Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)

1968-04-14 / 88. szám

TO SZOLNOK MKGTBÍ NßPLAI» 1T68. áprffis TC P Húszméteres Ramszesz-szobrok A Nílus völgyében párat­lan méretű feladatot kel­lett megoldani a műemlék- védelemnek. Azért az EAK kormányának a kérésére a7. UNESCO felhívást tett közzé. Hét évvel e felhívás után megállapíthatjuk, hogy a célt, a nubial műemlé­kek megmentését nagyjá­ból sikerült elérni. Hatvan ország vett részi _ a hatal­mas méretű vállalkozás­ban. A világ tegkülőnbozobb részeiből, érkezett régészek 500 kilométer ' hosszan ku­tatták végig a Nílus völ­gyét. Már minden régésze­ti lelőhelyet földerítettek és feldolgozlak, kivéve azt a Nflus második és harma­dik zuhataga között levő 30 kilométeres sávot, amelyet legkésőbb fog elönteni a víz. Huszonkét templomot „költöztettek el”, minden műemléket, feliratot, fara­gott követ leltárba vettek és lefényképeztek, az ösz- szes freskókat biztonságba helyezték. A két híres Abu Szimbel-i sziklatemplomot pedig az eredeti helyétől — amelyet már víz bont — ISO méterrel távolabb és 64 méterrel magasabban teljesen újjáépítették. Kül­politikai I M 1 A 1 G I A I 1 I í I Áttelepített istenek ÉJSZAKAI RAKÉTÁK A Szovjet Fegyveres Erők operatív-taktikai ra­kétái magasfokú mozgé­konyságuk, kivedhetetlen- ségifk révén döntő csapást mérhetnek az ellenségre, a legnagyobb támogatást nyújthatjuk a harcban a harckocsizó és motoros-lö­vész csapatoknak. A rakéta- csapatok legnagyobb ereje azonban az emberekben í-pjlik. akik a rakétákat irányítják. Az éjszakai komplex gyakorlat lénye­ge: kitartó küzdelem a má­sodpercekért. Képünkön: Jelző rakéták megvilágítják a gyakorlat sztnhelyét. Az Antarktisz paradoxén® Ar, örök jég gyűrűként veszi körül a jégmezőkkel borított Antarktiszt Ezt a paradoxont a fagykutató- intézet tudósai állapították meg. A közelmúlt időki g úgy vélték, hogy a jégme­zője és az örök fagy, — összeegyeztethetetlenek. — Feltételezték, hogy a ha­talmas jégtakaró mintegy párnaként borítja a hegyi kőzetrétegeket és megőrzi bennük a föld melegét. Az Antarktíszon végzett számítások és mérések azt mutatták, hogy a korábbi nézetek csak féLig igazak. A földrész központi részén, ahoi a gleccserek magas­sága eléri a néhány kilo­métert nyilvanvaloan nincs örök fagj'. A partmenti sávban, egyebek között a „Mirnij” szovjet deli-sarki állomás környékén, ahol a jég jóval vékonyabb, — a sziklás rétegek átfagytak. Az intézet munkatársainak feltételezése szerint a fa­gyos réteg ott nem halad­ja meg a négyszáz métert. Az örök fagy bilincsébe vert réteg maximális vas­tagsága másfél kilométer (Szibéria, a Lőna-meden- céje a Sarkkör közelében). Utazik II. Ramszesz piramisa — Templomáthelyezés 64 méterrel magasabbra — Költözfetők: hatvan ország régészei Az egész világ évek óta érdeklődéssel figyeli a nagy Asszuáni-gát építé­sét. A megújuló Egyiptom jövőjét jelképező hatal­mas építkezés —• súlyos gondok leküzdése után —, sikeresen halad előre. A gát mögött a világ egyik legnagyobb mesterséges ta­va duzzad fel; hossza 500 kilométer, legnagyobb szé­lessége 20 kilométer, felü­lete 5000 négyzetkilométer lesz és 1957 milliárd köb­méter vizet tárolhatnak benne E hatalmas víztö­meg nemcsak vízerőművet üzemeltet, hanem lehetővé teszi a tervszerű öntözést, s ezzel azt is, hogy egy- harmadával megnöveljék az EAK művelhető földte­rület ét­Korszsrú műemlékvédőién! a Nílus partján A hatalmas mesterséges tó pusztulással fenyegette az elöntésre ítélt nubiai területnek, az ókori törté­nelem egyik fontos színhe­lyének régészeti emlékeit, köztük 280 kilométernyire az Asszuántól délre, a Ní­lus bal partján épült két sziklatemplomot Az Abu Szimbel-i szikla­templomok az ókori Egyip­tom történelmének virág­korában, II. Ramszesz (i, e, 1317—12§T) uralkodása alatt épültek.- E korszak második felének nagysza­bású építkezései a főpapok és helytartók nagyhaial- máröl tanúskodnak, de egy­úttal azt is bizonyítják, hogy kimeríthetetlen pénz­források és ember tömegek álltak a fáraók rendelke­zésére. Az egyiptomi rabszolga­társadalom osztályviszo­nyait, a hatalom és a gaz­dagság összpontosulását a vallás szentesítette. Ennek megfelelően művészetük nagyreszt vallási jellegű volt, és a bonyolult halott- kultuszt szolgálta. A pira­misok, e monumentális épületek sem egyebek, mint sírépítményele Egyip­tomban a piramis és a templom egyaránt az örök­kévalóságot jelképezte: mé­rete és tömege mintegy veresnyre kelt a térrel és idővel. E történeti és mű­vészeti emlékeknek legfon­tosabb részét kellett meg­menteni a gátépítés követ­keztében keletkező tótól. & világ muiikciereje A genfi Nerneztközi Munkaügyi Hivatal adatai szerint napjainkban közel 1,3 milliárd ember dolgozik a világon. Az adatokat ugyan az összegyűjtési nehéz­ségek miatt kritikusan kell fogadnunk, de bizonyos következtetések levonására így is megfelelő alapot nyújtanak. Mindenek előtt megállapíthatjuk, hogy a világ 3,35 milliárd lakójának mintegy 40 százaléka sorolható hivatalosan dolgozónak minősített kategó­riába. A dolgozók nagy többsége 72S millió, a jelentés szerint Ázsiában él, ezt követi Európa 191 millióval (a Szovjetuniót külön kontinensként kezeli a jelen­tés), majd pedig Afrika következik 112 millió dolgo­zóval A legérdekesebb azonban nem az, amit az abszolút számok mutatnak, hanem a mezőgazdaságban, az ipar­ban és a szolgáltatásokban (kereskedelem, közhiva­talok, stb.) foglalkoztatott munkaerő aránya. Ebben a vonatkozásban az a nézet alakult ki, hogy egy ország ipari nekilendülését álkor lehet véglegesnek tekin­teni, amikor dolgozó népességének a mezőgazdaság­ban foglalkoztatott része 45—50 százalékra csökken. Magyarország például az 1958. év 55 százalékával szemben 19S0~ban 40 százalékos arányt mutatott, ami a változás 15 százalékos ütemét tekintve világviszony­latban is az élvonalba sorolható. A világ kevésbé fejlett részein azonban a haladás jóval Ips^bb. Indiában például a mezőgazdaságban alkalmazottak részaránya 10 ev alatt 74 százalékról mindössze 7« százalékra csökkent. Ha egeket az or­szágokat együttesen vesszük, a változás mindössze 2 százalékos volt. A világ lakosságának a mezőgazda­ságban foglalkoztatott részé még mindig 55 százalék fölött van. Figyelemre méltó, hogy a fejlett országok a világ munkaerejének csak egyharmadával rendelkeznek, a világ ipari munkaerejének viszont 62 százalékát mond­hatják magukénak. Az ebben az arányban bekövet­kezett változás az elmúlt évtizedben nem volt nagy és nagyobb arányú változásra a jövőben sem számít­hatunk. (Megjegyzés: A térképen feltüntetett Óceánia alatt Ausztráliát és TJj-Zélaridot érti a statisztikai je-. lentés.) — TERRA —• Szöktetés San Carlosból Szíriái vagyok, szegény­paraszti családból szárma­zom. A szükség bírt rá, hogy elhagyjam hazámat. 1956-ban érkeztem Vene­zuelába, ahol a híreit sze­rint munkalehetőség várt, segíteni tudtam volna ro­konaimnak. A hírek azon­ban nőm igazolódtak be. Szűkösen tengődtem. Aztán megismerkedtem a helyi kommunistákkal, végrehaj­tottam a párt megbízatásait. Az országban megerősö­dött a reakció. Betancourt elnök hatalomra jutása után megtorló intézkedése­ket hozott a kommunista pórt ellen. 1962 elején be­tiltották a pártot, sok ve­zetőjét, köztük Jesus Fa­rié főtitkárt, börtönbe ve­tették. Mint ismeretes: az ország és a világ közvéle­ményének nyomására ké­sőbb őt szabadon bocsá­tották. A San Carlo® börtönben sínylődött a párt több ve­zetője, köztük pompeio Marpes. Oilermo Pince. Teodoro Hetkov. Meg kel­tett szervezni a szökésüket A terv szerint én egy fűszerüzlet „tulajdonosa” lettem a börtön mögött. A „San Simon”-nak elneve­zett boltban mintegy fél évig egyedül dolgoztam. Sikerült elnyernem a ható­ságok. ős ami a legfonto­sabb. a börtönőrök bizal­mát. Végül még azt: is el­értem, hogy bejárási enge­délyt kaptam tőlük a bör­tönbe. A párt ezután segí- tőlársat adott mellém, egy fiatal kommunistát. Egy kis tehergépkocsit is kap­tunk. Alagút a bolt alatt Az „akklimatizálódással" egy év telt el. 1965-ben már ki lehetett jelölni a? embereket a gyakorlati munka elvégzésére, gr alagút kiásására. Az ásást a bolt melletti raktárból kezdtük. Sokáig dolgoztunk. 70 tonna földet kellett el­szállítani. Az alagút egyik sarkában a villám oskábel- hez jutottunk. Az alagút­ba n megjelent a fény, az áramot természetesen in­gyen használtuk. Három hajlatot kellett ki­ásni: a raktártól a járdáig hét métert a járda men­tén 25 métert és az út alatt a börtönig 12 métert. Négy méter mélységben dolgoztunk. A távolságot és az irányt na­gyon nehéz volt meghatá­rozni a föld alatt. A munka lassan haladt. A San Carlos őrei éberen figyelték a környéket, a börtön körül állandócin ne­héz pancélkocsi cirkált. Az alagútból eltávolított földet bőrzsákokba tettük. A féltonnás kiskocsin 10— 12 ilyen zsákot szállítottam naponta a várostól 40—60 kilométernyi távolságra, ott gondosan széthintett erő. a koésit megtisztítottam, nehogy valaki gyanút fog­jon. A boltban gomb volt előt­tem a pulton: veszély ese­tén megnyomtam és ekkor lámpa gyulladt ki a rak­tárban. A boltba minden­nap bejártak a börtönőrök: átöltözni, mielőtt; a városba tódulnának, elbeszélgetni, néha pedig egy-két órát szunyókálni, ilyenkor a raktárban dolgozó társaim táblával elfedték a* alagút bejáratát 1966 februárjában a tit­kosrendőrség átkutatta a börtön körüli házakat. A „vendégek” mindent meg­néztek, megkopogtatták a falakat a padlót a raktár felett. — Simonnál min­den rendben van. ő a mi emberünk — mondta egyi­kük. Aztán az egyik őr kö­zölte velem; ..valami alag­utat keresnek”. Estély a börtönőröknek Este, szokás szerint be­zártam a boltot ég egyik társairimal felkerestük a vezetőséget Biztonsági in­tézkedéseket kellett tenni, a munkát abbahagytuk. Ekkor javasoltam: rendez­zünk „estélyt” az üzlet két­éves fennállása alkalmából. Az ünnepségre meghívtam a börtönőröket, A raktár­ból eltávolítottuk a ládá­kat, néhány asztalt és szé­ket szereztünk. Este nyolc órára majdnem minden vendég megérkezett, csupán a börtönvezető ezredes küldte el helyettesét, egy őrnagyot- Ö íjlt az asztal- főn. épp az alagút nyílását elfedő tábla fölött. „Ked­ves vendégeimnek1! ameri­kai wfiís%t,: rumot fe hi­deg ételeket szolgál tam fel. Ettől kezdve az őrnagy ba­rátom lett, egyszer még egy pisztollyal és géppus­kával is megajándékozott. Világossá vált, hogy nincs semmiféle veszély. Közben az alagúttal már az utca közepéig értünk. Minél kö­zelebb értünk a célhoz, an­nál pontosabban, kellett ás­niuk. Ezt: azonban rendkí­vül nehéz volt ellenőriz­ni. Egyszer például elha­tároztam, hogy futballo­zunk. A kapukat az utcán keresztbe állítottuk fel, az egyiket pont a börtönfal­nál. a számunkra szüksé­ges hellyel éppen szemben: fin voltam a kapus. A „kapufákat” két súlyos kő­vel helyettesítettem. Eze­ket aztán úgy „helyeztem el”, hogy föld alatt dolgo­zó társaim ipl hallják a kövek dobbanását. Így be tudták tájolni m^gukat. Voltak más módszereink is... Végül az alagút elért a börtönépület alapzatához, a kijelölt helyig, innen már felfelé kellett ásni. Egye­nest a cellákba. Számításo­kat végeztünk és kiderült, hogy két métert kell áttör­ni. Ekkor értesítettük cel­lában levő elvtársainkat, hogy ők is munkához láir fiatnak. Teodora Petkov és Pompeio Marces egy cellá­ban voltak, Gilenno Garda Ponce pedig egyedül, egy má- sikban. Természetesen, kap­csolatot tartottak fenn egy­mással. 1967. január 29-én hétfőn az alagút elérkezett a cementrészig. A további­akban kézifúrókkal dolgoz­tunk. Végül elvtársainktól már csak a padló felső burkolata választott eh Kijelöltünk egy darabot) pont Teodoro ágya alatt. A karnevál az alagútban Az utolsó pillanatban an alagutat sokszínű lámpák­kal és szalagokkal díszí­tettük fel. a kanyarokban irányjelzéseket helyeztünk eh A városban éppen kar­nevál folyt. A díszítést nemcsak a menekülők fo­gadására készítettük, liá­néin az újságírók számára is, akik a szökés kiderii- lése után nyilván felkere­sik majd az alagutat. Február 5-én, vasárnap este minden készen állt: a gépkocsi, a titkos találko­zóhely és az összes többi kellék. Ezen a napon szo­bás szerint hétkor érkez­tem a boltba, nyolckor nyi­tottam. Elindultam a ka*

Next

/
Oldalképek
Tartalom