Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)

1968-08-25 / 199. szám

8

SZOLNOK MEG S E! NÉPLAP

196S. augusztus 55

MÉSZÁROS IjAJOS; AKT

TAMÁS MENYHÉRT:

MUNKA

izmok szomjúsága lelkek menedéke lobogó nyugtalanság ember homlokán az értelem kit igazán

csak a talpunk dA gyárt magaslat ismer Verejték szagod vau tenyered kérges csontodban sajgás jogán az éjszaka nem győzi halomba gyűjteni fáradságodat Megnyugvást ts csak a szerszámnyél ad mikroszkópok s távcsövek lencséin álmodsz eget-belengetö jövendőnkről.

H

ét éve talán —, hogy ők ketten egyszer piszkosul összeverekedtek. Közeli rokonságban lévén, a pesti Szi- lasiék, mint rendszerint, ekkor is lent töltötték szabadsagukat Gáboréknál. Vasárnap a szülők arra riadtak, hogy a tömzsi Gábor, meg a nyúlánk Imre ordítozva tépi egymást. Mindkettőjük fejéből patakzott a vér, mire szétválasztották őket

— Miért verekedtek, átkozottak?

De a két lurkóból nem lehetett kihúzni egy szót se..,

— Legalább azt mondjátok meg, ki kezdte?

Az egyik így szólt:

— Imre.

A másik:

— Gábor.

Valahogy ezen a nyáron, miattuk-e, vagy más okok játszották közre, elhidegül- tek egymástól a szülők is. Két teljes esztendeig nem látogattak a vidékiek Pestre, a pestiek pedig vidékre. De aztán megint összemelegedtek, ahop' testvérekhez illik, s a két kamasz között sem volt azontúl semmi baj. Imre Pesten tanult a gyárban, az apja mellett, Gábort pedig beszervezték a gépállomásra.

Tulajdonképpen Gábor most kapott először igazi szabadságot. A megyénél úgy számították ki, hogy aratás idején 6 takarította be a legtöbb terményt. Fizetésén felül még valami jutalom is ütötte a markát s el akarták küldeni üdülésre a Balaton mellé. De ő azt mondta: minek nekem a Balaton, megyek inkább Pestre, víz ott is van, s legalább szállásra meg kosztra nem kell költenem.

Édesanyja persze feltárj sznyázta, nehogy valamiben is hiba legyen, s Gábor egy péntek reggel sötét-barnán beállított a nagybátyjáéhoz. Imre ujjongva fogadta:

— Remekül nézel kü Én biztos nem leszek ilyen barna soha.

— Gyere a kombájnra, majd ott leégsz.

Ebéd után Gábor elkísérte unokabátyját a délutáni műszakra. Imre csak hétfőtől szándékozott szabadságra menni. Mielőtt indultak volna, Gábor ugyanazt az inget vette fel, amelyikben jött.

— Várj csak — mondta Imre —, ehhez a sötét bőrhöz mutatok én neked egy másikát.

S odaadta Gábornak a hófehér nylon-ingét. Dehát

más alkatúak voltak, akármennyire is illett Gábornak ez a patyolatfehér, a hátán megfeszült, szétrepedni készült, le kellett vetnie.

Másnap bejárták a várost, hogy szerezzenek egy ilyen inget, ugyanilyen

mandzsetta-gombbal, ugyanilyen kemény nyakkal, amit soha nem kell vasalni.

— Este sörözünk rá egyet — mondta Imre, a sikeres vásárlás után.

— Az jó lesz.

Este tizenegy tájban tértek be a közeli kerthelyiségbe. S mindjárt, ahogy beléptek, észrevették a társaságot. A fekete hajú nő három, nagyon is suhanc külsejű fiatalemberrel ült egy asztalnál. Közülük az egyik apró. vörös bajúszkát viselt. A nő őt csókolgatta. A látványt mindketten megfigyelték, Gábor hunyorítva kérdezte:

— Milyen hely ez?

— Itt mindig jó söröket mérnek.

Kerestek egy asztalt, rendeltek. s valami csend ült közéjük. A sör jólesett. — Üjabb pohárra] rendeltek, s Gabor a kerthelyiség világító-berendezéseit nézegette. A fényben remekül festettek a hófehér, mandzsettás ingben, tisztán és frissen borotválkozva. A második pohárba éppen csak belekóstoltak. Tekintetük átsuhant egymáson, úgy tűnt, a (savakból végképp kifogyGALAMBOS LAJOS:

Sor és lepke

tak. hiába áll előttük a sör. Végre Imre felsóhajtott:

— Kérdezhetek valamit?

— Kérdezz.

— Neked is ismerősnek tűnik az a nő?

— Ismerősnek.

Aztán ismét csendben maradtak.

Imre erőlködve kutatott valami beszédtéma után, amiben megkapaszkodhatnának:

— Gyűrhetted az ipart, ha jutalmat is kaptál.

— Nem gondoltam jutalomra.

— Nálatok tán megszabott műszak sincs?

i— Van.

— Nem tartjátok be, ahogy hallottam.

— Hát — mondta Gábor —, ha peregni kezd a szem, kimegy az ember éjszaka is. Nem nagy dolog.

— Udvarolsz valakinek? — kérdezte Imre.

— Nézelődik az ember.

Ittak és rendeltek megint.

— Hát te? — kérdezte Gábor.-i- Én is forgolódok.

— Forgolódni jő.

Akkor odaért hozzájuk a fekete hajú nő és kettejük között megállt az asztal mellett

— Hosszú mondta Imrének.

Gábornak nem mondott

semmit, csak a nedves tekintetét emelte rá.

•— Emlékeztek rám?

— Nem tudom — mondta Gábor.

Imre azt mondta:

■— Miért ne emlékeznénk?

— Hát persze — csicseregte a nő —, miért ne emlékeznétek? Hét éve. Vagy annyi se? Én még akkor ősszel megszöktem otthonról. De hisz te azt biztosan tudod, tömzsi. Megszöktem én, minek legyek otthon? Hallgatni az anyámat, hogy ilyen jól kell férjhez mennem, meg olyan jól? Kaptam miattatok akkor nyáron éppen eleget. Koszos suhan- cokkal kell neked fogózni? Megszöktem. Azóta még csak otthon sem voltam. Az én pofámat nem látták azóta, az biztos.

Mintha nem lett volna

egészen józan.

A két férfi nem nézett egymásra, ujjaikkal a söröspoharat tologatták.

— Ülök a krapekokkal — mondta a nő —, egyszer csak idenézek, mondom magamban, ezek a Hosszúék. Leülhetek?

— Amazok mit fognak szólni? — szólt Gábor.

— Ugyan, azokkal most jöttem össze. Délután vénebb pancserokkal ültem, nagy fifikás vagyok én.

— Mindegy, kivel ülsz le? — kérdezte Imre.

— És ha mindegy?

— Szép dolog.

— Tán rendőrök vagytok, vagy mi ? Na, hát nekem jöhet a rendőr, nem estem a fejemre, dolgozó nő vagyok én.

Anélkül, hogy valamelyikük is mondta volna neki, helyet foglalt kettejük között. Aztán megfogta Imre poharát és beleivott.

— Rendeltek nekem valamit? — kérdezte.

Gábor megemelkedett, hogy pincér után nézzen, de Imre azt mondta:

— Odaát nem rendeltek?

— Egy korsót. Van azoknak pénzük, azt gondoljátok?

— Pedig mi ketten akarunk maradni.

— Ugyan már, ketten <==> mondta a nő. — Akkor is ketten voltatok.

— Nem akarunk rajtad

összeveszni.

A nő nevetett:

— össze tudnátok veszni rajtam?

Kuncogott, ingatta a fejét:

— összedobhatnátok ketten egy vacsorára valót.

Gábor riadtan nézett Imrére. Mintha most fogta volna fel, kivel van dolguk. De mégis, talán az emlékek miatt, már nyúlt a keze, hogy intsen a pincérnek.

— A táskád sincs itt — mondta Imre. — Meg a pulóvered. Ott van náluk. Néznek bennünket, várnak téged.

— Persze, a táskám — mondta a nő. — Na, majd lelépek én tőlük szép csendesen.

Elment. Kissé bizonytalan volt a járása.

— Szegény *-* mondta Gábor.

Imre elhúzta a száját

— Biztosan éhgyomorra ivott

— Meg akarod vendégelni?

— Meg — mondta Gábor és szembenézett az unokabátyjával.

— Jó — mondta Imre.

— Nem tetszik, hogy meg akarom vendégelni?

— Nem.

— Akkor menj haza,

— Nem megyek.

— Verekedni akarsz?

f— Teveled?

— Azért, hogy kisebb vagyok, nem vagyok gyengébb legény.

— Én veled nem verekszem.

— Rendelek neki — mondta Gábor.

— Rendben van. Rendelsz neki egy zónát és egy pohár sört. Az egy tízes. Nem érdemli meg, dehát csak rendelj.

A nő visszatért. Hozta a táskát, meg a piros pulóvert.

— Tudjátok, mit mondtam a krapekoknak?

— Mit?

A meri magyar irodalom kedvelői az év második felében bőségesen találhatnak olvasnivalót a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában megjelenő művek között. A regények, elbeszélés- kötetek, verseskönyvek nagy részének közös jellemzője, hogy a szerzők (napjaink bonyolult kérdéseire keresik a választ. Bárány Tamás Város esti fényben című regényében egy új, az ötvenes évek elején létrejött település lakóinak sorsát kutatja. Földeák János műve, a Hetedik hétköznap a válaszúira került emberi magatartás krónikája. Az első könyves Kis Ervin A távolság maradéka címmel egy külföldön maradt, majd hazatért ember sorsán át a hazához való ragaszkodás okaira keresi a választ. Mocsár Gábor új könyve, a Kerek egy millió, a humorral átszőtt kritika hangján szól napjaink fonákságairól.

— Hogy a bátyáim vagytok,

— Bevették? — kérdezte Imre.

— Na és, ha nem vették be. tehetnek egy szívességet,

Imre ivott. Gábor odatolta a maga poharát a nő elé.

— Legalább egy hetest dobjatok össze egy zónára — mondta a nő. — Itt éjfélkor is lehet zónát kapni.

— Honnan tudod ?

— Én ne tudnám?

— Jó — mondta Imre. — Az unokatestvérem jóvoltából kapsz egy zónát, meg egy pohár sört és ettűnsz innen.

Gábor megemelkedett.

— Hogy beszélsz vele?

A nő nevetett:

— Jól beszél és eltűnök, ne féljetek. Fáradt vagyok, ez az igazság, meg éhes. Sok dolgot lebonyolítottam én már ma. de egy vén ku- jun becsapott Most itt állok megfürödve.

Míg a megrendelt ételre- italra vártak, a nő tovább fecsegett:

— Nem szoktam így lerobbanni, ne gondoljátok. Megnézhetnétek hétfőn, milyen lesz a hajam. Gyönyörű. És milyen napszemüvegem lesz, csodálatos! Lepkeszárnyú. Ezt én kigondoltam és meg is lesz.

— Miből? — kérdezte Gábor.

— Hát a mai napból már

nem — nevetett a nő. — Csakis a vasárnapból.

Imre az unokatestvérét nézte. Szerette volna beléje önteni az akaratát. De Gábor a három suhancot figyelte. A nő fecsegett akkor is, miközben evett Már nagyon látszott rajta az ital. A pörkölt leve a blúzára csurgóit, elkente s nevetett azon is.

Mikor végzett, Gábor megkérdezte tőle:

— Kész vagy?

— Csak még a sör.

— Idd meg. Gyorsan.

A nő, mintha parancsot teljesítene, úgy ivott. S akkor Gábor megfogta a karját, s visszavezette őt a suhancokhoz.

— Vihetik — mondta.

Aztán fizettek és kimentek az utcára. Sokáig bandukoltak szótlanul.

— Rossz kedved van? — kérdezte Imre.

— Ugyan. Csak gondolkozom, hogy hét évvel ezelőtt képesek lettünk volna szétverni egymás fejét.

— Hülyék voltunk.

— És még majdnem most is.

— Nem baj — mondta

Imre. —1 Igyunk még meg valahol egy pohár sört. Kettesben.

— Erre gondoltam én is.

Fehér ingük még sokáig

világított a hosszú utcán.

Történelmi közelmúltunk, s főként a felszabadulás előtti, illetve utáni időszak kifogyhatatlan tématár íróinknak, legalábbis ezt bizonyítják

azok a művek, melyek szerzői 1944 és 1945 eseményeiből merítették mondanivalójukat. Szabó Pál Minden kör bezárul című műve a történelmi igazságszolgáltatás művészi megjelenítése. Maróti Lajos A kolostor című munkájában a drámai helyzetbe jutott emberek

JANKOVICH FERENCs

erkölcsi tartását vizsgálja. Molnár Zoltán új könyve, az Ulti a halállal, ugyancsak egy drámai szituáció filmszerű feldolgozása a fölszabadulás előtti hetekből. Végh Antal Ár és iszap című regénye a világfordulást követő hónapok krónikája, néhány ember sorsának tükrében.

Az elbeszéléskötetek, akárcsak a regények, széles tematikai skálán helyezkednek el. Galgó csá Erzsébet

kötetét — Fiú a kastélyból — a drámai összeütközésekhez vezető igazságkeresés, Hidas Antal A Városligettől a Csendes-óceánig cím alatt kötetbe foglalt írásait a történelmi visszapillantás igénye, míg Tabi László: Csak viccel a bácsi című könyvét a humor, a fonákságok görbe tükrének összeállítása jellemzi. Az újdonságok szerzői között találjuk még Bertha Bulcsút, Csontos Gábort, Illés Bélát — eddig kötetbe nem gyűjtött írásaival — Mesterházi Lajost.

A klasszikusok változatlanul nagy helyet foglalnak el a kiadói tervben, Jókai Mór négy regénye, két Mikszáth mű mellett Babits Mihály összes versei. Kosztolányi Dezső. Berzsenyi Dánielt Acsádi Ignác, Eötvös Károly, Kaffka Margit. Kemény Zsig- mond egy-egv munkája 1» ott szerepel a kiadásra ki»» rülő könyvek listáján.

Örök-űző harc

Megüzentem a bús emberiségnek: arcunkra játszva fest új orcát az erő, egyensúly, bátorság, s szfircsölve titkos forrását a létnek.

Nemcsak, mikor támadnak vagy ha védnek ha mohó lángra gyt'd a száraz elme Vallom> hogy a lét egyetlen értelme: a végső gyöngy, amelyhez nem fűz érdek.

Ha bárhonnan lángvesszőkkel űznétek: utamat éti akkor is végig futnám, ilyen a vállalt sors a költők útján »

Az én dolgom a szeretetben ébredt igazság, még a halálban is élet - eszmény s valóság örök-űző harcán.

Gazdag

választék