Szolnok Megyei Néplap, 1968. július (19. évfolyam, 153-178. szám)
1968-07-28 / 176. szám
b SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 19««. JűBu« 28. Egy milliárd hanglemez A hanglemezgyártás évről évre újab'b rekordokat ér el a világ sok országában. Az Egyesült Államokban tavaly nem kevesebb, mint 540 millió hanglemezt készítettek, a Szovjetunióban 160 milliót, Japánban és Nagy-Britaimiá- ban egyaránt 94—94 milliót, Nyugat-Németországban 65 milliót, Franciaországban 43 milliót, stb. s ilyenformán a világ hat legnagyobb hanglemezgyártó országában egy év alatt csaknem egy milliárd hanglemez került az üzletekbe. íme két adat, amely beszédesen illusztrálja a könnyűzene iránti rajongást. Az egyik legkedveltebb énekes, Elvis Presley nemrégiben kapta meg a 42. arany lemezét (minden millió hanglemez után adnak egy aranylemezt). a Bea tlesek aran ylemezeinek szánta pedig 26. Bokros László: Hátsó udvar Nagy sző az kimondhatatlanul, hogy Égető József fel akarja áldozni a szabadságát. Negyven évig kibírta magányosan, de most valamiképpen rájött a nősülén láz. Itt a szomszéd telepen ajánlottak neki egy jóravaló özvegyasszonyt, azt megy most megnézni. öreg kerékpárján hajt, kicsit oldalra dűl. amikor tapossa a pedált, mivel lába kurtábbra sikerült az átlagosnál. Jöhetett volna autóbusszal, onnan indul a bánya elől. Mégis inkább a kerékpárt választotta. így nincs időhöz kötve, akkor indul vissza, amikor jónak látja. Öt kilométer az út, ha* mar odaér, A telep szélénél lassít, mintha innen kezdené a vizsgálódást. Pedig a vendéglő titán kell majd jobbra térni, ott találja a Kígi/ó utcát, s abban Miskolczi A nnát, özvegy Strausz Púimét. Ahogy halad # vendéglő felé, hirtelen hatalmába keríti valami csúnya szorongás. — Most még nem késő. visszafordulhatok — gondolja, de aztán letorkolljs magát: — Ez volt a baj eddig is, hogy túlságosan sokat teketóriáztam, ezért maradtam vén szamárnak, agglegény. De nagy eltökéltsége mégis megcsappant valamelyest, és mire a vendéglőhöz ért, ügy érezte, be kell térni egy kis szíverősitőre. Odatámasztotta a öreg kereket az ajtóhoz közel, a többi mellé, maid megigazította félrecsúszott nadrág- szárát, s benyitott határozottan. Bányászokkal volt tele a terem,, némelyiket ismerte. De nem akarta, hogy faggassák, külön asztalhoz telepedett. — Két decit, tisztán! —■ monndta. a pincérnek. S hogy milyen, hamar megkerült a bor. maga is csodálkozott. Felhajtotta azon, hirtelenéhen, és hogy ne kelljen sokat várni, mindjárt rendelt méo egy pohárral. Bátorsága nem■ csupán visszatért, de úgy érezte, akármilyen kicsi termete van. szembe tudna most szállni a mesebeli sárkánynyal is. Asszonynéző kedve meg különösen mermöveke- dett. Kicsit illegette magát <7 széken, mintha már szemközt ülne a, fekete haiú özveggyel. Miskolczi Annával. Következő pohárral csupán csak azért ivott, hogy el ne párologjon hamarjában ez a fene nagy bátorság. Mert. ha már így rászánta magát, nem megy haza dot- gavégezetlen. Jo háromnemied óra múlva, amikor felállt, a székről, egy cseppet megszédült. Odaintette a pincért, fizetett. Az aprót nem kérte vissza. Legyen ünnepé a főútnak is. A vendéglő előtt kihúzta magát, egyenes tartással indult a bicikliért. Hanem a sok kerék úgy összegabajo- dott, mintha ezer lenne egy csomóban Kimeresztette a iszemét, majd behunyta, és elszántan kiráncigSlta • kerékpárt. Mintha mindig erre járt volna, egyből meglelte a zöldre mázolt kerti kiskaput. Onnan a házig valahogy be- irányitotta a gépet, bár az út keskeny volt, és a kerékpár minduntalan más irányba akart haladni. — Jó napot József! — mondta kedvesen az asz- szony, amint kilépett a tornácra. — Hát csakugyan idetalált ez a szép bicikli, nem hittem volna? Égető bután bámult az özvegyre, de aztán ahogy a ház végéhez támasztott kerékpárra visszapillantott, mindjárt kiszállt, fejéből s gőz. Vadonatúj gép volt az bizony, megcsak nem is hasonlított az övére. Legfeljebb a színe. Legszívesebben szaladt volna vele vissza, de az asz- szony mér invitálta befelé: — Kerüljön beljebb! A szobában telepedtek le. Az özvegy likőrt szedett elő a szekrényből, kínálta a vendeget; — Tudom.. nem. férfinak való ital, de nálam nincs akinek erősebbet tartsak. A likőrtől kicsit megnyugodott Hiszen viszi is visz- sza mindjárt a gépet, csak szétnéz előbb. — Tetszik tudni — kezdte a beszedet — jöttem volna, én hamarább, de mi-idig közbejött valami. Mert mellesleg én vagyok a futballcsapat intézője, és minden vasárnapra jut egy mérkőzés. De most nem mentem el a fiúkkal... —- Értem én — mondta Anna. — Az időt el kell tölteni valahol. Én. is egész héten varrók, $ szombaton jegyet váltok a moziba. Eny- nyi az én szórakozásom. Égető be'eszimatolt a levegőbe, érezte az asszonyillatot, szemével ölelgette a takaros menyecskét. Nagyon szives hozzá, biztosan nem szabődna, ha nyíltan kimondaná a döntő szót. Csak az a nyomorult kerékpár ne lenne itt. Mert azonnal me- hetvékje támad, amint az eszébe jut.. — Megbocsásson egy percre — szólt az asszony hirtelen, és felállt. — Szőlők a bátyámnak, áthívom, ismerjék meg egymást. Égető a ringó asszonyt testet nézte, amint távolodott az üvegajtón túl. Kár, hogy elment, keveset még maradhatott volna... Csupán, hogy végképp tisztába- jöjjenek egymással. — Fogyassza, kóstolja! — kínálta Annus asszony az asztalra tett tésztából Égetőt, amikor visszajött, s maga is csippentett belőle. Alig telt el tíz perc, kissé imbolyogva megjelent, a jövendőbeli sógor. Vállas, csupa izomember volt, ol%ran sörény tornyosult a fején, mint valami hím. orosziámnak. . — Jő szerencsét! — mondta, igyekezett szíves lenni, de látszott, valami gond nyomja belülről. Az özvegy a bátyjához húzódott, suttogva kérdezte: — Mi baj van, miért dúlsz-fulsz? Az ember legyintett: — Hagyd el... a kerékpárom nem lelem... — Égető József, akiről már beszéltem — mutatott Annus asszony a vendégre. — örülök, hogy összekerültünk — mondta kissé megkönnyebbülve Miskolczi. — Már többszőr hallottam magáról. Égető kényszeredetten mosolygott vissza, mert. az imént elkapott megjegyzés belenyilallt. Mégis megemelte a likőrös poharat, koccintásra nyújtotta. — Hát akkor egészségünkre! Miskolczi nem nyúlt a pohárért. — Ezzel a limonádéval nem lehet koccintani. Mindjárt hozok én a vendéglőből valódi bort. — Biciklivel menjél, hamarább megjárod! — tanácsolta az özvegy. — Ott a József gépe a ház végiben, mehetsz azzal is. Égetőbe belehasított az ijedtség. Mi lesz ebből? Idegesen cserélgette lábát az. asztal alatt, sehogy se lelte helyét. — Ne menjen sehová, nem érek én rá — mondta erőtlenül. — Hogyan? — nézett Miskolczi meglepődve. — Már menni akar ? — Nem végleg, csak... hogy is mondjam, sürgősen el kell szaladnom valahová. Miskolczi összehúzta s szemöldökét. — Nem tart az semeddig se, kerékpárral megjárom öt perc alatt — próbálta jobb belátásra bírni Égetőt. — Most nem maradhatok, de később visszajövök — jelen tette ki izgatottan és felállt. Az özvegy sem tudta mire vélni a sürgős menőköt. Sértődötten szólalt meg: — Hagyjad Jenő! Ha sürgős dolga van, nem tartóztatjuk. — Hőt jé — adta meg magát Miskolczi. De valahogy nem tetszett neki «* egész dolog, kiment a fc» emberrel a konyhába. — Ha csak Jcarkásznl akart a húgom körül, kár volt idetolni a képét •— sziszegte dühösen, és megfogta. Égetőn a kabátot. — Én? Hogy gondol fivet? — hápogott a vendég. Tisztességes szándékom van nekem,, higgye el, mindjárt visszajövök. — De nekem, az igazat mondd! — szorította Jenő. — Értse meg, előbb el kell intéznem valamit, csak azután maradhatok — magyarázkodott kétségbeesetten Égető. Miskolczi lecsendesitette a hangját. Elengedte a kabátot. s ravaszkásan hunyorított: — Italami családi ügy? ■— Nem. éppen, de sürgős. — Na, nekem, megmondhatod! Szakítani kell előbb miami menyecskevei?... Mi?... Nincs abban semmi, férfiak vagyunk. Égetővel forogni kezdett a konyha, makogott: — Feleségül akarom venni a húgát... Csak elemeltem egy biciklit... De tiszta véletlenből... Az enyém helyett. — Mikor? — Nemrégen. A vendéglőnél. Azt kell visszavinni. — Az anyád — ordított Miskolczi, és ölbe kapta a kis embert. Az asszony ijedten szaladt ki, azt hitte, már ölik egymást Miskolczi meg kiabált torkaszakadtából: — Héj, a máriását! A sógor nemcsak asszonynézőbe jött, de visszahozta a biciklimet is! Míg az özvegy álmélko- dott, ők kimentek az udvarra. Nevettek, azután összeölelkezve elindultak a vendéglő felé. GERO JÁNOS; Asszonynézőben SZÉLES HORIZONT Összeáilította és fordította: Kassai Ferenc Robert Rozsgye sztvenszkij: Régebben Mint partizánok fedezékét, benőtt a füveik zöldje. De körülnézek s roppant lángban látom: kisfiúk buknak aknába botolva., mint a küszöbbe, mellükkel tűzre tapadva — futók a célszaiagra. Kisfiúk buknak — karjuk tágra tárva — a tétlenségtől s vértől zsíros földre. Kisfiúk halnak, lágy tenyerükben gyönyörű ívű éle'vonaTIat. A fiatal szovjet költőnemzedelt egyik legnevesebb képviselője es Nichita Stanescu: A m mm fP g> f jovo pólusa (Részlet) Holnap. Pontosan holnap érkezik a holnap. Nem később, s nem előbb. Arca kipirul, mint a reggel, egy vonása sem ismeretlen, testvére gyermek-álmainknak. Várunk rád, Holnap — ifjúságiink ikertestvére, a pillanat kapuinál, ahol kilépsz, mint reggelből a táj. mint széles horizont, vörös fonál, ki minden utat egybe fűzöl, s a sorsok káoszát az évszázaddal egybeöltöd. M Híd idők s fajok közt, holnapból mába ívelsz, mert megneveztünk: így lesz, nefetl ’omis költs, 19W-ban született, több sikeres verssskőtet szerzője. Jocm Mungrermtee: Ki a bűnös? Ki • bűnös, testvérem, Hogy porrá lett a kunyhó? KI a bűnös, testvérem. Hogy porba rogy az ember? Ki s bűnös, testvérem? Az, ártatlan feleljen! Emeld fel testvér, emeld fel A porbadöntött kunyhót. Emeld fel testvér, emeld fel A porbarogyó embert. Emeld fel testvér, emeld fel Ellenséged fölé a kopját, Emeld fel testvér, emeld fel Hajnalt hozó hangod. Emeld fel testvér, emeld fel Ellenséged, ki földünkre dőlt. Es elterpeszkedett. Emeld fel testvér, emeld fel Kopjád s tekinteted. Fiatal afrikai költő, a portugál gyarmatosítók ellen hősiesen küzdő Mosambique népének képviselője. Szuan Hoang: Dong-hoi kikötője A mellékutca hosszán koppan lépted. föléd hajol az árnyék pálmafája. Szél legyezi a kikötőt, s az este lehűl válladon, mint a csillagok. Az utca két során romok, és derekad köré mint gépfegyver-szalag, csend csavarodik. Hisz őrzi derekad kezem, s vállad őrzi a kapualjak lágy lehelletét, léptedet visszhang sokszorozta, ablaksorok villantak szemeidbe. Az utca két során romok, de lépteid zenéje bekopog mint a hús remény, s a hű gépfegyverek. Fiatal dél-vietnami költő, ..Partizánok a Loan folyón” és „Központi körzet" című versesköteteit a Vietnami "Demokratikus Köztársaságban adták ki.
