Szolnok Megyei Néplap, 1968. április (19. évfolyam, 78-100. szám)
1968-04-14 / 88. szám
SZOLNOK MEGTEI NÍPLAP 196S. április WL ■ edfl térre értői véleménnyel. Az asz- ' 57.0ny is szerette, hogy fajSzarvgs nyíló kapues- kát II. József törette a köny- nyebb közlekedés végett. .Nevezték Palota-kapunak, Üj-, meg Tabáni-kapunak, a hivatalos neve azonban Ferdinánd kapu volt. Bizonyára a felirat miatt, amelyet ott viselt a homlokán. Ezen a kapun járt le a vároldalból Schwartner Alajos főkertész minden-, nap, csaknem félévszázadon át Bevásárolni és, sört inni s néha spriccelt hór- pinteni a Fehér Sasba, fel a Fehér sas térre — később. már a vége felé, a Szarvas vendéglőbe. És ezen a kapun át vitte Schwartner sétálni Bellát a háború alatt. Nem sokkal a háború kezdete után. de jóval a bombázások előtt szerezte az aswszouy, megbetegedvén, ezt a rovidsKŐrű tacskót. Alajos nehezen egyezett bele a kutyába s végül csakis azért, hogy megkönnyítse feküvő magányát, mikor már végleg beWzonyoso- dott, hogy nem lehet gyermekük, az. asszony hibájából. Hát legyen Bella — legyintett az ember — társnak, gyereknek, szórakozásnak. ‘ “t A főkertészné számított Bella hűségére. Ügy tudta. a kanyik mindjárt serdülés után elcsatangolók, de a szukákat jobban megőrizheti. Sehwartner elébb bosz- szankodott, de végezte dolgát, a háború a palotában nem csökkentette a virág- szükségletet — s végül a maga módján meg is kedvelte Bellát, talán éppen tapogatni való, feszes síma szőre miatt. Utóbb szakértővel is megvizsgáltatta: „Nyűit testű, feszes állású, kemény izomzatú. hetyke fej tartásai intelligens állat” — jegyezte meg a szakértő A főkertészék nagyon elégedettek, voltak a szakkutya őrzi betegségét. Schwartner kellemes kocsmai társalgó és jó megfigyelő , volt, későig megőrjítse buja gondolkodását és ebből származó- alamuszi humorát. Kedves árul- kodássál szokta volt mesélni, hogy az öreg király, hetvenen jóval felül, szívesen lesegette meg a bokrok közül a gyomláló és fűnyíró perbáli lányok lábikráját s rengő szoknyájuk alól hejoltukbán élőfehérlő horgasihukat. Mert füvet n vírn i' 'perbálról szegőd tették mindig a lányokat. A kormányzó* Horthy, szigorúbban viselkedett erkölcsileg: nem lehetett rajtakapni' 1 emelkedésen. Talán a felesége miatt, Furgly Magda nagy fegyelmet tarlóit a házban. Attól még a fűnyíró láncok is féltek. Bújtak is előle, ha meglátták délelőttönként. mert délután kettőkor mentek haza perbálra a lányok. Hanem a fiúk a fenti fiúk, tették a csínyeket az üvegházban. Nem egyszer fordult elő: — Lajzi bácsi, azt a pirosszalagos barnát küldje be gereblvéért a pálmák közé! Különösen a kisebbik, a Miklóska volt nagy kujon. a öágyobbik, a Pisti, az ' ~ h.ümar abbahagyta, az előkelőbben csinálta, nem az üvegháziján. De a Miki az nem bírt leszokni róla. Kiderült közben. hogy Sehwartner sem volt kisebb ku.ion a Mikinél, feledni nem tudta mindezt vénségére sem. amikor a parkot-kertet régen nem gyomlálta-nyírta már senki. a bombatölcsérek szélét laboda verte fel s a pálmaház törmelékeit hó lepte és eső sújtotta, és nap égette. S a szegény beteg asszonynak kellett meg- sínylenie. hogy nincsenek gyomlálok. De az még az ostrom alatt volt, s a főméi tóságáék utolsó hónapjaiban. A palota és a kert pusztulása láttán csaknem megháborodott Schwartner. Azért is nem menekült' nem hagyhatta negyvenévi fáradozását. És minden elpusztult! ' Nem akarta elhinni a pusztulást, a semmit a kerteli enséget. Hetekig bénán bámult ]e a Szarvas térre. Bella meg az asszony betegágyát őrizte- Nagy nehezen kapott rá ájra az ember hogy pórázon megint sétálni vigye a tacskót. Amint életkedve mégis visszatért. Eleinte délutánonként mentek sétálni, mint régen te. Aztán egyszerre délelőtt is rákaplak a járkáló sra. A változás, a gyűlöletből a megszokásba s tovább, olyan lassú átmenettel történt, hogv az asszony jóformán észre sem vette. Igazában csak a kétszeri sétálásokra figyelt fel. — Elég annak egyszer is napjában — nem szerette a magányt. — Ne irigyeld tőle — csitította a férje. Még az ostrom előtt megfigyelték, hogy félévenként nagyon nyugtalanná válik Bella, az asszony úgy vélte, párt kellene keresni számára. Alajos fülének felháborító volt a gondolat: nem akart mocskot a lakásban. Hosszú téli estéken, míg a főkertész petróleum-lámpa mellett a demokratikus lapokat olvasta fennhangon feleségének, meg Jókai összes műveit — Bella ott szunyókált térdén simogató keze alatt s csak akkor neszeit fel. ha a kéz lapozott. A beteg egyre zsémbesebben figyelte őket: — Hagyd már azt a kutyát. Alajos! — t>e az ember nem engedte most már a beteghez, meg is mondta mért: — Nem szeretném, ha megfertőznéd! Történt, még az asszony utolsó napiai egyikén, mikor levegőért sóhajtozott — kinyitotta számára az ablakot s nyomban elfutott egy csepp vörös borért Alajos a Krisztinába a Zöldfába, mert azt is kívánt hirtelen a beteg. Alig távozott borért a fő- kertész, egy csikasz, hadviselt farkaskutya ugrott be a kert felől az ablakon, ki tudja mii ven szél hozta s milyen illat... A nagybeteg elébb majdnem szörnyet halt rémületében, de aztán jót szórakozott... Felesége halála után férfias józanul, könnyek nélkül fogadta a változtató a- tatlant. mégjobban vigyázott Bellára a főkertész, s úgy másfél hónán null tán nagvan meglepődött Bella gömbölvödése láttán. Napokit» ki sem mozdultak a házból a megdöbbenés miatt. Az éhség mégis kihai- s volta vásárolni aztán ElnbH a kutya nélkül, majd vállalva az emberekkel vaCSERES TIBOR: £ Túl | a Ferdinand | l.nMaaa* Történelmi KfíptUl groteszk I lő nyílt szembenézést — Bellával. Sőt azt is megtette, amit soha addig, a várkert kioszk felé sétált,, ott leült egy vaátábú asztalhoz, rendelt, Bellának is egy pár virslit, s a pincéreknek hosszan magyarázta a hajdani szakértői véleményt: „A homlokdudor tipikusA pincérek fejüket csóválták. Bella négy kölykőt vetett. Korcsok voltak az istenadták. de kedvesek, vak- sík, s Alajos furcsállotta volna, ha másként sikerülnek. Finom táplálékkal tömte az an jvát, ott tüsténkedett- körülötte, vendégeket hívott látására. Két héttel a boldog nap után, kivitte a napfényre a nyiladozó szemű jószágocs- kákat. Egész nap hancúroz- tak. Akkor eszébe jutott Alajosnak, hogy mindjárt öt óra, a tejcsarnok bezár. S egy üveggel lefutott a térre. Nem feledkezett meg Belláról, de a kicsinyeket bízta rá. A szuka azonban néhány pere múlva nyüszítve gazdája után futott s egyenest a Döbrentei tér felől közeledő villamos kerekei alá. Jött vissza a tejjel Schwarner hamarosan, látta a csődületet, nem ment oda. sietett hazafelé, de odahívták. Elájult. Felélesztették. Zokogva a véres testre borult, majd karjában vitte fel az élettelen kutyaanyát. Felnőttek és gyermekek álltak késő estig a Ferdinánd kapuban s nézték art az iszonyú fájdalmat — Édeseim — borult a kicsinyekre az ember. Ezzel a hírrel oszlott a nép. Schwartner csak másnap temette el Bellát. S nagy bánatában csak harmadnap jutott eszébe, hogy a kicsiknek még nem adott nevet Megkeresztelte őket, mégpedig elég tiszteletlen nevekkel. Az ebecskék szűköltek, nyüszítettek: — Csak sírjatok — biztatta őket az ember —, van okotok sírni Csahogy a kutyák éheztek. Kettő el is pusztult még azon a héten, kettőt azonban, észbe kapva, serdülésig felnevelt Alajos. Nagy kötelességtudattal s állandó emlékezések között Ragaszkodtak hozzá, de nem hálálták meg eléggé gondosságát. A kis könnyelmű szukát Augusztát, ellopta valaki még azon az őszön. Albrecht pedig az első tavaszi napok egyikén csatangolt el a háztól, ki a nyitva felejtett Ferdinánd kapun, hogy soha többé ne térjen vissza. Nem is élte sokka] túl a sorozatos csapásokat szegény főkertész, s vele a monarchia két utolsó korszakának hiteles szavú tanúja szállt a sírba. FAZEKAS MAGDOLNA: VIRÁGOK! RAFF AI SAROLTAt SZÉLCSEND Km pút zárok. Este van, újra este. A szerkezet olajos acélnyelve kattan egyet, cuppan is. Vége bát. Magamban hordom én az éjszakái, hová indulnék? Az udvar felett felbőbe, fénybe bújtatott jelek: valami álnok, sokszínű csodát mímelő fodrok, fátylak húznak ált de itt lettí szélcsend - mi lehetne más? Mindig ugyanaz. Rebben az akác, de csak egy percre - s már nem is igaz. Ügy sorjáznak a szabvány-levelek* amint az egyszer elrendeltetett, kocsányon függve őrlik a mai nedveket: lenni, el nem hullani. Hová indulnék? Rég nincs úttalan, nincs ismeretlen, minden adva van számokban, rendben, önmagámban is. Valahogyan titkosan, szervezetten a bejárható út a lábfejekben, a belátható távolság vakon de bennem, s gyáván eltakargatom a bizonyságot. Elbírnám? S hogyan? A feljáróhoz lépek hangtalan, / lehetőséggel súlyos-terhesen és mert láthatnak - mégis könnyedén. Így nézünk szembe. Fentről fényeken átfutó fodrok, fátylak, lentről én. Á vasárnap a nyugalom napja. A házak erkélyein Sütkérező!', ülnek. A lányok mini szoknyája alá beszökik a tavasz- Nem berregnek a daruk, pihennek. Alattuk vascsontvázak várják be- tonhűsukat. hogy házakká Izmosodjanak. Az a»**!pálca erdőben szeretkezők. A gömbvasak a Mátra fái, a meszesgödrök a tavak. A toronyház tövében két emelet mélv óvóhely. Valamikor a föld alá bújtak a7 emberek. A bunker az építkezés lomtára. A daruk a hátára dobálták te a hasznavehetetlen gerendákat repedt panelokat, betonroncsokat. Málló kavirsfalak sajná1- tariák vasrsonkiaikat. pálcaként hajlott kőgereódá- hoz támaszkodnak. Törött, semmi roncsok. Félkör betonidom, széthullt erkély- tartók. meg~sonkult oszlopok. A legfelső panel széle leíóg. Fgy trapéz formába kapaszkodik. Az hatodmagával nyugszik a tőbbin. Betonkar nvomakodtk ki köziúiik. a vége belevés-» a ■oocsok összevisszáságába. Tonnás kövek, repedt lapok, köztük üregek, labirintusok, gerendák, vasak Hálóit cementszörnyek, a daruk gépeszével összehányva. Törött trapézon hatéves- nyi fiú cigarettázik. Sápadt a füsttől, mint a kövek. — Az semmi, én még annál is lobban lenn voltam! A beton hullahegy mélyéből vékony gyerekhang tompul elő, a szétlapított oszlop mellett, a kőfal vak hasadékábán két aprócska kéz, majd egy leányka fej látszik — Kiférsz? — kérdezi a cigarettád, .. A kislány a betondögök résébe erőszakolja vállát, 1 lecsúszik az érdes kőpofán fejjel rálóg a V-idomra. Kápálódzik, visOng. Keze eléri az alsó kőlapot, rátámaszkodik. Kihúzza lábait a hasadékból, maga alá tornássza és leül. — Jani? — kérdezi a cigarettás. A kislány megrántja a vállát, szólni még nem tud az erőlködéstől. , — Japi! _ kiált le a ci- 'garéttás.' Fülel, majd beugrik négy cakkos szélű faldarab közé, rá egy ötödikre, onnan tovább mászik a cementlapok folyosóján. be a vékonyabb traverzekhez. Meghintáztatja magát rajtuk, átbukik a Tiszai Lajos: másik oldalra, csúszik a betonliánok között, ráhuppan egy kőre. — Jani! A négy cakkos kőfal egymást tartja. Az ötödik a traverzekbe akaszkodik. iszonyatos súly Mennyi lehet? Kiszámíthatatlan erők hatnak a kövek között. A fiú lejjebb tapogatózik a betonhományban. — Jani! — Hu ... A legkisebb gyerek koromfekete hajú. ősznek látszik a sok cementportál« — A legalján voltál? — kérdezi a cigarettás. — Ott. — Mi van ott? — Sötét, meg kő. — Gyere, kimegyünk .. — Jó, kimegyünk. il ö v © !i Felfelé kúszva eltévednek. Egy másik kőfolyosón másznak. A legnagyobb hasadékon jutnak a kislány mellé. — Játsszunk! — Ki huny? — Jani. A cigarettás után a kislány is eltűnik. Két panel közé bújnak. Az alsó lap szélét üvegre tört kő támasztja. Erkély, — mondják. Meredeken kiáll a betonelemekből. A szoba három másik roncsra támaszkodik Alattuk nagy, szobaszerű üreg. Rés, roncsok, vak folyosók, szürke homály. A kislány megijed: — Na, mit csinálsz?! Na*;. — Játszásiból — mondja a cigarettás. — Ügyse, na! — húzódik el a kislány. Átmászik a szomszéd üregbe. Onnan egy folyosó vezet le. A fiú utána csúszik, mellé fekszik, összekapaszkodnak, veszekednek. Fölöttük matatás hallatszik. — Jani — súgja a cigarettás — Másszunk le! — No! — Megtalál... — Nemi A bunker tetején egy sima betonlap, rajta derékszögben egy kisebb. A darabja. — Minek jön ide?! Elijesztem — mondja a cigarettás. — Hogy? — Ez mozog. Eldől, ha akarjuk. Nagyon csattan! Kiabálunk* Hogy segítség... A fekete hajú felettük mászik vagy két kőemel etnyire. Ellökik a paneldarabot. Kiabálnak, jajgatnak. A cigarettás aprókat nevet. A feketehajú is kiabál. — Segítség! Jaj ... Kiabál, elesik, jajduL Hull rá a por. Felugrik, szalad. A betonpofa vigyorog. Lustán a trapéz kőhöz támaszkodik. Alatta nagy seb, a szétnyílt betonlap. Ott mászik elő a fekete hajú. Megcsúszik nagyot rúg. A kutyafej idom megmozdul. Tompán zuhan a gerendára. A betonszál hajlik, nyomja a trapézt. Pattan. Végigugrál a lapon, meglök egy követ A kő pariik, rácsap a trapézra. Meginog, dől. Gonosz erők játszanak. Mozog a felső panel is. A fekete hajú megdermed A betonfalak összecsapnak, hangjuk sincs. Köztük a fekete hajú . ü A betonlap gyomrában * cigarettás kuncog. — Jól megijedi,’ Mondtam .. s--- Na, mit akarsz? y- Játszásiból.,«
