Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
TO SZOLNOK MKGTBÍ NßPLAI» 1T68. áprffis TC P Húszméteres Ramszesz-szobrok A Nílus völgyében páratlan méretű feladatot kellett megoldani a műemlék- védelemnek. Azért az EAK kormányának a kérésére a7. UNESCO felhívást tett közzé. Hét évvel e felhívás után megállapíthatjuk, hogy a célt, a nubial műemlékek megmentését nagyjából sikerült elérni. Hatvan ország vett részi _ a hatalmas méretű vállalkozásban. A világ tegkülőnbozobb részeiből, érkezett régészek 500 kilométer ' hosszan kutatták végig a Nílus völgyét. Már minden régészeti lelőhelyet földerítettek és feldolgozlak, kivéve azt a Nflus második és harmadik zuhataga között levő 30 kilométeres sávot, amelyet legkésőbb fog elönteni a víz. Huszonkét templomot „költöztettek el”, minden műemléket, feliratot, faragott követ leltárba vettek és lefényképeztek, az ösz- szes freskókat biztonságba helyezték. A két híres Abu Szimbel-i sziklatemplomot pedig az eredeti helyétől — amelyet már víz bont — ISO méterrel távolabb és 64 méterrel magasabban teljesen újjáépítették. Külpolitikai I M 1 A 1 G I A I 1 I í I Áttelepített istenek ÉJSZAKAI RAKÉTÁK A Szovjet Fegyveres Erők operatív-taktikai rakétái magasfokú mozgékonyságuk, kivedhetetlen- ségifk révén döntő csapást mérhetnek az ellenségre, a legnagyobb támogatást nyújthatjuk a harcban a harckocsizó és motoros-lövész csapatoknak. A rakéta- csapatok legnagyobb ereje azonban az emberekben í-pjlik. akik a rakétákat irányítják. Az éjszakai komplex gyakorlat lényege: kitartó küzdelem a másodpercekért. Képünkön: Jelző rakéták megvilágítják a gyakorlat sztnhelyét. Az Antarktisz paradoxén® Ar, örök jég gyűrűként veszi körül a jégmezőkkel borított Antarktiszt Ezt a paradoxont a fagykutató- intézet tudósai állapították meg. A közelmúlt időki g úgy vélték, hogy a jégmezője és az örök fagy, — összeegyeztethetetlenek. — Feltételezték, hogy a hatalmas jégtakaró mintegy párnaként borítja a hegyi kőzetrétegeket és megőrzi bennük a föld melegét. Az Antarktíszon végzett számítások és mérések azt mutatták, hogy a korábbi nézetek csak féLig igazak. A földrész központi részén, ahoi a gleccserek magassága eléri a néhány kilométert nyilvanvaloan nincs örök fagj'. A partmenti sávban, egyebek között a „Mirnij” szovjet deli-sarki állomás környékén, ahol a jég jóval vékonyabb, — a sziklás rétegek átfagytak. Az intézet munkatársainak feltételezése szerint a fagyos réteg ott nem haladja meg a négyszáz métert. Az örök fagy bilincsébe vert réteg maximális vastagsága másfél kilométer (Szibéria, a Lőna-meden- céje a Sarkkör közelében). Utazik II. Ramszesz piramisa — Templomáthelyezés 64 méterrel magasabbra — Költözfetők: hatvan ország régészei Az egész világ évek óta érdeklődéssel figyeli a nagy Asszuáni-gát építését. A megújuló Egyiptom jövőjét jelképező hatalmas építkezés —• súlyos gondok leküzdése után —, sikeresen halad előre. A gát mögött a világ egyik legnagyobb mesterséges tava duzzad fel; hossza 500 kilométer, legnagyobb szélessége 20 kilométer, felülete 5000 négyzetkilométer lesz és 1957 milliárd köbméter vizet tárolhatnak benne E hatalmas víztömeg nemcsak vízerőművet üzemeltet, hanem lehetővé teszi a tervszerű öntözést, s ezzel azt is, hogy egy- harmadával megnöveljék az EAK művelhető földterület étKorszsrú műemlékvédőién! a Nílus partján A hatalmas mesterséges tó pusztulással fenyegette az elöntésre ítélt nubiai területnek, az ókori történelem egyik fontos színhelyének régészeti emlékeit, köztük 280 kilométernyire az Asszuántól délre, a Nílus bal partján épült két sziklatemplomot Az Abu Szimbel-i sziklatemplomok az ókori Egyiptom történelmének virágkorában, II. Ramszesz (i, e, 1317—12§T) uralkodása alatt épültek.- E korszak második felének nagyszabású építkezései a főpapok és helytartók nagyhaial- máröl tanúskodnak, de egyúttal azt is bizonyítják, hogy kimeríthetetlen pénzforrások és ember tömegek álltak a fáraók rendelkezésére. Az egyiptomi rabszolgatársadalom osztályviszonyait, a hatalom és a gazdagság összpontosulását a vallás szentesítette. Ennek megfelelően művészetük nagyreszt vallási jellegű volt, és a bonyolult halott- kultuszt szolgálta. A piramisok, e monumentális épületek sem egyebek, mint sírépítményele Egyiptomban a piramis és a templom egyaránt az örökkévalóságot jelképezte: mérete és tömege mintegy veresnyre kelt a térrel és idővel. E történeti és művészeti emlékeknek legfontosabb részét kellett megmenteni a gátépítés következtében keletkező tótól. & világ muiikciereje A genfi Nerneztközi Munkaügyi Hivatal adatai szerint napjainkban közel 1,3 milliárd ember dolgozik a világon. Az adatokat ugyan az összegyűjtési nehézségek miatt kritikusan kell fogadnunk, de bizonyos következtetések levonására így is megfelelő alapot nyújtanak. Mindenek előtt megállapíthatjuk, hogy a világ 3,35 milliárd lakójának mintegy 40 százaléka sorolható hivatalosan dolgozónak minősített kategóriába. A dolgozók nagy többsége 72S millió, a jelentés szerint Ázsiában él, ezt követi Európa 191 millióval (a Szovjetuniót külön kontinensként kezeli a jelentés), majd pedig Afrika következik 112 millió dolgozóval A legérdekesebb azonban nem az, amit az abszolút számok mutatnak, hanem a mezőgazdaságban, az iparban és a szolgáltatásokban (kereskedelem, közhivatalok, stb.) foglalkoztatott munkaerő aránya. Ebben a vonatkozásban az a nézet alakult ki, hogy egy ország ipari nekilendülését álkor lehet véglegesnek tekinteni, amikor dolgozó népességének a mezőgazdaságban foglalkoztatott része 45—50 százalékra csökken. Magyarország például az 1958. év 55 százalékával szemben 19S0~ban 40 százalékos arányt mutatott, ami a változás 15 százalékos ütemét tekintve világviszonylatban is az élvonalba sorolható. A világ kevésbé fejlett részein azonban a haladás jóval Ips^bb. Indiában például a mezőgazdaságban alkalmazottak részaránya 10 ev alatt 74 százalékról mindössze 7« százalékra csökkent. Ha egeket az országokat együttesen vesszük, a változás mindössze 2 százalékos volt. A világ lakosságának a mezőgazdaságban foglalkoztatott részé még mindig 55 százalék fölött van. Figyelemre méltó, hogy a fejlett országok a világ munkaerejének csak egyharmadával rendelkeznek, a világ ipari munkaerejének viszont 62 százalékát mondhatják magukénak. Az ebben az arányban bekövetkezett változás az elmúlt évtizedben nem volt nagy és nagyobb arányú változásra a jövőben sem számíthatunk. (Megjegyzés: A térképen feltüntetett Óceánia alatt Ausztráliát és TJj-Zélaridot érti a statisztikai je-. lentés.) — TERRA —• Szöktetés San Carlosból Szíriái vagyok, szegényparaszti családból származom. A szükség bírt rá, hogy elhagyjam hazámat. 1956-ban érkeztem Venezuelába, ahol a híreit szerint munkalehetőség várt, segíteni tudtam volna rokonaimnak. A hírek azonban nőm igazolódtak be. Szűkösen tengődtem. Aztán megismerkedtem a helyi kommunistákkal, végrehajtottam a párt megbízatásait. Az országban megerősödött a reakció. Betancourt elnök hatalomra jutása után megtorló intézkedéseket hozott a kommunista pórt ellen. 1962 elején betiltották a pártot, sok vezetőjét, köztük Jesus Farié főtitkárt, börtönbe vetették. Mint ismeretes: az ország és a világ közvéleményének nyomására később őt szabadon bocsátották. A San Carlo® börtönben sínylődött a párt több vezetője, köztük pompeio Marpes. Oilermo Pince. Teodoro Hetkov. Meg keltett szervezni a szökésüket A terv szerint én egy fűszerüzlet „tulajdonosa” lettem a börtön mögött. A „San Simon”-nak elnevezett boltban mintegy fél évig egyedül dolgoztam. Sikerült elnyernem a hatóságok. ős ami a legfontosabb. a börtönőrök bizalmát. Végül még azt: is elértem, hogy bejárási engedélyt kaptam tőlük a börtönbe. A párt ezután segí- tőlársat adott mellém, egy fiatal kommunistát. Egy kis tehergépkocsit is kaptunk. Alagút a bolt alatt Az „akklimatizálódással" egy év telt el. 1965-ben már ki lehetett jelölni a? embereket a gyakorlati munka elvégzésére, gr alagút kiásására. Az ásást a bolt melletti raktárból kezdtük. Sokáig dolgoztunk. 70 tonna földet kellett elszállítani. Az alagút egyik sarkában a villám oskábel- hez jutottunk. Az alagútba n megjelent a fény, az áramot természetesen ingyen használtuk. Három hajlatot kellett kiásni: a raktártól a járdáig hét métert a járda mentén 25 métert és az út alatt a börtönig 12 métert. Négy méter mélységben dolgoztunk. A távolságot és az irányt nagyon nehéz volt meghatározni a föld alatt. A munka lassan haladt. A San Carlos őrei éberen figyelték a környéket, a börtön körül állandócin nehéz pancélkocsi cirkált. Az alagútból eltávolított földet bőrzsákokba tettük. A féltonnás kiskocsin 10— 12 ilyen zsákot szállítottam naponta a várostól 40—60 kilométernyi távolságra, ott gondosan széthintett erő. a koésit megtisztítottam, nehogy valaki gyanút fogjon. A boltban gomb volt előttem a pulton: veszély esetén megnyomtam és ekkor lámpa gyulladt ki a raktárban. A boltba mindennap bejártak a börtönőrök: átöltözni, mielőtt; a városba tódulnának, elbeszélgetni, néha pedig egy-két órát szunyókálni, ilyenkor a raktárban dolgozó társaim táblával elfedték a* alagút bejáratát 1966 februárjában a titkosrendőrség átkutatta a börtön körüli házakat. A „vendégek” mindent megnéztek, megkopogtatták a falakat a padlót a raktár felett. — Simonnál minden rendben van. ő a mi emberünk — mondta egyikük. Aztán az egyik őr közölte velem; ..valami alagutat keresnek”. Estély a börtönőröknek Este, szokás szerint bezártam a boltot ég egyik társairimal felkerestük a vezetőséget Biztonsági intézkedéseket kellett tenni, a munkát abbahagytuk. Ekkor javasoltam: rendezzünk „estélyt” az üzlet kétéves fennállása alkalmából. Az ünnepségre meghívtam a börtönőröket, A raktárból eltávolítottuk a ládákat, néhány asztalt és széket szereztünk. Este nyolc órára majdnem minden vendég megérkezett, csupán a börtönvezető ezredes küldte el helyettesét, egy őrnagyot- Ö íjlt az asztal- főn. épp az alagút nyílását elfedő tábla fölött. „Kedves vendégeimnek1! amerikai wfiís%t,: rumot fe hideg ételeket szolgál tam fel. Ettől kezdve az őrnagy barátom lett, egyszer még egy pisztollyal és géppuskával is megajándékozott. Világossá vált, hogy nincs semmiféle veszély. Közben az alagúttal már az utca közepéig értünk. Minél közelebb értünk a célhoz, annál pontosabban, kellett ásniuk. Ezt: azonban rendkívül nehéz volt ellenőrizni. Egyszer például elhatároztam, hogy futballozunk. A kapukat az utcán keresztbe állítottuk fel, az egyiket pont a börtönfalnál. a számunkra szükséges hellyel éppen szemben: fin voltam a kapus. A „kapufákat” két súlyos kővel helyettesítettem. Ezeket aztán úgy „helyeztem el”, hogy föld alatt dolgozó társaim ipl hallják a kövek dobbanását. Így be tudták tájolni m^gukat. Voltak más módszereink is... Végül az alagút elért a börtönépület alapzatához, a kijelölt helyig, innen már felfelé kellett ásni. Egyenest a cellákba. Számításokat végeztünk és kiderült, hogy két métert kell áttörni. Ekkor értesítettük cellában levő elvtársainkat, hogy ők is munkához láir fiatnak. Teodora Petkov és Pompeio Marces egy cellában voltak, Gilenno Garda Ponce pedig egyedül, egy má- sikban. Természetesen, kapcsolatot tartottak fenn egymással. 1967. január 29-én hétfőn az alagút elérkezett a cementrészig. A továbbiakban kézifúrókkal dolgoztunk. Végül elvtársainktól már csak a padló felső burkolata választott eh Kijelöltünk egy darabot) pont Teodoro ágya alatt. A karnevál az alagútban Az utolsó pillanatban an alagutat sokszínű lámpákkal és szalagokkal díszítettük fel. a kanyarokban irányjelzéseket helyeztünk eh A városban éppen karnevál folyt. A díszítést nemcsak a menekülők fogadására készítettük, liánéin az újságírók számára is, akik a szökés kiderii- lése után nyilván felkeresik majd az alagutat. Február 5-én, vasárnap este minden készen állt: a gépkocsi, a titkos találkozóhely és az összes többi kellék. Ezen a napon szobás szerint hétkor érkeztem a boltba, nyolckor nyitottam. Elindultam a ka*
