Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
1968. október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Solohov és a grúzok Uj forradalmak fejlenek ÍRÓKA FORRADALOMRÓL „...Különös szeretettel szeretném üdvözölni és megölelni teaültetvényeink dolgozóit. Szégyenszemre grúziai utazásomig nem tudtam, milyen nehéz az önök munkája. Épp ezért a különös tisztelet és szívbéli ölelés...” Hét éve annak, hogy Mihail Solohov a grúz Natanebi falu Lenin kolhozának teaReménységed csak a tiszta magasság — Vallomás a katonáról — Antológia — A Magyar írószövetség és és a Honvédelmi Minisztérium pályázati felhívása jelentős visszhangra talált íróink körében. Sok olyan új mű-született,-amely gazdagítja irodalmunkat és az összeállítás — kiegészítve az elmúlt hét-nyolc év legkiválóbb, hasonló eszmei törekvések sodrában keletkezett irodalmi termékekkel — kerek egészet alkot az adott témakörben. A kötet versben és szépprózában mutatja be a hadsereg életét, a katonát — bevonulásának pillanatától egészen a leszerelésig, sőt megörökíti visz- szatérését a civil életbe is. A ma emberéhez szól ez a kötet, amelyben neves magyar írók, költők vallanak a hazafiságról, a katonai múltról, és a mai katonaélet na- gyonis összetett kérdéstermelőit e szavakkal üdvözölte. A helybéli lapban megjelent sorokra a kolhoztagok nevében Léit Donadze levélben válaszolt, s azóta jön- nek-mennek a levelek Natanebi és Vescsenszkaja között. Nemrég Solohov újból felkereste a kolhozt, amelynek tiszteletbeli tagjává választották. Meglátogatta a kökomplexumaira keresik az igényes választ. Költőink, íróink legjava világosan felismerte, hogy a Ä magyar nép éraelmeit fejezik ki a kötet írásai — Dobozy Imre, Cseres Tibor, Illyés Gyula, Illés Béla, Moldova György, Zalka Miklós, Szeberényi Lehel, Szakonyi Károly és még számos író művei —, amikor a hazafiságról, a honvédelem eszméjéről, katonáinkról vallanak. „Ügy ajánljuk az olvasózen Teatermesztő Tudományos Kutatóintézetet, a járási székhelyen olvasóival találkozott. Itt. a színházban megtartott ankéton nyújtották át az írónak a Lenin kolhoz tiszteletbeli tagsági könyvét. „Hálás köszönet a megtiszteltetésért — mondta válaszbeszédében Solohov. — Kolhozunk tiszteletbeli tagságát nagy büszkeséggel jogadóm.” A Nobel-díjas író hosszasan beszélgetett a falu öregjeivel, mivel sokat hallott a régi időkről, a kolhoz megalapításáról, a mocsarak le- csapolásáról, a malária végleges száműzéséről. Konsz- tantyin Grudzsiladzétől megtudta, hogy az idős ember öt fia közül négy vesztette életét a Don és a Kaukázus védelmében. A hős testvérek emlékére Solohov Grudzsi- ladzéva! négy mamdarincse- metét ültetett el a Barátság kertjében. Búcsúzóul a kolhoz vendégkönyvébe a következő szavakat írta a neves vendég: „Mint a Lenin kolhoz tagja hosszú távoliét után meglátogattam a kolhozt, s el vagyok ragadtatva annak eredményeitől. Búcsút mondva Natanebi vendégszerető földjének. — a kolhoz tagjainak és elnökének G. Cit- lidzének további sikereket, szerencsét és felvirágzást kívánok”. ma hazafisága még sokkal inkább kötődik az általános emberi haladáshoz, mint a korábbi évszázadokban. nak ezt a gyűjteményt — írja előszavában Illés Lajos, a kötet szerkesztője —, mint egy érdekes, fontos irodalmi törekvés nyitányát, melyet remélhetőleg a jövőben — újabb, az eddiginél még gazdagabb kötetek követnek.” (Zrínyi Kiadó, 1968.) V. E. Az őszirózsás népforradalmat a magyar irodalom kiválóságai ujjongó lélkesedés- sel fogadták. Babits Mihály a Nyugat november 1—16-i számában a győzelem első pillanatának benyomásait fejezte ki. Örömének és jogos aggodalmainak egyaránt hangot adott: „Minden magától ment, szinte anélkül, hogy az emberek akarták, vagy csinálták volna, a földben, a kövekben, a levegőben volt benn az erő, a történelem gépezete működött itt tovább, mely akkora lendületet kapott a világháborúban, hogy most a saját lendülete hajtja, s ha emberi kéz próbálja forgatni, elragadja azt a kezet a saját irányába, vagy letépi. Pusztán emberi szempontból nézve „ magyar forradalom valóságos csoda volt... a forradalom kétségtelenül egy és egységes, és mégis más képet ölt minden akaratban, más-más nyelvet beszél minden lélekben, mint pünkösdkor az apostolok... Először utat kell törni, amerre lehet, és csak egyfelé lehet. Azután mehet majd ki-ki amerre ő akar. Éppen az akadály biztosítja az erőt. Előbb fel kell nőnie a fának egy törzsben, aztán majd elágazhat újra, szabadon és könnyedén a magas levegőben. Kétségtelen: a mai forradalomban új forradalmak csírái fejlenek. De ha egyszer a fa nagyra nőtt már: minden új forradalom csak any- nyi lesz, mint új szétválása két ágának hogy mentül lombosabb koronája legyen”, A Magyar Intelligenciához intézett felhívás — amelyet a kor csaknem valamennyi haladó írója és művésze aláírt — kimondta: nA régi Magyarország ösz- szeomlott... Céljaink nem -ellenkeznek többé senki céljaival. Nem vagyunk ellensége senkinek, Testvémemzeteink- kel szemben semmiféle igényünk nincs már. Magyarok! Mi is megújult nemzetnek tekintjük magunkat, most felszabaduld erőnek, mint azok a testvérek, akik boldogan kelnek friss életre a monarchia romjaiból... Követeljük tehát a Nemzeti Tanácstól, hogy a testvémem- zeteket képviselő nemzeti tanácsokkal haladéktalanul lépjen érintkezésbe a szövetség megalakítása végett: a legsürgősebben tegye meg az összes szükséges lépéseket teljes demokratikus berendezkedésünk érdekében. Ebben a munkában mi „ Nemzeti Tanácsot minden erőnkkel és teljes lelkesedéssel támogatni fogjuk...” (Az első aláíró: „Ady Endre író”). Ignotus a Nyugat írói táborának bajtársi üdvözletét fogalmazta: „A Nyugat évek óta abban foglalta össze törekvését, hogy az: művelt, szociális Magyarország s szabad nemzeti irodalom. Politikába átírva ez művelt. szabad, szociális, nemzeti Magyarországot jelent, minden magyar- országi nemzetek számára. Vagyis azt, amely október 30-án éjjel született meg...” Kosztolányi az utca szavára figyelt: „Hallgatózom, mit énekel most a2 utca, n forradalmi, a szabad, a békére vágyakozó. Csend van. Senki se dalol. A katonasipkákat és „ kloroformos-sisakokat — levették a fejekről, a pálinkásboltokat bezárták, a pálinka többé nem énekel. A betegek — ocsúdó érzékekkel, vattába pólyáit lábakkal, megcsonkítva és halálra fáradtan — felébrednek lidérces álmukból és látják, hogy mi történt’. Krúdy Gyula egyik cikkében új honfoglalásról ír: „A magyarok második honfoglalásával éppen olyan új s ismeretlen története kezdődik a nemzetnek, mint ezer esztendő előtt az első honfoglalással. A Duna és Tisza közé új világ épül, amely mostanában még n legböl- csebbek előtt is mélyködbe van borulva... A leáldozó napkoronggal merült él a végtelen tengerbe az egész történelmi Magyarország suj- tásos közjogával, eszeveszett monarkiájával, sírbolt-szagú politikusaival. A szürkületben beláthatatlan csoportokban közelednek az új honfoglalók. A pokolból térnek vissza, ahová a régi Magyar- ország küldte őket...” Említésre érdemes, hogy az írók nemcsak publiciszti- kus formában fejezték ki érzelmeiket, egyetértésüket. Riportjaikból, naplójegyzeteikből az események érzékletes, élesvonalú rajza is idézhető. Kosztolányi például így írt a Pesti Napló november 3-i számában: „Károlyi Mihály áll a hideg esőben. Minden szavát éljenriadalom kíséri. Mintha álomban beszélne, vagy önkívületben, olyan lázas és biztos. Az arca piros, a fülei égnek, a szénié komor. En pedig néze-m, hogy hull nemes fejére az október barátságtalan nyirka és arra gondolok, ebben a világtörténelmi percben is. hogy óvni, védeni kellene „ forradalom vezéreit, orvosoknak kellene vigyázni rájuk, hogy meg ne hűljenek...” Gyetvai János, a Népszava riportere így örökítette meg a forradalmi fordulatot: „Jön a parancsnok. Sápadt halálosan és fegyveréhez kap. Késő. Az őrség már ölelkezik és együtt van a forradalmi kis csapattal... Hajnali három órakor már a Nemzeti Tanács rendelkezik a városparancsnoksággal, a fő- postával és telefonnal. Hajnali négy órakor pedig már övé a két főpályaudvar is. Ekkor következnek az izgalmas percek, félórák, órák. Az Astoria-szálloda előtt, ahol a Nemzeti Tanács székel, az útkereszteződésnél gépfegyverek csövei merednek a Rákóczi útra. Csata az éj folyamán csak egy volt: amikor a régi nemzeti színház épületéből az ott rejtőzködő csendőrök sortüzet adnak. mire az Astoria előtt a forradalmi sereg csatarendbe fejlődik és sortüzek váltják föl egymást. A levegő megtelik puskaporszaggal. A sereg betör az épületbe de akkorra már a csendőrök elmenekültek...” Magyar Lajos újságíró, a Nemzeti Tanács pecsétjét kezelte, de élményeit is megírta: „Ezzel a pecséttel három napig mindent el lehetett intézni. öreg generálisok a ko- ronaőrség, főrendiház, udvartartás, vidéki városok, megyék szépen szót fogadtak neki... A pecsét elrendelte, hogy ne mérjenek szeszes italt. őrizzék „ királyi várat, vigyázzanak Szent István koronájára. amely lecsúszott a Károly fejéről... A pecsét letartóztatta a dunai flotilla parancsnokát és a forradalom első éjszakáján elrendelte, hogy „ dunai flotilla félgőz alatt álljon az Erzsébet-híd- nál. Mindezeket, a pecséttel a kezemben én intéztem el a Nemzeti Tanács irodájában, mely három napi működés után feloszlott és beleolvadt a minisztériumokba.” D. T. (M. Davitasvili) „Szétfolyó csepp a térképen, hazám, nem óvnak meg téged bérces határok, sem a gőg, sem a múlt, sem az erőszak, ép határod csak a határtalanság; nincs tengered, hogy ússz a messzeségbe nincs aranyad, hogy zárulj önmagadba, reménységed csak a tiszta magasság, oltalmad csak egy világ-nagy közösség s csak a szövetség térit néked asztalt!” (Garai Gábor) Valaki lett. A családban senki sem hitte volna. Pont a Jóska? Aztán nevétől visszhangzott a kisváros és az elismerésből jutott a rokonoknak is. No lám, a Jóska gyerek... És elindultak hozzá. ír Hétfőn a titkárnő: „Körmöd elvtárs kérem, egy rokon érkezett, aki alvtáns...” — Mond Jóskám, tudnál rajtam segíteni? — Miről van szó, Béla bátyám? — Kocsi... A kocsimról. Egy éve fekszenek a papírjaim az AUTOKER-nél. Tudod, szerény fickó vagyok, pénzem sincs nagyon, Trabantot kértem. De most egy kisebb összeghez jutottam és szeretném átíratni Wartburgra. Galambszürke kocsit szeretnék. Neked biztos van ott ismerősöd. Ajánlanám, beszélj a Hovanyec Sanyival- ö mitőlünk került fel Budapestre. — Jól van Béla bátyám, megpróbálhatom. — Köszönöm, Jóskám... ☆ Kedden a titkárnő: . .elvtárs, kérem, egy rokon érkezett, aki elvtárs”. — Jozsókám segíts rajtam. Tudod a feleségein kiesett az állásából, akkoriban nagybeteg volt. Éppen • napokban épült fel- Az Aranyfácánban megüresedett a gazdasszonyi állás* annyit dolgozott már szegény asszony, megérdemel egy jobb helyet. És miért kerüljön oda valamilyen reakciós pógár, vagy valamelyik katonatiszt pöffesz- kedő felesége. Szegény anyád, tudod mennyire szerette Linát, a feleségemet. Tedd meg Józsikám, neked csak egy szavadba kerül, hiszen nagy ember lettél. — Nem lettem nagy ember, Laci bátyám, de azért megpróbálom. — Csókollak, szia. ☆ Szerdán a titkárnő: . .kérem, egy rokon érkezett, aki elvtárs”. — Szervusz öcsém, megismersz? Szegény jó apád... De hagyjuk ezt, mert még elkönnyezem magam. Én egyenes ember vagyok, nem kerülgetem a forró kását. Egyenesen a szemedbe mondom, hogy szégyen Józsikám rád nézve, aki ilyen komoly potentát mint te és hagyja, hogy a nagybátyja olyan lakásban éljen, mint én. Drága aranyos gyermekeim! És a feleségem! Mennyit szenvednek abban a lakásban! Ha, ha. ha, nevetnem kell! Hiszen az nem lakás, az egy putri. öregem. Putriban él a te nagybátyád aranyos kis családjával és te ezt tűrodt Tudod, azelőtt a boldogult békében mi azt mondtuk, a nemesség kötelez. De ez most is áll, egy kis variációval úgy mondhatnánk, hogy ma a rang kötelez. Te sem engedheted meg magadnak azt a luxust, hogy rokonaid kompromittáljanak. Kérlek, szóljál a tanácselnöknek, akire egyébként is szeretném felhívni a figyelmedet. Szerintem az a pasas korrupt. De én tisztességes ember vagyok, és én nem kentem 5t, én nem keresek annyit, hogy az ilyeneknek baksist adjak. Mi mindannyian tisztességesek voltunk. Látod, te is az lettél, mert a vér nem válik vízzé- ☆ Csütörtökön a titkárnő: .. egy rokon érkezett, aki elvtársnő”. — Kezétcsókolom Jóska bácsi. Szeretném, ha el tetszene olvasni ezt a verset, én írtam Jóska bácsi karrierje. emberi nagysága ihletett a versírásra, és természetesen költő szeretnék lenni, mast» srácok azt mondják. Jól írok. De hát mit ér a tehetség máma? Protekció nélkül költő sem tehet az ember. Elég pártos? Tetszett? [gaz is, apám mondta, hogy kérjem meg Jóska bácsit, szóljon egy-két jó szót az egyetemen. Irtó disznók voltak az öreg professzorok a felvételin. Valószínű, tudták, hogy Jóska bácsi a rokonom, ezért mindössze hat pontot adtak. Most visz- sza kéne rúgni nekik. És a helyi lapnak is szólhatna Jóska bácsi, hogy közöljék a versemet- Irtó disznó a rovatvezető. Csak azoknak a lányoknak közli a versét, akik lefekszenek vele. Kézcsókom Jóska bácsi! Apropó, vasárnap nem lesznek otthon a faterék és házibulit rendezünk. Tessék eljönni, irtó jó csajok lesznek, a barátnőim. Jóska bácsi még nyugodtan eljöhet. ☆ Pénteken a titkárnő: ... . .rokon érkezett, aki elvtárs”. .. — Józsikámj lebuktam, tönkretettek! Már csak te tudsz rajtam segíteni! Igaz is, miért segítenél- Irma, a feleséged? Jól van? De aranyos kislány volt! Sokat lovagolt a térdemen. Cumiz- tattam, tisztába is raktam, mikor az édesanyja, az én aranyos kis húgom betegeskedett. Mikor haldoklott, azt mondta nekem, Lojzikám, vigyázz a kincsemre. És én vigyáztam* Egészségesen, tisztán megőriztem neked Irmát. Erre te vagy az élő koronatanúm, Jóskám. Háromezer kéne... ügyvédre. Tudod, hogy visszaeső vagyok. A múltkori ügyben is ártatlan voltam, belekevertek. Most Is: az igazgatónak bukni kell, bukjak én is, a kis senki, Józsikám, isten bizony ártatlan vagyok- De tudják, hogy közeli vérrokonok vagyunk, s hogy én is elvtárs vagyok, és vonalasságból példát akarnék statuálni. Szóval ártatlan vagyok, hányszor mondjam, hogy ártatlan vagyok, de jogi analfabéta, aki nem tudja ártatlanságát bebizonyítani. Fiskális U—n a t’oVá'isnak meg pénz. Háromezer. Tudsz adni? Vigyázz öcs- kös. a te érdeked is ezt diktálja. ☆ Szombaton a titkárnő: . -a felesége, aki elvtárs.. 3 — öregem, a gyerekek előtt otthon nem akartam megkérdezni, mi történt veled? Miért pont most küldenek az iskolára? Tudod, milyen nagy szüksége van rád a családnak, a rokonoknak, s én teljesen ki vagyon: borulva. A lakásunkon ötpercenként szól a telefon, mert téged senki sem mer fölhívni, mert tőled senki sem mer semmit kérdezni. A városban elterjedt a hír, hogy iskolára mész. Ez nem város, ez egy ócska szemétdomb. ,,Mi van Jóskával?” „Ki fúrta meg Jóskát?” „Mit csinált Jóska?” Béla bácsi meg azt mondta, hogy biztos lebuktál és Így akarnak megmenteni. Az iskola a híd, vissza az életbe. Feri bácsi azt mondja, hogv ez azért van, mert nem írtad bele az önéletrajzodba, hogy kamaszkorodban a temetőből koszorúdrótokat loptál és abból új koszorúkat készítettél. Neki semmi baja, mert ő beírta. Persze azt is,' hogy veled lopta. Miért hallgatsz? Szólj valamit! És kérlek, mielőtt elmész, szólj az igazgatómnak (remélem, 5 még semmit sem tud), hogv emelje fel a fizetésem. Kovácsné nak a bérelszámolásból r most emeltékIstihu’ Rokon érkezett, aki elvtárs
