt élete első küzdelmeit és első győzelmeit végigélte. A félemeleten a munkás- mozgalom dokumentumai korábbról, a modern magyar munkásmozgalom kezdeteitől tanítják itt a históriát. A Munkások Űjsága, „A buda-pesti munkásegylet közlönye” egyik példánya orosz forradalom hatására keletkezett 1905. szeptember 15-i hatalmas tüntetésről készített halványuló fotó a keményebb küzdelmek elejét. A jelvényeket sem lehet hagyni szó nélkül; rendkívül sok és változatos sorozat látható üveg alatt a munkásmozgalom e kis színes tanúiból, a kiállított darabokból szinte összeállítható a magyar munkásmozgalom történetének históriája. Kulturális plaketteket látni az első tárlókban, aminthogy érdekvédelmi és önképző szervezetekkel kezdődött mindig a proletáriátus első politikai szövetséget megelőző egymásratalálása. A hajlékony nőalakot ábrázoló bronzplaketten még a vörös selyem szalag is rajta Középiskolai tanulmányi versenyek A művelődésügyi miniszter — az érdekelt szaktárcákkal és a KISZ Központi Bizottságával egyetértésben — meghirdette az 1968—69. tanévre az országos középiskolai tanulmányi versenyt, valamint az Arany Dániel matematikai versenyt. Az országos középiskolai tanulmányi versenyen harmadik és negyedik osztályos tanulók vehetnek részt, s egy diák legfeljebb két tantárgyban indulhat A verseny tantárgyai a következők; magyar nyelv és irodalom, történelem, orosz nyelv, angol nyelv, matematika, fizika, földrajz, kémia, biológia, továbbá könyvvitel csak a köz- gazdasági szakközépiskolák és a technikumok tanulói ré- •zére. Magyar nyelv és irodalomból, történelemből, földrajzból és orosz nyelvből a verseny három-, matematikából fizikából, kémiából, 'biológiából, könyvvitelből és angol nyelvből kétfordulós. A verseny győzteseit valamennyi tárgyban, illetve cső. portban egy 2000 forintos első. egy 1000 forintos második és egy 500 forintos harmadik díjjal jutalmazzák. A további kiemelkedő teljesítményű tanulók könyvjutalmat, illetve dicsérő oklevelet napnak. Az Arany Dániel mafema- tikai versenyt — az eddigi gyakorlatnak megfelelően — a Bolyai János matematikai társulat bonyolítja le. A középiskolai tanulmányi versenyekkel kapcsolatos részletes tudnivalókat a Művelődésügy i Közlöny nov. 15-i száma tartalmazz* Az apáca Diderot regénye filmen •7 acques Rivette rendező filmje néhány évvel ezelőtt %J a kritikusok marakodásán és a hivatalos kultúrpolitika elmarasztalásán is túllépve a francia belpolitikai élet ütközőpontjába került. A nagy enciklopedista, Denis Diderot (1713—1784) könyve — amelyből a film készült — korában az egyik legfélelmetesebb erejű egyházellenes mű volt. Rivette szélesvásznú filmje kétszáz év múlva is aktuális mondanivalót közöl, „telitalálat,” — ezt éppen a franciaországi fogadtatás bizonyítja legjobban. Az apácát ugyanis először betiltották és csak hosszúranyúlt vita, huzavona után, először csak erősen cenzúrázva engedélyezték fogalmazását. A nagy vihart kiváltott filmben mégis csalódtunk kissé, — persze, csak mint filmalkotásban. Nem más, mint a könyv tanfilmszerű megfogalmazása, de ahol más és több, — a Didarot-i mű és a film végkifejlődése nem azonos, — ott erősen vitatható. A főhősnő, a világirodalom egyik legrokonszenvesebb alakja, akit zárdába kényszerítenek. Szenvedélyesen harcol igazáért, de a környezet miatt a sorsa törvényszerűen csak bukás lehet. Diderot a regényben még meghagyja ugyan a menekülés lehetőségét, de Jacques Rivette végigviszi Suzanne sorsát: a hősnő öngyilkos lesz. Túlexponált, harsány jelenetek és vontatott képsorok váltakoznak a filmben és ennek néha bizony az alapmű főgondolata látja kárát. (Hiába, az adaptációk buktatóit nagyon nehéz elkerülni.) A látványosságra való törekvés — összefüggésben az egyes képsorok túlexponáltságával — nagyon sokat árt az eredeti mű finom lélekrajzának. A.főhősnő cselekedete — Anna Karina játssza Suzan- net — és játéka, gondolati-tartása nem áll szinkronban. A megformáló színésznő belső világa elég rideg ahhoz, hogy a szentelési jelenetben — itt ütközik ez ki legjobban — csaknem az eszméletvesztésig elkábuló apáca alakja maradéktalanul meggyőző legyen. Ezenkívül is van még néhány olyan jelenet, amikor azt érezzük: Anna Karina nem azonosult teljesein hősnőjével. Az elmondottak ellenére is örvendetes, hogy bemutatták nálunk Jacques Rivette filmjét. Diderot a francia felvilágosodás nagy gondolkodója, esztétája, és a film érdeme, hogy ,a korában annyira kulcsfontosságú regényt, Az apácá-t „elolvasztja” a mai közönséggel. Fogyatékosságai ellenére is nagyon hasznos film, de nálunk sem így. sem úgy nem fog vitát kavarni. — ti — Újabb megyei kiadvány A kunszentmártoni Nagy-iskola története 1838-1968 Ebben az évben ünnepelte fennállásának 130. évfordulóját a kunszentmártoni Nagyiskola. Az évfordulóra széa kiállítású emlékkönyv jelent meg, Józsa László, igényes, sok kutatómunka eredményét összegező munkája; A könyv nem elégszik meg az iskola történetének vizsgálatával, nagyobb igénnyel készült. Áttekintést ad az iskolaügy helyzetéről, a reformkortól napjainkig. Állításait sok feltárt adattal támasztja alá, történelmi forrástanulmányként is használható. Bizonyítékul érdemes idézni néhány fejezet címét: „Az iskola tartalmi munkája”. Az oktatásügy helyzete a kiegyezés után”. ,,A századfordul ó iskolai viszonyai a tantestületi jegyzőkönyvek tükrében”. „Iskolánk fejlődése a felszabadulás után”. Függelékében sok érdekes adatot közöl a tanulókról és a pedagógusokról az 1856— 1964. közötti időszakban. van, éppúgy, ahogy a felvonulók viselték 1912 május elsején. Ez már egyértelmű forradalmi jelvény, figyelmeztet mellette egy papíros is. Egyszerű hivatalos nyomtatvány,, a Népszava előfizetőinek nyilvántartási karto- na, amelyre hatalmas, gyászos fekete betűkkel írta rá a tulajdonosról egy grafitceruza: „1912. május 23-án lelőtték a rendőrök, meghalt.” A következő teremben már megjelennek a leendő párt és a leendő forradalom vezérei is. A Galilei Kör illegális agitátorainak első röp- irata az egyik üveg alatt, százezer munkás elégedetlen tömege egy 1917-es népgyü- lésről készült fényképen, s a legendás munkásszónok, Bokányi Dezső a városligeti gyűlésen. ...1918 május elsején már kis vörös kép díszíti a szokásos jelvényt: a lángnyel- vék fölött fehér madár. Egy határozott röpirat mellett („Kitört a forradalom!”), egy új jelvény, benne vörös N és T: Nemzeti Tanács. A magyar internacionalisták zöld színű politikai felvilágosító füzeteket adtak ki a forradalmi Oroszországban a „Forradalmi írások” sorozat néhány kötetét.’ A füzetek szerzői a párt első harcosai, akik a bolsevikektől tanulták a tennivalókat: Kun Béla, Szamuely Tibor, a fiatal Münnich Ferenc. S e fiatal hadifoglyok forradalmi szava, „A hazatérőkhöz”, amelyen rendszeresen ismétlődik egy mondat bekezdésenként: „Lázadjatok fel!” A hazatértek többet csináltak: forradalmat és forradalmi pártot. Az ötven esztendeje megkovácsolódott szövetség jelvénye kicsi, de a legfontosabbat mutató szimbólum: apró. zománcozott vörös csillag, közepén kalapács és eke: a Kommunisták Magyarországi Pártjának címere. A pártalapítók fényképei után* az ünnepélyes kiállítás kopott, egyszerű beredezéssé válik: a kivilágított tablók után durva barna polc következik, mellette mázolt ajtó, az ajtón felirat — Aki dolgát végezte: távozzon —, az ajtó előtt nagyon régi írógép, sokszorosító masina és egy fogas. Éppen így nézett ki a teremsornak ez a sarka ötven évvel ezelőtt, amikor az , ideköltözött párt szervezőit szolgálta ki az egyszerű helyiség Ellenőrizheti a látogató egy régi fényképrői, ami ugyanerről a helyiségről még a nagy időkben készült. Igaz, azon a képen rendetlenség, dúlás van és a fogason puskák lógnak: akkor készítették a felvételt, amikor a hirtelen erőssé vált pártot először rohanták meg a rendőrök, hogy kezdetét vegye a kommunisták üldözése. A tizenkilenees tél megpróbáltatásait egyebek közt Kun Béla gyűjtőfogház-beli celláiénak kicsinyített mása mutatja — priccs, vizeskorsó, ez fogadta a megkínzott kommunista vezért. De kívülről erők, a jövő erői támogatták, s ezt — egy harcos röplap mutatja, amely március 23-ra tömegtüntetést hirdet a kommunista vezetők kiszabadítására. Ez a tömegtüntetés már nem jött létre. Időközben megszületett az a megegyezés, amelynek hasonmását látni az utolsó tárlók esvikében, s amely a proletárdiktatúra győzelmét jelentette. A Visegrádi utcai múzeumba emlékezni mennek az emberek a jubileum raD- jaiban. Mennek a külön Kun Béla emlékszobáért is, ahol az első magyar kommunista állam nagy és tragikus sorsú vezére tiszteletét idézik az ajándékok, jelentőségét a korabeli fényképek, s egyszerűségét a szerény személyes emléktárgyak. Méltó befejezéseként a Visegrádi utcai történelem bemutatásának.
