Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
1963. április 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 9 Jf de-oda bandukoltam a társadalmi életben; Hirtelen egy ormótlan alak toppant elém. — Kicsoda maga? — kérdeztem. *— Én a Vállalati és Közéleti Nyelv vagyok! — dörögte faragatlanul. Arcán ragyafoltok, a füle koszos, körmei hosszúra nőttek. Átható szag terjengett körülötte. — De hiszen maga romlott! — ráncoltam homlokom; — Viszont be vagyok ütemezve — vont vállat az alak. — No és maga kicsoda? Tudom, hogy vannak hiányosságaiam, nem vagyok maradéktalan. Szókincsemet illetőleg szűk a keresztmetszetem, abból nincsenek elfekvő készleteim. Ezek csak hiánycikként állnak rendelkezésem re. — Jaj, állnak rendelkezésemre ... — Egyfelől mindegy, másfelől úgyszintén. A szép és helyes vállalati, közéleti nyelv mostanság hiánycikként jelentkezik. — Nem hiánycikk, hanem hiányzó cikk! Ami pedig hiányzik, az nem jelentkezhet. — Elvben, kérem. De gyakorlatilag a megoldatlan problémák is jelentkeznek, pedig hát ugye, ami megoldatlan, az nincs, és ami nincs, az nem is jelentkezhet És mégis je- letkezik. Ez, ami az én romlottságomat jelenti; — Mi az megint, hogy ,,jelenti”? — Micsoda okvetetlenke- dés! Manapság már nem azt mondják: a kutya ugat, hanem azt, hogy ez a ricsaj a kutya csaholását jelenti. — Azt mondják — szólaltam meg töprengve —, maga valamikor épkézláb volt SZERENCSE Elemér sötét öltönyben lépett be a Kókusz presz- szóba. Elég komoly arcot is vágott hozzá. — Valami jó házibuliba készülsz? — érdeklődött Kornél. — Akár holtig is találgathatjátok — felelte. Zsófi kisasszony az asztalhoz lépett: — Kaszinótojást mindenki nek ? — kérdezte. — Én nem kérek — mondta Elemér. — Mi történt? —- csodálkozott a bárónő. Elemér megint felfújta az ábrázatát — A püspök hívott meg vacsorára. — Kicsoda? — álmélko- dott Kovács úr. — A püspök — ismételte Elemér, Kissé megrendültünk; — A püspök személye^ sen? — firtatta a bárónő. — Nem éppen személyesen — mondta elemér. — Egy illető útján. Az illető azt mondta, hogy vihetek magammal valakit, ha akarok. A püspök két vendéget is szívesen lát — Veled megyek! — kiáltott fel a bárónő. — Imádom az ilyen fogadásokat. Biztos rém ünnepélyes lesz. — Nem tudom, alkalmas vagy-e — tűnődött Elemér. — A bárónő nagyon Jól- nevelt — vélte Kovács úr. Elemér egy ideig fontolgatta a dolgot. — Van sötét ruhád? — kérdezte aztán, — Van — mondta a bárónő; — Csak azt nem tudom, nem lesz-e túl szolid. — Minél szolidabb, annál jobb — vélekedett Kornél. — Akkor nagyszerű lesz — örvendezett a bárónő. — Ennél szolídabbat el sem lehet képzelni. Elemér, úgy látszik, nem volt biztos a dologban; — Ha tényleg olyan szolid a ruha, megpróbálhatnátok — mondta Kovács úr. — Hát jő — mondta Elemér. — Csak ne legyen kihívó az a ruha. — Olyan szerény, hogy el sem fogod hinni — biztosította a bárónő, és elindultak. Útközben megálltak a büfépultnál, hogy lemondják a bárónő kaszinótojását. Másnap sem Elemér, sem a bárónő nem jelent meg a Kókusz presszóban. Csak harmadnap állítottak be. Látszott rajtuk, hogy most kezdenek kijózanodni; — Majdnem iszonyú blama lett a dologból — mesélte Elemér. — Az a ruha tényleg hihetetlenül szerény volt, mármint mennyiségileg... Szinte nem is volt; — Jól leéghettetek — vélte Kornél. — Majdnem — mondta Elemér. — Szerencsére kiderült. hogy Püspök csak a vezetékneve az Illetőnek. — Halában éreztük magunkat — mondta a bárónő. Igazán pompás este volt. Tudtam én előre! ikszre vettem Étterem. Ajtón ki. Szemben tábla két nyíllal: Férfiaknak balra az udvarban, vagy az emeleten. Megállók a tábla előtt. Merre induljak? Még soha nem voltam ilyen nehéz helyzetben Nekem eddig mindig megmondták, mit kell csinálnom. Egyszerű ember vagyok én. Nem voltam soha nagyravágyó. Azt mondtam, elég amit az élet megad. Fogadd el és élj vele, ne válogass. Hálistennek nem is volt semmi bajom. Már a katonáéknál megtanultam, hogy fogja a száját, ne válogasson az ember, mert addig van jó dolga, amíg nem figyelnek rá. Márpedig aki válogat, azt mindjárt észre veszik. Így azonban még soha nem álltam. A feleségem. Ha ő itt lenne, fi vesz nekem inget, nyakkendőt is, mert én nem értek ahhoz; elém teszik, azt csak nézem. ö szokta mondani, majd én választok helyetted. Jó is az. Soha nem vett még olyat, ami ne tet- ■Nt volna. Igaz, azt tartom, ne flancoljon az ember. Érje be azzal, amire telik. Mert hogy jár, aki mindig válogat. Ráfizet az a végén. Én még nem fizettem rá soha. A feleségemre sem. Szegény anyám mondta mindig, megjárja, aki sokat válogat a nőkben. Annak csak „olyan" jut. Az enyém nem olyan. Áldom is a tiszteletes urat. Mert ő is azt mondta. Ne ti válasszatok a lányok közül. Mert az nem biztos, hogy aki nektek tetszik, hozzátok is való. Csak várjatok. S ha látjátok valamelyikről, hogy jobban vonzódik hozzátok, abba szeressetek bele. Soha nem csalódtok. Máig is örülök, hogy vont ö választott engem. De mit csináljak, ha most nincs itt. Nem válogattam én a munkában sem soha. Nem vártam én soha, hogy megkérdezzék; na, ez tetszik, vagy az? Csináltam ami elém került. Mert hogyan venné ki magát, ha mindenki yenem vál^n-t„fi renn, mit akar dolgozni. Milyen világ volna az? Szegény VÁLLALATI NYELVFÉLESÉG 3900000000«oooooooeeeooooaooooooooooaori — Hát.t ez egy bonyolult probléma. Csupán egy problémás kérdést: azt tudja. milyen sokan tűzték ki célul, hogy idegen nyelveket sajátítanak el. Hát ki ér rá itt magyarul tanulni? És nefelejtse el, hogy ez a mai vállalati nyelvféleség már diadalmaskodott. Azért ne aggódjon, én perspektívákban gondolkodom. és tudom, hogy jövőm lehatárolt, elmúlásomra a megfelelő időben sor kerül. — Borzalom.elmúlásra sor kerül? — Naponta olvashatjuk, hogy „a megboldogult temetésére szerdán kerül sor”. — Mintha ez már régen be lett volna ütemezve, mintha mindenki ezt várta volna..; — Jól van, öreg fiú, maga fejlődőképes. Úgy tűnik, nem hiába tárgyalunk itten, ezen keresztül kezd engem megérteni. — Ezen keresztül..', — Csak hátrább a mutatókkal. öreg fiú. Elvégre én, aki valaha dolgozó nő voltam, most már női dolgozó vagyok. — Még ez Is? — szóltam, és faképnél hagytam. ® És eltökéltem: kialakítom — harcomat azért, hogy ennek a rémségnek felszámolását biztosítsam. Segítség! EL J. Hogy mik vannak 000 Húsvéti mérkőzés 0 1 9 Mindegy mit húzok Sajtónkban, különösképpen hetilapjainkban gyakori az olyan történet, amelyben a fantasztikus véletlen — meglepő találkozás, váratlan fordulat — játssza a főszerepet. Mi sem akarunk lemaradni, elmondunk egy *csoda-sztorit Kati az érettségire ment, villamoson, valamivel ifjabb barátnője társaságában. — Egész éjjel nem aludtam — remegett a hangja Gondolatban végigfutottam minden tételen. Tegnap még úgy éreztem, tudok valamit, de az éjszaka teljesen ütés volt a fejem. Barátnője vigasztalni próbálta; — Ugyan már, ne izgulj! — Mi lesz, ha megbukom?! Különösképpen a magyartól félek, az igazat megvallva, egyetlen tétel van, amit jól tudok; Csokonai szerelmi lírája... Bárcsak ezt felelném!... Szemközt velük régimódi választékossággal öltözött idősebb út ült. Kétsoros, szürke ruha, aranykeretes pápaszem. stucctílt bajusz. Feszülten figyelte a lányok párbeszédét És közben, mintha alig észrevehetően elmosolyodott volna... Kati eltűnődött; — Persze, mindegy, mit húzok. Ha az elnök rosszindulatú, sokat árthat. Ha rendes, sokat segíthet... Es íme. az öregúr megszólalt; — No és mit mondanak,-* milyen? Kati megrezzent, fürké- ® Mit hoztál nyuszikám? szón végignézte útitársát és nagyon udvariasan felelt; — Azt mondják, szigorú, de a szíve jó... — Ügy? Ügy? — mosolygott rejtelmesen az öregúr. A következő megállónál a lányok leszálltak. Különös módon ugyanott szállt le az idős úr is... Az érettségizők már bent ültek a teremben, amikor bevonult a vizsgabizottság. Kati azt hitte álmodik. Ott volt közöttük az elnök: magas, harmincöt év kői tili, szemüveg nélküli, borotvált arcú fiatalember, divatos. egysoros barna ruhában. Kati Mikszáth prózáját felelte és sajnos úgy megbukott, mint a pinty. Hogy mennyi kotnyeles öregúr utazik manapság a villamoson!? N. S. , Bürokrácia: — Előbb írja alá! apámnak volt igaza, de mennyire. Azt mondta — az isten nyugosztalja — mindig voltak, akik megmondták mit kell csinálni, neked arra legyen a gondod, hogy megcsináld. Hát ehhez tartom is magam. Nem is kerültem még soha ilyen kutyaszorítóba, mint most. Egyszer azért majdnem. Mondják, belépek-e a brigádba. Na, itt van. Most mit csináljak. Honnét tudjam én, mi a jó, belépni, vagy kimaradni. Mert hallottam én már furcsa dolgokat. De csak addig nyöszgetnek, míg megtaláltam kérdezni, hogy a többi mit csinált. Azt mondják, mind belépett már, csak te vagy hátra. Mért nem ezzel kezditek — gondolom, mert nem rovok én fel senkinek semmit a szemébe — azt veszem is a tollat, had lám, hol kell aláírni. így úsztam meg akkor. De most. Ezt hogy úszom meg? Legalább a bizalmi volna itt. Az eddig még mindig tudta, hogy mit kell nekem csinálni. Soha nem felejtem, még azt is tudta mindig — mert megmondták neki is felülről —, mennyi békekölcsönt kell nekem jegyezni. Nem is volt politikai ügyem soha. Most is ő tölti ki a totószelvényeket. Rábízom én, mert ő nemigen tévedett még, csakhát soha nincs szerencsénk. De ez nem totó. Mert ott nem csak egyes, vagy kettes van. — Még ikszet is lehet tenni. De itt? Vagy az egyes, — vagy a kettes. A Fradi—Vasasnál volt. Beteg volt a bizalmi. Nekem kellett volna kitölteni. Ki mást kérdezhetnék, megyek a főnökhöz Mondom, ne haragudjon, mire vegyem? Hát melyik a szimaptikusabb magának, kérdezi, kinek drukkol? Mondom, annak, amelyiknek a főnök elvtárs. Nevetett és akkor mondta, hogy vegyem ikszre. El is találtam. De hát ott lehet. Itt nincs ikszes. Csak balra, vaoy fölfelé. Jaj. nincs ám, az áldóját. Hűha! Jaj, most merre menjek? Nem voltam én még ilyen helyzetben. Lenalább az asszony itt lenne, vagy a bizalmi. — Balra, vagy fel az emeletre. Ez messzebb van, az magasabban Szegény tiszteletes úr. fi is mindig ió tanácsot adott. Es ideiében. Jaj Egyes, vagy kettes. Főnök elvtárs mire vegyem?... ti-svre vottom..,. Tabáni József C i Pedagógia: — Balázs, ne káromkodj a gyerek előtt! £ [ Gondoskodó férj: — Hidd el, drágám, nagyon jól í tesz egy kis mozgás a levegőn! Sdooaaqaaoaaqaaeoaoaaoaeeaeaaoaoooooooe^
