Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-13 / 241. szám
8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1968. október 13. Fésületlen gondolatok Sok ember megfogadná a jó tanácsot, hoav söpörjön előbb a saját háza táján. De mit csináljon a szerencsétlen, ha nincs háza? ☆ Határozatlan vagy. Soha nem tudsz választani. Ne félj, azért neked is jut min- dia valami: megalkuvás a sorsoddal Van, aki az igazságért él. S van olyan, aki az igazság hanaoztatásából jól meaél. Hof?« lehet az, hocni sokan azok közül, akik tagadják az isten létezését — istenítik a pénzt? Azt hiszed, homi a buta embert zavarja az, 'hoav vannak okosak is? Te naiv lélek. Olyan ember ő, akihez a macskákat is el lehet küldeni tanfolyamra. Megtanítja őket. hogyan kell mindig talpra esni & Törpével sétáltam. Nehezen tartott velem lépést. Már sajnálni kezdtem, amikor megszólalt: Segítek neked menni..: Nem a ruha teszi az embert. De azért jó, ha van. «■ Jó vezető? Nem hiszem, mert azt hiszi, hogy csak arra a kérdésre kell felelnie, amit feltesznek néki Ne félj a szabadszájú embertől Soha nem olyan veszélyes, mint a csukott fülű. «• Az unalom a legnagyobb betegség. Az unatkozó ember kezd magának átuaor- hatatlan akadályokat állítani. «• Vannak dolgok, amiket nehéz felemelni. Például a könnyű ízlést. Nagy igazsáaa a sorsnak: vannak emberek: akikről minél több csúnyát mondanak. annál szebbek lesznek. Kitűnő a mi szocialista rendszerünk. De egy kicsit olyan, mint az orvosság. Használat előtt fel kell rázni benne maaunkat. •2r Helyezz új megvilágításba egy problémát — lehet hogy egész sötét dolog jön ki belőle. ■fr Mindenki keresi azt a sajátos közeget, amelyben az egyénisége legjobban kibontakozik. 0 az állalkertbe jár. B ertháné a villanytűzhelyre tette a levest és hozzálátott, hogy kisüsse a vékonyra kivert hússzeleteket. Élvezettel, s teljes odaadásisal forgolódott a kicsi, fénylő tiszta konyhában. Pontosan kimért, rövid és gyors mozdulatokkal végezte munkáját, pedig közben nemcsak a fülével, hanem egész leikével kifelé figyelt: jön-e már az ura? Hogy nyugtalanságát elviselhetőbbé tegye, időnként kiment a kis előtérbe, gömbölyű könyökével lenyomta a kilincset és benézett a szobába. Odabenn a rend és tisztaság- lehelletét árasztva állottak a csillogó bútorok. A nagy, többrészes szekrény, a szegletes asztal négy zöld- kárpitozású székkel, a kihúzható rekamié, támlája lapos tetején porcellán, meg plüss állatfigurákkal, babákkal, és egyéb gyermekjátékokkal, a lépcsős virág- állvány és a sarokban egy kerek asztalka, kétoldalt egy- egy fotellel. Az asszony gyönyörködő pillantása végigsiklott a csillagokból horgolt asztalterítőm Az előző napon készült el vele és ma, amint hazajött a bányából, kimosta, kivasalta s mindjárt fel is terítette. — Ilyen asszonnyal, mint te, soha nem volt még nekem dolgom i.. — súgta neki Lajos, a férje, a legbizalmasabb pillanatokban. Zsófinak ilyenkor nagyot dobbant a szíve, fejébe szaladt a vér, s a fájdalomig feszítette az a kívánság, hogy még erősebben és teljesebben odaadhassa magát. Tudta, hogy Lajost nagyon^ szerették a nők, ezért is nősült későn, huszonnyolc éves korában; Belecsimpaszkodtak, nem akarták kiengedni a körmeik közül, — mindegyik véglegesen meg akarta tartani, ötödik esztendeje éltek együtt, de a versengés közte és a hajdani asszonyok, lányok között nem szűnt meg. Ha szó esett róluk, vagy valamelyikkel szembetalálkoztak az utcán, barna szemöldöke összerándult, mintha valami érzékenyen megremegett volna benne. Lajos hiába mondta, „mit morcoskodsz, hiszen te sokkal különb vagy, nekem már ez olyan, mintha egy darab kőre néznék” — sötét tekintettel elfordult és legfeljebb any- nyit felelt, rekedten, haragosan: „Hallgass, már hall- gas!” A szerelmes dicséret, hogy ő a legkülönb feleség a világon, nemhogy csökkentette volna, de még magasabbra fokozta hevét. Azt, hogy a terítő már elkészült, meglepetésnek szánta. A régivel a fűtőtestet takarta be. De a csipkénél is tovább nézte a szemközti sarokban elhelyezett asztalkát, amely felett egyik oldalon a kislányuk, másik oldalon a férje bányászruhás képe függött. Erre jön majd a televízió, amire most már nem kell külön takarékoskodniuk, mert váratlan ajándékképpen megvehetik abból a tizenhat- ezerből, amit az oldalkocsis motorkerékpárra összegyűjtöttek; Az örömmel teli nyugtalanság újra felcsapott benne. Már a sarokban látta a nagy^ fadobozt a képernyő homályos üvegével. Egyik vájár ismerősük eladja a féléve vett motorkerékpárját, és csak tizenkétezret kér érte; az ura talán éppen most olvassa le Pusztainak a pénzt. A fennmaradó négyezret a televízióra szánták. Nekitámaszkodott az ajtónak. Egy másodpercre behunyta a szemét és hosszan sóhajtott, mert valósággal testi jóérzést okozott a gyarapodásnak, az óhajok gyors teljesülésének boldogsága. Lemond az új ruháról, mert a televízió nem telik ki teljes egészében a megmaradó négyezer forintból. Odakinn lépések toppantak! Gyorsan kiszaladt az előszobába. Bertha éppen akkor lépett be az ajtón. Szokása ellenére nem köszönt Levetette könnyű esőköpenyét, felesége felemelt kezébe adta és bement a konyhába. Az asszony már ott találta az asztal mellett. Nagy ökle a fehér-piroskoc- kás, keményre vasalt abroszon feküdt. Barna szeme keskeny, sötét réssé szűkült, arcát, sima homlokát beárnyékolta a harag, szabályos rajzú telt száját öregesen és kelletlenül összehúzta. — A gyerek... hol van? — kérdezte mordul. — Anyádék kérték, hadd maradjon náluk éccakára is ... nehezen tudnak megválni tőle... — felelt Zsófi puha hangon. Könnyen, nesztelenül mozgott az ura körül, elébe tette a kan- csőt, poharat, evőeszközöket, és virágos porcellántányé- ron a húst, meg a burgonyát. Mindjárt észrevette, hogy haragos, s tudta, hogy ilyenkor nem szabad faggatni. Amíg vizet töltött a pohárba, kenyeret szelt és kezére adta a sót-paprikát, le nem vette róla feszült tekintetét, amely megtelt mélységesen komoly, ösztönző várakozással. Bertha az utolsó falat után odébblökte a tányérját, és súlyos öklével olyat vágott BIHARI KLARA: w íratlan törvény az asztalra, hogy a pohár felugorva, a kancsóhoz koccant. — A gazember! A disznó! — tört ki belőle indulatosan. — Kovács Andrásnak adta oda a motort... — Eladta? — kiáltott fel az asszony; Alakja teljes magasságában kinyúlt. — Ezt merte tenni? Neked kínálja és másnak adja el a gépet? Arca pirosán kezdett tüzelni, szemében gyűlölet szikrázott. Élesen hasított bele a veszteség fájdalma; Nem lehet megvenni a televíziót és az idő elérhetetlen távolságába siklott a gyermekszoba bútorzata, s a hűtőszekrény, amire a mai naptól kezdve akartak gyűjteni. De mindennél jobban égette a sérelem, ami az urát érte. És most az volt a legfontosabb, hogy ezt Lajos is tudja és észrevegye. — A te pénzed nem olyan jó Pusztainak, mint a másé? Hiszen téged kérdezett először, avval, hogy adóssága van, nem akarod-e a motorját. Az isten büntesse meg az ilyen becstelent! Megérdemelné, hogy a szemébe köpjél! Bertha felkelt és indulatosan le-fel járt a konyhában. A benne dolgozó düh, amit Zsófi még magasabbra szított, szinte szétfeszítette a kicsiny helyiséget — Ne hagyd magad. Az ilyen megérdemli, hogy kitanítsák! A brigádja előtt köpjed szemen! — hadarta lélegzetnyi szünet nélkül az asszony. — Dehogy is köpök én az arcába. Hogy azt higgye most tönkretett — vágott közbe az ura izgatottan és fejét oldalra fordította, mintha egy számára látható lényhez intézné gyűlölkö- dően keserű szavait. — Mindjárt holnap megveszem a motorbiciklit, hadd lássa, hogy nem szorultam rá és én tettem volna neki szívességet, nem 6 énnekem... Bertha másnap csakugyan megvette a tizenhatezer forintos gépet. Egy-két napig még szidta Pusztait, azután elhallgatott. Az asszony azonban, ahányszor a kislánnyal együtt beült az oldalkocsiba, vagy karbafont kézzel állt a ház mögött, ahol Bertha a fényesre lakkozott motorkerékpár mellett guggolt, hogy kifogyhatatlan türelemmel babráljon rajta, friss haraggal szidta és átkozta. A televízió elvesztését még meg tudta volna bocsátani, bár ez is elevenen fájt. de az ura kijátszását nem felejthette el. Nyolc-tíz nappal később Bertha ismét rosszkedvűen jött haza a délutáni műszakról, Míg arcát odatartotta Zsófi csókjának, barna szemével elmerülten és szórakozottan másfelé nézett. Odament a szélesre nyitott kettős rekamié közepén alvó kislányhoz, megsimogatta szőke fejét, azután a konyhában leült a kitálalt étel elé. Evés közben kérdezősködött erről-arról, de szórakozottsága nem szűnt meg, s gondolatai láthatóan máshol jártak. Az aszony mint mindig, ha Lajos valamilyen okból kikerült az ő hatóköréből, veszélyt sejtett. Elvette a kiürült tányért, sima, gyors mozdulataival helyébe tette üvegtálacská- ba a kompótot, a kiskana- lat, azután puha hangon megkérdezte: — Miért vagy kedvetlen? történt valami? — Semmi... — mormolta az ura és megrántotta a vállát. Az a Pusztai..; az állat! — Mit csinált már megint — kérdezte az asszony. Kiegyenesedett és sötét szemöldöke összerándult. — A brigádja robbantott ..: A tíz gyutacs közül csak hét robbant fel — kezdte Bertha. A leomlott meddőben volt egy olyan nyolcvankiló-forma kő. Ahelyett, hogy megerőltetmé magát és felemelné, fogja a csákányt és szét akarja ütni mert az apróbb darabokat már szép kényelmesen fel lehet lapátolni a csillébe. Avval nem törődik, hogy éppen egy gyutacs kerülhet a vas éle alá és kiverheti mind a két szemét. Láttunk már ilyet.:. Én ‘ éppen náluk voltam, a lőmesterrel kellett valamit megbeszélni ... Bertha szemében zöldes szikrák gyúltak, hangja eltorzult a haragtól. — Olyat vágtam a karjára, hogy mindjárt elejtette a csákányt. Az asszony kiegyenesedett. — Hagytad volna! Vakult volna meg. Még te segítesz neki, amikor becsapott! Elveszítettük miatta a televíziót és ki tudja, mikor vehetjük meg a hűtőszekrényt, — kiáltott fel Zsófi indulattól rekedten, arca, homloka pirosán tüzelt; Bertha letette a kanalat. Kissé hátrább húzódott, szeme kitágult, s ettől homlokán ráncba szaladt a sima bőr. —■- Mit mondasz? »— kérdezte csodálkozva. — Azt, hogy minek törődtél vele? Érdemel is kíméletet az ilyen utolsó szélhámos, aki téged kijátszót, megcsalt.:, Verte volna szét azt a követ.— Nem vagy az eszednél ;.. Három éve Csermely Józsi így vesztette el a bal lábát..; Gergely Ádám is így lett félszemű! — mondta Bertha lassan. — Azokat sajnálom, mert rendes emberek ;.. De Pusztai megkárosított. Bertha Zsófira nézett, aki délcegen állt az asztal túlsó oldalán. Tudta, hogy mindez a gyűlölet és harag őmiatta, ő érte tort fel ilyen frissen és elevenül. Bár éppen annyira neheztelt Pusztaira, mint azelőtt, valami mégis mélyen egybefűzte vele, s ezért sebző, és kegyetlen sértésként hatottak rá Zsófi szavai. Az a különös sejtése támadt, hogy először látja a szép, széles- vállú, keményderekú, eltorzult arcú nőt, s ez nem azonos azzal, aki őt tegnap, tegnapelőtt haza várta. A tárnában, baj idején, mindig úgy érezte, hogy hideg árad el egymást követő hullámokban a bőre a! ott. Most ugyanez a veszélyt jelző hűvösség terült szét benne s megértette vele, hogy ezt az ügyes, gvorskezű, kivételesen szorgalmas teremtést, aki mindig fel tudta gyújtani, már nem szereti úgy, mint eddig. Valami, ami forrón és szorosan összekötöző /a-of, meglazult s ki tudja, lehet-e még ezen segíteni? — Mit nézel úgy rajtam? — kérdezte a hosszú hallgatástól, s a távoli, felmérő pillantástól furcsa bizonytalansággal az asszony. — Semmit — felolt Bertha. Hogy elrejtse szemét, az üvegtálacska fölé hajolt és újból kanalazni kezdte a kompótot. Palicz József: TANULMÁNY ’IOIVO LYYs Kincses világ Mint gyermek, 6 hányszor csiszoltam nyílhegyet s hajlékony íjat százszor is faragtam, nyír és fenyő adta hozzá a fát. S folyóban gázoltam, éjfélig is tán, lestem: horgon ficánkol-é a pisztráng. Csatangoltam tovább, erdős szigetek mély sűrűjén vágtam én át, s hol part ölébe bújt a megriadt berek: megidéztem a zuhatag-királyt. Örömben, gondban kísérnek e titkok, bennem zsibongnak e merész, vad vágyú séták, dús kincseim, miket látok, tapintokTávoli szigetek tűnnek fel száz alakban mint délibáb — s a nyílt víz csillog gyöngyösen- Ligetek lángolnak az ősz színeiben, vörösfenyőn ezüst köd fátyla libben itt-ott- Pisztrángos ár zúdul, szétporlik és a fényben szivárványként ragyog a könnyű permeteg- Megyek, szertelen álmot kergetek: látom a hó-sármányt a pelyhes tiszta hóban, ég boltívén északi fény lengő csóvája lobban s égnek a csillagok mint messze őrtüzek. KÉPES GÉZA fordítása finn eredetiből FODOR AM)RAS: A bizonyosság Mikor megmondták halálod hírét, a lépcső és a ruhatár között, nem tudott fészket verni bennem se rémület, se fájdalom. Nyelvem a megtanulható szomorúság leckéit kezdte mondani- S a szökni próbált öntudat ridegen visszanéző sugarában józanná dermedt minden mozdulásMikor melled fölött megálltam, ott, hol nemrég, vergődő árapályon a létezés utolsó lüktetése belefagyott a bordák kosárába, — nem éreztem csak keserűséget, az itthagyottak megcsúfoltatását. Békén, a kíntól, vádtól illetetlen fénylett a fej dér és viasz-nyugalma- (Valószínűtlen tű gyanánt szaladt föl egy meredek ránc nyakkendőtől az Aliig.) De másnap, messze, fönt a szélsikárolt nyugati ég rézága közt, a város alkonyatán az utcatorkolatban, midőn izgága fogazatként kavarodón egymásba kulcsolódik váltak, karok sakktábla-rendje, egyszerrersak rámtört a bizonyosság: te már nem éled ezt az időt• Árnyék-testvér, örökre kiszakadtál a folytatás minden párhuzamából-
