Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)

1968-07-11 / 161. szám

19ö8. július 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP S Nyugdíjasok Él Kunmadarason, a Jó­zsef Attila út 17. számú ház­ban egy idős, nyugdíjas há­zaspár. A körzeti orvos na­ponta be-benéz hozzájuk, re­cepteket ír, megvizsgálja az öregeket. A tsz-től üzennek, hogy ne induljanak vonattal Hajdúszoboszlóra, elviszik őket kocsival. Mire értük küldenének, egy gyöngyösvi- sontai mérnök házaspár ha­zahozza őket kocsival, hiszen olyan jól összebarátkoztak a két heti üdülés alatt. Sámliról a vonatra Szeretnek pedig vonatoz­ni. Viszik magukkal a kis- sámlit. Fájós lábbal arról könnyebb felszállni. Valaki mindig feladja, vagy felvi­szi utánuk. Aztán kicsava­rozzák a lábát — így is csi­náltatták — és elfér szépen a bőröndben. Az utasok, a kalauzok gyengéden segíte­nek ... Ilyen a mai életünk. A múltat pedig Török néni mesélte el. Így jegyeztem fel a következőket. Ajánlat — házasságra Ismertem Sándorkámat ré­gen is. Lidiké, a nővérem, 1919-ben menyasszonya volt. Tőlem küldte vissza a gyű­rűjét. Egy nagy csokor vi­rággal jött Sándor én meg leültettem: Ne lepődjön meg — mondtam —, de vissza­ment a parti. Hogy vigasz­taljam, azt mondtam: ve­gyen engem feleségül. Vé­gigmért, aztán szótlanul el­ment. Aztán rám nehéz sors szakadt. A bátyám direktó­riumi tag volt Törökszent- miklóson. A harcok idején menekült Szolnokra, s én vele mentem. Ott egy poli­tikai biztos a második talál­kozásunk alkalmával meg­kérte a kezemet. Néhány hét múlva én, született Balogh Erzsébet, Koncsek Béláné lettem. Megtartottuk az es­küvőt. Sok kedves ismerős fiatal korom legszebb idő­szaka volt. Férjem révén — akit tulajdonképpen megis­merni sohasem tudtam — sok mindenkivel találkoz­tam. Laktunk egy szálláson Stromfeld Auréllal. Mikor megtudta, hogy gyereket vá­rok, bíztatott, hogy egyek sokat, mert sovány vagyok. Szolnokon Szamuely Ti­bor is többször volt férjem vendége. Sokszor és sokáig beszélgettek. Vágó Bélával is volt találkozója az én Bélámnak. Kun Bélának pe­dig később Budapesten hall­gattam előadásait. Menekülés a kórházba Az első férjemet hamar elveszítettem ... Már a szü­léshez közeledtem, mégis börtönben tartottak és még mindig ütöttek. Akkor is farkasgúzsba kötöttek. Mi­kor kioldoztak, a kórházba kellett vinniük. Annyit kér­tem, hogy férjemtől, aki szintén ott volt a szolnoki börtönben, elbúcsúzhassam. Soha többet nem is hallot­tam róla. A fogházorvos küldött a kórházba. Ott is volt egy igazán jó ember. Egy orvos. Mindig azt mondta: Kon- csekné, ha idegen jön, vagy a főorvos érdeklődik, min­dig nyögjön, jajgasson, másként visszaviszik mielőtt egy kicsit lábrakapna. Négy hónapig tartott így a jó he­lyen. De alighogy onnan ki­jöttem, a kislányom meg­halt. A kezem között halt meg... A fogházi ágyon ... Az új találkozás Akkor, 1926-ban, amikor Sándorkámmal újból talál­koztam, már úgy voltam ve­le, nem engedem el magam mellől. Tudtam, hogy őt is meghurcolta a sors, de jól is tanította. 1919-ben vörös­huszár volt, 1923-ban pedig SZDP tag lett. Mondom, pártmunka közben találkoz­tunk. És nem is kellett őt marasztalnom. Akkor már ő kérte, hogy legyek a felesé­ge. Segítsek nevelni az első házasságából született fiát. Szívesen vállaltam ... De a sors a fiút is elvette tőlünk 19 éves korában. így maradtunk most már végleg ketten. Sándorkám most 74 éves, s tavaly meg­kapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet. Mivel olyan régen párttag, pártnyugdíjat is kapunk. Abból éldegé­lünk szűkösen... s mellé abból a sok kedvességből, figyelmességből, amit a községbeliektől kapunk. — Mintha csak tudnák, meny­nyi, mennyi szomorúságot feledtet és mi mindent pó­tol a jó emberi szó. B. E. Szabadabb lehetőségek — Pezsdül a kereskedelem Korábban a kiskereskedel­mi vállalatok és a szövetke­zetek döntően csak a terüle­tileg illetékes nagykereske­delmi vállalatoktól vásárol­hattak árut. Ez a nagykeres­kedelem oldaláról szemlélve lényegében a raktáron talál­ható árukészlet egyszerű el­osztását jelentette az ellátási körzeten belül működő kis­kereskedelmi cégek között. Január elsejével ez a merev­ség feloldódott. Fél év eltel­te után önkéntelenül is fel­vetődik a kérdés: vajon a szabadabb beszerzési, felvá­sárlási, áruüzletkötési lehető­ségekkel mennyiben éltek a kiskejeskedelmi vállalatok és az általános fogyasztási szö­vetkezetek, illetve a—bolti árukészletet kialakító üzlet­vezetők? A kérdést három karcagi boltvezetőnek tettük fel. Kecskemét, Békéscsaba, Deb­recen... A cipők származási helyei- Ez nem a gyártó cé­gek székhelyeinek felsoro­lása, hanem az áruösszegyűj­tést és terítést végző nagyke­reskedelmi vállalatoké. Ci­pőszakmában az áruválasz­ték bővítése céljából elsősor­ban a testvér nagykereske­delmi vállalatokkal alakítot­tak ki közvetlen kapcsolatot. Míg korábban a helyi be­szerzés 90 százalék volt, ez az idén már csak 60 százalék. Az egri és békéscsabai nagy­kereskedelmi vállalatoktól elsősorban kurrens, tehát ke­resett modelleket tudnak vá­sárolni, ami élénkíti az áru­házi készletet. Egy-két me­gyei ktsz-szel is jó kapcso­latban vannak, a kisújszállá­si cipőipari ktsz-től férfi szandálokat és csizmákat, r karcagitól pedig balerina ci­pőket kapnak. A kereskedők „rákfenéje" A beszélgetésekből egyér­telműen kiderül, hogv az új, szabadabb lehetőségek Kar­cagon is megpezsdítették a kereskedelmet. Nemcsak a választék bővült, s így .nem­csak a forgalom gyarapodott, hanem a kereskedők „rákfe­néje’’, a bolti átlagkészlet forgási sebessége is javult. Ez azt jelenti, hogy kevesebb készlettel azonos idő alatt nagyobb forgalmat bonyolí­tottak le így csökken a kész­lethitel miatt fizetendő ka­mat nagysága, enyhülnek a raktárproblémák, végső so­ron pedig a fogyasztó az elé­gedettebb, mert jobb az el­látás. Petres Sándor HAZAI KRÓNIKA A meleg vslroma A kohászok ősi ellensége, a nyári forróság, minden ed­diginél nagyobb hevességgel ostromolja már hetek óta a Lenin Kohászati Művek dol­gozóit. A melegüzemekben nappal általában 50—60 Cel­sius fokra emelkedik a hő­mérő higanyszála, de például az acélműi öntőcsarnokban eléri a 80 fokot is. A gyár szikvízüzeme naponta 25 000 —26 000 liter védőitalt szál­lít az üzemekbe. A kohá­szok a rendkívüli nehézsé­gek közepette is hősiesen helytállnak. Az első félévet mintegy 90 millió forint ér­tékű többlet termeléssel zár­ták. A selejtet a vállaltnál is kisebbre, egy százalék alá szorították. Az UNESCO kérte Az UNESCO felkérésére másodszor rendezett Ma­gyarország Nemzetközi Hid­rológiai Továbbképző Tan­folyamot. (Az elsőt 1966-ban tartották. A fél éves angol nyelvű tanfolyam hallgatói szerdán tartották záróünne­pélyüket az Országos Víz­ügyi Hivatal kollégiumi ter­mében. Nehezen haladnak Az Országos Mezőgazda- sági Minőségvizsgáló Inté­zet budapesti kirendeltségé­hez tartozó öt megye terüle­tén dolgozó talaj minöse>;- vizsgáló szakemberek mun­káját is rendkívüli módon megnehezítette az aszály. A szakembereknek idén 40 000 holdnyi területről kell elké- szíteniök az üzemi talajtér- képeket. A talajmintavétel­hez másfél méter mély göd­röket ásnak, de a rendkívül szikkadt talajban az elő­irányzott 12 helyett egy dol­gozó naponta legjobb eset­ben is csak négyet tud ki- mélyíteni. A szakemberek megállapították, hogy jófor­mán tejesen kiszáradt a ta­laj felső 20—30 centis réte­ge, de a mélyebben fekvő részek is szinte példa nélkül álló módon vesztették el nedvességtartalmukat. Sok helyen a talaj szinte elérte a „holt víztartalom” helyze­tét, vagyis azt az állapotos amikor olyan csekély a ned­vességtartalom, hogy a nö­vények már fel sem tudják használni. Megosztoznak a haszonkulcson Orosz Károlyt a bútorbolt vezetőjét, az új OTP iroda­ház III. emeletén találtuk meg, ahol a pár napos és jól sikerült árubemu­tató garnitúráinak elszál­lítását irányította. Az ötré­szes „Jákó’’ hálószobabútort cipelték a dolgozók, a jász- jákóhalmi asztalosipari ktsz termékét. Mielőtt még az új lehetőségekről kikértem vol­na a szubjektív véleményét, az ott található garnitúrákat néztük meg. Az „Erzsébet” háló a biharkeresztesi, az új modern szoba a budapesti Béke, az irodabútor a mező­túri asztalosipari ktsz gyárt­mánya. Egy évvel ezelőtt a kisipari termelőszövetkezetek bútorait közvetve, azaz a Bútorértékesítő Nagykeres­kedelmi Vállalaton keresztül kapták. Most már közvetle­nül a ktsz-ekkel kötik meg az üzletet, s a nagykereske­delmi haszonkulcson igazsá­gosan megosztoznak. A szál­lítási költség a ktsz-t terheli, de a gyártó cégeknek még így is kifizetődik, hiszen el­lenkező esetben például a mohácsi matrackészítő válla­lat sem szállítana Karcagra. A boltnak pedig szintén ér­deke a közvetlen kapcsolat felvétele, nemcsak az árrés miatt, hanem azért is, mert hamarabb kapják meg a kí­vánt garnitúrát, s a gyártó cégek az igényüknek, meg­rendelésüknek megfelelő vá­lasztékot igyekeznek biztosí­tani a kereskedelemnek. Hogy csökkenjenek a hiánycikkek Kisari Imre, a vas- és edényszaküzlet vezetője a vá-- laszt számadatokkal kezdte: míg korábban az árukészlet 90 százalékát a helyi vas­műszaki nagykereskedelmi vállalattól vásárolták, az idén ez az arány 80—75 százalékra csökkent ök is elsősorban a ktsz-ekkel vették fel a kap­csolatot, mégpedig a hiány­cikkek csökkentése, az áru- választék bővítése érdekében. A karcagi vegyesipari ktsz matracokat, az agyagipari ktsz hordozható cserépkály­hákat ad közvetlenül az üz­letnek- A megyén kívül nem nagyon érdeklődtek, hiszen a vas-edényáru szakma sa­játosságából adódóan a gyár­tó cégektől egy-egy termék- féleségből csak kis meny- nyiséget tudnának vásárolni, ami egyik félnek sem volna anyagilag kedvező. Ezért a termékek többségét változat­lanul a nagykereskedelmi hálózaton keresztül szerzik be. Beszélgetésünk során két érdekes dologra hívta fel a figyelmet: az fmsz-ek jobb ellátása érdekében nemrégen alakult meg az Országos Szö­vetkezeti Iroda, amely a szö­vetkezetek bejelentett igé­nyei alapján az ország terü­letén felkutatja a hiánycik­keket, s fél százalékos ha­szonrész fejében azt továb­bítja ae érdekelt fmsz-eknek. A másik: a szerelvényértéke­sítő vállalat körlevele, mely márciusban kereste meg az üzleteket, úgy látszik csak „kacsa” volt. Mert a vállalat a feladott megrendelésnek mind a mai napig nem tett eleget, de egy-két áru szál­lítását, már visszaigazolta, 1969. első negyedévi határ­idővel Ez szinte nevetséges! A cipők választékának bővítése Vass Géza az áruház cipő­osztályának vezetője a min­tacipőket egymás után helye­zi elébem; Budapest, Eger, A hidegvágó A zömök autó- köpenygumi repe­déséből egy fényes, forintos nagyságú fémdarab ágasko­dott ki. A vezető azzal volt elfoglal­va. hogy egyfoly­tában káromko­dott, a mitfárer pedig a durchde- fektet okozó tekin­télyes nagyságú vasdarabot ope­rálta ki. Szolnok főutcá­ján a kíváncsiak seregének őszinte almélkodása köz. ben emelt ki a fia­talember egy hi- áegvágót a külső­ből. Hogyan került a hidegvágó a ti- zenhatkerekü kon- tinerkocsi tizenha­todik gumijába? Megfejthetetlen ta. lány. Nem is ez a lényeg. Az a lényeg, hogy az anyag nem vész el, mert ezennel közlöm a hidegvágó „gon­dos’’ tulajdonosá­val, hogy elveszett szerszámát a Nagy­alföldi Kőolajter­melő Vállalat KG 55—60 rendszámú kontinerkocsiját vontató gépjármű vezetőjétől két fü­les és egy lelki- fröccs kíséretében bármikor átveheti. — bj — Szabó László: Róbert bácsi, avagy a szélhámos „apostol“ 5. Festmények nyoma a falon A bomba 1930. január 14-én robbant. Róbert bácsi ugyanis a népkonyhák és az öngyilkos-mentő iroda mel­lett egyre többet foglalkozott uzsorakamatra adott hite­lekkel. így került kapcsolat­ba Domonkos Sándor és Do­monkos József budapesti ke­reskedőkkel is, akiknek rö­vid lejáratra. 25 százalékos kamat ellenében 15 ezer pengőt kölcsönzött. Amikor a kölcsön határideje lejárt, megjelent Domonkoséknál egy dr. Fü'öp Miklós nevű ügyvéd és követelte — Feinschilbert Theodóra, ang­liai lakos pénzét. Kölcsön­ügyleteinél ugyanis Angliá­ban élő lányát tüntette fel hitelezőként Róbert bácsi. Ám Róbert bácsi megtiltotta ügyvédjének, hogy haladékot adjon, hanem árverést kért Domonkosék 180 ezer arany­koronát érő, VII. kerület, Klauzál tér 10- szám alatti házára. Az árverést kitűz­ték. megtartották és a ház el is kelt 90 ezer pengőért. S ki más vette volna meg, mint Feinschilbert Theodó­ra? Budapesti megbízottja, dr. Fülöp Miklós a 90 ezer pengőből levonta a korábbi követelést, plusz a 25 száza­lékos uzsorakamatot, s a ma­radékot kifizette. A két ke­reskedő dühös lett. Mert amíg ki nem forgatták őket a vagyonukból, addig mé­lyen hallgattak, az akkori törvények azt is büntették, aki felvette a pénzt uzsora­kamatra. Most már azon­ban nem bánták, lesz ami lesz, feljelentést tettek a rendőr­ségen Feinschilbert Róbert ellen, uzsora címén. A rendőrség az első na­pokban nagyon óvatos volt, hiszen jól tudta, milyen sze­repet játszik a közéletben Feinschilbert Róbert. Rend­őrségi eljárást indítsanak egy olyan ember ellen, aki­nek a jótékonysági misszió­jához maga Horthy Miklós- né is a nevét adta? Ezt koc­kázatosnak tartotta a főka­pitányság. Viszont a felje­lentés megérkezett a rendőr­ségre. az akta elindult út­jára, s valamit tenni kellett, így aztán kénytelen-kellete len megindították a vizsgá­latot. Ám Róbert bácsi ide­jében értesült az ellene fo­lyó eljárásról, s még időben gondoskodott róla, hogy az egyetlen bér-ház is. amely a saját nevén szerepelt, gyor­san átirattassék a lánya ne­vére. Mire a rendőrség behí­vatta Róbert bácsit. hogv közölje vele a feljelentés lé­nyegét, valamint, hogv egyéb — csalás bűntettének ala­pos gyanúját kimerítő — bűncselekmények is tudomá­sukra jutottak, már rende­zett volt a kecskeszakállú „apostol” szénája- A házku­tatás Róbert bácsi Erzsébet körút 9—11. szám alatti la­kásán pedig egyenesen ku­darcot vallott: nem találtak mást, mint egy korábban pa­zar fényűzéssel berendezett négyszobás lakást — gyakor­latilag teljesen kiürítve. A falak még őrizték a leakasz­tott festmények nyomát. s ebből könnyen következtet­hettek a detektívek: Róbert bácsi minden ingó vagyonát, a drága képeket, aranytár­gyakat is eltüntette. A lapok persze tudomást szereztek a házkutatásról és szaglászni kezdtek, vajon mi lehet az oka a Feinschilbert Róbert elleni rendőrségi el­járásnak? Rövidesen nyomra bukkantak, s most már szel­lőztetni kezdték Róbert bá­csi egyéb viselt dolgait is. A közvélemény azonban a la­pok támadásai ellenére is semleges maradt. Ez kü­lönben érthető, hiszen igen sok ember úgy emlékezett Róbert bácsira, mint aki me­leg levest adott akkor, ami­kor a magyar állam, a kor­mán v még ezt is megtagad­ta! Sőt, voltak olyanok is — nem is kis számban —. akik az immár nyilvánvaló­vá lett szélhámos védelmébe keltek. Talán ezt mérlegel­ték az akkori kormánykörök, amikor leintették a Fein- schilbert-ügy vizsgáló bíró­ját: „Nem kell olyan mélyen belemenni a dolgokba”. S bár a korabeli nyomozati iratokból — amelyek eddig a levéltárak mélyén lapultak — tudjuk, milyen horribilis vagyont szélhámoskodott össze a „nyomorenyhítő apostol”, bűnügy valójában soha nem lett a dolgaiból. Az iratok között találunk például egy nyomozati anya­got, amelyen ez a kétsoros kézírásos szöveg olvasható: „Tessék már az ügyet "lezár­ni, nem nézünk farkassze­met Róbert bácsi szegényei­vel. Volt, ami volt, kiuta­sítani!” Az aláírás olvasha­tatlan. minden jel szerint magas helyről származha­tott, ha ezzel a néhány sor­ral ad acta tehették Fein­schilbert Róbert kétségkívül nagyszabású panamáját. Az iratokhoz mellékelt kimuta­tás szerint, hozzávetőlegesen másfél—kétmillió pengőt sí­bolt össze Feinschilbert Ró­bert öt esztendő alatt, a népkonyhákon és Az Életnek Megmentő Iroda révén--. Végül is a magas hely le­irata megmentette Róbert bácsit a bírósági ítélettől: 1930, augusztus 3-án kiuta­sították Magyarország terü­letéről. A lapokban mindösz- sze egy néhánysoros közle­mény jelent meg a kiutasí­tás tényérol. és arról, hogy Róbert bácsi elhagyta az or­szágot. Később az újságok­ban felbukkant még néhány­szor a neve: ha egy újság­író Becsben járt. s véletle­nül összefutott az ott letele­pedett Róbert bácsival, ha­zatérése után lapjában be­számolt e találkozásról. A riportok stílusa ugyan eltért egymástól, de valamennyi ezzel a refrénnel zárult; — Nem is kerestem én azon olyan sokat... De azért elárulom: az orruknál fogva vezettem az urakat, mert nem hogy vagvonom lett volna, de egy ócska fillérem sem volt amikor Magyaror­szág területére érkeztem. Lányom is szegény zongora­tanárnőként kezdte. S nem a szegényektől loptam, mert nekik mindig megadtam, ami kellett, csak okosan g:>z- dálkodtam azokkal a mor­zsákkal, amiket a gazdagok juttattak... Róbert bácsi nyilvánvaló­an azért mondta el újra és újra mindezt, hogy jó em­lékezetükben tartsák meg azok. akik ezekben az esz­tendőkben a nvomor kony­háira kényszerültek. Főnek ellenére azt a következtetést kell levonnunk, hogy nagy gazember volt ez a köpcös, kecskeszakállú, görbelábú ki# öregúr. Vége!

Next

/
Oldalképek
Tartalom