Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)

1968-10-13 / 241. szám

. 19OT. október IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Bajtala-trió játszik... TEKE-TERE A SARKON — (MTI foto — Fényes Tárnán felvétele) Most befonnék . I: Rutinos mozdulatod és rutinmosoly­gók. S ilyen a bemutatkozás is. Félszeg magabiztosság ez. Az az érzésem. Hangulat le­tapogatása. A hallgatóság fia­talság. ök sem tudják még, mit várjanak. Valami tánc­zene lesz, úgy sejtik... Aztán felhangzik a zene; zongora szól, meg gitár. S a dob. De ez nem az, amit a hallgatóság vár. Szemmel látható a zavar. De az is, senki nem akarja ennek ta­nújelét adni. Vége egy szám­nak, Óvatos taps. Nem tud­ják, tapsoljanak-e igazán? Olyan zene ez, úgy érzik, de nem meri senki kimonda­ni a mellette ülőnek, — ami apáink idejében volt modern és talán akkor szokatlan. A klasszikus jazz elemei. Igen. Tiszta, pedáns és igényes tolmácsolásban. S éppen ez a korhűségre igényt tartó tolmácsolás, ez ejti zavarba a tizenegynéhány éveseket. Szép, rendezett, „tudomá­nyos” pontossággal rendezett zenei múzeum. Aztán a konferáló vall; beavatja a hallgatóságot az együttes ars poeticájába. — Pontosabban ars musica- jába. — Nem vagyunk tánc­zenekar, — mondja. Jazz- zenekar vagyunk. A klasz- szikus jazz zenei alapanya­gába kíséreljük meg beépí­teni e jelenkori tánc- és beatzenét, annak elemeit. Az alapanyag a jazz.;. S nem mondja, de érteni belőle; ez a kötőanyag s az alap. Ebbe épülnek be a váltako­zó korok divatjai s stílus­elemei. Az ars musica vallo­mása, ami ebből múlthatat­lannak ítéltetett általuk, az az alapanyag. Ami változó, az mindig beépíthető. — A maradandó s a változó ele­mek . )M igen, dialektikája. Karcagi klub-mozaik FILMKLUB Áz idén 5Ő0 bérlet keR el e múlt évi 350 helyett. Ta­valy az egyes filmek vetí­tése előtt 15—20 perces filmesztétikai előadást tar­tottak, kétszer pedig'meg is vitatták a műsorban szerep­lő filmet. Az idén inkább filmmú­zeum jellege lesz a sorozat­nak. A filmesztétikai elő­adásokat azonban továbbra is megtartják. E hónap ki­lencedikén volt az első ve­ti tés. Tolmácsklub 1 Nyelvszakos pedagógusok tapasztalata, hogy néhány évi tanítás után nyelvtudá­suk az iskolai anyagra szű­kül, s a társalgási nyelvben megszokott sok szót, fordu­latot elfelejtenek. A karcagi pedagógusok ez ellen véde­kezve hozták létre az úgyne­vezett tolmácsklubot A név tehát megtévesztő. Nem tolmácsok vesznek részt ben­ne, s talán csak annyiban indokolt hogy magasabb fo­kú nyelvtudás megőrzése, il­letve elérése a célja; Az orosz nyelvű tagozat a most kezdődő héten indul. Más nyelvek tanárai keve­sebben vannak, ezért részük­re nehéz klubot szervezni. Talán németből lesz még elegendő Számú résztvevő Ezt olymódon segítik elő, hogy a megfelelő szintű nyelvtudással bíró jelentke­zőket akkor is felveszik, ha azok nem pedagógusok. Gyermekklub Kísérletképpen Indították negyvenöt résztvevővel. Va­lamennyi gyerek ötödik ál­talánosba jár, különböző is­kolák tanulót Azért töre­kedtek ötödikesek jelentke­zésére, hogy viszonylag hosz- szabb időn át foglalkozhas­sanak velük. A gyermek­klub megszervezése kísérlet, s ehhez ilymódon szeretné­nek megfelelő körülménye­ket teremteni. Favári Zoltánná klubve­zető mellett gyermekekből álló vezetőség áll a klub élén. A programba bábmű- soroloat. a moziban matinék megtekintését és megvitatá­sát közös kirándulást ter­veznek. s végűt ha a körül­mények lehetővé teszik és lesz elegendő tehetséges je­lentkező. gyermek színját­szó csoportot is alakítanak. Az említett klubok a Dé­ryné művelődési házban mű­ködnek. Ezeréves sírok Tiszajenőn Még a nyáron történt A falu határában, a Kecskés­parton földmunkát végeztek. A markológép embercsonto­kat forgatott ki a földből, a Damjanich Múzeum régé­szeti ásatást végeztetett a lelőhelyen. X—XL századi magyar köznépi temető 40 sírja került feltárásra. A le­letek a Damjanich Múzeum­ba kerültek, a azóta restau­rálták őke^ Most már ké­szen állnak a tudományos feldolgozásra, hogy annak eredményeként hozzásegítse­nek bennünket Tiszajenő múltja jobb megismeréséhez. Tárkony — Vexseny — Jenő Három név, narfy három ma is egymás mellett levő falu, Tiszavárkony, Vezseny (régebben Tiszavezseny) és Tiszajenő nevét jelzi. A három település fontos sze­repet játszott az Árpád-kori Szolnok megye életében. Ti- szavárkonyban a királyi vár állott, feltehetően ud­varházzal. A XI. században itt zajlott le L András ki­rály és ' testvéröccs Béla közt, aki a király életében dux (kisebb király, hadve­zér) volt, a híres korona és kard Jelenet A Vezseny név az újabb kutatások szerint a honfoglaláskorban Szolnok megye területére települő őshonos nemzetség nevét je­löli; Köztudott, hogy Szol­nok megye nevét a királyi vármegye első ispánjáról kapta, s nem az őshonos nemzetségről. Tiszajenőnefc nagyon fon­tos közlekedési szerep jutott. Itt volt az egyik tiszai átke­lőhely (gázló). Maga a Jenő szó is egyik honfoglalás előt­ti törzsünk nevét őrizte meg. Tiszajenő a honfoglaláskorban Á Tiszajenő területét be­népesítő honfoglalók a X. században közel a tiszai gáz­lóhoz építettek maguknak falut A falu területén még régészeti ásatást nem vé­geztek, de szántáskor jól ér­zékelhető a templomrom törmelékhalmaz és a falu, melyet sűrűn borítanak a cserépedények töredékei. A • falu a török hódoltság ide­jén pusztult el. Lakói, amíg a feudalizálódás során templomot építeni nem kényszerültek, addig a falu­tól mintegy 2 kxn-re temet­keztek, az idén feltárt Kecs­késparton. A templom fel­épülte után már a temp­lom köré. A falu nemzetsé­gi vezeftőrétese külön teme­tőt használt. Ezt az utóbbi temetőt, amelyben a vezető nagycsalád lovassírjai vol­tak, az Eperjesi telepen tár­tuk fel; A köznépi temető mes­terségesen magasított halom­ra (kurgán) települt. A ha­lottakat • soros temetőn be­lül kisebb csoportokban (kiscsaládi egységek) temet­ték el, szemben a vezetőré­tegnek a vagyon egy ben tar­tására kialakult nagycsaládi rendszerével. A sírokban fekvő vázak keletre, a kelő nap felé néztek. Nem te­mették őket koporsóba. — Egyedüli mellékletük a haj­karika és karperec volt Már keresztények voltak legalább is azzá kellett volna válja­nak, de azért igyekeztek a korábbi nemzetségi (pogány) szokást is gyakorolni. A férfi sírokba már nem te­hettek fegyvert, de azért az egyik sír földjébe belerejtet­tek egy lándzsacsúcsot, a másikba egy nyílhegyet Egy kislány sírjában a kopo­nyát kődarabokból összera­kott kőpámára fektették. Szájába pénzt tettek, hogy meg tudja fizetni az alvi­lág révészét, amiért átviszi csónakján az alvilág patak­ján. Egy váz zsugorított fek­te tésű volt Még a sírgödröt is inkább csak kaparták ne­ki és szinte belegyömöszöl­ték; Kezével eltakarta ar­cát. A falu népe által bo­szorkánysággal vádolt vala­ki volt, akit halála után nem illetett meg ugyanaz a tisztesség, amely megillette a falu többi lakóját. Tiszajenőn a kutatások az elkövetkező években is folytatódnak, Selmeczí László muzeológus Ne féljünk itt sem kimon­dani e szót... Hagyományos jazz; klasz- szikus példája a lendületes, ötletes improvizációnak. — Amikor ez divat volt, újdon­ság e zenében, akkor ment végbe az első nagy robba­nás századunkban; a techni­ka, tudomány s a társada­lom változásaiban. S a zene dialektikája őrzi, mint esz­tétikai leképzésű lenyomat, kifejeződés... Csak a hang­nem a változatlan; s ezer­nyi, milliónyi variáció, pil­lanatnyi vagy már annál is rövidebb s meglepőbb vál­tozatok. De valami közben a teljes bizonyosság, ami­nek ölébe visszatérünk. .A hangnem. Nem vál­tozik. Ismét változó m vál­tozatlan. Aztán megtudjuk; — a műsor első része ezt a klasszikus alapanyagot akar- j'- ja felidézni, így külön Is *' bemutatni, Egy nemzedék ■választ ed bennünket tőle—. De össze is köti a nemzedé­kek sorsát a folytonosság.^; S « műsor második ré­szé ben már napjaink tánc­zenei elemei villannak. — Mozgás a hallgatóság köré­ben.*. Ez Ismerős. Aztán néger folklór elemei, s mintha ez már nem is ame­rikai néger folklóré lenne, hanem afrikai.-- Majd beat S ismét beat Monu­mentális erővel s hangerő­vel. Olykor mintha tizenha­todik századi zsoltár zeng­ne ... *Tebenned bíztunk, eleitől fogva.,jí* Protest- songokből isimert motívu­mok. És sikoly. Szerzetesek égetik magukat Vietnamban, S amerikai néger lelkészek s hívők imádkoznak tehetet­lenségükben ... S keresik, vagy keresnék, mi a múlan­dó s a bizonyos... Figye­lem az arcokat itt Ki érti e zenéből s hallja, hogy vajú­dik korunkban s születik aa új, hogy őrizze a múlhatat­lant? Hogy az el ne vesszen, el ne pusztuljon... S ki, aki csak a tánczenei motívu­mokra ismer.}.? Ismerős­ként A ritmus.:: Egyetlen bi­zonyosság!.., — írta valaki versében. Csak a ritmus ... Csak a zene!,.. — vallja másik költőnk, ö vallja is. De nem; nem széplelkek idilli vágyakozása az „ese­ménytelen, nyugalmas, bol­dog béke” után ez.,. Ro­hanó ritmus. Dobogó ritmus, embert rendítő zengés, 220 volt összhangzattani épít­ményt s stílust-teremtő szin­tézis igény. S a forgatag­ban, rohanó változásban, a „Ki tudja, mit hoz a hol­nap ...?!” egy-egy rettenet pillanatában is a kicsattanó, egyetlen, bizonyos, életet igenlő öröm; a bizonyosság. A világ szeretete. Az éle­té,.. A kis vicinális néhány falu- nyi távolságra döcög naponta négyszer. Azok utaznak rajta, akik a hajnalival jöttek be a városba, s korán végeztek. Asszonyok, atyk a piacot jár­ták, s most kiürült kosarakkal, aprópénzzel telt kötényzsebbsl indulnak haza- No meg néhány hivatalnok, akik az útiszámlára úgyis a korábbi vonatot írják. A sarokban Jiárom fiatal fiú ült. Hangos jókedvvel ugratták egymást. Többen figyelték őket, mosolyogtak rajtuk­Nem messze tőlük egy kö­vér asszony mellett apróka férj szorított zsebkendőt az arcára■ Az örök elégedetlen, aki az orvosokat szidja majd, ha az apró férj eldicsekszik a foghúzással- Vele szemben egy fiú és egy lány igyekezett ügyet sem vetni a világra■ Ok csak egymást nézték, mitsem tudva a piacos asszonyok őket figyelő szúrós pillantásairól. A mindenütt megjelenő fon­tos ember is ott ült a kocsiban. Tömött aktatáskát tartott a kezében^ így is jelezve, hogy abban rendkívül fontos iratok lehetnek. Eseménytelennek ígérkezett az út. Szidjuk majd az időjá­rást, beszélünk a foghúzás­ról, szidjuk az orvosokat, lici­tálunk a magunk mindig leg­bonyolultabb betegségeivel, az­tán szidjuk még egy kicsit a fiatalokat. Alig értünk a váltókig, már röpködtek a megszokott mon­datok: „Nekem harminckettőbe húztak úgy fogat• • „Az sem­mi, nekem három fogamat vés­ték. ■.*« Az örök elégedetlen is köz­beszólt, szidván a mai orvo­sokat­Hanem a fiatalok szidásáig ezúttal nem értünk el. A sa­rokban ülő három fiú volt a hibás, akik egymást ugratták- Ketten voltak a harmadik el­len. Figyeltük őket• Egyszer csak a kocsiba benyitott a kalauz, és akkor megszólalt az egyik fiú. Hallhatóan idegesen: — Te akkor most lépj le. A jegyet majd utánad viszem. Es nyugi van! — Jó- De beszélgess valamit a kalauzzal, hogy beszedje a cselt­A harmadik fiú szinte bele­sápadt az izgalomba: — Nincsen jegyetek? — Jegyünk? Miért ne lenne? Mindig igy utazunk■ Ketten egy jeggyel. Minden vonaton besze­dik• Fele költség. Az egyikünk itt lekezelteti a jegyét, a bjá­sik addig kimegy. Aztán oda­kint megkapja a jegyet az, aki­nek nincsen jegye és azt mond­ja, hogy a másik kalauz már kezelte. — Klassz, de-.­— Mit izgulsz. Sohasem buk­tunk még le. A fiúk nyugalma megveszte­gető volt• Hát, hogyan is szid­tuk volna őket? A piacos szú- rósszemü asszonyok mosolyog­tak, a fogfájós eltette a zseb­kendőt, s még fontos ember is kiváncsi volt­Közben állomáshoz értünk. A kalauz kiment. Es hirtelen kiderült, hogy itt mindenki cin­kossá szeretne lenni• Záporoz­tak a tanácsok a fiúk felé. Az egyik asszony felajánlotta, hogy ő majd kérdez valamit a kalauztól. A Fontos kitalálta, hogy a fiúk közül a hosszú­hajú menjen ki, mert rá biz­tosan emlékezni fog a kalauz. És amikor a jegyvizsgáló új­ra bejött, olyan csend volt a kocsiban, mint egy labdarúgó rangadón a tizenegyes rúgás pillanatában. A kalauz gyanútlanul kezel­te te a bosszúhajú jegyét■ Az rögtön felállt és ment a barátja után, de mielőtt a jegyvizsgáló a kocsi végéig ért volna, már vissza is érkezett- És jött a barát is- Mutatta a már kezelt jegyet. Mindenki őket nézte, és már nyilvánvaló volt, hogy az első fordulót a kocsi kedvencei nyerték a hiva­talos hatalom ellen- Egy kofa néni száján kicsú­szó halk „klassz” szó példázza, hogy a nyelvi különbségek nem lehetnek gátakká ember és em­ber között. Még a harmadik fiú is nyit- tan csodálta volt ellenfeleit, de akkor benyitott a kocsiba a kalauz és az ellenőr- Döbbent csend fogadta őket- A fontos ember valamit szer­vezett a kocsi másik végén. .4 piacos asszony, aki örült, hogy olyan jól kérdezett az imént, most belesápadt, hogy bűntárs­sá lehet- A szervezkedő sarok­ból egy zsebkendőbe bugyolált jegy is elindult, s vándorolt kézről kézre a fiúk felé­De az ellenőr már ott állt a fiúk előtt. Az első elővette a jegyét, a második is elővette a jegyét és aztán, csak azok nem látták, akik odanézni sem mer­tek, hogy a harmadik is elő­vette a jegyét. Az ellenőr sza­lutált, s ment tovább. — Hit volt fegyetek? — kérdezte felháborodottan a harmadik fiú. — Volt — nevette a másik kettő- — Mindig így utazunk• Váltunk jegyet és felszállunk. Csak nem verjük át az álla­mot? Aki utazik az fizessen. — De azt mondtátok, hogy.. • — Csak hékulából, hogy izgi- sebb legyen• — Huligánok — mondta ek­kor valaki megvetően a kocsi sarkában, ott ahol szervezked­tek az előbb. A két fiú arcára odafagyott a nevetés­A fogfájós elővette a zseb­kendőjét, a piacos asszonyok pedig úgy néztek rájuk, mintha negyedrész árat kínáltak volna a tejfelért. A vonat szuszogva erőlködött. Mi utasok pedig valamennyien a mai fiatalokat szidtuk- Gát­lástalanul, a megcsalt emberek dühével. A fiatal pár a peron­ra menekült. A két fiú pedig alig várta, hogy a következő állomáson leszállhasson, vesz­tesként, megalázottan és össze­történ a „közvélemény ítéleté­nek erkölcsi súlya” alatt■ Bartha Gábor Hé, emberek, figyeljetek, Csak a ritmus, Csak a ritmus a lényeg. Tapsoljatok, Kiabáljatok, Énekeljetek.,.!!!! — most már így a szöveg is. Az énekes nem énekel. — Torkából törnek föl a sza­vak. Mint az ősi, első em­beri kiáltás, mely még elkü- lőníthetetlenül közvetített érzelmet s születő gondola­tot. Aztán gitáron, mint gyermekhang, felfut egy dal­lam. Virág a vasbeton, tra­verzek, zúgó gépek tövében. Ember és- világ, ember és ember világának megtalált kapcsolata. Fent. Húsz eme­let magasságban. Épület te­tején. Ahol most szerelik az épületre a tv-antennát. — Vagy távvezetékbe amikor bekötik az áramot. S a sze­relőnek arcába fúj a szél. A fent viharos erővel tom­boló. S ő énekel. És este táncolni megy. Leány teste simul majd hozzá ... S éne­kel a szél. zúg a vezeték. Estére villanyáram fut a távvezetéken. — Csodálatos volt ez a zene, — mondja az egyik fiatal, ahogy megy ki a te­remből. S úgy lép, mintha ünnepről jönne. Vagy leg­alább koncertről. — örült jó rumli volt.,. — így a másik. És vigyo­rog. Császtvai Isivés VONATON

Next

/
Oldalképek
Tartalom