Szolnok Megyei Néplap, 1968. augusztus (19. évfolyam, 179-204. szám)
1968-08-25 / 199. szám
Kőlcsönkenyér visszajár Vándorát külföldre — Kakaót vettél.:.» Miért nem fejlődik as emberiség ? — Imre szaki, van-e már gipsz? — Eriggy, mert... — mordul túlzott haragot színlelve a tagbaszakadt munkás, és kapja ami a keze- ügvében van. hogy hozzávágja a kérdezőhöz. Persze, dehogy vágja hoz- fcá. csak illik egy kicsit zsémbelődni a macerálásért. Mert mi is a helyzet ezzel * gipsszel? Az esetet nevezhetnénk táv-bosszúnak is. ha nem baráti csőbehúzásról lenne szó. Megtorlása ez a gipszhistória egy pont huszonöt év előtti katona-heccnek. Imre szaki Debrecenben szolgált a tüzéreknél. Itt volt feregkatona. ahol egyik legjobb falujabeli komája Ugyanakkor újonc. Korosabbaknak nem kell azt mondani. mi is volt akkor az Bregkatona az újonc szemében. Maga a láboniáró veszedelem. Mert ugye az öregkatona felelősségre vonhatta az újoncot, ha az nem tisztelgett neki, nem ugrott Szabályosan hívó szavára. Leszidhatta nvílt utcán, ha elnézte, utolsó pillanatban tisztelgett és így hévénvé- •zettre sikerült a szalutálás. mert a kisujj nem pont elvágólag esett a sapka szélével. Nos. Imre szaki cimborája. Lakatos Jóska is amolyan s.megbolondított” kiskatona volt újonc korában. A leg- tohonvább öregkatonák is belekötöttek, mivel komolyan bevett mindent. tgy tette vele hősünk. Szakács Imre is. Pont akkor tette egyszer nevetségessé, mikor napostizedes volt. Katonaviselt emberek tudják, mekkora úr egv napostizedes a laktanyában. Legalább akkora, mint ma egy zsüriel- nök a Ki-mit-tud?-ban. Szavának engedelmesked- hi tartozott mindenki, hát még az újonc! Ült. ült Imre napostizedes barátunk is a folyosó eleién. Roppant unatkozott kis asztalkája mellett. Irigyelte bajtársait, akik kimenőre készültek a körletben. Ahogv unatkozik, észreveszi. ho^n az úlonc szobát '1 kisomfordá! komába. Lakatos Jóska. Már szólította is. — Lakatos József honvéd! — Parancs! — Hozzám! _ Jóska ott terem, s ahogy belesujkolták. úgv vágja magát vigvázba. hogy bakancsa maid beszakítja a betont. Imre napos halál- komolvan mutat a puskaáll- ványra. — Lakatos honvéd! Ott * puskavessző. Felkapja, villámnál gyorsabban ugrik ’ "mg-legénységi szobába. Órák óta bent döngicsél egv méhecske, idegesít. Belép, engedélyt kér a szobaparancsnoktól. hogy a méhecskét puskavesszővel agyonverhesse. Végeztem! Jóska még jobban kihúzta magát a kapott utasításra. Tisztelgett, hátra arc — és be az öreg-legénységi szobába... Képzelhető, mekkora röhögés kísérte odabent a parancsteljesítést... De ennek már huszonöt éve. Imre és Jóska negyvenhat óta nem is találkozott, mindegyiküket mésfelé vetette az élet. A múltkoriban épp M. község határában csatornáztak Imre szakiék. Valamiért be kellett mennie a községbe, és hát mit tesz isten, kivel találkozik össze, mint Lakatos Jóskával, ölelés. hátbaverés, meg minden. még tán könnyezés is. Kiderült, hogy Jóska vb- titkár. Kibes7élgetik egymást. s mijcor sok viszont- látási ígéret közben búcsúznak. összeráncolt homlokkal kéri a vb-titkár Imre szakit. — Mondod, hogy mindennap hazajársz a motorral K.-ra. Megtennél nekem egy nagvon nagy szívességet?... Képzeld, se itt. se a környező helységekben nem kanok gipszet. Egv mázsa kellene. de már tegnap... Olyan sürgős... Imre készséges. Hamarabb is indul a munkahelyről. csak hogy legyen ideje otthon végigjárni az üzlete- ket. Csak hát egy mázsa gipsz — nagy tétel. Sorra keres a boltokban, de egész későn akad véletlenül az egyik üzletben két ötvenki- lós zsák gipsz. Megörül, kéri. tegyék félre. Le is előlegezné. de így is szívesen megteszik neki. Mondja, hogy holnap értejönnek M.-ről. Alig várja, hogy reggel a munkahelyről, telefonon értesítse Jóskát: mehetnek a gipszért. Elmagyarázza, hová. Jóska ímmel-ámmal köszöni. Mi ez? Tegnap még mennyire kellett. Hogy a szót szaporítsa, mégiscsak megkérdezi. — Te Jóska, nem is említetted. minek is kell neked ez a rengeteg gipsz? Mintha kuncogtak volna egyet a telefonba. — Hát azért Imre komám, hogy szobrot csináljak belőle akkora bolondról, m’nt te vagy... Kölcsönkenyér 1943-ból... És ugye Imre szaki mindenkinek eldicsekedett vele előtte, hogy mit hajtott fel a vb-titkárnak. s ott telefonált a többiek előtt. Mindent hallottak. T. I. Az írásbeliség korszakát megelőző évezredekben a szájhagyomány vezette az emberiséget a fejlődés útján. Az apa a fiának, a* anya a lányának átadta az ősi tapasztalatokat, hozzátette a magáét, és így mér- földes léptekkel haladhatott az ember a felemelkedés útján. Töméntelen haszon származott ebből: — A tűzcsiholás művészetét fel lehetett használni a nem rentábilis kőbalta- gyárak felgyújtására, hogy a biztosító számlájára korszerűsítsék az üzemet, majd középlejáratú hitelt igény- bevéve atommáglya ktsz-t hozzanak létre. — A dobó-, illetve ökölkőből parittya, íj és nyíl lett, távolról ölő fegyver, amely biztosítéka volt a békének. A parittya és nyíltulajdonosok békéjének. — S ami talán a legfontosabb, a hideg barlangok mélyén őrzött emberhús tartósításának titkából kifejlődhetett a később tömegcikké, nélkülözhetetlen háztartási kellékké vált hűtőszekrény. Azután feltalálták az írást, majd a könyvnyomtatást is. Azóta lassúbb az emberiség fejlődése, manapság pedig már pangásról is beszélhetünk. Kinek van ugyanis ma ideje olvasni? S melyik apának és anyának olyan az időbeosztása, hogy még arra is ráérjen, hogy utódaira átruházza őseinek tapasztalatait? HORGASZNAGYSAG A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklete 42Q. csípés A szöveg Megfejtettem egy rejtélyt — Erőszakos fráter! Mit képzel, kivel van dolga! — Fogd be a csőröd, angyalkám! Nem kell ricsajt csapni! — Maga csak ne fogdossa a kezem! Azt hiszi, hogy én is olyan nő vagyok?! — Mire vágsz fék te 1* olyan vagy, mint a többi csaj... — Ne merjem engem csajnak nevezni, mert úgy szájon vágom, hogy kiesik a nadrágjából! — Pipikém, lassabban a testtel, mert oda nyúlok, hol fészkel az agy. — Szemtelen disznó! Ha nem veszi el a kezét, botrányt csinálok! — Egy kis smárolástól be- dilizel, tyúkocskám! Mi lesz, ha rátérünk a lényegre? — Menjen arrább. arcátlan! És ne fogdosson, mert rendőrért kiáltok! — Szóval hekust akarsz hívni, akkor essünk túl a dolgon gyorsan. — Pimasz disznó! Ez mégis csak sok. A szüzességemet akarja! Segítség! Segítség! Egy férfi állt a közeli fa mögött. Eddig titokban figyelte az eseményeket. Most azonban felbőszítette az ismeretlen férfi pimaszkodása az ismeretlen hölggyel. Előlépett a fa mögül és bátran a két ismeretlen elé állt. Boxállásba helyezkedett. Aztán a védtelen nőhöz fordult: — Álljon mögém kisasszony. megvédem én az ilyen tolakodó alakoktól! A hölgy hálásan rámeresztette a szemét és a férfi háta mögé állt. A tolakodó fráter pedig riadtan lépett egyet hátra. Abban a pillanatban az ártatlan hölgy lerántotta a lábáról tűsarkú cipőjét és erőteljesen fejbe verte vele a lovagias férfit. A férfi megszédült és a pádra esett. A tolakodó fráter hozzá lépett; lecsatolta karóráját, kiemelte belső zsebéből a pénztárcáját, aztán rákacsintott az ártatlan hölgyre. Majd mindketten villámgyorsan odábbálltak. A tolakodó fráter menetközben még odaszólt az ártatlan hölgynek: — Jól szövegeltél pipi- kém. a karóra téged illet! D. L. Vevő: Kérek három méter szép, rózsás selymet. Eladó: önnek lesz asszonyom, egy vidám nyári ruhácskára ? Vevő: Nem, a férjemnek, egy komoly, korszerű ingre. Eladó: Mit adhatunk még? Vevő: Egy erős, vastag vásznat, nadrágnak. Eladó: Szintén a kedves férjének? Vevő: Nem, nekem, saját használatra. Eladó: Szolgálhatok még valamivel a pipere- és műanyagosztályról, ahol a szabadságolások miatt én helyettesítem a kollegákat? Vevő: Hogyne: kérek egy csinos bajuszkötőt és egy tubus szakállpomádét; Eladó: Ugyancsak a kedves férjének? Vevő: Nem, a kisebbik Én megfejtettem egy rejtélyt A repülő csészealjakról van szó. Olvastam ugyanis, hogy egy argentin káplár személyesen találkozott egy ilyen csészealjjal, sőt « csészealj hórihorgag pilótáival is. A káplár ijedtében rágéppuskáztatott a foszfo- reszkáló alakokra, akiknek azonban meg sem kottyant fiamnak. És a további kér- dezősködések elkerülése végett kérek egy tojássampont kutyafürdetésre, egy erős szemöldökcsipeszt kaktuszápolásra, egy habgumi szivacsot a kanári fürdőkádjának tisztántartására, egy erős borotvát a kislányom szemöldökének formázására, egy üveg férfiparfümöt, a kislányom pajtásának születésnapjára, valamint egy polivinil vödröt. Eladó: Födéllel, vagy födél nélkül legyen a vödör, konyhasúrolásra adjam, vagy autómosásra? Vevő: Mindenesetre keresztkérdések nélkül adja a csöbröt; egész egyszerű legyen, pasztellszínben, köröskörül apró pettyekkel szegélyezve, domborművű fogóval. egy-két sorozat. Az égi ok nem vették tréfára a kellemes földi fogadtatást, hanem elkábították a Káplárt és közlegényeit, aztán huss, eltűntek a nagy argentin éjszakában. Szóval én megfejtettem ezt a meglepő rejtélyt Azaz magyarázatot tudok adni ebben az ügyben a hitetlenkedőknek. Tudvalévő, hogy a káplárok és nemcsak az argenti- nek. szeretnek káromkodni. A nevezetes káplár is az esti takarodó után ráüvöltött az egyik közlegényre, aki a kapcáját nem sarkosra hajtva rakta rá bakancsára: „Hogy rogyasszom rád az ördög egy repülő csészealjat!” Ég az ördög rárogyasztott egyet Azaz a laktanya mögötti pampára rogyasztott egyet. Mert kérem egy káplárnak a szava szent! Persze nehogy azt gondolják, hogy az egy valami óriáisi csészealj volt, több ezer lóerős, hajtóművel ellátva, dehogy, egyszerű, igazi teáscsészealj volt A helyőrség szakácsát látogatta meg a XXV. menyasszonya, akivel valamin összeszólalkozott. Mire az ara felkapott egy csészealjat, hogy a szakács fejéhez vágja. A csészealj irányzéka azonban nem jól volt beállítva, elsüvöltött a szakács kobakja mellett, kirepült az ablakon és kikötött a laktanyáin, túl a pampán. Ennyit a repülő csészealjról. Az éjszakai ellenőrzésről távozó káplár látva a repülő és becsapódó csészealjat, riadóztatta az őrséget. A csészealj mögött a sötétből akkor tűnt elő három kimaradásról hazatérő kiskatona. A káplár a csészealj pilótáinak vélte őket és el- üvöltötte magát: — Állj, vagy lövök! S lőtt, vagyis lövetett egy géppuskasorozatot. Ám a három kiskatona annyira telítve volt szesszel, hogv a sok ólom lepergett róluk, mint a falra hányt borsó. Riadtan ismerték fel azonban a káplárt, mire huss, átvetették magukat a laktanya kőkerítésén, s eltűntek a nagy argentin éjszakában. íme a magyarázat. Aki nem hiszi, járjon utána. Donkó László Ellesett párbeszéd
