Szolnok Megyei Néplap, 1968. június (19. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-30 / 152. szám
A szemérmes Hogy oda ne rohanjak! Avagy — amíg egy üzemi lap elkészül Olvasom a Szolnok megyei Néplapban, hogy Nürnberg- ben a helyi újságot milyen technológiával készítik. A kéziratot nem a gépszedő kapja meg, hanem egy kis írógéphez hasonló berendezéssel szalagra lyukasztják a szöveget. Az így elkészített szöveg az ellenőrző műszeres asztalra kerül. Az ellenőrzést elektronikus agy végzi. A kontroll végzésével együtt az elektronikus agy irányításával a gép úi szalagra lyukasztja a végleges, a nyomdai soroknak megfelelő osztott szöveget és a programvezérlésű óriásrotációs gép pillanatok alatt készrevágia a négyszínnyo- mású újságot. Hogy oda ne rohanjak! És ha most azt hiszik ezek az imperialisták, hogy én erre hasravágom magamat, nagyot tévednek. Nem vagdosok semmit a földhöz, mert: — Elsősorban én a kedves pocakommal elvtársi, baráti. felebaráti, sorstársi viszonyban a békés egymás mellett élés elveinek szigorú betartása mellett élek. Ha tehát leverném a földhöz. ezzel a cselekedetemmel teljes mértékben kimeríteném az agresszió definícióját, mely ellenkezne politikai és világnézeti állásfoglalásommal. — Másodsorban, ha jobban megnézzük a kérdést, kiderül. hogy nálunk az újság- készítés mechanizmusa semmiben sem marad el a nürnbergiekétől, csak mi nem reklámozzuk, nem hőzöngünk vele. De hogy az egyszerű halandók is megismerjék, fel. vázolnám, hogyan készül az Alföldi Olajbányász. A robotok — nálunk szerkesztő bizottsági tagoknak hívjuk őket — mindenféle beprogramozás és elképzelés nélkül körülülik az ellenőrző műszeres asztalt — sima tető. négy csupasz láb — és eldöntik, hogy a következő számban miről kell írni. A főrobot nagyokat hallgat, gondolkodik és telepátiával irányítja a robotok vitáját. Elhangzik az alfaparancs, a robotok szétrebbennek. Azt senki sem 'udja, hogy honnan, mi módon szerzik meg a kéziratokat, de megszerzik. Alfa parancs volt rá. Újra körülülik pár nap múlva az ellenőrző műszeres asztalt és egy piaci mérlegen lemérik a kéziratcsomót. Ha megvan öt kiló, akkor jó, mehet a nyomdába. Ott a gépszedők háromszor körbejárják és beprogramozzák maguknak, hogy ezt meg kellene csinálni, de ráér egy hét múlva is. Két hét után előveszik — már amit a patkányok meghagytak belőle. És ha magukba is betáplálnak valmit...? Persze, néha előfordul, hogy többet táplálnak ba magukba és itt is balhé van. Na. nem veszélyes, csupán annyi, hogy a martfűi cipőgyár újságját összeszedik az Olajbányásszal. Ebből persze nagy baj is lehetne, mert a cipőgyárban mindenki azután szimatolna, hogy ki, leit és hogyan fúrt meg és napokig azon szömyűlködné- nek, hogy egy lyukba egyszerre hogyan lehet harminchat lövést leadni. Nálunk viszont a Tóni bácsi ott délen felüvöltene, hogy nemcsak anti-lop, lop itt más is. Azért írtam, hogy nagyobb baj is lehetne, mert nem lehet, A kefelenyomat ugyanis újra felkerül az ellenőrző műszeres — sima tető, négy csupasz láb — asztalra és a robotok fölé hajolnak. A’ másik pillanatban ordenáré módon káromkodni kezdenek. Kedves imperialistáim; tud az a híres elektronikus agyuk ordenáré módon káromkodni? Nem ugye! Akkor ml a fenének ekkora felhajtást csinálni egy nyamvadt elektronikus agynak? A robotok káromkodások közepette kijavítják a kefe- lenyomatot és mindent á helyére raknak. A fúrás é3 a lyukbalövés marad nálunk; Martfűn pedig lophatják tovább az antilop bőrt, ha vari nekik. A javítást elvégzik a szedők is és mehet a rotációs gépbe. Nem óriásrotációs. mint ott, Nümbergben; hanem egyszerű, olyan igazi békebeli. Még Mózesé volt; ő nyomtatta vele kőtáblákra a tízparancsolatod A gépbe betáplálják a papírt és a festéket, a nyomdászokba * rumot és fél nap múlva kint vagyunk a vízből, mint as Orion űrhajó. Megint lett újságunk! Hát ezért nem vagdossm én hasra magamat, mert igaz, hogy nekünk itt nincs elektronikus agyunk, csak józan paraszt eszünk, nyomdánk. rotációs gépünk, Bíró kocsmánk és betáplálniva- lónk is világszínvonalon. Vass Gyula A Szolnok megyei Néplap szatirikus melléklet© ■418. csípés A HÉT HUMORA — Szabad kérdeznem, mennyi az idő? — kérdi a fiatal utitárs a skóttól a vonaton. A skót felnéz a könyvéből és ezt feleli: — Uram, ha mi beszélgetni fogunk, barátságot kötünk; s ha barátságba kerülünk, én meg fogom hívni a házamhoz; nekem van egy nagyon szép lányom; s hogy a csodába adjam olyanhoz, akinek még karórát is vennem kell. V Amíg élek, remélek Sajnálatos baleset érte az egyik családot, a 4-es számú nemzetközi műúton. A sérülteket a karcagi kórházba szállították. Néhány nap elteltével, mikor a sebesültek állapota jobbra fordult; megjelentek a közlekedésrendészet szakemberei és kikérdezték a szerencsére már lábadozó betegeket a baleset körülményeiről. Ekkor történt meg egy valóban tündér!” eset. A sajnálatos baleset következtében a család egyik kislánya is kórházba került. Türelmesen, szó nélkül hallgatta a felnőttek beszélgetését. Amikor a nyomozótiszt elmondta, hogy a kocsi hátulja darabokra tört, úgy keresgélték össze, a kislány gyermeki naívsággal ezt kérdezte: t — Tessék mondani rendőr bácsi, a fülklipszemet nem tetszettek megtalálni? őszinteség Vérátömlesztésre szorul a beteg angol. Egy skót ajánlkozik a véradásra. A hálás beteg első ízben tíz fonttal jutalmazza meg, másodízben öt fonttal; harmadszor csak annyit rebeg: — Köszönöm, most már bennem is túlsúlyba Jutott a skót vér... ☆ „Férjének abszolút nyugalomra van szüksége — mondja az orvos a beteg feleségének —, adok önnek egy csomag igen erős altatószert, esténként okvetlenül szíveskedjék kettőt bevenni belőle.” * — Miért nem vette meg a Jegyet egészen hazáig? — kérdezik tőle. — Kérem, most Jövök • klinikáról — mondja —> és őszintén közölték velem as orvosok, hogy életben maradásom bizonytalan. Hát legalább a jegyem ne menjen kárba.
