Szolnok Megyei Néplap, 1968. október (19. évfolyam, 230-256. szám)
1968-10-27 / 253. szám
1968- október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 ŰJ MAGYAR FILM! Próféta voltál szívein Somogyi Tóth Sándor: Próféta voltál, szivem című, néhány évvel ezelőtt megjelent regénye nagy port kevert Hőse, Szabados Gábor újságíró. az idegosztályon Vall életén®. Tolt próféta- eágánM, merész idő- és térbeni áttörésekkel. A harcban defektst kapott, jellemekor búit, ax alkoholhoz, a léha életbe menekült ember tragédiája bontakozik ki a kórházi ágyon. A regényben is kevés — pontosabban az ok okozati összefüggések megértéséhez nem elegendő — szál vezet vissza Szabados Gábor régi, az összetörése előtti prófétai énjéhez. Cselekedeteit inkább csak sejteti az író, így a regény is elsősorban a „hogyan'’ nagyszerű ábrázolása — hogyan devalválódik az fúzióit veszített, gyengébb jellemű ember a kiélezett társadalmi helyzetekben. Az összeroppanás miértje az írói válaszban is másodlagos tényező, a filmben pedig, sajnos, csaknem teljesen hiányzik. A feleség egyetlen utalásán kívül semmi sem tudatja vélünk Szabados Gábor régi prófétaságát: ki is vélt tulajdonképpen, menynyit tett. mit állt ki, mibe roppant bele. Az előzmények ábrázolásának hiánya miatt e film nem ad jól megfogalmazott ég általánosítható társadalmi mondanivalót. Szabados Gábor, a volt próféta tragédiája a mozivásznon egyedi, ideggyógyászati eset Ennek ábrázolása viszont ragyogó, a képi gondolatközlés minden • bravúrjával.? A film egyik elemzője, Hegedűs Zoltán azt írta: „A kritikának könnyebb kimutatni egy filmben azt, ami rossz, mint keresgélni benne, ami hiányzik ahhoz, hogy igazán jó legyen.” Ügy hisszük, akkor járunk közel az igazsághoz, ha — a Hegedűs által nehezebbnek mondott megközelítésből kiindulva — az ok-okozati összefüggések erősebb ábrázolásának hiányát kérjük számon az alkotóktól. Nagyon kevés kellett volna ahhoz, hogy a ^Próféta...” igazán nagy film legyen, helyet kapjon az új magyar filmek legjobbjai között, de ez a kevés hiányzik. A regény ismeretében többet tudunk meg a filmbéli főhősről, de a film készítői úgy hisszük, erre nem alapozhattak. Sajnálatos, hogy az alkotó triumvirátus — Somogyi Tóth Sándor fró, Zolnay Pál rendező és Széchényi Ferenc operatőr — nem a főhősük, a bátor tollú újságíró, régi és mai énjét ütköztette meg, hanem mindent Szabados Gábor neuraszténiás szemszögéből ábrázol. Szabados Gáborit Darvas Jván személyesíti meg a filmben. Nagyszerű színészi játék, de — ezt megint csak a könyvből megsejtettek alapján mondjuk — nem Szabados Gábor énjét adja. Darvas figurája dekadens Is, Somogyi Tóth főhősét pedig éppen a nagy társadalmi konfliktusokban elszenvedett és talpon nem bírt ütéseik űzhették az italhoz, a széthulláshoz. Darvast persze menti az adaptációval járó változás, a forgató- könyv halványsága. A feleséget. Berek Kati játssza, ő is kiváló színészi teljesítményt nyújt, de any- nyira visszafogott, hogy rákérdezünk: valamikor is összeillett ez a két ember? Szakításukat csak külső okok válthatták ki? Most persze megint Szabados Gábor régi. feltételezett alakjára gondoltunk, mert ezt lépten- nyomon számonkérjü'k, kikerülni se lehet. A film sajnos éppen ezt hagyta eL ti Vörös zászló Buda egykori cimerében Buda városának legrégebbi, már 1292-ben használt címere egyik oldalán az Árpád ház poris-fehér vágá- sos (pólyás) címere, másikon pedig két torony által közrefogott pártadíszes várostorony látható, alatta nyitott szárnyú kapuval. 1873-ban a városegyesítéskor Pest és Buda címerét összevonták, míg a közelmúltban törvény- hozásilag fogadták el ezt az egyesített Buda-Pest címert, azzal a heraldikai hozzátétellel, hogy a két városcímert — csakúgy mint a két várost — köti össze a Duna kék hulláma. Benne — a népi demokrácia jelvénye — ötágú vörös csillag. Érdekes, hogy volt Budának egy használatba már alig került későközépkori címere is, amelyet 1533-ban Szapolyai János király adományozott kedvelt fővárosának. A király, aki az 1530. évi meghiúsított osztrák ostrom idején egybeforrt Buda hősiesen védekező polgárságával, 1531-ben Solymár falut adta Budának, majd 1533-ban megbővítve a város régi címerét, annak minden polgárát nemesi rangra emelte. Az új városcímerbe, amelyet két atléta alakja tart, a régi tornyos budai városcímer fölé János kirüly egy oroszlán-alakot tétetett. Az oroszlán három lába egy-egy emberfőt tartott, míg vállán vörös zászló, a vérzászló nyugodott. Azt írja erről az adománylevélben a király: „A veres színű fcászló annak az állhatatosságnak jele, amellyel véretek ontásáig hívek voltatok hozzánk. A magasra emelt vörös zászlóból megis- merszik, hogy bátorságtok azt ígéri: míg éltek, hűség- teket irántunk, valamint a haza iránt megtartjátok s az idők és a kor minden körülményei között mindazt megcselekszitek, ami bátor, állhatatos, derék férfiakhoz illő.: A derék szándék — s e címer is — írott szó maradt. 1541 után, amikoris a török elfoglalta Budát, nem volt többé maradása az itt lakó polgárságnak. (A város felszabadulásakor 1686-ban már csak egyetlen magyar család élt Budán.) Csáki-Maronyák József Kossuth-díjas festőművész kiállítása Városunk sajnos igen szegény kiállítóhelyiségekben, képzőművészeti bemutató termekben. Mondhatnánk úgyis, hogy a Damjanich János Múzeum — egyébként állandó anyag bemutatására hivatott — termein, a Szigligeti Színház előcsarnokán kívül rendszeres kiállító helyiség nincs is Szolnokon. (Egy-egy szórványosan rendezett Verseghy könyvtári, Tisza-parti gimnáziumi bemutatóról itt nem szólva. Ezért hasznos a Képcsarnok Vállalat szolnoki Aba- Novák Termének egyre gyakoribb kiállítási programja- A fővárosi színvonalú üzlet nemcsak a vásárlási igényeket elégíti ki, de a műtárgyak időszakonként változó elrendezése, a megvásárolható iparművészeti, belső berendezési, képzőművészeti műtárgyak bemutatása minden esztétikai igényt kielégít. A modem, kulturált környezetben jól érvényesülnek a műalkotások. Az Aba-Novák Teremnek, alig több. mint egy éves fennállása alatt . két gyűjteményes (amelyből egy a Szolnoki Művésztelep alkotóit mutatta be) és négy egvéni kiállítást rendezett a Képcsarnok Vállalat. Az eddigi programok közül talán a legnagyobb érdeklődés, mind a látogatottságot, mind a vásárlást tekintve a jelenlegi tarlatot, Csáki-Maronyák Jó- mef, Kossuth-díjas festőművészünk kiállítását kíséri. A művész az 1960-ban megrendezett Csók Galériabeli kiállítása óta nem jelentkezett ilyen nagy anyaggal közönség előtt. A most bemutatott 26 festmény néhány kivételtől eltekintve az utóbbi két esztendőben készült Gazdag koloritjával, változatos tematikájával a mester fáradhatatlan alkotó- készségéről tanúskodik. Csáki-Maronyák József életének nagy részét víz mellett töltötte el, jelenleg is idejének legnagyobb részét Balaton parti műtermében tölti. A vízparti táj finom lírája, párás álomszerűsége rezeg balatoni, és néhány tiszai képén. A víz mellett élő emberek munkája, a halászok világa foglalkoztatja, valamint a táj hangulati változásai a különféle napszakokban. A színekkel érzékeltetett hangulatok kitűnő példái a dalmát tengerparton készült vásznai. Ezeken a munkáin a megragadott ég-színek, az ultramarinok, — csak ennek a tájnak sajátjai, azonnal beleringatnak a dalmát tengerpart sajátos légkörébe- Csendéletei, megkapó szín és kompozíciós megoldású öreg tanyasi háza bizonyítják gazdag festői képességét. Csak sajnálni tudjuk, hogy portréi közül, amelyekért 1951-ben Kossuth-díjat kapott, nem láthatunk egyet se; Csáki-Maronyák József Rudnay tanítvány volt. Mesterének tájszeretetét, szinér- zékét tovább fejlesztette, bele ötvözte egyéni stílusába. Az ő munkásságának példája is bizonyíték arra, hogyan értékesíthető a nagy elődök, a művész-ősök hagyománya a jelen művészeti életben. E. M. „Micsoda forradalom ez”? — kérdezte Babits Mihály — Polgári forradalom? Negyvennyolca,, szabadságforradalom? Nacionalista? Vagy antinacionalista forradalom, vörösforradalom, szocialista, társadalmi? Magyar, vagy emberi? Vagy éppen a bolsevik anarchia szellemének első és még álcázott kirobbanása a Rend palackjából? Máshogyan látja minden párt, máshogyan minden osztály, igazán mint egy varázstüneményt: mindenki n maga szíve szerint látja! És mindegyik mást is vár tőle..." November elsejével kelteződik e hallatlanul Izgalmas kérdésfeltevés, amely pontos képét adja a helyzetnek. A forradalom győzelme utáni első napon jószerével annak mívelői sem tudták pontosan mi is történt. Ám az utókor tudja, érti, s az ötvenedik évforduló alkalmából végképp el Is helyezi — az ész és érzelem világában egyaránt — méltó helyére: a magyar történelem vérrel- arannyal írt lapjai közé. ötven esztendővel ezelőtt, a forradalmat megelőző napokban még kevesebben láttak tisztán — ha a „mi lesz” kérdését feltette valaki. Mit jegyez fel a krónika október 27-éröl? Gödöllőn a király Károlyit nevezte ki miniszterelnökké. majd magával vitte Őt Bécsbe, hogy a hivatalos aktus megtörténjen. Huszon- hetedikén Károlyi egész nap a bécsi Bristolban várta a király üzenetét, mígnem közölték vele: jelenléte felesleges, visszatérhet Pestre; Egyszerűen becsapták. ígérgetéssel akarták távoltartani a forradalmi pesti néptől. Ugyanezen a napon este — már Károlyi részvéteiével — nagygyűlés a Gizella téren. Jelszó: Ha a királynak nem kell Károlyi, akkor annál jobban kell nekünk! Nagygyűlések Egerben, Szegeden, Nagykanizsán és sok más városban, községben... A forradalmi érzelmű szocialista bizalmiak, mozgalmi vezetők értekezletén Szántó Béla. Rudas László, Chlepkó Ede, Korvin Ottó, Somló Rezső, Bőr Jóasef, Bajáki Ferenc részvételével megvitatják a forradalom helyzetét... A Pólában állomásozó hadihajók fellázadnak.,. Andrássy miniszterelnök különbéke ajánlatot tesz az antantnak... József főherceg a Hadik kormány megalakításáról tárgyal... Egyetlen nap eseményei is bizonyítják, hogy a legkülönbözőbb irányokból induló utak a forradalom gyors kibontakozása felé vezetnek, bármit tesz is a feudális monarchia fenntartásáért maradék erejével aa uralkodó osztály. Milyen forradalomnak kélI következnie? Mind többen tudták _ezt is. Már egy évvel előtte, Budapesten a városligeti Iparcsamok előtti gyűlésen százezer ember üdvözli a Nagy Októberi Forradalmat <rA magyar pro- letárság tanuljon az orosztól!” — követelték a gyűlés résztvevői, és a gyűlés szónoka, Bokányi Dezső, az ő érzelmeiket fejezte ki,’ amikor az orosz forradalmárokat azért köszöntötte, mivel „ visszaadtak az emberiségnek a szocializmusba vetett hitet, bizalmat és reményt.” 1918 nyarán a háború terheitől és szenvedéseitől sújtott dolgozó nép elkeseredése a végsőkig feszült Véget akartak vetni a háborúnak; A budapesti munkások Június 20-án sztrájkba léptek. Szabadság-téri nagygyűlésükén Landler Jenő a Szociáldemokrata Párt vezetőségétől határozottabb politikát kért számon. „Nem beszélni kell többé, mert itt a tetteknek az ideje, ahol ie kell számolni az egész korrupt kormányrendszerrel és képviselőházzal... Ha a pártve- zetoség határozata nem elégítene ki bennünket, akkor itt leszünk mi és cselekednünk kell.” Az őszirózsás forradalom a tettek kezdetét jelentette a tömegek részéről — akik szinte a vállukon vitték a forradalom felé mindazokat, akik végső elégedetlenségükben a változást, a szabad, független Magyarországot akarták. Micsoda forradalom az, am{ lesz? A tömegek tudták. S mások? Ha tudták sem vállalhatták következetesen. Ne vágjunk az évfordulón esedékes elemzések és értékelések elé. de egy bizonyos. Nehéz megérteni e forradalom nagy ellentmondását —- amely nemcsak a kortársak, de az utókor ítélőképességét is nehéz próba elé állította —, azt. hogy azok a politikusok, kik a század első éveitől azon munkálkodtak, hogy kaput nyissanak a Monarchia börtönéből a szabad jövő felé, mire hatalomra jutottak, új helyzetet és új utakat találtak, s a régi viszonyokból fakadó elképzeléseikkel most éppen ők emeltek — nem kaput —, gátat az új utak elé. Egyidőben, a történelmi évfordulók alkalmával az eseményeknek. méginkább az események vezéralakjainak hibáit, korlátáit jobban hangsúlyoztuk, s ez olykor elhomályosította magát a történeLrni tettet; Mintegy fekete szőnyeg a magasba vezető márványlépcső hófehér ragyogását. Hadd idézzem Julit« Fu- rfkot — neve és Idézése nem nélkülözi a történelmi aktualitást. amikor forradalmi tapasztalataink elemzése kerül szóba —: „Egy szép napon „ ma múlttá válik. Beszélni fognak róla. mint nagy időkről, beszélni fognak névtelen hőseiről, akik történelmet alakítottak. Szeretném, hogyha tudnátok, hogy a hő. tök nem voltak névtelenek. Hogy emberek voltak, névvel, vágyakkal és reményekkel. És köztük a legutolsó fájdalma sem volt kisebb az első áldozaténál, akinek nevét majd megőrzik. Szeretném, ha valamennyien közel éreznétek őket magatokhoz, mint ismerős embereket, rokonokat, mint saját magatokat.’' Talán ez az egyik legaktuálisabb feladatunk ma, hogy e nagy idők embereit fél évszázad távlatából is embervoltukban lássuk. Csak így érthetjük meg őket, s az általuk alakított történelmet Ez a vizsgálat mód vezet a címben feltett kérdés — Micsoda forradalom ez? — helyes megválaszolásához. Jó alkalom lesz erre aa október 31-ével kezdődő történelmi évforduló sorozat És még valamire, amire Kádár János élvtárs a minapi beszédében hívta fel a figyelmet: „A megemlékezések önmagukban is nagyon fontosak, ugyanakkor társadalmunk, ifjúságunk helyes nevelését is szolgálják. Számunkra, kommunisták a szocializmus hívei számára jó alkalmat jelentenek arra, hogy mai tetteinket a múlthoz, történelmi előzményekhez mérjük, s választ adjunk önmagunknak: azt tettük-e ami méltó pártunk, munkásosztályunk, népünk nagyszerű forradalmi hagyományaihoz, méltó azokhoz a hősökhöz és mártírokhoz, akik a jelenleginél sokkal nehezebb helyzetben kibontották zászlóikat” Ilyen szándékokkal kezdjük a történelmi évfordulóinkról szóló megemlékezések sorozatát. Ha jól végezzük dolgunkat, nemcsak a hősöknek járó kegyelet koszorúit helyezzük el phan- teonjukon. Történelmi tapasztalataink. forradalmi hagyományaink tudományos felmérésével, közkinccsé tételével nemcsak saját magunk okulhatunk, de hasznára lehetünk e viharos korszakban a nemzetközi munkásmozgalomnak is. Varga József Beszélgetés a kihalt utcán A fejét mélven lelógatta. Mozdulatlanul állt. csak az orrcimpái remegtek meg néha. A szódás a kocsmában ivott. Ketten voltunk az utcán. Odaléptem hozzá és megszólítottam: ___ — Űgv látom búslakodik— Na hallja! Elég nag- a fejem. Láttam, hogy ilyen olcsó humorizálással akar kitérni a beszélgetés elől. Nem hagytam lerázni magam; — Csak ezért búsul? Rámnézet* — Komolyan érdekli magát? — Igen Habozott, szóba álljon-e velem. — Na mag,, rendes embernek látszik, magának elmondom. Közelebb léptem, mert suttogóra fogta a hangját és aggodalmasan körülnézett. — Minket üldöznek, uram. Kiszorítanak az élet perifériájára. Szinte már csak a cirkuszban és a lóversenypályán van számunkra hely. — Hja... Ilyen az élet. Amióta elterjedtek a gépe*. •. — A gépek.. .1 Indulatosan felhorkant és dobbantott az egyik lábával. — Az emberiség a vesztébe rohan, amikor elárul minket a gépek kedvéért. Mert e- árulás, uram, higgye el! Évezredeken át mi voltunk a fejlődés motorjai. A maguk ősei nekünk köszönhetik, hogy egyáltalán eljutottak ide. Nekünk történelmi hivatásunk van ebben az országban. A régiek tudták ezt. Mennyi szép szobrot állítottak nekünk. Istenem. •.! — Szobrot? — Igen. igen Nézzen csak körül! Minden valamireva'ó emlékművet nekünk szenteltek. — Nem értein.,; A lovasszobrokra gondol? — Maguk így hívják. Valami emberi alakot is mind’g raktak oda, persze. Eltűnődött néhány pillanatig, azután így folytatta: — De ne gondolja, hogy büntetlenül mellőzhetnek minket! Egyre többen látják, hogy ez tragédiához vezet. Vannak bizonyos jelek . — Mire gondol? — Hát az aszály, az árviz, a huliganizmus. Azt hiszi, hogy azelőtt is voltak? Hát nem! Gondolkodjék és rá fog jönni, hogy ezek csak azóta vannak, amióta velünk így bánnak. De jól van! Legyen csak aszály legyen pusztulás...! — Én inkább gyarapodást fejlődést látok. Gúnvosan felnevetett. — Szóval maga is ezekkel tart? Tudja meg. hogy én semmit sem látok abból a fejlődésből, amiről maga dumál. — Talán a sz'unellenző miatt. •. — Rajtam.. szemellenző? Maga... Elfúlt a hangja. Felemelte a lábát és tudtam, hogy legszívesebben agyonrúgna, de már nem volt ereje hozzá. Bistey András
