Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-04 / 129. szám

1968. június 4. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Coca-Cola — Ide jutottunk! Coca-Colát gyár­tunk, akárcsak a kapitalisták — mondta a busz­megállónál egy középkorú férfi újságböngészós közben. Ismerőse belepislogott a lapba, gondosan áttanulmányozta a néhány soros köz­leményt, aztán le­gyintett. A középkorú férfiú most a meg­állóban ácsorgókat próbálta jobb be­látásra bírni, mondván, hogy nincs nekünk szükségünk a kapi­talista nedűre. Hallgattam a felháborodott fér­fiút, és talán nem is egészen vélet­lenül, eszembe jutott egy másik kartárs, az ötve­nes évekből, aki ugyanilyen len­dülettel bizony­gatta egy terme­lési értekezleten, mennyire idegen az öntudatos dol­gozó nő egyénisé­gétől a frivol aad- rágviselet. A pantalló el­leni küzdelemmel egy időben — úgy bizony — fárad­hatatlanul harcol­tunk a Coca-Co­la, a kapitalisták „élvhajhász” élet­módjának egyik szimbóluma ellen is, és minden csa­pás, amit az ár­tatlan italra mér­tünk, a kapitalis­ták orcáján csat­tant. Június elején megjelenik a ha­zai üzletekben a Coca-Cola. Állító­lag hat üveggel kell meginni be­lőle, hogy annyira felélénküljünk, mint egy jó ma­gyar duplától. Utóirat: Bará­tom elolvasta ezt a kis írásomat, elhúzta a száját és ígyen fakadt ki: „Nálunk is lehet majd Coca-Colát kapni? De ki az ördögnek kell, ha már nem szidják“> Tóth István Évente 700 millió forint kór az épületek homlokzatán Kétnapos konferencia kez­dődött hétfőn délelőtt a Technika Házában az épü­lethomlokzatok korszerű fe­lület kiképzésének és korró­zió-védelmének kérdéseiről. A problémakör, amelynek megbeszélésére körülbelül 200 szakember gyűlt össze, műszakilag nagyon bonyolult, gazdaságilag pedig igen je­lentős. Becslések szerint a korrózió az épületek állagá­ban évenként 2.7 milliárd forint kárt okoz, s ennek körülbelül negyedrésze ’— hozzávetőleg 700 millió fo­rint — éppen a homlokza­tokat csúfítja el. A fenn- tartás-jellegű munkálatok, amelyek nagy részére a kor­rózió miatt van szükség, or­szágos méretekben az építő­ipari beruházásoknak kb. 30, az építőipari munkaerőszük­ségletnek pedig 50 százalékát yeszik igénybe. Az épületek korróziója a XX. század jelensége. A fej­lődő iparosodással, az urba­nizációval, a levegő fokozódó szennyeződésével összefüg­gésben a korróziós hatások ma sokkal támadóbban lép­nek fel, mint néhány év­századdal ezelőtt. A korrózió-okozta károso­dás megakadályozására, vagy legalábbis csökkentésére kül­földön is, itthon is kidol­gozták már a módszereket, de ezek közül ki kell vá­lasztani a nálunk leggazda­ságosabbnak látszóka t. Mi­ivel pedig ez meghaladja pusztán az építőipar felada­tát —, mert érdekeltek ben­ne a vegyészek, a kohászok és a közgazdászok is, — a mostani konferencia a kü­lönböző érintett területeken dolgozó szakemberek össze­fogását akarja megalapozni, hogy a tanácskozás eredmé­nyeképpen kialakuló állás- foglalást illetékes szervekhez juttassák. Szabad siombaton is jár a kedvezményes étkezés A csökkentett munkaidő bevezetésével több vállalat érdeklődött a Munkaügyi Minisztériumban, hogy a többlet-szabadnapokon is kü- telesek-e gondoskodni a szak­munkástanulók étkeztetésé­ről. a minisztérium most ki­adott állásfoglalásában rá­mutat, hogy a ma is érvény­ben lévő jogszabály a szak­munkás tanulók számára rendszeres étkeztetést bizto­sít. A Munkaügyi Miniszté­rium csak a hivatalos mun­kaszüneti napokon, s akkor is csupán a szakmunkásta­nuló otthonokban, kollégiu­mokban lakók részére viseli az étkeztetéssel járó költsé­geket. Ezt az elvet a többlet­szabadnap bevezetése sem változtatta meg. A költséget ezeken a napokon sem lehet áthárítani a szülőkre, vagy valamely költségvetési szervre. Ha az üzemi konyha ilyen­kor nem működik, akkor az arra igényt tartók, ha nem is laknak szakmunkástanuló intézetben, vagy kollégium­ban, ott étkeznek, a költsé­geket azonban a vállalat kö­teles az intézetnek megtérí­teni. Együttműködés — gazdasági alapon Ahogy növekszik a piac sze­repe, úgy fokozódik a válla­latok közötti verseny. A piaci konkurrencia a korszerűbb, a jobb és az olcsóbb termékek előállítására serkent, de szem­be is állítja egymással a vál­lalatokat. Ma már nem var­ható el például, hogy a vál­lalatok tapasztalatcserék al­kalmával ingyen átadják egy­másnak legjobb gyártási módszereiket, vagy más fóru­mokon nagydobra verjék üz­letpolitikai elképzeléseiket. A termelő kollektíva érté­kes szellemi produktuma, csakúgy, mint a piaci ver­senyben alkalmazott straté­gia, immár — üzemi titok. Nem vezet-e mindez a szo­cialista vállalatok közötti ész­szerű kapcsolat és célszerű együttműködés mellőzésére — kérdezik sokan, nem is tel­jesen alaptalanul. A helyzeten persze aligha változtathatunk, a népgazda­sági érdekekre, a szocialista önzetlenségre és más, a maga idejében is csak ritkán meg­szívlelt érvre hivatkozva. Kí­vánatos viszont megtalálni a gazdasági versenyben szem­benálló vállalatok érdekeinek találkozópontjait. Meri van­nak olyan egvüHmük'Vrisi formák, amelyek nem gyen­gítik, hanem erosniK az aao.t iparág egymással konkurráló vállalatainak piaci pozícióit, kölcsönösen növelve a nyere­séget. Több iparágban kezdemé­nyezték a rokon profiiú és egymással versenyző vállala­tok a közös nyers- és segéd­anyag beszerzést. Ha a hazai termelők, illetve importáló külkereskedelmi vállalattól közösen és nagy tételben ren­delik meg a szükséges anya­gokat, megtakaríthatjuk a nagykereskedelmi árrés nagy részét, vagy teljes egészét. Más esetekben mentesülnek az elaprózott rendelésekkel szükségképpen együttjáró fel­árak fizetésétől. A rokonprofilú vállalatok közös piackutató és értéke­sítő szervezetet is létrehoz­hatnak, amennyiben ezzel nem teremtenek monopol helyzetet a felhasználókkal szemben. A kitűnő oklevél rangja Tizenöt vagy húsz lány tó­dult be egyszerre a kapun és mint akiknek nagyon sietős a dolguk, szinte futva tették meg az utat az épü­letig, s az iskolaügyeletes szobája előtt egy csoportba verődtek. — Katikám, jött-e értesí­tés Kecskemétről? — Neked jött! — vála­szolt a bentülő lány. — Az én pályázatomra jött-e válasz? — Nem tudom, menj fel az irodába. A fűszedő fiú karrierje Neve újságban még soha­sem jelent meg. Ünnepségen is 1960-ban tisztelték meg elő­ször, amikor felolvasták: Ba- ráth Mihály 27 évi szolgálata elismeréséül kiváló dolgozó címet kapott. Tizenkét éves volt, amikor már azzal „henceghetett”, hogy felvették a vasúthoz fű- pucolónak. Apja révén került be, aki akkor már csaknem negyedszázadot szolgált a MÁV-nál. A fűszedés időszaki munka volt, de pénzkereset. Aztán tovább lépett a rang­létrán. Három év után pálya­munkás lehetett. Üjabb há­rom év elteltével pedig rak­tárba is kerülhetett. Kilenc évi kitartó szorgalom után zöld út volt előtte. A Karcag­Belon- és Vasbetonipari Művek Budapesti Beton­áru gyára Budapest, XXI., Rákóczi Ferenc U; 239. felvesz VIII. általános iskolát végzett 14—16 éves fiúkat elektron lakatos tanulónak a 305, sz. Várpalotai Szakmunkásképző In­tézethez kollégiumi el­látással. Jelentkezés személyesen vagy írásban a fenti in­tézetnél. tói 7 kilométerre lévő Apa­várra őt küldték ki váltóke­zelőnek. Egyelőre órabérben ugyan, de keresett. Akkor már néha kölcsön­kérte az apja egyenruháját, hogy tényleg vasutasnak erez­ze magát. Hogy hóban, fagy­ban elakadt a kerékpárral ! A huszonnégy óra szolgálatot megtoldotta egy kis gyalogtú­rával. És természetes, hogy az újabb szolgálati időre ugyanúgy, pontosan érkezett. Ott szintén három évet töltött. Közvetlenül a háború előtt került vissza Karcagra, és csaknem egy évtized után végre vasutas egyenruhát ka­pott. És ami ennél is több volt: rendszeresítették. Az ő korában ezt szép karriernek nevezték. Az ő két lányának a pályája már más lesz. Mind kettő az egészségügyi szakmá­ban kötelezte el magát. Amikor a nagyobbat, Mári­át felvették a debreceni or­vosegyetemre, elmesélt neki egy nyomasztó emléket egy akkori orvosról: a háború ide­jén építették Karcagon a má­sodik sínpárt. Munkaszolgála­tosokat hoztak oda. Vott kö­zöttük tanár, közgazdász, de különösen arra az orvosra emlékszik, aki nagyon szere­tett volna könnyíteni mások baján, keserűségén. S, hogy fájt neki, amikor nem tudott. Márián múlik, hogy ez az em­léke feloldódik-e. A ranglétrán azóta is ha­ladt Baráth Mihály. A kiváló cím után kinevezték vezető váltókezelőnek. Ez amit élete 54 és szolgálatának 15 éve alatt elért. S ő ennyivel elé­gedett. Nem, a fizetés nem túl magas a vasútnál. De a maga- biztosságot nemcsak a pénz adja. ö önmagával, saját fi­gyelmességével elégedett. Mi­atta sohasem volt baleset az állomáson. Nemrégen egy el­szabadult vagont csípett el. Milyen rémes lett volna, ha a téglarakodók közé gurul a veszedelmes jármű. Amikor új ember kerül a vasúthoz, el-eltűnődik. Mi lehet a jobb: ha valaki egy évtizedet vár az egyenruhára és a rendszeresítésre, vagy az, ha belépése után egy nappal már vasutas. Biztosan az utóbbi. De ragaszkodni azárt ő másként, jobban tud. E ra­gaszkodás benne, és sok régi kollégájában megvan ezen a vasútállomáson. Arra írott bi­zonyíték, hogy az idén a ta­valyi munkájáért, csakúgy mint annakidején az 1S88. éviért — a karcagi vasútállo­más megkapta a MÁV Vezér- igazgatóságának elismerő ok­levelét, B. E. —- Hát nekem? — Azt hiszem... Ez már így megy az utób­bi hetekben a szolnoki egész­ségügyi szakiskolában. A le­endő ápolónők lázasan ké­szülnek a vizsgákra, az ok­levél megszerzésére és köz­ben izgulnak vajon teljesül-e a vágyuk. Abba a városba és abba az egészségügyi in­tézménybe kerülnek-e, ame­lyet megpályáztak. — Ez a pályázati rendszer teljesen új dolog — mondta dr. Bellányi Dénesné igaz­gatóhelyettes. — Eddig a végzett ápolónők elhelyezése központilag történt. Nyugodt lehetett mindenki, állást kapott — És most? — A leendő ápolónő há­rom egészségügyi intézmény­be küldhet pályázatot. Az iskola véleményt ad a pá­lyázóról, s megkezdődik a várakozás. A türelmetlen vá­rakozás. — Az új elhelyezkedési rendszer milyen lehetőségek­kel kecsegteti a július 22-től augusztus 1-ig képesítőző, körülbelül hetvenöt általá­nos- és gyermekápolónőt? — Nyugdtak vagyunk, va­lószínűleg mindegyik végzett növendékünk álláshoz jut. Az előfordulhat ugyan, hogy nem ott kap munkát, ahol elsősorban dolgozni szeretne, s így meg kell elégednie a másod, illetve harmadsor­ban kínálkozó lehetőséggel. Szolnokon az idén körül­belül tizennégy-tizenhét új­donsült ápolónő marad. Az új karcagi kórház is több fiatal ápolónőt Igényelt A nekik szánt helyeket be sem töltötték, vagy csak ideig­lenesen töltötték be Kar­cagon. Kivárták a friss okleveleseket A hallgatók elsősorban Szol­nok megyeiek, különösen vonatkozik ez az általános ápolónői szakra. — Milyen iskolai végzett­séggel vesznek fel a szak­iskolába ápolónő jelölteket? — Az eddigi gyakorlatok szerint érettségizett és a nyolc általánost 4-es tanul­mányi átlaggal végzett, lá­nyok jelentkezhettek. Való­színű, hogy ez — ha elegen­dő érettségizettet nem tu­dunk beiskolázni — még a további években is fennáll majd. A pályázati rendszer be­vezetésével (1968. január 1- vel) már nemcsak a Szolnok megyei egészségügyi intéze­tekbe kerülnek a lányok, hanem oda, ahol szükség van ápolónőkre. Budapestre, Du­naújvárosba, Hatvanba, Ba­jára, Egerbe, Kecskemétre és Nyíregyházára. Egyes intézmények — mi­nek köszönehtő, ha nem az új gazdaságirányítási rend­szer rugalmasságának — a kitűnő oklevéllel végzettek­nek a kezdő ápolónői be­soroláson — havi 1250 forin­ton — felül száz forinttal azonnal többet fizetnek. Más egészségügyi intézmény a jó bizonyítvánnyal rendelkező fiatal ápolónőnek nővérszál­lást biztosít. A drága albér­letet ismerve bizony ez nagy szó. A szolnoki egészségügyi szakiskolában több mint hetvenötén az életre készül­nek. — bognár — A vállalatok összehangolt, tervszerű együttműködésének nem csupán a forgalomban, hanem a fejlesztés és a ter­melés szinte minden szaka­szában nagy szerepe lehet. A termelési kooperáció, vala­mint a bérmunka lehetővé te­szi a szakosított termelés, a nagy sorozat gyártás előnyei­nek .érvényesítését, s egyben — ez az új mechanizmusban különösen fontos — a kapa­citások jobb hasznosítását, a párhuzamos beruházások el­kerülését. A szomszédos gyárak, in­tézmények között is —gyak­ran a profilra való tekintet nélkül — sokféle gazdasági kapcsolat létesülhet. Így töb­bek között igen gazdaságos­nak bizonyulnak a közös be­ruházások és bővítések 'köz­műveknél, például a földgáz bevezetésénél, vagy a kultu­rális, szociális létesítményeit építésénél). De célszerű es gazdaságos lehet a szakember csere és átcsoportosítás, a szakosítás különböző jellegű feladatok (például gépjavítá­sok, távolsági tehergépkocsi szállítások végzésében, az ipari tanulók képzésében stb. Az a tény. hogy az új mechanizmus nem csupán az elvtársiasságra, hanem a vál­lalatok közös érdekeltségére alapítja a kölcsönösen előnyös és népgazdaságilag hasznos, sokoldalú kapcsolatok létesí­tését és fejlesztését, nem je­lent visszalépést szocialista elveinkhez és eddigi gyakor­latunkhoz képest. Sőt, nyu­godtan állíthatjuk, hogy hatékony és céltudatos szo­cialista együttműködés tar­tósan csak anyagi ösztön­zéssel, gazdasági alapon va­lósítható meg a vállalatuk között. Persze, a teljes és reális képhez tartozik, hogy az anyagi érdekeltséget, a kap­csolatok gazdasági jellegét nem szabad szűklátókörűén és mechanikusan értelmezni. A gazdasági kapcsolatok fej­lesztése a közös előnyöket és a kölcsönös bizalmat egy­aránt feltételezi. Természetes dolognak kell például tartani, hogy a közös anyagbeszerző szervezetbe tömörült vállala­tok esetenként kisegítik egy­mást a hiányzó anyagokkal* még akkor is, ha azok nem szerepelnek a közös beszerzési listán. Segítenek egymáson akkor is, ha üzemzavar, vagy egyéb váratlan esemény miatt került bajba a társvállalat; nem teljesen önzetlenül, hanem szolid költségtérítés­sel, de minden eseti e sür­gősen és elvtársiasan, azon az alapon, hogy „mindenkit érhet baleset”. A gazdasági együttműködés egyszerűbb, közvetlenebb for­máin át vezet az. út a sokol­dalú kapcsolatok . bonyolul­tabb, összetettebb forrna k oz. Ä szűklátókörű anyagi számí­tásokon és krajcárqskodáson túlmutató gesztusok hozzájá­rulnak a vállalat jó hírnevé­nek öregbítéséhez, a vásárlók körében, de egyben elősegítik a gazdasági együttműködés magasabb szintű és Hatéko­nyabb formáihoz szükséges kapcsolatok és bizalomteli légkor kialakítását is. K. J. Régészek a levegőben A régészek hagyományos eszköztára ezen a nyáron, a muzeológusok világában egy kissé szokatlan újdonsággal bővül, mégpedig egy repülő­géppel. A levegőből is a föl­det vallatják. Légifelvételek segítségével kutatnak a tájba olvadó, s így közelről észre­vehetetlen, de a magasDól jó] kivehető várárkok, épületma­radványok nyomai után. Ezek alapján kezdik meg azután az ásatásokat. Egyébként már megkezdő­dött a régészek szezonja. Száz régész s mintegy 1209 főnyi segédcsapat kezdett hozzá a föld vallatásához. A minden eddigieknél nagyobb szabású ásatás kiterjed az ország csak­nem valamennyi tájára. Hat hónapon keresztül több mint hatvan ásatást végeznek a Nemzeti Múzeum, az Orszá­gos Műemlék Felügyelőség, a Budapesti Történeti Múze­um, a Magyar Tudományos Akadémia és a vidéki múze­umok szakemberei. Folytató­dik a Hatvan-gombospusztai római kori erőd feltárása, amely az egyetlen római kori építkezés, amelyet Pannónia határain kívül az Alföldón ta­láltak. Tiszafüreden a bronz­kori temetők maradványai után kutatnak. A mágyaflio- morogi temető honfoglalás ko­ri leleteket ígér. Régészek szánják meg a Fekete-Körös egyik kanyarulatában meghú­zódó Doboz falu környékéi. Egy 1075-ből fentmaradt írás emlékezik meg árról, hogy itt akkoriban kis falu állt, ennek maradványait akarják fel­tárni. Találkozhatunk a múzeu­mok szakembereivel Eszter­gomban, Visegrádon, Sárospa­takon, Hollókőn, Székesfehér­várott és Budapest egyes ré­szein, így Óbudán, Aquincum­ban és a .Várban,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom