Szolnok Megyei Néplap, 1968. szeptember (19. évfolyam, 205-229. szám)
1968-09-22 / 223. szám
1968. szeptember 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kultúra és építőipar I A tények Az ÉVM Szolnok megyei Állami Építőipari Válla-at- nál hál'omezernégyszázan dolgoznak. Csak hatvan-het- ven százalékuk jár szolnoki, vagy Szolnok környéki munkahelyre, a többiek a megyében dolgoznak, sőt még Budapesten is, összesen vagy százhúsz-száznegyven helyen. Akiket munkájuk jelenleg a megyeszékhelyhez köt körülbelül nyolcvan százalékban napontá faluról járnak be. Három állandó munkás- szállás van a megyében az építőipar dolgozói részére, kettő Szolnokon, egy Jászberényben. Ezek közül csak a szolnoki Beloiannisz úti elégíti ki az igényeket. Ott rendszeres filmvetítés, könyvtári kölcsönzés, televízió, teremjátékok állnak a lakók rendelkezésére. A másik szolnoki és a jászberényi munkásszállás ellátottsága rosszabb, de még mindig toronymagasan áll a változó munkahelyek szállásainak színvonala fölött. Üjabban nyolcszáz személyes munkás- szálló építését tervezik Szolnokra, mivel a munkaerőutánpótlást csak messzebbről tudják biztosítani. A bejáró dolgozók naponta több órát utaznak, nem tudják kipihenni magukat, s természetesen szó sem lehet kulturális igényeik kielégítéséről. Sőt a sok balesetnek is részben az utazás okozta fáradtság az oka. A Beloiannisz úti munkásszálló könyvtárában 1566 könyv van, ezeket elég sűrűn cserélik, így a választékot biztosítja a körülbelül háromszáz lakó részére. A szakszervezet évente tízezer forintot ad az SZMT könyvtárnak, amely ezért ellátja őket könyvvel. Az igényeket azonban nem mindig tudja figyelembe venni. — Több, könnyebb, szórakoztatóbb olvasmányra lenne szükség, amely leköti a rósz- szul olvasók figyelmét is. Megrendezték a „Társadalmunk időszerű kérdései” című sorozatot, amelyben tizennégy tanfolyam indult, egyenként nyolc-nyolc előadással. összesen négyszáztízen veitek részt rajta. A Beloiannisz úti munkásszállóban tartottak hat ismeret- terjesztő előadást is, ahol elsősorban a munkával, a bérezéssel, szakszervezettel kapcsolatos kérdésekről volt szó. 1967—68-ban a vállalat tizenhét dolgozója járt általános. ötvennyolc pedig középiskolába. Ugyanabban az évben szakmai oktatásban kettőszáznegyvenen vettek részt. A szocialista brigádok kulturális vállalásában gyakran szerepel a szakmai továbbképzés, ámbár ez csak közvetve tekinthető kulturális vállalásnak. Most készül a műszaki könyvtár, amely előreláthatólag tovább serkenti majd ezt a folyamatot. Az okok Az összességében nem túl kedvező helyzetnek van néhány objektív oka, amely országosan jellemző az építőiparra, s amelyen egy vállalat legfeljebb csak javítani tud, de nem képes megszüntetni. Ilyen, a munka jellegéből adódó ok, hogy a változó munkahelyeken kislétszámú csoportok dolgoznak, ezért nehezebben jut el hozzájuk a könyv, a film, az ismeret- terjesztő előadás. A bejáró munkások a munkaidő letelte után hazautaznak, s kulturális igényeiket inkább a lakóhelyükön lévő intézmények elégítik ki. Rákóczi- falván építő klub alakult, az ott élő kilencven-száz építőmunkásnak. Igen nagy az elvándorlás, évente körülbelül ezerkétszáz ember hagyja ott a vállalatot, s ugyanannyi új munkás lép be. Sokan csak néhány hónapig maradnak és továbbállnak mielőtt egyáltalán beilleszkedhetnének a közösségbe.' A műveltségi szint is alacsony, a fizikai munkások között sok a félanalfabéta, sőt még analfabéta is akad' főként a távolabb lakók közüL A következtetések Elsősorban a körülbelül 200 főnyi műszaki gárda szakmai fejlődése látszik biztosítottnak. Ez örvendetes jelenség, viszont ha egyúttal nem gondolnak a fizikai dolgozók továbbképzésére, ez növeli a szakadékot a műszakiak és a fizikai munkások között. Egy-egy helyen a munka jellegéből adódóan hullámzik a létszám, az építkezés fázisainak megfelelően. Ennek ellenére ahol egyszerre többen dolgoznak, ott többet kellene törődni az ismeretterjesztéssel, elsősorban a fizikai dolgozók körében. Szükségesnek látszik a felnőttoktatás elősegítése is, legalább az általános iskola elvégzése érdekében, hiszen az ügyintéző, adminisztrációs munkakörben dolgozók egyébként is egyre inkább kénytelenek elvégezni a középiskolát. Kisebb üzemekben is van főfoglalkozású népnevelő, vagy kulturos. Egy ilyen státusz létesítése nem lenne a bürokrácia, az improduktív állomány gyarapítása, mert jó munka esetén felmérhetetlen haszonnal járna. Télen általában valamelyest csökken a munkatempó, ezt az időszakot lehetne kihasználni a kulturális munkában, ahogy ezt a legtöbb termelőszövetkezetben is teszik. Ilyenkor a faluról bejáró dolgozók a helyi kulturális programokban vehetnek részt, akár úgy is. hogy a kultúrházak ezért valamilyen hozzájárulást kapnának, szerződés szerint. De addig is, amíg ebből megvalósul valami, szükséges, hogy a megyei művelődési ház is közreműködjön a helyzet megjavításában. Tavalyi körműsoruk'sikert aratott a munkásszállásokon, ezt a kezdeményezést kár volna folytatás nélkül hagyni. Ugyanakkor, mint módszertani központnak segítséget kellene nyújtania azoknak a kultúrfelelősöknek. akik nem népművelő szakemberek és napi munkájuk mellett látják el a rájuk bízott kulturális feladatokat. B. A. •• rr AZ EPULO Bontják a Kolozsvári úton a régi kis földszintes épületeket, hogy helyt adjanak az épülő modern, négyszintes épületeknek Teljes nyugdíj A vidék javító-szolgáltató hálózatának bővítését segíti elő az az utasítás, amelyet minisztertanácsi határozat alapján a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóság adott ki [200—5/1968. (Tb. K.) Tb. Főig. számú utasítás]. Az utasítás szerint azok a nyugdíjas (járadékos) szakmunkások, akik Budapest területén kívül folytatnak javító-szolgáltató tevékenységet, korlátozás nélküli teljes nyugdíjat kapnak. A mentesség kizárólag azokra vonatkozik, akik működési engedély (tehát nem iparigazolvány) alapján dolgoznak. A korlátozások alól az is mentesül, aki az április 6-án megjelent minisztertanácsi határozat előtt kapott működési engedélyt. A nyugdíjas kérelmére — a kérelem benyújtását megelőző hónap első napjától — szintén korlátozás nélkül kell folyósítani azt a nyugellátást, amelyet 1968 áprilisát követően szüneteltettek — működési engedély alapján és Budapest területén kívül folytatott —, javító-szolgáltató kisipari tevékenység miatt. Megszűnik az eddigi engedélyezési eljárás: nem kell külön kérvény, hogy a nyugdíjat korlátozás nélkül folyósítsák. A nyugdíjas az elsőfokú iparhatóságnál benyújtja a működési engedély iránti kérelmet, s ha az engedélyt megkapta, akkor erről a KIOSZ járási (városi) helyi csoportjától igazolást kell kérnie. Ezt azután be kell küldeni a Nyugdíjfolyósító Igazgatósághoz, és annak alapján fogják továbbra is folyósítani a nyugdíjat. Az utasítás 30 olyan — képesítéshez kötött — ipart sorol fel, amelyeket működési engedély alapján lehet gyakorolni. (Például: cserép- kályha-készítő, fodrász, kárpitos, órás, vegytisztító, vízvezetékszerelő stb.) Ha a nyugdíjas iparigazolvány alapján, vagy olyan szakmában akar kisipari tevékenységet folytatni, amely a felsorolásban nincs feltüntetve, akkor változatlanul kérnie kell a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságától a nyugdíj folyósítását az ipar gyakorlása mellett. Gyors és gépírót keresünk azonnali belépésre. — Érdeklődni: Vöröscsillag Ruházati Ktsz. Szolnok, Verseghy út 3. Telefon: 33—61, Rolkó. Magyar és NDK-beli növénynemesítők összefogása Magyar és NDK-beli növénynemesítők tudományos együttműködési szerződést kötöttek új burgonyafajták kinemesítésére, valamint a burgonyarák és a vírusok elleni közös munkára. — Az együttműködés igen hasznosnak ígérkezik, mivel a két ország kutatási eredménye; kiegészítik egymást. A magyar növénynemesítők nemzetközi viszonylatban is kimagasló eredményeket értek el a víruskutatásban, a német szakemberek pedig főleg a burgonyarák elleni védekezésben dolgoztak ki új módszereket. A közös tapasztalatokat összegezve, olyan fajtákat állítanak majd elő, amelyek a vírusoknak és ráknak egyaránt ellenállnak. Az együttműködés első lépéseként kicserélték fajtajelöltjeiket és külön-külön vizsgáztatják a két ország sajátos természeti adottságai között Kisiparosok vagy vállalkozók? Először Karcagon, a Rákóczi úton láttam ilyen cégtáblát. Ha szokatlant, nem mindennapit lát az ember, feléled benne a kíváncsiság. Mert láttam én vályogvetőket azelőtt is, de ők kivétel nélkül cigányok voltak, mindenféle iparengedély nélkül. Hogyan dolgozik egy kisiparos? Erre voltam kíváncsi. Vannak-e segédei, alkalmazottai? A vályogvetés nagyon nehéz fizikai munka. Különösén Karcagon, ahol a nagyméretű, úgynevezett 16 collos formát készítik. Egy ilyen vályog 42 centiméter hosszú és 18 centiméter magas; nyers állapotban 22—24 kilogramm a súlya. A kisiparos felesége fogant 1.65 forintért szokta Tóth úr. — Hányat tud egy ember kivetni? — Ha reggeltől estig dolgozik, háromszázat. — Nehéz munka. S ha valaki megbetegedik? Magát bejelentette-e SZTK-ra Tóth István? — Nem. Egy fillér táppénzt sem kaptam, pedig a törek megszúrta az ujjamat és elgennyedt. Hónapokig kínlódtam vele. Farkas Sándorné: — Az uram egész nyáron Tóth Jánosnál dolgozott. Hajtotta magát, hogy eltartsa a családot. Hajnaltól késő estig dolgozott. Öt sem jelentette be SZTK-ra. dott. A férj kint volt a „területen”. Nagyon ízlésesen, modern bútorokkal és a legújabb tv készülékkel berendezett kétszobás, összkomfortos lakás. — Csak azt szeretném megkérdezni, van-e készen vályog? — Mennyire lenne szükség? — Négy-ötezer darabra. — Természetesen van. — Sürgősen kell? — Nem, ráér, csak be akarom biztosítani magamat. — A férje egyedül dolgozik? — Igen. Karcagon négy vályogvető kisiparos működik: Tóth János, Tóth István, Pálfi Sándor és a cigánytelepről egyedül Kisnádai Rudolf. — A nyersanyag lelőhelyek — közvetlenül a cigánytelep, a víztároló mellett terülnek el. Itt folyik a kisipari tevékenység. Hogyan? A telep lakói elmondták. Koszta Ilona: — A két Tóth úr, az István és a János. meg a Pálfi úr hajnalban kijönnek kerékpárral és munkásokat toboroznak a telepről. Nem tesznek ők egy kapavágást sem. — Maga is dolgozott a kisiparosoknak? — Nagyon sokat. Egész nyáron jóformán ebből éltünk. — Mennyit kapnak egy vályogért? — Aki az agyagot ássa 10, aki talicskázza 20, aki keveri 15 és aki kiveti 20 fillért kap vályogonként. Elad— S ha netán ellenőrzést kap a kisiparos? — A munkakönyvét mindenkinek elkérik, azután zsebre teszik. Ha jönnek az ellenőrök azt mondják, hogy éppen most akartak menni bejelenteni az embereket. Ha nem jön ellenőrzés és általában nem jön, akkor munka után visszaadják a könyveket. Mihácsi Lajos: — Volt úgy hogy jöttek az ellenőrök, Tóth István észrevette és azt mondta: „Szaladjon ki merre lát, s ha elmentek, gyertek vissza.” — Rendesen fizetnek a kisiparosok? — Tóth István még mindig tartozik 40 forintommal. Ha nem adja meg, beledobálom a vályogját a vízbe. — Egy-egy kisiparos, például Tóth István njiennyi vályogot értékesíthet egy évben ? — Neki megy a legjobban, ö 60—70 ezer darabot is elad. — Egy ember, ha mindent maga csinál, mennyit tud kivetni? — Egy hét alatt legfeljebb ötszázat. Az 1/1964.. (VIII. 28.) Kip M. számú rendelettel módosított 2/1958. (V. 1.) Kip. M. rendelet 3. pontja kimondja, hogy a szabad, (képesítéshez nem kötött) iparokat is csak engedéllyel lehet űzni. — Egyforma jogaik és kötelességeik vannak a szabad iparral és a képesítéshez kötött iparral rendelkezőknek? — Igen — válaszolta Készlet János, a városi tanács iparügyi előadója. — Ezek szerint? — Tarthatnak alkalmazottakat, de havonként 500 forintot kell fizetniük egy alkalmazott után. Ezen felül fizetik a bevallás utáni jövedelmi adót. — Dr. Németh László, a tanács pénzügyi osztályának vezetője elmondotta, hogy egy alkalmazott után, időszakonként csak Tóth István fizet adót. A többi három nem. Tóth István 24 ezer forint éves tiszta jövedelmet vallott be. A többi ennél jór val kevesebbet, — Elhiszik, hogy ez igaz? — Nem, de szinte lehetetlen megyőzödni a valóságról. Ha a cigánytelep közelébe érünk, észreveszik és az alkalmi munkások elszelelnek. Tóth István háza a Dózsa György úton van. Hatalmas új ház, tavaly építette. Vályogból. Magas, vállas, sötétbőrű, fekete hajú, negyvenen felüli férfi. — Mióta foglalkozik vályogvetéssel? — Ó kérem, már húsz éve. — De így, kisparosként... — Három éve. — Hány alkalmazottja van? — Egy. Ha utána számolunk, — könnyen rájövünk, hogy az egy alkalmazottal dolgozó vályogvető kisiparos nem val- lana be 24 ezer forint tiszta jövedelmet, különösen az alkalmazott nélküli 18 ezer forintot. Egy ember, ha megfeszített erővel, napi 16 órát dolgozik a szezonban (általában öt hónap) 12 ezer vályogot tud elkészíteni. Ám azok mondták, akiknek a kisiparosok ellenőrzése a feladatuk, hogy az az ipar szinte ellenőrizhetetlen. Éppen ezért kijelentbetiük, hogy nem kisiparosokkal. — hanem vállalkozókkal állunk szemben Karcagon. Bognár János Közlemény Szolnok megye Tanácsa legközelebbi ülését szeptember 23-án, hétfőn délelőtt 9 órai kezdettel tartia a megyei tanács nagytermében. A megyei tanács ezen ülésén megtárgvalia a tanácsok ifjúságpolitikai feladatairól szóló jelentést, meghallgatja a megvei tanács művelődésügyi állandó bizottságának beszámolóiát saját tevékenységéről: meghallgatja a merve közbiztonsági helyzetéről szóló tájékoztatást. A megyei tanács végrehajtó bizottsága az érdeklődőket ezúton hívja meg a megyei tanács ülésére. Szolnok megye Tanács« Végrehajtó Biza. °sága
