Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
. 19OT. október IS. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Bajtala-trió játszik... TEKE-TERE A SARKON — (MTI foto — Fényes Tárnán felvétele) Most befonnék . I: Rutinos mozdulatod és rutinmosolygók. S ilyen a bemutatkozás is. Félszeg magabiztosság ez. Az az érzésem. Hangulat letapogatása. A hallgatóság fiatalság. ök sem tudják még, mit várjanak. Valami tánczene lesz, úgy sejtik... Aztán felhangzik a zene; zongora szól, meg gitár. S a dob. De ez nem az, amit a hallgatóság vár. Szemmel látható a zavar. De az is, senki nem akarja ennek tanújelét adni. Vége egy számnak, Óvatos taps. Nem tudják, tapsoljanak-e igazán? Olyan zene ez, úgy érzik, de nem meri senki kimondani a mellette ülőnek, — ami apáink idejében volt modern és talán akkor szokatlan. A klasszikus jazz elemei. Igen. Tiszta, pedáns és igényes tolmácsolásban. S éppen ez a korhűségre igényt tartó tolmácsolás, ez ejti zavarba a tizenegynéhány éveseket. Szép, rendezett, „tudományos” pontossággal rendezett zenei múzeum. Aztán a konferáló vall; beavatja a hallgatóságot az együttes ars poeticájába. — Pontosabban ars musica- jába. — Nem vagyunk tánczenekar, — mondja. Jazz- zenekar vagyunk. A klasz- szikus jazz zenei alapanyagába kíséreljük meg beépíteni e jelenkori tánc- és beatzenét, annak elemeit. Az alapanyag a jazz.;. S nem mondja, de érteni belőle; ez a kötőanyag s az alap. Ebbe épülnek be a váltakozó korok divatjai s stíluselemei. Az ars musica vallomása, ami ebből múlthatatlannak ítéltetett általuk, az az alapanyag. Ami változó, az mindig beépíthető. — A maradandó s a változó elemek . )M igen, dialektikája. Karcagi klub-mozaik FILMKLUB Áz idén 5Ő0 bérlet keR el e múlt évi 350 helyett. Tavaly az egyes filmek vetítése előtt 15—20 perces filmesztétikai előadást tartottak, kétszer pedig'meg is vitatták a műsorban szereplő filmet. Az idén inkább filmmúzeum jellege lesz a sorozatnak. A filmesztétikai előadásokat azonban továbbra is megtartják. E hónap kilencedikén volt az első veti tés. Tolmácsklub 1 Nyelvszakos pedagógusok tapasztalata, hogy néhány évi tanítás után nyelvtudásuk az iskolai anyagra szűkül, s a társalgási nyelvben megszokott sok szót, fordulatot elfelejtenek. A karcagi pedagógusok ez ellen védekezve hozták létre az úgynevezett tolmácsklubot A név tehát megtévesztő. Nem tolmácsok vesznek részt benne, s talán csak annyiban indokolt hogy magasabb fokú nyelvtudás megőrzése, illetve elérése a célja; Az orosz nyelvű tagozat a most kezdődő héten indul. Más nyelvek tanárai kevesebben vannak, ezért részükre nehéz klubot szervezni. Talán németből lesz még elegendő Számú résztvevő Ezt olymódon segítik elő, hogy a megfelelő szintű nyelvtudással bíró jelentkezőket akkor is felveszik, ha azok nem pedagógusok. Gyermekklub Kísérletképpen Indították negyvenöt résztvevővel. Valamennyi gyerek ötödik általánosba jár, különböző iskolák tanulót Azért törekedtek ötödikesek jelentkezésére, hogy viszonylag hosz- szabb időn át foglalkozhassanak velük. A gyermekklub megszervezése kísérlet, s ehhez ilymódon szeretnének megfelelő körülményeket teremteni. Favári Zoltánná klubvezető mellett gyermekekből álló vezetőség áll a klub élén. A programba bábmű- soroloat. a moziban matinék megtekintését és megvitatását közös kirándulást terveznek. s végűt ha a körülmények lehetővé teszik és lesz elegendő tehetséges jelentkező. gyermek színjátszó csoportot is alakítanak. Az említett klubok a Déryné művelődési házban működnek. Ezeréves sírok Tiszajenőn Még a nyáron történt A falu határában, a Kecskésparton földmunkát végeztek. A markológép embercsontokat forgatott ki a földből, a Damjanich Múzeum régészeti ásatást végeztetett a lelőhelyen. X—XL századi magyar köznépi temető 40 sírja került feltárásra. A leletek a Damjanich Múzeumba kerültek, a azóta restaurálták őke^ Most már készen állnak a tudományos feldolgozásra, hogy annak eredményeként hozzásegítsenek bennünket Tiszajenő múltja jobb megismeréséhez. Tárkony — Vexseny — Jenő Három név, narfy három ma is egymás mellett levő falu, Tiszavárkony, Vezseny (régebben Tiszavezseny) és Tiszajenő nevét jelzi. A három település fontos szerepet játszott az Árpád-kori Szolnok megye életében. Ti- szavárkonyban a királyi vár állott, feltehetően udvarházzal. A XI. században itt zajlott le L András király és ' testvéröccs Béla közt, aki a király életében dux (kisebb király, hadvezér) volt, a híres korona és kard Jelenet A Vezseny név az újabb kutatások szerint a honfoglaláskorban Szolnok megye területére települő őshonos nemzetség nevét jelöli; Köztudott, hogy Szolnok megye nevét a királyi vármegye első ispánjáról kapta, s nem az őshonos nemzetségről. Tiszajenőnefc nagyon fontos közlekedési szerep jutott. Itt volt az egyik tiszai átkelőhely (gázló). Maga a Jenő szó is egyik honfoglalás előtti törzsünk nevét őrizte meg. Tiszajenő a honfoglaláskorban Á Tiszajenő területét benépesítő honfoglalók a X. században közel a tiszai gázlóhoz építettek maguknak falut A falu területén még régészeti ásatást nem végeztek, de szántáskor jól érzékelhető a templomrom törmelékhalmaz és a falu, melyet sűrűn borítanak a cserépedények töredékei. A • falu a török hódoltság idején pusztult el. Lakói, amíg a feudalizálódás során templomot építeni nem kényszerültek, addig a falutól mintegy 2 kxn-re temetkeztek, az idén feltárt Kecskésparton. A templom felépülte után már a templom köré. A falu nemzetségi vezeftőrétese külön temetőt használt. Ezt az utóbbi temetőt, amelyben a vezető nagycsalád lovassírjai voltak, az Eperjesi telepen tártuk fel; A köznépi temető mesterségesen magasított halomra (kurgán) települt. A halottakat • soros temetőn belül kisebb csoportokban (kiscsaládi egységek) temették el, szemben a vezetőrétegnek a vagyon egy ben tartására kialakult nagycsaládi rendszerével. A sírokban fekvő vázak keletre, a kelő nap felé néztek. Nem temették őket koporsóba. — Egyedüli mellékletük a hajkarika és karperec volt Már keresztények voltak legalább is azzá kellett volna váljanak, de azért igyekeztek a korábbi nemzetségi (pogány) szokást is gyakorolni. A férfi sírokba már nem tehettek fegyvert, de azért az egyik sír földjébe belerejtettek egy lándzsacsúcsot, a másikba egy nyílhegyet Egy kislány sírjában a koponyát kődarabokból összerakott kőpámára fektették. Szájába pénzt tettek, hogy meg tudja fizetni az alvilág révészét, amiért átviszi csónakján az alvilág patakján. Egy váz zsugorított fekte tésű volt Még a sírgödröt is inkább csak kaparták neki és szinte belegyömöszölték; Kezével eltakarta arcát. A falu népe által boszorkánysággal vádolt valaki volt, akit halála után nem illetett meg ugyanaz a tisztesség, amely megillette a falu többi lakóját. Tiszajenőn a kutatások az elkövetkező években is folytatódnak, Selmeczí László muzeológus Ne féljünk itt sem kimondani e szót... Hagyományos jazz; klasz- szikus példája a lendületes, ötletes improvizációnak. — Amikor ez divat volt, újdonság e zenében, akkor ment végbe az első nagy robbanás századunkban; a technika, tudomány s a társadalom változásaiban. S a zene dialektikája őrzi, mint esztétikai leképzésű lenyomat, kifejeződés... Csak a hangnem a változatlan; s ezernyi, milliónyi variáció, pillanatnyi vagy már annál is rövidebb s meglepőbb változatok. De valami közben a teljes bizonyosság, aminek ölébe visszatérünk. .A hangnem. Nem változik. Ismét változó m változatlan. Aztán megtudjuk; — a műsor első része ezt a klasszikus alapanyagot akar- j'- ja felidézni, így külön Is *' bemutatni, Egy nemzedék ■választ ed bennünket tőle—. De össze is köti a nemzedékek sorsát a folytonosság.^; S « műsor második részé ben már napjaink tánczenei elemei villannak. — Mozgás a hallgatóság körében.*. Ez Ismerős. Aztán néger folklór elemei, s mintha ez már nem is amerikai néger folklóré lenne, hanem afrikai.-- Majd beat S ismét beat Monumentális erővel s hangerővel. Olykor mintha tizenhatodik századi zsoltár zengne ... *Tebenned bíztunk, eleitől fogva.,jí* Protest- songokből isimert motívumok. És sikoly. Szerzetesek égetik magukat Vietnamban, S amerikai néger lelkészek s hívők imádkoznak tehetetlenségükben ... S keresik, vagy keresnék, mi a múlandó s a bizonyos... Figyelem az arcokat itt Ki érti e zenéből s hallja, hogy vajúdik korunkban s születik aa új, hogy őrizze a múlhatatlant? Hogy az el ne vesszen, el ne pusztuljon... S ki, aki csak a tánczenei motívumokra ismer.}.? Ismerősként A ritmus.:: Egyetlen bizonyosság!.., — írta valaki versében. Csak a ritmus ... Csak a zene!,.. — vallja másik költőnk, ö vallja is. De nem; nem széplelkek idilli vágyakozása az „eseménytelen, nyugalmas, boldog béke” után ez.,. Rohanó ritmus. Dobogó ritmus, embert rendítő zengés, 220 volt összhangzattani építményt s stílust-teremtő szintézis igény. S a forgatagban, rohanó változásban, a „Ki tudja, mit hoz a holnap ...?!” egy-egy rettenet pillanatában is a kicsattanó, egyetlen, bizonyos, életet igenlő öröm; a bizonyosság. A világ szeretete. Az életé,.. A kis vicinális néhány falu- nyi távolságra döcög naponta négyszer. Azok utaznak rajta, akik a hajnalival jöttek be a városba, s korán végeztek. Asszonyok, atyk a piacot járták, s most kiürült kosarakkal, aprópénzzel telt kötényzsebbsl indulnak haza- No meg néhány hivatalnok, akik az útiszámlára úgyis a korábbi vonatot írják. A sarokban Jiárom fiatal fiú ült. Hangos jókedvvel ugratták egymást. Többen figyelték őket, mosolyogtak rajtukNem messze tőlük egy kövér asszony mellett apróka férj szorított zsebkendőt az arcára■ Az örök elégedetlen, aki az orvosokat szidja majd, ha az apró férj eldicsekszik a foghúzással- Vele szemben egy fiú és egy lány igyekezett ügyet sem vetni a világra■ Ok csak egymást nézték, mitsem tudva a piacos asszonyok őket figyelő szúrós pillantásairól. A mindenütt megjelenő fontos ember is ott ült a kocsiban. Tömött aktatáskát tartott a kezében^ így is jelezve, hogy abban rendkívül fontos iratok lehetnek. Eseménytelennek ígérkezett az út. Szidjuk majd az időjárást, beszélünk a foghúzásról, szidjuk az orvosokat, licitálunk a magunk mindig legbonyolultabb betegségeivel, aztán szidjuk még egy kicsit a fiatalokat. Alig értünk a váltókig, már röpködtek a megszokott mondatok: „Nekem harminckettőbe húztak úgy fogat• • „Az semmi, nekem három fogamat vésték. ■.*« Az örök elégedetlen is közbeszólt, szidván a mai orvosokatHanem a fiatalok szidásáig ezúttal nem értünk el. A sarokban ülő három fiú volt a hibás, akik egymást ugratták- Ketten voltak a harmadik ellen. Figyeltük őket• Egyszer csak a kocsiba benyitott a kalauz, és akkor megszólalt az egyik fiú. Hallhatóan idegesen: — Te akkor most lépj le. A jegyet majd utánad viszem. Es nyugi van! — Jó- De beszélgess valamit a kalauzzal, hogy beszedje a cseltA harmadik fiú szinte belesápadt az izgalomba: — Nincsen jegyetek? — Jegyünk? Miért ne lenne? Mindig igy utazunk■ Ketten egy jeggyel. Minden vonaton beszedik• Fele költség. Az egyikünk itt lekezelteti a jegyét, a bjásik addig kimegy. Aztán odakint megkapja a jegyet az, akinek nincsen jegye és azt mondja, hogy a másik kalauz már kezelte. — Klassz, de-.— Mit izgulsz. Sohasem buktunk még le. A fiúk nyugalma megvesztegető volt• Hát, hogyan is szidtuk volna őket? A piacos szú- rósszemü asszonyok mosolyogtak, a fogfájós eltette a zsebkendőt, s még fontos ember is kiváncsi voltKözben állomáshoz értünk. A kalauz kiment. Es hirtelen kiderült, hogy itt mindenki cinkossá szeretne lenni• Záporoztak a tanácsok a fiúk felé. Az egyik asszony felajánlotta, hogy ő majd kérdez valamit a kalauztól. A Fontos kitalálta, hogy a fiúk közül a hosszúhajú menjen ki, mert rá biztosan emlékezni fog a kalauz. És amikor a jegyvizsgáló újra bejött, olyan csend volt a kocsiban, mint egy labdarúgó rangadón a tizenegyes rúgás pillanatában. A kalauz gyanútlanul kezelte te a bosszúhajú jegyét■ Az rögtön felállt és ment a barátja után, de mielőtt a jegyvizsgáló a kocsi végéig ért volna, már vissza is érkezett- És jött a barát is- Mutatta a már kezelt jegyet. Mindenki őket nézte, és már nyilvánvaló volt, hogy az első fordulót a kocsi kedvencei nyerték a hivatalos hatalom ellen- Egy kofa néni száján kicsúszó halk „klassz” szó példázza, hogy a nyelvi különbségek nem lehetnek gátakká ember és ember között. Még a harmadik fiú is nyit- tan csodálta volt ellenfeleit, de akkor benyitott a kocsiba a kalauz és az ellenőr- Döbbent csend fogadta őket- A fontos ember valamit szervezett a kocsi másik végén. .4 piacos asszony, aki örült, hogy olyan jól kérdezett az imént, most belesápadt, hogy bűntárssá lehet- A szervezkedő sarokból egy zsebkendőbe bugyolált jegy is elindult, s vándorolt kézről kézre a fiúk feléDe az ellenőr már ott állt a fiúk előtt. Az első elővette a jegyét, a második is elővette a jegyét és aztán, csak azok nem látták, akik odanézni sem mertek, hogy a harmadik is elővette a jegyét. Az ellenőr szalutált, s ment tovább. — Hit volt fegyetek? — kérdezte felháborodottan a harmadik fiú. — Volt — nevette a másik kettő- — Mindig így utazunk• Váltunk jegyet és felszállunk. Csak nem verjük át az államot? Aki utazik az fizessen. — De azt mondtátok, hogy.. • — Csak hékulából, hogy izgi- sebb legyen• — Huligánok — mondta ekkor valaki megvetően a kocsi sarkában, ott ahol szervezkedtek az előbb. A két fiú arcára odafagyott a nevetésA fogfájós elővette a zsebkendőjét, a piacos asszonyok pedig úgy néztek rájuk, mintha negyedrész árat kínáltak volna a tejfelért. A vonat szuszogva erőlködött. Mi utasok pedig valamennyien a mai fiatalokat szidtuk- Gátlástalanul, a megcsalt emberek dühével. A fiatal pár a peronra menekült. A két fiú pedig alig várta, hogy a következő állomáson leszállhasson, vesztesként, megalázottan és összetörtén a „közvélemény ítéletének erkölcsi súlya” alatt■ Bartha Gábor Hé, emberek, figyeljetek, Csak a ritmus, Csak a ritmus a lényeg. Tapsoljatok, Kiabáljatok, Énekeljetek.,.!!!! — most már így a szöveg is. Az énekes nem énekel. — Torkából törnek föl a szavak. Mint az ősi, első emberi kiáltás, mely még elkü- lőníthetetlenül közvetített érzelmet s születő gondolatot. Aztán gitáron, mint gyermekhang, felfut egy dallam. Virág a vasbeton, traverzek, zúgó gépek tövében. Ember és- világ, ember és ember világának megtalált kapcsolata. Fent. Húsz emelet magasságban. Épület tetején. Ahol most szerelik az épületre a tv-antennát. — Vagy távvezetékbe amikor bekötik az áramot. S a szerelőnek arcába fúj a szél. A fent viharos erővel tomboló. S ő énekel. És este táncolni megy. Leány teste simul majd hozzá ... S énekel a szél. zúg a vezeték. Estére villanyáram fut a távvezetéken. — Csodálatos volt ez a zene, — mondja az egyik fiatal, ahogy megy ki a teremből. S úgy lép, mintha ünnepről jönne. Vagy legalább koncertről. — örült jó rumli volt.,. — így a másik. És vigyorog. Császtvai Isivés VONATON
